Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-18 / 170. szám
1988. július 18. Képújság 3 A hadüzenet nélküli háború akkor kezdődött. amikor az első iraki szállítmányt elindították a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosüzeméből. Minden építésvezetőségen szidták a lakatosokat, mert megfogták az isten lábát. Azaz degeszre keresték magukat. Azóta tíz év telt el, s a háború békés vizekre „terjedt”. * Grosch Géza főüzemvezetőt hallgatom.- Az egész exportügy úgy kezdődött, hogy kerestük a munkát. Abban az időben, jó tíz évvel ezelőtt, mi már láttuk, hogy az építőipari beruházások területén visszafogás lesz. Be is jött a jóslatunk. Bennünket azonban nem ért váratlanul az új helyzet, mert volt kész termelési programunk - hadd ne mondjam meg, hogy milyen összeköttetések révén. A tény: iraki rendelést kaptunk. Iskolaablakokról volt szó. Vasból készült iskolaablak, üvegezve, leföstve, kamionba rakva. És hogy mást nem mondok: egyetlen üveg sem törött ki az 1200-nál is több ablakból, mire célhoz ért. Elégedett volt a vevő. Jó pénzt hozott a vállalatunknak, jó hírünket keltette, terjesztette, mert pontosan és jól dolgoztunk. A TÁÉV lakatosüzemének lényegében önálló elszámolásrendszere korszerű. A brigádok munkájának szervezése most még egy kis komputerrel - anyagellátás, teljesítés, az emberek teljesítménye stb. - történik, de jövőre kapnak egy nagyobb IBM-et, amely a gazdaságosságot még jobban ellenőrzi. A lemez szabásától egészen a föstésig mindent a gép számít ki, már ahogyan a szakemberek belé- táplálják a tudnivalókat. Az építőiparban az utóbbi években tapasztalható változás a TÁÉV-nél is észlelhető. Láthatjuk az építkezéseken: kívül csicsásabb erkélyek, bejárati ajtók vannak. Ez pedig mind-mind lakatosmunka. Ugyancsak a belső gépészet is több, szebb, nívósabb lakatosmunkát kíván. Fehér József brigádvezető. A lakatosüzem legjobb brigádjának a vezetője. Pillanatnyilag heten vannak, de tíz is volt a létszámuk. Most hat tanuló nyári gyakorlatát tölti itt a jó szakemberek irányításával.- Nézze, én nem féltem attól, hogy az exportmunkával majd leégünk. Ez az épületlakatos mesterségtől kissé távol lévő téma azonban nekünk erőpróbát is jelentett. Abban az időben még voltak aktív géemkák, és a standardidőben is ráhajtottunk. Szóval az tetszett nekem legjobban, hogy amikorra a főnökök vállalták a munkát, mi kamionba raktuk a portékát. És persze jól is kerestünk azokkal az iraki ablakokkal. Fehér József brigádvezetö bemutatásra előállított egy fűrészgépet, amely mintapéldány, a többi száz alkatrészei a műhelyben vannak A folytatásról ismét a főüzemvezetö beszél.- Valamivel több mint egy éve kezdődött, az NSZK-beli cég vezetőjének magyar ismerőse megtudta, hogy mi tisztességesen dolgozunk, és felkeresett bennünket. Hozott egy vázlatot, faesztergáról volt szó. Egyszerű barkácsgépről, amelyet a német el akart adni saját üzlethálózatában. Megnéztük a rajzot, összedugták a fejüket szerkesztő kollégáim, és hajrá. A prototípuson alig módosított a német. S első tételre száz esztergát szállítottunk el. Aztán jött a válság... Mert miért ne lenne a mi szakmánkban is válság? A megrendelő azt mondta: betelt a piac - eddig ötszáz darabot készítettünk az esztergákból -, hanem most fűrészre van szüksége...- A fűrészhez is adott rajzot. Ez ugyancsak barkácsszerszám, háromszáz milliméteres tárcsával. No, amikor idejött a Géza bácsi - mondja a brigádvezető -, akkor kissé megrökönyödtünk, hogy az istenbe, megint váltunk? Aztán elmagyarázta, hogy mennyi, meg mi pénz van benne, hogyan szervezzük a munkát, és kérem, azóta fut a fűrész... Elfűrészelhe- tetlenek vagyunk. Nocsak?- Már azért, mert a folytatás is érdekes. Tudja, itt úgy összehozták a főnökök a témát, hogy flottul megy a gépek alkatrészeinek legyártása, mi pedig összeszereljük. A hó végére el kell küldenünk száz fűrészt. Nézze meg, a műhelyben készek már az alkatrészek, vagy egy részüket most csináljuk. Itt van a géphez szükséges minden alkatrész. A faddi tsz küldi például az öntvényeket. És a mi dolgunk, nekem és a kollégáimnak, hogy amikor minden együtt van, összeszereljük. És a kamionra fölcsavarozva elküldjük a megrendelőnek. Kollégámmal járjuk az ismert terepet, hiszen évente érdemes ide visszatérni, ahogy Fehér József mondta, az elfűré- szelhetetlenek közé. A gépcsarnokban mérsékelt nyugalom. Egy-egy elkerített részben két-három ember dolgozik. Köszörűk hányják a szikrát, hegesztők villognak. Kalapáccsal nagy lemezeket egyengetnek, füldugós emberek püfőlik a lemezt. Amott pedig Szabó László megbízott üzemvezető tárgyal egy csapat férfival. A megbízott üzemvezető is részese a sikernek.- Nekünk az volt a dolgunk, hogy olyan emberekre bízzuk ezt a fontos munkát, akik többre képesek, mint egy átlagos épületlakatos ember. Jól választottunk, a fiúk megkedvelték a szokásostól eltérőt, és kedvvel dolgoznak rajta. Az az igazság, hogy az exportmunkát nem tudjuk úgy megfizetni, mint az kívánatos volna. Tudja, ha egy átlagos épületgépészeti, azaz lakatosmunkát végez a dolgozó, nem kell annyira ügyelnie a tizedmillimé- terekre, mint nálunk, hiszen egy vasablaknál nem lényeges, ha egy milliméterrel is szélesebb, mint a megadott méret. Tam József brigádvezető azonban még megtoldja:- Látná, amikor innen kiváló minőségben kiviszik az ajtót vagy ablakot és a beszerelés helyén dobják, vágják, és aztán a munkát ide visszahozzák: csináljátok meg - mondják, pedig mi egyszer már megcsináltuk. Az építkezésen megy tönkre a mi munkánk. Nem tudom, ha az a német úgy kapná meg az esztergát, mint ahogyan hozzánk visszajövesztik az ablakot, lenne-e még itt üzlet. Aztán - mondom, lehet, hogy megírja, lehet hogy nem, de az lehetetlen, ami ebben az országban anyagellátás szempontjából van. Ott hever a padomon egy munka, nincsen hozzá az egész országban 65- ös acél. Miként lehet így dolgozni? Fején áll minden. A lakatossal ebben maradunk, valóban anyagellátás tekintetében fején áll Grosch Géza főüzemvezetö minden. Ezt erősítik meg a raktárban is, ahol Kocsis György raktárvezető jósze- rint üres polcokat mutat, amelyeknek tele kellene lenni, normális helyzetben. Hogy amint kell vas, csavar, egyéb anyag, hozzá lehessen nyúlni. Persze a jövőbe kell tekinteni. Milyen a jövő? Ott van példának okáért a molnárkocsi. Ez is külföldi rendelőnek készül. S itt van a rajzban már a hatszázas barkács- fürész. Készülnek rá. Tíz darabot, a nullszériát - megcsinálták. Rövidesen jön a vevő. És akkor még van olyan „téma” a lakatosok borítékában, amely nem kaphat most nyilvánosságot, érthető. Hiszen a holnap nem egy nap. A száztizenkét tagú lakatosüzem az idén is körülbelül hatvanmillió forint értékű munkát teljesít. A jövő évi program is borítékban van. És az exportmunka is, amely, mint látjuk, kellő körültekintéssel beilleszthető az épületlakatos mesterségébe. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Ha péntek, akkor vásárlónap A boltoskislány unottan az órájára pislant, majd fél lábát a levegőbe húzva előrehajol, és hangosan átkiált a gondola túlsó oldalát támasztó társának: „Erzsi, még három óra húsz perc van vissza”. Erzsi lemondóan legyint, s látni, hogy legszívesebben mindketten csapot-papot maguk mögött hagyva fölöltenék az utcai ruhájukat s irány haza vagy bárhova, csak dolgozni ne kéne. Péntek van, kora délután. A városban hemzseg a nép, óriási bevá- sárlócekkerekkel közlekednek az emberek, a boltokban egyre hosz- szabb a sor. Készülnek a hét végére, s pláne ott, ahol 6- 7 tagú családot kell szombaton és vasárnap ellátni, van is mit hazacipelni. Ennek a hét végi bevásárlásnak pedig hosszú ideje a legforgalmasabb időszaka a péntek délután, s nem a csütörtöki bevásárlónap vagy éppen a szombat délelőtt. Aj. oka teljesen praktikus: szombaton már nem szívesen mozdul ki otthonról az emberek többsége - a hétközben elmaradt házimunkát be kell pótolni - sokán már péntek este kiköltöznek a tanyájukba, s akik falvakban élnek, azok is inkább pénteken, s a városban vásárolnak, hisz így biztos, hogy nem maradnak kenyér nélkül, s húst is többnyire csak a városban kapni. Akadnak munkahelyek, ahol rugalmasan alkalmazkodnak a vásárlási szokásokhoz, egész heti munkarendjüket úgy alakítják, hogy hamarabb elmehessenek pénteken a dolgozóik bevásárlásaikat, apró elintézendő ügyeiket rendezni. Ez így helyénvaló is, hisz az adott munkát a dolgozók a heti munkaidőalap kihasználásával minden bizonnyal elvégezték, jöhet tehát a megérdemelt, bár nem mindig pihenéssel töltött hétvége. A pihenést azonban sok helyütt már pénteken reggel elkezdik, s mondhatni, nem is csinálnak túlságosan nagy titkot ebből. Jó darabig föl sem tűnt a dolog, elhittem hogy házon kívül, területen, valahol az épületben, a másik vállalatnál, a főhatóságnál teszi a dolgát, akit éppen keresek. Ám egy alkalommal úgy jártam, hogy a munkahelyén péntek délelőtt nem találtam az illetékest, s a titkárnő azzal igazított el, hogy X elvtárs a társvállalatnál tárgyal. Alig hittem a szememnek, mikor félóra múlva demizsonnal a kezében, sportos öltözékben a buszmegállóban megláttam. Teljesen nyilvánvaló: igyekezett a birtokra, akárha csak ráérő nyugdíjas lenne, vagy a szabadságát töltené. Meglehetősen gyakori, hogy a vállalatoknál, üzemeknél, hivataloknál hétfőn délelőtt értekezleteket tartanak. Ilyenkor beszélik meg az egész heti tennivalót, a termelő vállalatoknál a munka ütemezését, az anyagok beszerzésének rendjét és módját, ilyenkor a nyári szabadságok idején a műszakbeosztást. Ugyanez zajlik a hét első napján a hivatalokban is: osztályértekezletek, csoportvezetői értekezletek, majd a csoportértekezletek követik egymást. Mire egyelőadó egy nagyobb hivatali apparátusban megtudja, hogy az adott héten mi lesz a dolga, hétfő délelőtt fél tizenkettőre jár az óra. Ilyenkor már meg nem is érdemes komoly dologba fogni, hisz itt az ebédidő. Ebédidő. A kedvenc témám. Nálunk fejlettebb országok életmódjáról, munkastílusáról szóló beszámolókban gyakran olvastam: délben csupán egy szendvicset kapnak be a dolgozók, nem érnek rá ebédelni, főtt ételt este és otthon, munkaidő után esznek. Itthon ez nem így van. Az ebédidő szent és sérthetetlen, s Magyarországon déli tizenkettő és egy között megáll az élet: ebédel az ország. Ilyenkor nincs az az ember, aki képse lenne elintézni valamit, megtalálni valakit. Sok helyütt már reggel azzal kezdődik a nap, hogy a kávézóban - s még a kávé is! - leadják a napi ebédjegyet, megbeszélik, hogy mi lesz az ebéd, s hogy a szakácsnő vékony vagy vastag rántással készíti a kelkáposzta-főzeléket. * Ezután kezdődik a munka, ha éppen kezdődik. Általában megfigyelhető, hogy a munka - értekezlet - étkezés idejének aránya nem mástól, mint éppen a munkahelyi vezetőtől függ. Ahol munkacentrikus a vezetés, ott kevesebb az értekezlet, s a munkáról, nem pedig az étlapról beszélgetnek legtöbbet az emberek. Ahol a munka a legfontosabb, ott ez a vállalat, az üzem eredményén ez meg is látszik, hisz a legfontosabb, nem pedig a kevésbé lényeges dolgokkal törődnek. Ott viszont, ahol sok időt töltenek nem hasznos és értelmes értekezlettel, hanem szófecsérlő összejövetelekkel, az üzemet sem a legjobbak között tartják számon. Szerény kisközségbeli üzem, majdhogynem omladozó irodaépülettel. A megye legtávolabbi csücskében van - többnyire mire ideérkezünk, délfelé jár az idő. Az épületben egyetlen hölgy: a szomszéd községből átjáró pénztárosnő őrzi a házat. Minthogy üzemi konyha nincs, papírból ebédel, s az ő tiszte eligazítani a rosszkor érkező látogatót, várjon egy óráig, akkor jön vissza mindenki. Oktalan kíváncsiságunkra, hogy netán az üzemvezetőt hol találjuk, nyugodt természetességgel felel: az üzemvezető ilyenkor délben otthon, ebéd után leszokott dőlni fél órára. Azt mondják a bölcsek: a hosszú élet titka az ebéd után pihenés. De hát kanyarodjunk csak vissza másik témákhoz: ha péntek, akkor munkaszünet, illetőleg sok helyütt jóval kevesebb, kényelmesebb munka, mint más napokon. Őszintén szólva, nem tudni, miért csütörtökön tartják országszerte a bevásárlónapot, s miért nem pénteken. Ha jól emlékszem, a csütörtöki napra sem kaptunk annak idején értelmes magyarázatot. Pedig ha este nyolcig, és nem öt meg hat óráig lehetne ügyes-bajos dolgainkat, vásárlásainkat elintézni, bizonyára kevesebben kérnének kilépőcédulát a gyárakban, üzemekben ebben az időben, s nem két három órakor lenne fájront a közhivatalokban sem. Ahogy az utóbbi hetek helyzettisztázó eszmecseréiből, gazdálkodásunkat elemző írásaiból, szorongató gazdasági helyzetünkből kiutat kereső előadói beszédekből világosan kitűnik: minden értelmes munkával eltöltött napra a napok minden órájára és percére szükség van. Mert zsebre tett kézzel élni a hét egyetlen napján sem lehet. D. VARGA MÁRTA ÍSa S 4 illd Jwiü i |Tj lU ) r - I • -«/ "2 ■L éaiw^ w ••' * *' Fazekas István - a hegesztöpajzs mögött - egy ipari tanulóval készíti a gép talpát
