Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
2 KÉPÚJSÁG PANORÁMA BONN - A Frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet napilap szombati számában egész oldalas Írást közöl Grósz Károlyról, az MSZMP főtitkáráról. A tekintélyes lap „Események és személyiségek” című hétvégi mellékletében megjelent, fényképpel illusztrált cikke ismerteti a magyar államférfi életútját, politikai pályáját. Az írás címe: „Vezetni tétovázás nélkül”. *- Az NSZK gyászolja a hivatásuk teljesítése közben életüket veszített bányászokat. A hírközlés egyben beszámol a borken-stolzenbachi csodának nevezett eseményről: hat munkás regénybe illő megmeneküléséről. Vasárnapig 37 holtan talált bányászt tudtak azonosítani, reggel újabb hat halottat hoztak felszínre, de személyazonosságukat még nem állapították meg. ANKARA - Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, aki Ali Cos- kunnak, a Török Kamarák Uniója elnökének meghívására a múlt héten^Törökor- szágban tartózkodott, befejezte hivatalos látogatását. Megbeszélésein kedvezően értékelték a történelmi időkre visszanyúló kapcsolatokat, amelyek a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének jó példái. MOSZKVA - Újabb részletek váltak ismertté a Gorkij melletti Arzamasz-1. vasútállomáson szombaton történt súlyos robbanásról. A katasztrófában 68 ember vesztette életét, 230-at pedig kórházba szállítottak. A tehervonat 120 tonnányi ipari robbanóanyagot szállított. Ezt geológiai munkákhoz, bányákban és építkezéseken használják. Az eddig tisztázatlan okból bekövetkezett robbanás ereje akkora volt, hogy a színhelyén 26 méter mély és 53 méter átmérőjű kráter keletkezett. A környéken 150, zömmel régebbi építésű ház összeomlott, további 250 épület megrongálódott, mintegy 600 család maradt fedél nélkül. Megrongálódott a vasútállomás, a gázvezeték, több közlekedési és kommunális berendezés. BUDAPEST - A Világbank és Magyarország képviselői június 2-án Washingtonban kölcsönmegállapodást írtak alá. Ennek értelmében a Világbank 70 millió dollár összegű kölcsönt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak az agráripar korszerűsítését elősegítő programra. *- Urbántajos közlekedési miniszter június 2. és"4. között látogatást tett Helsinkiben Pekka Vennamo finn közlekedési és szállítási miniszter meghívására. *- A KNDK Rádió és Televízió Bizottság elnöke vezetésével május 27. és június 4. között a KNDK Rádió és Televízió Bizottságának delegációja tartózkodott Budapesten. A delegációt fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. A küldöttség tagjai tárgyalást folytattak Hárs Istvánnal, a Magyar Ródió elnökével és Bereczky Gyulával, a Magyar Televízió elnökével a kapcsolatok fejlesztéséről. HANOI - A vietnami háborúban nyomtalanul eltűnt amerikai katonák felkutatásával foglalkozó vietnami és amerikai szakértők csoportjának újabb találkozóját tartották június 1 -3. között Hanoiban. A találkozó már az ötödik volt az elmúlt év augusztusa óta a két ország kormányának megállapodása alapján. A találkozón 32 nyomtalanul eltűnt amerikai katonáról közöltek adatokat a vietnami szakértők. KABUL - Az afgán külügyminisztérium a Kabulban tartózkodó ENSZ-meg- figyelőkhöz szombaton eljuttatott jegyzékében ismét felhívta a figyelmet arra, hogy Pakisztán továbbra is sorozatosan megsérti a Genfben aláírt megállapodásokat. Afganisztán a jegyzékben sürgette Pakisztán Ipépseinek kivizsgálását. VARSÓ - Szovjet, NDK, lengyel és csehszlovák egységek szombaton Pajzs-88 elnevezésű hadgyakorlatot kezdtek Lengyelország területén. A Varsói Szerződés e négy tagállamának hadgyakorlatán 14 ezer katona vesz részt. A Pajzs-88 hadgyakorlat célja hivatalos tájékoztatás szerint javítani a szövetséges hadvezetés és az egységek akcióinak összehangoltságát védelmi hadmozdulatokban. A gyakorlatról, miután a részvevő létszám meghaladja a 13 ezer főt, s így az bejelentésköteles, értesítették a helsinki záróokmány és a stockholmi megállapodás minden aláíróját. A manővert Florian Siwicki hadseregtábornok, lengyel nemzetvédelmi miniszter irányítja. Adriai emlékképek Üdvözlet Marináról % 1988. június 6. Marinai panoráma egy első osztályú magán- szállással Elhagytuk már Splitet, a tengerparti autóúton az Ikarus az utolsó kilométereket falja. A kissé megviselt társaság hol a gyönyörű tengeröblöt, s a partján lévő településeket, növényi kultúrát nézi, hol az út másik oldalát, a tengert kísérő fehér sziklákat, s az ember természetátalakító tevékenységének eredményét bámulja. Mindkét látvány lenyűgöző, még a legel- csigázottabbak is felélénkülnek. Csinos csoportvezetőnk, miközben apró, OTP- Penta Tours feliratú zászlócskákat oszt - jó lesz majd integetésre -, közli, hamarosan megérkezünk Marinára. Ezzel a cselekedettel a legálmosabb útitársunk szeméből is kivarázsolja az álmot, most már mindenki az egyre szűkülő öblöt figyeli. Hamarosan feltűnik az egykori Kula nevű erőd - ma Hotel Kula -, s mindenkiből szinte egyszerre tör ki: - Marina! Fogynak a méterek, nemsokára megpillantjuk a két utazási iroda - az OTP- Penta Tours és a Kom pás - integető képviselőit. Még néhány perc, s a Hotel Kula előtt landolunk. Megnyílik az üdülőfalu Kikászálódunk, s a vendégnek kijáró kedvességben részesülünk. A hölgyek egy-egy szekfűt kapnak, s természetesen nekik is, de nekünk, férfiaknak is szívesen kínálják a pálinkát, no meg a település jövedelmet is biztosító terményeit, a fügét, a mandulát és az olajbogyót. A rövid fogadtatás után a zászlótérre vonulunk, ahol a helyi közösség vezetője köszönt bennünket, magyarokat, köszönti Magyarországot, majd dr. Pál János, a magyar utazási iroda igazgatója’ is hasonlóan cselekszik. Aztán ősi dalmát szokás szerint egy népviseletbe öltözött hölgy csodálatos virágcsokrot dob a vízbe - magyar útitársnőim is ezt teszik az imént kapott szekfűvel -, hogy jó idő legyen, s a halászoknak kedvezzen a szerencse. Néhány másodperc múlva felkúszik a zászlórúdra az OTP-Penta Tours és a Kompas zászlója, megnyílik a magyar üdülőfalu az Adrián. Eddig csak a vendégszeretetből éreztük, de most már hivatalosan is megerősíttetett: Otthon vagyunk! A gazdag gasztronómiai érdekességet is nyújtó ebéd után szétnézünk az 500 lelkes településen. Egyből megállapítjuk, az öböl túlsó felén a Splittől Sibenik felé futó autóút forgalma cseppet sem zavar, mivel a zaj ide nem nagyon hallatszik, s a kipufogógáz sem jut el a faluba. Második tapasztalatunk: az öböl vize sekély, így kiválóan alkalmas a gyermekek fürdőzésére is. Útitársaim közül többen megmártóztak a kék habokban, s ők javasolják, hogy a Marinán üdülők vigyenek magukkal - a tengeri sünök miattműanyag fürdőpapucsot. A helyiek szerint egyébként az említett állatok okozta sebet olívaolajjal kell bekenni és pár órán belül kijönnek a tüskék, aztán zavartalan lehet a további nyaralás. Az olívaolaj egyébként jó többek között a fülgyulladás gyógyítására is. Tapasztaljuk még, hogy az olajfák alatti kavicsos strand kiválóan alkalmas a pihenésre, kényelmet nyújtanak a Hotel Kula szobái - 40 ágy van benne - és a magánházak, ahol a vendégeket külön szinten helyezik el. Csábítóak a vendéglátóhelyek is. Csendes, az üdülők által még nem túlságosan felkapott hely - összegezzük. Szeretnénk többet is megtudni a településről, a szórakozási lehetőségekről, de ezt vendéglátóink későbbre halasztják, mondván, szerezzünk még tapasztalatokat. Nagyvárosról - röviden Másnap reggel Splitbe indulunk, s az öböl partján sorakozó vörös tetejű házak között feltűnik egy-két kastély, amit a török betörések idején építettek a nemesi családok. Szembeötlik, hogy megművelik a házak között lévő zsebkendőnyi területeket is. A szőlő, az olajfák, a mandulafák mellett rengeteg a zöldség, a virág, ezt a trogiri, illetve a spliti piacon értékesítik. Split - mint ahogy azt idegenvezetőnktől, Szendi bácsitól megtudjuk - Jugoszlávia egyik legnagyobb ipari és kulturális központja. A mai város magja az egykori Diokleciánusz-palota. A szűk sikátorok közt rengeteg' üzlet, vendéglő, gazdag árukészlettel hív, csábít. (Nincs sorbanállás, mint a Balatonnál.) Természetesen a látnivalók megtekintése mellett nem tudunk ellenállni ennek. Végigsétálunk a Tito sétányon, ahol a különböző bankok, utazási irodák, vendéglők, üzletek várják a turistákat, megpihenünk a pálmafák alatti padokon, bejárjuk a kikötőt, megcsodáljuk a bazár tarka sokaságát, s megállapítjuk, ebben a városban- a kövek között is - sok a fa. Split új része nagyon korszerű urbanisztikai megoldások szerint épül. Földszintes és többemeletes házak váltják egymást és nyoma sincs a nálunk tapasztalható uniformizáltságnak. A házak nemcsak méreteikben, de külső megjelenésükben is vonzóbbak, szebbek a mi paneljainknál. Még valami: a földszintes épületek láttán az is eszembe jut, hogy Splitben nem bontják le, nem sajátítják ki a tíz-húsz éve épült masszív családi házakat, hogy helyet adjanak a csicsásabb újnak... Ezt Marinára tartva az autóbuszban többen is így vélik. Felfedezés halászbárkával Felbúg a Hotel Kula árnyékában pihenő halászbárka motorja, felszállunk, ki-ki megkeresi magának a megfelelő helyet, közben beszedik a köteleket, aztán elindulunk. Mint az örökké elégedetlen vénember, úgy dohog a gép, s a hajótest felhasítja a marinai öböl kék hátát. Fürdünk a délutáni napfényben, csodáljuk a türkizkék tiszta vizet, s a terjeszkedését megakadályozó sziklás földnyelvet, a ráakaszkodó, számunkra ismeretlen zöld növényzettel. Szabadkai idegenvezetőnk, Szendi bácsi hangja hallik:- A tengerbe benyúló földnyelven több öböl is található. Ezek között van a Remete-öböl, ami onnan kapta a nevét, hogy egy, a háborúból hazatért, attól megcsö- mörlött férfi ott épített magának házat. Ha a gyerekei és a turisták meglátogatták- 2 éve halt meg az öreg -, elbeszélgetett velük, de magányosan élte le életét. Elmélkedésemet több dolog is „megzavarja”. így többek között - szerencsére! - az ismerkedni, beszélgetni akaró útitársaim, a pompás panoráma, saját kíváncsiságom, és a hajó „új” kormányosa. Az történik ugyanis, hogy a szőke, kócos kormányos szakmája fortélyaira tanítja pécsi kplléganőmet, Hámori Andreát, aki jól vezet. A sebesség nem csökken, csak néhány méterrel térünk el az egyenestől, no és az is igaz, amit a rossznyelvek mondanak: „Nem megyünk neki egyetlen fának sem..." Bekukkantunk a hajó kabinjába is. A viaszosvászonnal letakart asztal körül hárman ülnek, szívják a cigarettát, beszélgetnek, s időnként egy kétliteres fazékból isznak valamit. Később megtudom, a halászok felmelegítik a tenger vizét és azt fogyasztják ivóvízként. Jobb az - állítják -, mint a kinti - parti - víz. Erről nem győződtem meg, de elhittem nekik. Az asztallal átellenben szekrény, mellette pedig a gázrezsó található. Az edények láttán tudom, meleget ebédeltek... Egyenletesen siklunk az egyre táguló öbölben, megkerülünk egy kisebb szigetet, s bámuljuk a földnyelvet. Nem véletlen, hiszen az egymásra rakott fehér kövekkel lezárt teraszokon a 10 centiméteres földben szőlőültetvények kapaszkodnak. Itt terem a híres, erős dalmát bor, amiből mindig vöröset és fehéret illik kínálni, felszolgálni, s amit az ereje miatt fele bor, fele víz arányban ajánlatos fogyasztani. Ha csak valaki nem akar bekukorékolni! De ez már az ő dolga, baja. A kabinból barna, szikár, mosolygó fiatalember jön közénk, s elmondja: pusztulófélben a szőlőkultúra, hiszen a fiatalokat elcsábította a közeli város, Split, az öregek, akik maradtak, már nem tudják mindenütt művelni, így a természet ellen egykor megnyert csata csak időszakos győzelmet jelent. Beszél a halászokról, a barátairól is, akik naponta azért szállnak vizre a bennünket szállító bárkán, hogy az öt mázsa halat megfogják. Elég kevés ez - közli -, de megéri, hiszen olyan fajtát zsákmányolnak, aminek jó az ára. Javasolja, nézzük meg a vendéglők étlapjait, majd azt tapasztaljuk, hogy drága a hal. Ez azért van - magyarázza -, mert a környezetszennyezés miatt egyre kevesebb a hal. Mindez látszólag ellentmond a hajó nyomában hófehéren habzó, melegítéssel ivásra is kiváló víz látványának, de újdonsült ismerősünk tapasztalata elfogadható. A szőke, kócos kormányos közben a part, a földnyelv felé irányítja a bárkát, s hangos szóval kéri, hogy álljanak el az ablak elől, mert kikötni készül. A sebesség csökken, lágyan siklunk a kék vízen, majd egy kis mólóhoz simul a hajó. Beszélgetőtársunk és a bátyja fürgén leugrik, majd átveszik a légkalapácsot, a különböző csomagokat, s megindulnak a hegy oldalán vezető gyalogúton felfelé, a mandulafák takarta, szőlő övezte fehér házikó felé. Dohogni kezd újra a motor, a part egyre távolodik, s a hegyoldalról most már hárman integetnek nekünk, a két fiatalember, s egy fekete ruhás anyóka, akinek a kézmozdulata azt is jelzi; „Közönöm, hogy visszahoztátok (hazahoztátok) a fiaimat. Szerencsés utat!” A bárka a nyílt tenger felé tart, s tíz-ti- ^enöt perc múlva már előttünk csak a hatalmas vízfelület látszik. Egybeér az ég a vízzel. A hullámok erősödnek, s a kapitány - a szél miatt - nem kockáztat. Tro- girnak vesszük az irányt. Minden házat érdemes megnézni Az ősi dalmát város, Trogir a tengerparti autóúton csak 12 kilométerre van Marinától, de így, a tengeren - egy kis kitérővel - sincs messze. Legfeljebb a sebesség befolyásolja a távolságot. A tenger felől érkezve először a kikötő magas daruit vesszük észre, aztán egyre gyakrabban találkozunk a be-, illetve kifelé igyekvő motorcsónakokkal, halászbárkákkal. A régi mesterség ma is dívik, ma is a megélhetést biztosítja. Az újabb öbölben - a kikötő partján - megpillantjuk a régi várrom bástyájának égbe törő maradványát, rajta a jugoszláv lobogóval. Kis manőver után kikötünk, s a szombat délutánban jól öltözött, szúrós szemű fiatalemberek lesik csinos útitársainkat, BMX-eseket megszégyenítő ügyességű kismotoros tinik produkálják magukat a kikötő betonján, s pecások próbálnak szerencsét. Az egyiket, a már elrontott ötödik kapás után szívesen kisegíteném, de kiönti a reklámszatyorból a zsákmányt, tisztítani, válogatni kezdi, s a tengerbe szórja a felesleget, a le-lecsapó éhes sirályok nagy-nagy örömére. Vagy ötven méterrel odébb áll az alku - hatalmas ollójú rákok és mozgékony polipok cserélnek gazdát. Pénzünk és gusztusunk is lenne rájuk, no de ez még nem kerül asztalra. Helyette a városnézést választjuk. Az ősi jelzőt kiérdemlő dalmát városka történetéhez tartozik, hogy IV. Béla királyunk itt talált menedéket a tatárok elől. Többek között ezért is ajándékozta koronázó palástját a szeretett trogiriaknak. Ezt és egyéb kincseket őriznek a'200 évig épült csodálatos templomban. Tro- girban egyébként a szűk sikátorokban minden házat érdemes megnézni, hiszen mindegyik mást mutat, s bekukkantás után más-más élménnyel kecsegtet. Csodálatos többek között az az óriási fakakas, ami egykor a török hajók orrát díszítette, s ami a trogiri győzelem után hadizsákmányként - ma már kiállítási tárgyként - őrzi az egykori dicsőséget. A kis városka egyébként igazi adriai üdülőhely, ahol minden és mindenki felkészült az idegenek, a turisták fogadására. Ezt igazolják a panziók, a különböző vendéglátóegységek, a bazár, a mosolyok, a reklám, a szíves invitálások és a település egész atmoszférája. A kikötőből távozó hajónk utasainak most nem int búcsút senki, mi viszont arra gondolunk, jó lenne ide visszatérni... Talán majd jövőre?! Báránysült és sajtótájékoztató A hajókirándulás után vacsorázni és sajtótájékoztatóra a strand éttermébe indulunk. Nem sejtjük még, hogy a szabadkai finom pacal, a travniki „helyi specialitás”, a marinai tintahal után - az ugyancsak travniki borjúsült előtt - most nyárson sült bárányt eszünk. No, de most nem az étkezésen van a hangsúly, annak ellenére, hogy a konyha is árulkodik, hanem a sajtótájékoztatón, amit vendéglátóink háromnapi tapasztalataink után szerveztek. Az ebédlőben lehetetlen szót érteni egy hangos, Marinára gyakran visszajáró csoport szórakozása miatt, ezért az épület udvarán - nyárson forgó, piruló bárányok társaságában - lessük a helyiek szavait. Megtudjuk; Marinának gazdag, változékony múltja van. Valamikor az illírek éltek itt, aztán jöttek a rómaiak. Mauszion - kígyó melletti helység- néven említik először a rómaiak idejében. A VI. század elején érkeztek a szláv törzsek. Drin nevű város volt ezután saját flottával, erős hadsereggel. Kálmán herceg 1126-ban ajándékba adta a trogiri érsekségnek az akkor 59 m2 területen álló települést. Hiába változott többször is a neve, a lakosság megmaradt az eredetinél, Marinánál, amit a Szt. Marina kápolnáról kapott. A falu 1414-1500 között épült, s a trogiri érsek, amikor látta a török veszélyt, akkor szervezte meg, építette ki a három védelmi vonalat, amiben helyet kapott az akkor még vízzel körülvett Kula nevű erőd. A török dúlás után kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a lakosság a régi számot elérje. Megfordult itt Napóleon serege is, ők építették az első utat Marina és Trogir között. Ma Marina „helyi közösség” - fejlődő idegenforgalommal -, és büszke arra, hogy a népi felszabadító háborúban 1941-44 között a falucska minden férfi tagja részt vett. Ha az idegenforgalmi szempontot vesszük figyelembe, akkor elmondható, hogy természetes tájai, adottságai miatt gyorsult fel a fejlődése. Kitűnő klímájú, dúsgazdag a vegetáció, ipari üzem nincs, ezért nem szennyezett a levegő, kristálytiszta a víz. Előnye még, hogy közel van Split, a repülőtér, Primostin, Sibenik, vendégszerető a lakosság. Vonz a kitűnő házisonka, a híres - kalács finomságú - marinai kenyér és a tüzes dalmát bor. Mit kínálnak ezek mellé a vendéglátók? Különböző sportolási lehetőségeket- wind-surföt, csónakázást, vízibiciklizést, kerékpározást, aerobikot, úszóiskolát - kezdőknek, kézi, kosár- és röplabdázást -, ezenkívül a hajó- és autóbusz-kirándulást (30 percenként megy a járat Trogirba, onnan ugyanilyen időközönként Splitbe), s jó ellátást. Háromfajta ételből választhatja ki az üdülő a másnapi étket. A sajtótájékoztatón megtudtuk még azt is, hogy á klubtagok 20 százalékos kedvezményt kapnak. * A negyedik nap reggelén elbúcsúzunk a tengertől, s a már megismert úton hazaindulunk. Ismét látjuk a rengeteg új házat - újdonsült ismerőseink szerint az NSZK-ban dolgozó vendégmunkások építik, nekik telik erre -, az egymásra időt szakítani tudó, dolgos embereket, a nagyszámú vendéglátóegységet - úgy látszik meg lehet élni belőle -, az áruval telt üzleteket, a sokféle autót, a sportoló gyerekeket és felnőtteket... Vinkovciban a búcsúvacsorán dr. Pál János kedves gesztussal lep meg bennünket. Mindnyájan Marinára szóló útlevelet kapunk, melyből kiderül többek között, hogy e sorok írója volt a 11. vendége az üdülőfalunak, s az is: „Ezen útlevél az Ön tulajdona, mely a jugoszláviai Marina üdülőfalu területére érvényes. Ezen okmányt kérjük, gondoson őrizze meg, mert ha még úgy dönt, hogy jövőre is itt tölti szabadságát, az OTP-Penta Tours szervezésében kedvezményt kap.” Meglátjuk? Meglátjuk! ÉKES LÁSZLÓ Újsághír: Üdülőfalut nyitott a jugoszláv tengerparton Splittől, Sibe- niktől 40 kilométerre az egykori halászfaluban, Marinán az OTP-Penta Tours és a Kompas szabadkai irodája. A varázslatos szépségű, 500 lelket számláló adriai településen magyar, osztrák, lengyel, csehszlovák és jugoszláv turistákat - családokat, csoportokat - fogadnak elő-, fő- és utószezonban.
