Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
10 "ívlÉPÜJSÁG 1988. június 18. Magyar irodalmak határon innen és túl Hány magyar irodalom van? Az utóbbi két évtizedben egyre jobban teret nyert a magyarországi irodalmi köztudatban az a fölismerés, hogy a magyar nyelv irodalma tágabb fogalom, mint az országé, hogy a magyar irodalom meghatározásakor számolni kell mindazoknak a magyar népcsoportoknak az irodalmával, amelyek a szomszédos országokban élnek, és nem hagyható figyelmen kívül a nyugat-európai és tengerentúli magyar szórványok irodalmi termése sem. A XX. század végén tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy a magyar irodalmat 1918 óta politikaföldrajzi határok tagolják. A magyarság mint etnikai-kulturális alakzat, a magyar anyanyelvűek közössége, jelentős részben nemzeti kisebbségként él a kárpát-medencei országokban, részben pedig szétszórva szinte a világ minden táján; a magyar anyanyelvüeknek csak mintegy kétharmada mondhatja hazájának Magyarországot. Az európai történelemben nem számit különlegességnek, hogy azonos nyelvet beszélők különböző politikai keretekben élnek. A múlt században például- nem létezett lengyel állam, mégis volt nemzeti irodalom; a felvilágosodás és a romantika szerb vagy román nemzeti irodalmát több ország íróinak kellett megteremtenie. A magyar etnikum és irodalom abban különbözik ezektől a példáktól, hogy a nemzetté válás döntő, XIX. századi szakaszában egységes politikai keretben létezett, és 1918 után keletkeztek egy addig egységessé kovácsolódott nemzeti irodalomnak új részei. A kisebbségi sorba jutott magyar népcsoportok jelentős része az új államkereteken belül nem rendelkezett autonóm regionális hagyománnyal, az írók az új államhatárok tényével lettek egyszeriben egy újfajta irodalmi közeg részeivé, illetőleg nekik maguknak kellett létrehozniuk valami egészen újat, a kisebbségi-nemzetiségi irodalmat. Szeli István újvidéki irodalomtörténész meghatározása szolgálhat kiindulópontul: „Mint ahogy a nemzeti magyarságot is a magyarok összessége teszi, a magyar irodalom fogalma sem csupán a magyarországival azonos, még akkor sem, ha tartalmi- gondolati, ízlés- és stílusbeli vagy formai eltérései kézzelfoghatóak is.” (1979) A hazai közvéleményben túl erősen meggyökerezett az államnemzeti fölfogás, amelynek az az elképzelés az alapja, hogy nemzet és állam egyforma kiterjedésű. Ez a megközelítés nem alkalmas Közép-Európa bonyolult etnikai viszonyainak megértésére. E fölfogásnak volt a következménye, hogy Magyarországon hosszú időn keresztül kirekesztették a magyar irodalom fogalmából a határontúli magyar irodalmakat. Ezek az irodalmak kimaradtak az irodalomtörténeti áttekintésekből, az antológiákból, az iskolai tananyagból; a külföldi magyar írókról és műveikről alig vett tudomást a hazai tö- meghírkózlés. Korábban szinte egzotikumszámba ment nem egy kitűnő erdélyi, szlovákiai vagy vajdasági magyar író Magyarországon. A hét évtizedes külön fejlődés, a magyar nemzetiségek saját történelme természetesen hatással volt a körükben létrejövő irodalmakra is. Érthető ezért, hogy a magyar államiság keretén kívül fejlődő irodalmak bizonyos autonómiára tettek szert, megszervezték saját intézményeiket (folyóiratok, könyvkiadók, stb.), hozzáláttak sajátos hagyományaik föltárásához. Indokolt tehát Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában, az 1945-ös időszakot követően pedig a Szovjetunióban is nemzetiségi magyar irodalomról beszélni. Szoros szálak fűzik a nemzetiségek irodalmát ahhoz az országhoz-államhoz, amelynek területén létezik. Épp így vitathatatlan a közös nyelv, a kulturális és történelmi hagyományok jelentősége. És arra is érdemes tekintettel lenni, hogy a nemzetiségek nemegyszer az autonómia igényét hangsúlyozzák, annak a mindenképpen jogos törekvésnek a jegyében, hogy önmagukat akarják képviselni minden külső és többségi gyámkodástól mentesen. Érthető, hogy a nemzetiségi irodalmak képviselői némi bizalmatlansággal tekintettek olyan meghatározási kísérletekre, amelyek a határontúli magyar irodalmakat valaminő függelékként vették számba, a budapesti (magyarországi) központ alárendelt részeként. Ezért a hazai irodalmi közvélemény és irodalomtörténet-írás az utóbbi évtizedben igyekszik árnyaltabb módon megközelíteni a különböző országokban létező magyar nyelvű irodalmak összetartozásának kérdését. Nem egységes, hanem egyetemes magyar irodalomról van szó. És ebbe az egyetemességbe természetesen beletartozik az a nehezen definiálható magyar nyelvű irodalom, amely a világban szétszóródott magyarság irodalmi produktuma, és összefoglaló néven legújabban nyugati magyar irodalomnak neveznek. Három esztendeje Pomogáts Béla így foglalta össze a magyar nyelv irodalmának fogalmi tagolását: „Ha a magyar irodalomról beszélünk... legalább négy fogalommal kell számolnunk. Van a magyarországi magyar irodalom, a magyar nemzeti irodalom, mint az egyik fogalom. Szerepel szótárunkban a nemzetiségi magyar irodalomnak a fogalma, tehát a romániai, a csehszlovákiai, a jugoszláviai és újabban a kárpát-ukrajnai magyar irodalom, és egy harmadik fogalom, a diaszpórának, a szétszóródásban levő magyar csoportoknak az irodaima, amelyet az elmúlt fél évtizedben kezdett el integrálni a magyarországi szellemi élet. (...) Ezt a három fogalmat szokás egybefogni újabban az úgynevezett egyetemes magyar irodalomnak a fogalmával.” — Az egymással kapcsolatban .Jévő magyar irodalmak viszonylagos önállósággal bírnak, külön-külön irodalmi életük van, kulturális és irodalmi intézmények kielégítő vagy hiányos hálózatával. Az egyetemes magyar irodalom többkőzpontú, jelentős centrumai vannak Magyarországon kívül. •» Ha irodalmunk térképét akarnók elkészíteni, akkor nem maradhat le róla többek között: Pozsony, ahol magyar kiadó működik, és magyar irodalmi lap lát napvilágot; a kárpát-ukrajnai Ungvár, a jugoszláviai Újvidék (könyvkiadó, folyóiratok) és Szabadka; Erdélyből Kolozsvár, Marosvásárhely, sőt Temesvár és Sepsiszentgyörgy sem, továbbá Románia fővárosa, Bukarest, ahol a nemzetiségi kiadó, a Kritérion működik; a nyugat-európai nagyvárosok közül jelezni kellene e térképen Párizst, Münchent, Bécset, Rómát és Londont is. Bármennyire érdekesek is a fejtegetések az egyetemes magyar Irodalom fogalmi meghatározásáról, fontosabbak a gyakorlati tennivalók. A magyarországi közvélemény tájékoztatásában mindmáig jelentősek a hiányok. Szórványosan szerepel az általános és középiskolai tananyagban a XX. századi magyar kultúra határontúli része. Több kézikönyvre, alaposabb és pontosabb tájékoztatásra van szükség. Nem lehet ritka ünnep Sütő András színházi bemutatója, irodalmi köztudatunkban írók és művek sorának el kell foglalnia méltó helyét, mégpedig nem kuriózumként, hiszen anyanyelvűnk és irodalmunk teljes jogú, önálló karakterű képviselőiről van szó. _ KISS GY. CSABA Emlékezés Bartolomeo Vanzettire Nevét már csaknem elfelejtette a világ, pedig hat évtizeddel ezelőtt halálával egy olyan többesztendős időszak ért véget, amely alatt a földkerekség civilizált országaiban tüntető milliók kiáltották, olvasták újságokban, transzparenseken: Szabadságot Saccónak és Vanzettinek! Az első világháború utáni Amerikában, 1921-ben kezdődött, és 1927 augusztusában, a két bevándorolt olasz munkásforradalmár kivégzéséig tartott a megmentésükért folytatott s végül eredménytelenül végződött világméretű küzdelem. Emléküket még sokáig őrizte az a nemzedék, amelynek sorait azóta már jócskán megritkította az idő. T. W. Wilson az USA elnöke és H. C. Hoover a már akkor is nagy hatalommal rendelkező kereskedelmi-gazdasági csúcsminiszier - később, 1929-1933 között ő lett az államok elnöke - a szovjethatalom megszilárdulása és az erősödő európai forradalmi mozgalmak tengerentúli hatásának feltartóztatására kíméletlen, elnyomó intézkedéseket léptettek életbe. Ennek során letartóztatták, bizonyíthatatlan vádak alapján bíróság elé állították Vanzettit, a szak- szervezeti mozgalom elszánt harcosát, és társát, Nicolo Saccót. Felforgatással, utcai harcok alkalmával bekövetkezett haláleset miatt, gyilkossággal és gyilkosságra való fel- bujtással vádolták, majd halálra ítélték őket. Az 1888. június 11-én született Vanzetti - ő volt az idősebbik - önerejéből képezte magát. Hazájától távol, idegenek között, tudásával és bátorságával elnyerte sok ezer amerikai gyári munkás tiszteletét, bizalmát és forró rokonszenvét. A hosszú börtönévek alatt, a nyomozóhatóságok kezében, nemcsak önmagát, meggyőződését, eszméit, nála három évvel fiatalabb vádlott-társát védte, hanem a velük egy sorsú amerikai fehér és színes bőrű proletárok jogait, becsületét, érdekeit is. Vanzetti Szabadság című verse, amelyet Gábor Andor fordított magyarra, és a Kassai Munkás című lap közölt, a budapesti 100% című féllegális kommunista folyóirat első számában is megjelent. (Ott az emigráns Gábor Andor neve helyén, fordítóként Vajda Sándoré volt olvasható.) Szabadság? Ismered őt? Én nem. Szabadság? Mi az? Nem tudom. A szó minden nép nyelvén szépen zen- dül, de polgári világban sehol sincs szabadság. Láttad őt valahol? Ugyan hol? Mert a szabadság: a minden embertelenség vége volna, a minden kegyetlenség vége volna, a minden gyűlölködés vége volna, a minden aljasság vége volna. Szabadság: ez azt jelenti, hogy a világ boldoggá lett. Szabadság? Csak a nevedet ismerem. Hősies küzdelmet folytattak éveken* át a megvádolt olasz munkások a börtönrácsok mögött, annak tudatában, hogy fogvatartóik kegyetlen idegengyűlöletét elítéli a világ. Szinte életük utolsó percéig bíztak abban, hogy az igazság győz, és visszanyerhetik szabadságukat. Vanzetti Vízió című verse is erről tanúskodik. Lábainkon láncokat hordunk és lakóiunk... Mocskos, nehéz rabság az ágyunk és lakóiunk... De tudjuk: a kellő pillanatban Ti szétzúzzátok bilincseinket, Ti megnyitjátok börtöneinket, És halljuk a diadal nagy szavát: Szabad lett a világ! A munkásságé a világ! Egy amerikai haladó magyar újságíró, Egri Lajos drámai tudósításban mutatta be azokat a tragikus perceket, amikor Mr. Werden főbíró utasítására az elítélteket villamosszékbe ültetik. A csehszlovákiai Fábry Zoltán, a kor kiemelkedő publicistája cikkében szenvedélyes szavakkal bélyegezte meg a gyilkosságot. Erich Mühsam, a forradalmár német író, akit a hitleristák koncentrációs táborban öltek meg, Riadó címmel írt róluk verset. Upton Sinclair, a világhírű amerikai író Boston című regényének is ők a hősei. A száz éve született Vanzettinek és társának 1927. augusztus 22-én bekövetkezett mártírhalála megrendítette a demokrácia és társadalmi haladás híveit. Az eseményre emlékezve, tanulságából erőt merítve gondoljunk arra, hogy a nagy humanista célnak, az erőszakmentes világért folyó küzdelemnek, már hat évtizeddel ezelőtt is voltak olyan tiszteletre méltó hitvallói és harcosai, mint amilyen a tragikus sorsú Bartolomeo Vanzetti volt. VADÁSZ FERENC Apáti Miklós Adott sokat (B. János úr verse) Van neki leánya nem is egy, de három tőle tanulhatom, hogyan keli megállnom unokáim közt majd, s hogy osszam szét magam, hogyan lesz a nincsből, s munkából a „van”. És lett neki immár hosszú virrasztása, földrehajló ege, setét barázdája, szertehagyott s őrzött férfi-barátsága, rakott házainak földi és égi mása. Neki a kanál ím levest ád és dolgot, ^ látni innen, ahogy versén elborongott: költő a munkást és munkás a költőt együtt éltesse mind e létet betöltő szabályszerű Úr, ki mindenből ád bőven annak, aki munkál, s eszmél heverőn. Adott sokat, ha kért, nyilván mert kegyelte: Istenből s Asszonyból lett neki csak eggye. És persze Hazából, nehogy kifelejtsem, mint ez az ország őt a költői rendből. Szepesi Attila Al\/A /ok* 1 / HIVŐ Fölissza arcod laíly Boszorka röppen, az éjszaka, denevér, árnyéka és holtak arcán harangszava. csurog a vér. Akár a vétlen Fölöttük bősz ördög pofa üldözött, borongó alszol sötét cápa-vigyora. indák között. Kilógnak éles Hallik távol fogai. Derengő álmod sugár zene. leskeli, Figyel az éj: egy pók szeme. míg mozdulatlan és meredt Álmodnak kormos arccal úszol 4 az éj felett. szárnya van, lélegzeted Áspiskígyó ül árnyéktalan... ajkadon, varangyosbéka A szoba-csönd válladon. csurig üres, Melled halma az üresség kidomborul, félelmetes: ibolya-árnyék álomi szörnyek borong alul... Köréd szörnyek ellepik, serege gyűl holtak szakálla te ragyogsz mégis ütközik. egyedül. Bartolomeo Vanzetti vádlott-társával Nicolo Saccóval
