Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

1988. július 19. NÉPÚJSÁG 3 Jenei Józsika: „Ein, zwei, drei...”- Liebe Mutti, dier zu ehren, steh ich mit den Blumen hier... - játszi könnyed­séggel bújnak elő a versike sorai a kék szemű kislány szájából. Mit sem törődik azzal, hogy idegenek­nek szavai, gondolkodás nélkül vált ma­gyarról németre. Mindegyik az anyanyel­ve.- Anyu is meg apu is tud németül, ezért otthon úgy szoktunk beszélni. Meg a ma­mával is, aki Hidason lakik. Van egy német könyvünk, abból meg olvasgatni szoktunk - mondja Paplauer Nóra, a bonyhádi Malomóvoda nagycsoportosa. Aztán tovább szemelgeti az uszonnára kapott fekete meggyet, s közben biztatja Jenei Józsikát, hogy ő is adjon elő vala­mit tudományából. De a kisfiú szégyenlő­sen hallgat. Ha válaszol is, azt magyarul teszi. Pedig mikor év elején beíratták, szókincse csupán német kifejezésből állt.- Otthon svábul beszélünk a férjem­mel, meg a két nagyobb lánnyal, s így szoktattuk Józsikát is - halljuk Jenei Józsefnétől, aki éppen megérkezik kis­fiáért.- a férjem egész rokonsága Németor- szában él, sok a kötődés, én is tanultam négy évig németet a gimnáziumban is, ezért megtanítottuk a gyerekeket. Dóra lányunk idén volt harmadikos a pécsi Ja­nus Pannonius Gimnázium óvónői sza­kán, most a Goethe Instituton keresztül éppen az NSZK-ban van. Egyébként ve­lünk énekel a német kórusban, ahova a férjemmel járunk. Miközben beszélgetünk, Józsika mel­lénk szegődik. Édesanyja németül újsá­golja neki, hogy délután a Dunára men­nek, s a kisfiú válaszolgat is neki, de az­Hogy az unokák is értsék A német nemzetiségiek művelődési lehetőségei Bonyhádon csak svá - beszélünk' tán magyarul kéri, hogy csúzdázhasson még egyet az udvaron.- Itt az oviban tanult meg magyarul - folytatja az anyuka. Ez egyrészt jó, hiszen szüksége van rá, de egy furcsa dolog is történt. Mostanában mindig azon a nyelven válaszol, amelyiken először szól­nak hozzá. Vannak idős bácsik, akikkel rendszeresen társalog az utcán svábul. De ha először magyarul kérdezik, utána már csak ezen a nyelven felel. Szeret ide járni, s nagyon jó németes óvónénije van, de az lenne az igazi, ha mindig ezt a nyelvet használnák. A város­ban pedig nagyon hiányzik egy játszó­ház. Főleg azoknak a családoknak segí­tene, ahol csak az egyik fél német ajkú. Az óvodákban túljelentkezés van- Tíz éve egy kiscsoporttal kezdtünk, most pedig már rendszeresen kilencven- nél több gyerekünk vban a hetvenöt helyre. - tájékoztat bennünket Lórinczi Andrásné, az óvoda fiatal vezetőnője.- Azok a szülök is szívesen íratják be hozzánk a kicsinyeiket, akiknél hiányzik a nemzetiségi háttér. így kénytelen va­gyunk válogatni, s elsősorban azokat vesszük fel, akiknél még él a sváb táj­nyelv. Idén minden ilyen jelentkező beju­tott.- Az előírás szerint heti két nemzetisé­gi napot tartunk, de a gyakorlás érdeké­ben igyekszünk folyamatosan felidézni, megerősíteni a gyerekekben a tanulta­kat. Természetesen irreális követelmény lenne, hogy minden tőlünk kikerülő kis­gyerek folyékonyan beszéljen németül. A sváb nagyszülőktől gyűjtött szövegek va­lamint az OPI és a megyei pedagógiai in­tézet anyagai segítségével komplex is­meretek kialakítását, a nyelvi készségek felfedezését, és fejlesztését, a kulturális hagyományok átörökítését tartjuk elsőd­leges célunknak. Kilencszáz német kötet a könyvtárban Bonyhádon és környékén az összla­kosság mintegy 25 százaléka a német nemzetiséghez tartozik, egyes kisebb te­lepüléseken ez az arány eléri az 50 szá­zalékot. Ez körülbelül, 8000 embert je­lent. Kulturálódási igényeik kielégítése a közművelődési és az oktatási intézmé­nyek szoros együttműködését feltételezi.- A nemzetiség képviselői elsősorban a művelődési központban működő nem­zetiségi klub és az énekkar tagjai között találhatók meg - mondja Rónai József, a városi tanács művelődési osztályvezető­je. Őt egyébként személyes kötődés is fűzi a kórushoz, hiszen hosszú évek óta felesége az országszerte ismert dalosok karvezetűje.- Foglalkozásaikon nemcsak a város, hanem a környékbeli falvak nemzetiségi lakossága is részt vesz a hároméves kisgyermekektől a nyolcvanéves nagy­papákig, s így vegyes kiejtést, népvisele­tet hoznak ezekbe a közösségekbe - folytatja. Aztán hosszan sorolja, mi min­dennel gazdagította a művelődési ház a nemzetiségi közművelődés lehetőségeit. A hagyományőrző csoportok bemutatói, képzőművészeti kiállítások, zenekari hangversenyek, ismeretterjesztő elő­adások tömegeket vonzottak. A fővárosi NDK-centrum segítségével pedagógu­sok, diákok és szülők számára kulturális nap keretében német ifjúsági és gyer­mekirodalomról tartottak előadásokat, s volt filmvetítés is. A város könyvtárában 900 német nyelvű könyvet, valamint szó­tárakat, lexikonokat, folyóiratokat lehet kölcsönözni. A nyaranta megrendezett váraljai nemzetiségi olvasótábor záró­műsorán részt vesznek a szülők is, s az ott szerkesztett újságot megkapják a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák. A Völgységi Múzeum gyűjteménye, tárlatvezetései, valamint a sváb bálok, a külföldi művészeti együttesekhez, váro­sokhoz, iskolákhoz, tavaly óta a freibergi tanács művelődési osztályához fűződő kapcsolat mind-mind a nemzetiségiek tájékozódását, művelődését szolgálják. A családokban azonban elsősorban az idősebbek beszélgetnek németül, s a vegyes házasságok folytán is egyre fo­gyatkozik a tájnyelvet értők és használók száma. Hogy a fiatalok is elsajátítsák, ah­hoz nélkülözhetetlen az intézményes nyelvoktatás. Bonyhádon jelenleg 2174 gyermek tanul általános vagy középisko­lában, a városkörnyéken 2101. Ebből nemzetiségi nyelvoktatásban részesül: a városban 588, a községekben 1985 diák. Paplauer Nóra Közülük kétnyelvű oktatásban Bonyhá­don 50, Nagymányokon 20 tanuló. A gyerekek jelentős része már óvodás ko­rától, mert Bonyhádon a Malomóvodán kívül a Perzel utcai oviban is 3 csoport­ban nemzetiségi nyelven folyik a nevelés. Az I. Számú Általános Iskolában két éve vezették be a nemzetiségi oktatást. Először a huszonegyen, idén huszonki­lencen vettek részt benne, s a jövő tanév­re is ennyien jelentkeztek. Környezetis­meretet, testnevelést, éneket tanulnak itt a gyerekek németül, s így beszélgetnek szabadidőben is. A Petőfi Sándor Gim­náziumban nem nemzetiségi de igen ma­gas színvonalú német nyelvtanítás folyik. Mindez azonban csak a kezdet. Rónai József asztalán már ott láthatjuk kiterítve egy leendő kétnyelvű általános iskola ta­nulmánytervét. A jelenlegi számítások szerint 240 millió forintba kerülne, amit több forrásból, például jelentős külföldi támogatásból fedeznének. A már több éve felmerült elképzelés te­hát napirenden van, az építésről az ősz­szel hoz döntést a Művelődési Miniszté­rium. CSER ILDIKÓ Fotó: G. K. Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatuk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elha­nyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be, s most az aratás derekán fel­hívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. Győré Ha Izmény felé haladva elhagy­juk Győrét, egy kis híd után bal felől földesútra kanyarodhatunk. A pár száz méternyire található kék vizű tóhoz, s egy fákkal övezett udvar­Eszközök a régmúltból házhoz vezet: Simon József ma­gángazdálkodó és szülei portájára. A fiatalember, aki húsz gyönyörű tenyészlovat nevel itt, és édesanyja szívesen megmutatják a vízimal­mot, amelyet az első, valamikor az 1700-as években készült, és a mostani istálló helyén állt malom A nyílás mögött ma is látható az „alulcsapott” vízikerék „Dédapám egy suberrel szabályoz­ta az átfolyó víz mennyiségét” Simon néni a nagyapja malma előtt környékbeli parasztokat kielégí­tően ellátó malom, amelyben nem­csak őröltek, hanem daráltak is, a pécsi püspökség uradalmi birtoka volt. Mivel a család megélhetésé­hez nem nyújtott elegendő jöve­delmet, hat hold gazdálkodó terü­letet is kapott hozzá a molnár. A telken átfolyó vízért és a föld- használatért azonban, Simon néni elmondása szerint dézsmát kellett fizetni. Simon József tervei között a ma­lom felújítása és üzembe helyezé­se is szerepéi, s nem tartja kizárt­nak azt sem, hogy a kis őrletőhely egyszer majd idegenforgalmi lát­ványosság legyen. vb. I. Fotó: G. K. helyett 1910-ben a dédapa, Led- neczki János épített. Az akkoriban kővel őrlő, de már motorral hajtott berendezések szinte hiánytalanul megvannak. Eredeti állapotukban láthatók a szállítócsigák, a garat és a serleges felvonó is. A kis teljesítményű, de a Az, egykori mester címkéje A bonyhádi német nemzetiségi fúvószenekar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom