Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. június 4. 2 Képújság Ezt hozta a hét a külpolitikában Szombat: Az amerikai szenátus és a szovjet Legfelsőbb Tanács ratifikálja a kö­zepes és rövidebb hatótávolságú atomrakéták felszámolásáról decemberben megkötött szovjet-amerikai szerződést - a szír katonák Bejrutba történt bevonu­lása nyomán fokozatosan megszűnik a síita csoportok egymással vívott fegyveres harca. Vasárnap: Ronald Reagan amerikai elnök Moszkvába érkezik, s megtartja első négyszemközti megbeszélését Mihail Gorbacsowal, az SZKP főtitkárával - meg­kezdődik a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekezlete, amely a mélyülő gazdasági és politikai válsághelyzet megtárgyalására ült össze - új el­nököt és főtitkárt választ a Finn Kommunista Párt, mert vezetői pénzügyi botrány­ba keveredtek - Ziaul Hakk pakisztáni elnök feloszlatja a parlamentet, meneszti a kormányt, s új választásokat ír ki. Hétfő: Gorbacsov és Reagan megtartja második megbeszélését; s találkozik egymással Jazov és Carlucci, a két honvédelmi miniszter is. Reagan szovjet ellen­zéki személyiségeket fogad lakhelyén, s ez nemtetszést vált ki tárgyalópartnerei részéről - a Rudé Právo cikke szerint a bős-nagymarosi vízmű csehszlovákiai építkezésén megnyugtatóan rendezik a terület környezetvédelmi problémáit. Kedd: Gorbacsov és Reagan megtartja harmadik megbeszélését, majd közös sétát tesz a Vörös téren; az elnök beszédet mond a Lomonoszov egyetemen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői együttműködési okmányokat Írnak alá - helyi pártvezetőket zárnak ki az SZKP-ból az azerbajdzsán-örmény nemzetiségi feszültség kialakulásában viselt felelősségük miatt - Havannában véget ér az el nem kötelezettek külügyminisztereinek leszerelési értekezlete - konkrét elhatározások nélkül, de alapos vita után ér véget a JKSZ értekezlete - megkezdődik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka, a fejlődő or­szágok elégedetlenek a nagyhatalmakkal. Szerda: Gorbacsov és Reagan zárómegbeszélése; kicserélik a decemberi ra­kétaszerződés ratifikációs okmányait. A főtitkár és az elnök egyaránt hasznosnak ítéli sajtóértekezleten a lezajlott találkozót, Gorbacsov „elszalasztott lehetősége­ket” is emleget azonban, Reagannek megváltozik a véleménye a Szovjetunióról. Csütörtök: Reagan Londonba utazik, hogy találkozzék Thatcher brit kormány­fővel. Shultz külügyminiszter a brüsszeli NATO-központban tájékoztatja a szövet­ségeseket - Rajszandzsáni parlamenti elnököt nevezi ki Khomeini az iráni fegyve­res erők főparancsnokává. Péntek: Reagan Londoban beszédet mond a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjé­ről, és találkozik Takesita japán kormányfővel. Shultz ismét a Közel-Keletre utazik. A hét két kérdése 1. Milyen eredménnyel járt a moszkvai csúcstalálkozó? Áttöréssel a leszerelés terén semmiképpen sem. Ebből akár kudarcra is lehet­ne következtetni, ha nem tudta volna előre mindenki: a START-szerződés nincs még készen. Az első Gorbacsov-Reagan találkozó (Genf) azért volt szenzáció, mert az első volt. A második (Reykjavik) új átfogó szovjet indítványokat, és „majd­nem megállapodást” hozott. A harmadikon (Washington) aláírták az első atomle­szerelést előíró szerződést. Most, Moszkvában csak ennek a ratifikációs okmá­nyait tudták kicserélni. Valójában azonban számos, korántsem jelentéktelen együttműködési megállapodást is véglegesítettek, s a két nagyhatalom viszonyá­ban új stílus vált uralkodóvá: a gyakorlatias, tárgyszerű, realista, „kis lépésekben” megvalósuló együttműködés. Közben persze „lépkedtek” a hadászati fegyverzet- csökkentési szerződés felé is. Azt még nem tudjuk pontosan, mennyi ösztönző erőt ad a mostani csúcstalálkozó az egyes regionális válságok megoldásához - az angolaihoz gyaníthatóan elég sokat, és talán a közel-keletihez is valamennyit. S még valami: Reagan, moszkvai fellépéseivel alaposan próbára tette a szovjet vezetés tűrőképességét az emberi jogok terén. A szovjet reagálásból határozott­ságot igen, de „komfrontációs hajlamot” korántsem lehetett kiolvasni, s ez jó jel. 2. Hozzájárult-e a válság megoldásához a jugoszláv kommunisták országos értekezlete? Éles hang, heves bírálatok jellemezték a tanácskozást. „Valaha tapsoltunk a ve­zetőknek, most pedig lemondásukat követeljük, mert a válság már nem engedi meg, hogy tapsoljunk” - mondta egy szlovén küldött. A beterjesztett állásfoglalás- tervezethez rengeteg kiegészítő és módosító indítványt fűztek - még a záróülésen is. így azt a szerkesztőbizottság csak később tudja eljuttatni a Központi Bizottság­hoz. A küldöttek mindenesetre egyöntetűen állást foglaltak a szocialista szövetsé­gi állam erősítése, a gyökeres gazdasági reform végrehajtása, a politikai in­tézményrendszer demokratikus átalakítása mellett. KÁRPÁTI LÁNOS Tanácskozás a műszaki fejlesztés gyorsításáról A Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége tudománypolitikai bizottsá­gának pénteki ülésén a vállalati és a tudomá­nyos élet szakemberei megvitatták a műszaki fejlesztésre fordítható pénzforrások keletke­zésének és felhasználásának mai gyakorlatát. Javasolták, hogy a pénzügyi szabályozó- rendszer jövőbeni módosításánál a vállalati fejlesztéseket korlátozó szabályrendszer he­lyébe a műszaki haladást ösztönző szabályo­zás lépjen. így eredményesebben érvényesül­hetnének a kormány gazdaságpolitikai és fej­lesztési céljai. A javaslat lényege, hogy tegyék - akár teljesen - adómentessé a versenyké­pes vállalatok fejlesztési tevékenységét. Ezál­tal a helyi forrásokat a vállalatok közvetlenül hasznosíthatnák fejlesztésre. A vita másik kiemelt gondolata volt, hogy a műszaki fejlesztés gyorsításának alapvető mód­szere legyen az oktatás fejlesztésének újfajta pénzügyi támogatása. E téren gyökeres fordu­latra van szükség, amihez a szakemberek a mai költségvetési arányoknak az oktatás javára tör­ténő átalakítását tartják szükségesnek. Pedagógusok köszöntése az országban és megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) kozatát, Schultz Ádám nyugdíjas igazga­tónak az ezüst fokozatát pedig Tárnái At- tiláné szakoktatónak adta át. Hárman a pedagógus-szakszervezet Érdemes Munkáért járó kitüntetését vehették át. Schattman Csaba, a KISZ Tolna Me­gyei Bizottságának titkára Ifjúságért Ér­demérem kitüntetést adott át Fenyvesi Jánosnak, a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola igazgatójának. Do- mánszky Zoltán, a Magyar Úttörők Szö­vetsége Tolna Megyei Elnökségének el­nöke a Gyermekekért Érdemérem kitün­tetést nyújtott át Németh Zoltán nyugdí­jas pedagógusnak és Bíró Mártonnénak, a szekszárdi úttörőház igazgatóhelyette­sének. Úttörővezetői Érdemérmet hatan, Kiváló Úttörövezetői kitüntetést hárman kaptak. * A Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett Tagozata aulájá­ban Csáki Béla, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának első titkára kö­szöntötte a résztvevőket. Kiváló Mun­káért kitüntetést öten, Miniszteri Dicséret kitüntetést négyen vehettek át. Egy okta­tó vezető pedagógusi címet kapott. PANORÁMA BUDAPEST - A kormány vezetői pénteken konzultációt folytattak nagy- vállalatok vezérigazgatóival az év első öt hónapjának gazdasági eredményeiről, a tennivalókról, az év végéig várható folya­matokról. A megbeszélésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter és Villányi Miklós pénzügymi­niszter. * Tétényi Pál akadémikus, az OMFB el­nöke, dr. Geleji Frigyest, az OMFB elnök- helyettesét június elsejei hatállyal meg­bízta az általános elnökhelyettesi teen­dők ellátásával. * Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a vallás szabad gyakorlásáról szóló tör­vény értelmében 1988. június 1-jei hatál­lyal törvényesen elismert vallásfeleke­zetté nyilvánította a Magyarországi Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyházát (közis­mertebb nevén a mormon egyházat). Be­mutatott szervezeti szabályzatukban ki­nyilvánították, hogy az Alkotmánynak és a törvényes jogszabályoknak megfele­lően kívánnak működni Magyarorszá­gon. * Pénteken hazaérkezett Bukarestből Szabó István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, aki küldöttség élén részt vett a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai mezőgazdasági kérdé­sekkel foglalkozó KB-titkárainak tanács­kozásán. Fogadására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Nicolae Veres, Romá­nia budapesti nagykövete. A finn kommunisták esélye a megújulásra Egy párt életében általában válságot jelez, ha a tagság a ve­zetés leváltását akarja. Ám a csere egyben a megújulás lehető­ségét is magában hordozza, ha az valóban váltás, nemcsak „kozmetikázás”. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága a héten új elnö­köt és főtitkárt választott, mivel a korábbi vezetők pénzügyi bot­rányba keveredtek, s ezért május elején kénytelenek voltak be­nyújtani a lemondásukat. A pénzügyi botrány előzménye: siker­telenség kísérte a vezetés tavalyi gazdasági lépéseit. Elhibá- zottnak bizonyultak egyes beruházások, rosszul, könnyelműen forgatták a rendelkezésre álló pénzeszközöket, s mindennek következtében a nem végleges pénzügyi mérleg már eddig mintegy 3-4 millió dollárnak megfelelő hiányt mutat. S félő, hogy a mérleg lezárása után a hiány ennek két-háromszorosa is lehet. A párt új elnöke, Jarmo Wahsltröm ezzel kapcsolatban kije­lentette, hogy a hiány okozta gazdasági károkkal még csak meg tudnak birkózni, de az ügy okozta politikai kár spkkal nagyobb. Pedig a párt jelenlegi helyzete nem ad túl sok okot derűlátás­ra egyébként sem. A második világháború után a finn párt a har­madik legerősebb kommunista párt volt Nyugat-Európában, az olasz és a francia kommunista párt után. Több baloldali cso­porttal a Finn Népi Demokratikus Szövetségbe tömörülve az 1945-ös választásokon például alig kevesebb mint 24 százalé­kot kapott és a második legerősebb politikai erő lett Finnor­szágban. így természetesen helyet kapott az akkori kormány­ban is, méghozzá jelentős posztokat. Az utóbbi években Finnországban is jelentkezett az az irány­zat, ami Nyugat-Európában szinte mindenütt: a baloldali pártok teret veszítettek, szavazóik lassan elpártoltak. A KP legutóbb már csak 14 százalékot kapott. Erősebb visszaesése azonban már a hatvanas években el­kezdődött. A hetvenes évek végén azután az úgynevezett eurokom­munizmus jelentkezésével belső vita indult, ami megosztotta sorait. Ez a vita végül teljes szervezeti szakadáshoz vezetett 1986-ban. A többség, amely a nyugat-európai sajátossságokra alapo­zott eurokommunista irányt választotta, a Finn Népi Demokrati­kus Szövetségben maradt, míg a Szovjetunióval, illetve a szovjet politika akkori irányával egyetértő, a szocialista országok kom­munista pártjaival szorosabb kapcsolatok kiépítésére törekvő kisebbségi kommunisták a Demokratikus Alternatíva elnevezé­sű szervezetet hozták létre. A tavalyi választások után, amelyen a Finn KP újabb parla­menti helyeket veszített, júniusban megtartották a párt 21. kong­resszusát. Ezen az akkori elnök, Arvo Aalto hangsúlyozta, hogy felül kell bírálni az egész elmúlt harminc évben végzett tevé­kenységet, és tisztázni, mi okozta a párt befolyásának csökke­nését. A Finn KP vezetése - hangzott el a múlt nyáron - úgy látja, hogy a párt belső vitái, feszültségei miatt nem tudott reagálni a társadalom változásaira, illetve sokszor nem voltak megfelelőek ezek a válaszok. A tavalyi kongresszus legfontosabb feladata az volt, hogy fel­vázolja a párt megújulási céljait és feladatait. Ez - úgy tűnik - nem sikerült maradéktalanul, s az új vezetésre hárul most már e nagy munka jelentős része, miképpen az is, hogy megpróbálja megfordítani a szavazatvesztés negatív irányzatát. Ehhez a Szovjetunióban ma érvényesülő reformpolitika, az új politikai gondolkodásmód valószínűleg kedvező körülményeket teremt. Ä finn kommunisták sem kerülhetik meg azonban azt az általá­nos problémát, amely ma Nyugat-Európában mindenütt felme­rül a kommunista pártok előtt: hogy tudniillik tisztázzák viszo­nyukat a szocialista-szociáldemokrata pártokhoz, és közös stratégiát alakítsanak ki velük. Azt, hogy mikorra sikerül ezt megvalósítani, megjósolni aligha lehet, de az új vezetés megválasztásával az első lépés talán megtörtént. Viktor Afanaszjev tájékoztatója Nem rendült meg az újságírók iránti bizalom A Pravdában nem felsőbb utasításra, hanem a szerkesztőség saját döntése alapján jelennek meg a cikkek. A szer­kesztőségi cikkek azonban természete­sen az SZKP Központi Bizottságának ál­láspontját tükrözik egy adott kérdésben, így volt ez a Szovjetszkaja Rosszija cik­kére adott válasz esetében is - jelentette ki Viktor Afanaszjev. A Pravda főszer­kesztője külföldi újságírók egy csoportját - köztük az MTI moszkvai tudósítóját - tá­jékoztatta a lap tevékenységéről. Hang­súlyozta, hogy a lap élvezi a legfelsőbb pártvezetés bizalmát és jó munkakap­csolatot alakított ki a pártközponttal. Afanaszjev szerint a mai szovjet sajtó népszerűségének titka a nyílt szókimon­dás mellett abban rejlik, hogy az újság­írók „tisztakezűek maradtak”. Elmondta, hogy nem tud olyan esetről, amelyben az újságíró-szövetség valamelyik tagja a megtorpanás időszakában részese lett volna törvénysértő cselekedetnek vagy visszaélt volna helyzetével. A közvéle­ményben tehát nem rendült meg az új­ságírók iránti bizalom. Megnövekedett a szovjet belső törté­nések iránti külföldi érdeklődés is. Ennek kielégítésére a Pravdát több országban idegen nyelven is kiadják: az Egyesült Ál­lamokban például naponta megjelenik, éves előfizetési díja 640 dollár. Május 18. óta németül is kiadják, mégpedig Bécs- ben a német nyelvű országok számára. Az idegen nyelvű Pravdák általában egy­napos késéssel jutnak el olvasóikhoz. Nagy-Britanniában heti válogatást jelen­tetnek meg a moszkvai lapból. Ausztrá­liában egyszerre három fajtája fizethető elő, mert napi, heti és havi változatban is nyomtatják. Természetesen a Pravda elsődleges feladata a szovjet közvélemény tájékoz­tatása volt és marad. Ezt a célt szolgálja a 60 belföldi és 50 külföldi tudósító, vala­mint a moszkvai szerkesztőség. A lap na­ponta 11 millió példányban jelenik meg és évente mintegy 700 ezer olvasói leve­let kap - közölte Afanaszjev. A lap tervei között említette, hogy a jövő évben saját hetilapot indítanak Rogyina (Haza) címmel. A Pravda történetében nem ez lesz az első hetilap, hiszen még a második világháború előtt volt ilyen mel­léklete a pártlapnak. A Prozsektor (Fény­szóró) című kiadványnak - mint ahogy a naponta megjelenő Pravdának is - Nyi- kolaj Buharin volt a főszerkesztője. 75 éves az Orion Az Orion gyár fennállásának 75. évfordulója alkalmából pénteken ünnepséget ren­deztek a kőbányai Pataky István Művelődési Központban. Megjelent Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ott volt Berecz Frigyes ipari miniszter, továbbá a budapesti pártbizottság képviselői, a kerület politi­kai, állami és társadalmi szerveinek több vezetője. Az ünnepségen az ipari miniszter és Czirinkó József, a vállalat vezérigazgatója kitün­tetéseket adott át az Orion 53 dolgozójának, sok évtizedes, eredményes munkájuk elismeréséül. A jubileumra az Orion évkönyvet jelentetett meg. A művelődési házban gyártörténeti kiállítás nyílt. Húsz éve ölték meg Robert Kennedyt Az 1968. június 5-én reggel rádiót hall­gató amerikaiak jó része először nem is értette, miért ismételnek egy ötéves hírt: „Kennedyt lelőtték". Percekig tartott, amíg az ország megértette: csaknem öt évvel a fivére, John Kennedy elnök ellen Dallasban elkövetett merénylet után Ro­bert Kennedy is elesett, ugyancsak a po­litikai küzdelem harcmezején. Éppen ka­liforniai előválasztási győzelmét ünne­pelte egy gyűlésen Los Angelesben, ami­kor Sirhan Bishara Sirhan pisztolylövé­sekkel leterítette. Robert Kennedy 42 éves volt, és sokan úgy vélik, elnökké választása megváltoz­tatta volna az amerikai történelmet. Sir­han, a palesztin származású jordániai bevándorló életében azóta sem változott semmi: életfogytiglani börtönbüntetését tölti Kaliforniában. 1968 szinte világszerte, Amerikában is a forrongás éve volt. Polgárjogi tünteté­sek, diákmegmozdulások, a vietnami há­ború elleni lázadás, a beat-nemzedék nagy éve. De az ellentámadásé is: az amerikai nagyvárosokban a Nemzeti Gárdát vetették be, két hónappal koráb­ban merénylők megölték Martin Luther Kinget, a néger polgárjogi mozgalom szellemi vezérét. Robert Kennedy, aki ko­rábban bátyja mellett igazságügy-mi­niszterként belekóstolt a nagyhatalmi politika műhelytitkaiba is - része volt a kubai rakétaválság békés megoldásá­ban -, 1968-ban népbarát programmal vetette magát a választási hadjáratba. Új, nagylelkű, a szegényekkel törődő, igaz­ságtalan háborúkat nem vívó Amerika: ezt hirdette két és fél hónapos kampá­nyában és ugyanarra a sorsra jutott, mint fivére, John, aki elnökként elsőként tett lépéseket a legkirívóbb igazságtalansá­gok felszámolására, a szocialista egyen­jogúság megteremtésére, s ezzel kivívta a konzervatív nagytőke haragját. Az évfordulón az amerikai lapok mos­tanában eljátszanak a gondolattal: mi lett volna, ha? Ha Robert Kennedy életben marad, megverhette volna Nixont, nem lett volna Watergate, hamarabb befeje­ződik a vietnami háború és az Egyesült Államok ma igazságosabb, a hátrányos helyzetű népekkel és saját polgártársai­val kevésbé rideg, jobb ország lehetne. „A fölkerekség legszörnyübb népe va­gyunk” - jegyezte naplójába a második Kennedy-gyilkosság hallatán Arthur Schlesinger amerikai történész. A múltat nem lehet átírni, a vitát nem dönti el senki. Annyi bizonyos, hogy a „remény jelöltje” Robert Kennedy eles- tével - egyelőre - véget ért az irigyek által gyakran „királyinak” nevezett régi politi­kuscsalád, az ír eredetű Kennedyk nagy korszaka. A Kennedy fivérek édesanyja, a 97 éves Rose körül összegyűlő nagy család tagjai közül most már inkább a gyerekek­re terelődik a figyelem. Robert Kennedy 11 gyermeke közül a legidősebb fiú, Jo­seph, úgy tűnik átveszi a stafétabotot. 1986 óta Massuchussetts állam képvise­lője a Kongresszusban és hírek szerint megpályázza a kormányzói tisztséget, ha a mostani kormányzót, a demokrata párti színekben versenyző Michael Du- kakist novemberben elnökké választa­nák. Autóbuszról vonatra - pótdíj nélkül A MÁV megváltoztatja a menetjegy-ki­szolgálás szabályait az autóbusz-vasút csatlakozó forgalomban. Az eddigi rend szerint mindazok az utasok, akik autóbusszal érkeztek a vas­úti pályaudvarra, pótdíj nélkül is meg­válthatták menetjegyüket a vonaton az autóbuszjegy felmutatása ellenében. Elég volt utalni arra, hogy a busz késése miatt nem tudták az állomáson megvenni a vonatjegyet. A MÁV felmérése szerint igen sokan visszaéltek ezzel a lehető­séggel, és indokolatlanul a vonaton vál­tották meg jegyüket, ezzel is nehezítve a csekély létszámú jegyvizsgálók helyze­tét. Mostantól az állomás írásban jlezi a vonat személyzetének, hogy a felszálló utasoknak valamilyen rajtuk kívül álló ok (például a pénztár zárva tartása, a busz késése) miatt nincs lehetőségük menet­jegyet váltani. Kizárólag ebben az eset­ben lehet pótdíj nélkül megvenni a jegy­vizsgálótól a vonatjegyet. Természetesen az érintett utasokat is tájékoztatják erről akár élő szóban, akár más módon. A MÁV egy hónapos türelmi időt bizto­sit az új szabályozás megismerésére, és csak július 1-től számítja fel a pótdí­jat a busz-vonat csatlakozásoknál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom