Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4. Képújság 3 Környezetvédelmi világnap Bolygónk és az Elet védelme Július 5-e immár másfél évtizede környezetvédelmi világnap. 1972-ben Stockholmban az ENSZ-tagállamok egy csoportja - éppen a világ első nemzeti parkja megalapításának 100. évfordulóján - értekezletet tartott, ahol elhatározták: meg kell védeni a földön az élővilágot az ember környezetpusztításától. Az emberi termelő munka, amelynek alapvető célja a fogyasztási javak előállítása, a mind magasabb életszínvonal biztosítása, szándéka ellenére rombolja az élővilág optimális létezésének feltételeit. Az ember természetformáló tevékenysége csak megfelelő ismeretek birtokában lehet hasznos a jövőt illetően. Engels a múlt században így figyelmeztetett bennünket: „...; az ember a változtatásaival céljai szolgálatába állítja a természetet, uralkodik rajta... De azért ne -kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmeinkkel. A természet minden ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk. Bár mindegyiknek a következményei elsősorban azok, amelyekre számítottunk, de másod- és harmadsorban egészen más, előre nem látott hatásai vannak, amelyek ezeket az első hatásokat nagyon is gyakran megint megszüntetik.” A termelő munka, ami az embert kiemelte az állatvilágból, korunk technikai fejlettsége mellett veszélyezteti az élővilág létét, amennyiben nem változtatja meg azt a káros hatását, hogy számtalan olyan mellékterméket produkál, amely súlyosan szennyezi a levegőt, a felszíni és felszín alatti vizeket, a talajt, s pusztítja az oxigént biztosító zöld növényzetet, trópusi erdőket, tengeri zöldalgákat, valamennyi élő szervezetet. Az emberiség történelmének az a szakasza, amelyben megtanulta a természettől elvenni és felhasználni azt, amire szüksége van, a vége felé tart. Meg kell tanulnunk mindezt úgy véghez vinni, hogy csak olyan anyagokat „adjunk visz- sza” környezetünkbe, amelyek az élővilágrendszer, a bioszféra körfolyamataiba zavaró hatás nélkül beléphetnek. Az emberiségnek meg kell tanulnia - együttélni önmagával. Ehhez ismerni kell az élőlények és környezetük kölcsönhatási törvényeit, az ökológiát, alkalmaznia kell ezeket az ismereteket. A környezetkárosítás ismerete még mindig nem elég. Tudni kell azt is, hogy sok esetben a környezetkárosító hatás csak évek - évtizedek múlva jelenik meg. Az emberi tevékenység egyre követelőbb feltétele a hosszú távú előrelátás. Mindezek miatt a környezetvédelmet a hivatalos politika rangjára kell emelni. Magyarországon létrejött az Országos Természetvédelmi Hivatal, az OKTH, a legutóbbi kormányzati átszervezéskor pedig a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium. Az országgyűlés 1976-ban elfogadta a Környezetvédelmi Törvényt, és környezetvédelmi mozgalmak alakultak ki. Az úttörőmozgalom, a KISZ, a természetvédelmi egyesületek egyre erőteljesebben juttatják kifejezésre azt, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, meg kell változtatnunk azt a helytelen „termelői” szemléletet, miszerint: nem foglalkozhatunk minden apró- cseprő következménnyel, népgazdasági érdek, hogy termékeink elkészüljenek, nincs pénzünk a drága környezetvédelmi berendezések vásárlására. A termelés és az egészséges környezet szembeállítása ugyanis a lehető legostobább magatartás. Az emberi élet minőségét nemcsak a termékek fogyasztásának lehetősége szabja meg, hanem az egészséges, harmonikus természeti környezet is. Nem szokás pénzben kifejezni, bár nyilvánvalóan érzékenyen érinti a népgazdaság pénztárcáját, a mezőgazdaságban évekig kifejezetten rosszul használt műtrá- gyázási technika is. A túladagolás nyilvánvaló pocsékolása volt a drága s az előállítási folyamatában is környezet- szennyező műtrágyának. A növények által fel nem vett nitrát bekerült a rétegvizekbe, elszennyezve azokat. Ivóvizeink nagy része az évek során nitrátossá vált, aminek következtében bizonyos határértéken túl csecsemőknek, kisgyermekeknek egyáltalán nem adható. Amennyiben felnőtt fogyaszt magas nitráttartalmú ivóvizet az hosszú távon megnöveli a tápcsatorna daganatos megbetegedésének a valószínűségét. Ez az egyetlen példa nagyon jól mutatja, hogy a pillanatnyi termésnövekedésből származó plusz jövedelem, milyen óriási, a nyereség sokszorosát jelentő jövedelemelvonásban jelentkezik (betegség, korai halálozás) népgazdasági szinten. Mindebbe, ha beleszámítjuk, hogy az a fajta magatartás ráadásul a mezőgazdaság legértékesebb termelőeszközét, országunk egyik legnagyobb vagyonát képező termőtalaj-szerkezetét, hosszú távú jövedelmező működtetését is veszélyezteti, akkor mindenki számára világossá válik a környezetkímélő termelési formák, technológiák bevezetésének és működtetésének szükségessége, s egyedüli lehetséges formája. Az egész népgazdaság környezetbarát működése azonban elképzelhetetlen az állampolgár fegyelmezett magatartása nélkül. Mindannyiunk szent kötelessége, utódaink iránti elemi felelőssége úgy dönteni és cselekedni, mind a közélet, mind a magánélet minden területén, hogy a tevékenységünk az emberi környezetet tovább ne rombolja. Az élővilágot nemcsak a nukleáris világvégétől, hanem a csendes, lassú kínhaláltól is meg kell óvni. Országunk gondjainak megoldását úgy kell szervezzük, hogy a kibontakozás a természeti környezetet kímélje, mert csak így tudunk népünknek egészséges életminőséget biztosítani. DR. TÓTH GYÖRGY mezőgazdasági környezetvédelmi szakmérnök Kirándulni voltak a mozgássérült egyesület tagjai (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Levelet kapott a Szekszárdi Mozgás- sérültek Egyesülete az uszódi gmk-s fuvarosrészlegtől, melynek dolgozói a megspórolt üzemanyagot felajánlották az egyesületnek. A levél aláírója Zsitvay József fuvaros csoportvezető volt, akinek szintén van egy mozgássérült gyermeke, s ez volt az ötlet alapja, melynek során kellemes, jó kikapcsolódást jelentő Debrecen-Hor- tobágy-Hajdúszoboszló kiránduláson vehettek részt Krausz Józsefné szervezésében 45-en az egyesület tagjai közül. Egy szombati nap reggelén pontban 6 órakor indult autóbuszunk. Utunk a Du- na-Tisza közére vezetett. Közben a mikrofonon keresztül hallgattuk idegenvezetőnk, Katóka kedves hangját, amint egy- egy nevezetességről tájékoztat bennünket. Elértük a „hírős várost”, Kecskemétet, majd Nagykőrös következett. Ezután Ceglédre érkeztünk, ahol a Dózsa- és Kossuth-emlékekről szóló tájékoztató történelmi légköre vett körül bennünket. Suhantunk tovább Debrecenbe, ahol első utunk a református kollégiumba vezetett, majd a Déry Múzeum képkincseit néztük meg. Ezután a Hortobágyra mentünk. Az itt lévő múzeum kiállított tárgyai lenyűgözték a sorstársakat, e látványra a koronát a kilenc lyukú híd tette fel. Ismét Hajdúszoboszlóra utaztunk, ahol bőséges vacsora után kempingben kaptunk szállást. Másnap reggel Hajdúszoboszló gyógyfürdőjének vendégei voltunk. Az előző napi kiadós séta után felüdülést jelentett a termálfürdő vize. Egy órakor indultunk hazafelé, Szekszárdra. Útközben megálltunk az Arany János Múzeumnál Nagykőrösön. Haza este 7 órakor érkeztünk. Szép volt ez a kétnapos kikapcsolódás, feledtette mozgássérült voltunkat. Köszönet érte az uszódi téesznek, Molnár István gépkocsivezetőnek, Katókának, az idegenvezetőnknek, és Krausz Józsefiének, aki szervezőként működött közre. TÖTTÖS GÁBOR HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Az esztendő 22. hetében - pontosan szerdán - búcsúztunk el a májustól, s léptünk a júniusba. Ugyan képletes búcsúzásra gondolok csak, hiszen kinek van ideje és kinek jut eszébe elköszönni egy-egy hónaptól, héttől, netán naptól. Bár vannak olyan jeles, mondjuk úgy, jól sikerült hónapok, melyektől az ember szomorkásán köszön el, s fordítja át a naptárát a következőre. De a lapozás jórészt - ha nem is megfogalmazva - úgy történik, hogy a kéz mozdulatában remény rejlik: ebben a hónapban is sikerül majd jól dolgoznom, jól dolgoznunk, tenni valamicskét magamért, magunkért - mindannyiunkért! Az elmúlt héten megyénkben annyi minden történt, ami azt sugallta, hogy tennünk kell, mert tenni akarunk. E megvalósult, vagy a megvalósulás felé haladó vágyak közül szólnék most néhányról. Ismét csillog a „Napsugár” Nagydorogon átvezet a 63-as számú fő közlekedési út, tehát a főutca forgalma meglehetősen nagy. Éppen ezért is igen fontos szerephez jutott már régen a Napsugár kisvendéglő, hiszen a Székesfehérvárról Szekszárd felé utazóknak ez az egyetlen kulturális és kényelmes étkező- és pihenőhely. Az elmúlt években mintha leesett volna a forgalom, aminek személyi okai is voltak. Most ezek megoldódtak, s ugyanekkor az áfész kívül és belül egyaránt fölújította a sokaknak kedves helyet, ami egyben azt is jelenti, hogy az ott dolgozók kényelmesebb, komfortos körülmények között dolgozhatnak. Sőt! Még valami. A nagyközségben esztendők óta nem volt olyan kulturált szórakozóhely, ahol a fiatalok egy-két üveg üdítő mellett elbeszélgethettek, eltáncolgathattak volna. Most van. Ugyanis ezentúl minden pénteken diszkót tartanak. A munkákat az áfész házilagos brigádja végezte a Gamesz- szel és egy kisiparossal együtt. Nem részletezem, hogy mi minden fért bele a közel négyszázezer forintba, de azt hiszem, hogy az példaként is emlegethető! A tervekről viszont érdemes szólni: nyárra, az épület ölelésében levő udvaron sörkertet alakítanak ki, a tanáccsal közösen a körforgalmú utat is fölújítják, s már most is várják a vendégeket, akik egyre nagyobb számban térnek be ebédre, a gyorsan fogyasztható egytálételre, vagy virslire, meleg szendvicsre. Ez azért is érthető, mert nemcsak az ízek, hanem az árak is igencsak vonzóak. Gyerekek a klubban Mint híreink között is olvashatták, ma délelőtt tartják a cukorbeteg gyermekek klubjának következő összejövetelét Szekszárdon, a Köjál székházában. A nemrégen alakult klub tulajdonképpen igen fontos. Itt jöhetnek össze rendszeresen megyénk cukorbeteg gyermekei - huszonkilencen vannak - akik végül is ugyanolyan gyermekek, mint bármelyik kis társuk, csakhogy nekik jobban kell ügyelniük életmódjukra, étkezésükre, s rendszeresen szedik a megfelelő gyógyszereket. Tehát a klub nemcsak az ő betegségükkel foglalkozik, hanem ismeretszerzési lehetőséget kínál, emellett szórakozási és művelődési igényeket is kielégít. Ami még eltér az általában vett gyermekkluboktól, az az, hogy természetesen szüleikkel együtt mennek oda a gyerekek. Szüleik egymás között is megbeszélhetik a diétás életmódbeli problémákat, a pályaválasztással kapcsolatos dolgokat. A minap beszélgettünk dr. Schulcz Károllyal, a megyei gyermekgyógyász szakfőorvossal - a megyei kórház gyermekosztálya vállalta a klubban a szakmai felügyeletet, a Köjál pedig a működtetést - s mint mondja, most igen nagy izgalomban vannak. Ugyanis a klubbal, annak gazdagabbá, elmélyültebbé tételével kapcsolatban pályázatot nyújtottak be az Országos Egészségvédelmi Tanácshoz. Az elbírálás most folyik, s szívből reméljük, hogy hamarosan e témában jó hírekkel szolgálhatunk lapunk olvasóinak. Érdemes néhány célkitűzést sorolni: minikonyhát szeretnének létesíteni, ahol a gyerekek maguk is gyakorolnák a diétás ételek elkészítését, persze, ezzel együtt rendszersen szerveznének diétás termékbemutatót, kiscsoportos mentálhigiénés foglalkozásokat vezetnek majd be; az egészség- kultúrát célzó és fejlesztő ismeretterjesztő előadásokat és foglalkozásokat egészség nevelők és gyógytornászok bevonásával akarják megoldalni. Szolid elegancia Molnár Gyula betanított munkás készre szereli a tölcséres hangszórót Szeretnének kirándulást, sőt nyári tábort is szervezni a dia- beteszes gyermekeknek. S tegyük hozzá, hogy a klub hatékonyan egészíti már most ki a megyében élő cukorbeteg gyermekek gondozását - tudatosítva azt, hogyan lehet megőrizni az egészséget. Fél lábbal a nyárban Ne vegye rossz néven az Olvasó, hogy ebben az összeállításban, annak egyes részeiben kis csoportokról szólok, de úgy vélem, hogy értük is nagyon, de nagyon fontos összefogni a társadalomnak, hiszen a segítség révén válhatnak teljes értékű, lelkileg is egészséges állampolgárokká azok a mostani gyerekek, akik életútjukat az „antidemokratikus természet” okán hátrányban kezdik. S most szóljunk azokról a fiatalokról, akik krónikus betegségben szenvednek... Azt hiszem, sokan tudják, hogy a Vöröskereszt megyei vezetősége a korábbiakhoz hasonlóan idén is megszervezi az ő nyári táborozásukat, mégpedig augusztus 11-18. között a sötétvölgyi úttörőtáborban. 1980 óta a Vöröskereszt megyénkben 750 gyereket és fiatalt üdültetett már. Beszéltem már ilyen fiatallal... Mit mondjak? Azt az örömöt, az emlékek sorát újságíró lévén egyszerűen képtelen vagyok szavakba foglalni. A tizennyolc éves leány életében először volt táborban. Életében először volt szüleitől távol egy közösségben... Azt mondta, bizony elég hosszú az egy esztendő, de számolja a napokat, hogy mikor jön el a következő táborozás ideje. Az ehhez kapcsolódó információ a következő: a táborozásra azok a 14-25 év közötti - ágyhoz nem kötött, tábori körülményeket tűrő, bármilyen krónikus betegségben szenvedő - fiatalok jelentkezhetnek, akik június 30-ig a városi és megyei Vöröskereszt-vezetőségekhez benyújtják - a szintén ott kapott - jelentkezési lapot. A részvételi díj mindössze 450 forint. Kikkel élünk együtt? Hát kikkel? Elsősorban családunkkal, napközben pedig munkatársainkkal. De azért ne feledjük, a szomszédokkal is együtt kell élnünk, s a lehetőségekhez képest jó viszonyban, egymás napjait lehetőleg kellemesebbé téve. Sajnos, a kellemes együttélés gyakorta válik kellemetlenné, néha egészen kibírhatatlanná. Hogy miért írok erről? Hogy miért jutott mindez eszembe? A héten ügyeletes lévén, két olyan telefonhívást is kaptam, hogy „szerkesszem ki” a szomszédot. Ugyanis elviselhetetlenül nagy zajt csap szinte rendszeresen a zenegépével. Megkérdeztem, hogy vajon megbeszélte-e már a „zajosokkal” a dolgot? Egyikük azt mondta, hogy „Nem állok én azokkal szóba!” A mondás ez esetben is igaz, miszerint néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Mindenkinek meg lehet mondani mindent, a szép szóból mindenki ért. S bizonyára a hangos rockzenét kedvelő szomszéd is halkltott volna a magnón, illetve ritkított volna a zenélés óráin. És oly gyakori dolog a munkahelyeken, vagy otthon, a családokban a hasonló - mondhatni - félreértés. Már néha arra gondolok, hogy sokaknak lelki szükségletük lila pöttyöket röptetni a levegőbe? Hát nincs három mondatunk egymáshoz, mely pontosan elegendő lenne a tisztázáshoz? Ennek mellőzésével nemcsak a szűkebb környezetünkben élőket borítjuk ki, hanem az önspanolással magunkat is. Kinek van erre szüksége? A tölcséres hangszóróra viszont igen. Ilyeneket gyártanak egyebek között a tamási ORION-ban. De nem azért, hogy jókora hangerejével egymást idegesítsük! V. HORVÁTH MÁRIA »
