Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. május 7. r r Képújság 9 Az utcán Mire büszke? Mi nem tetszik? Melyik az igazi? Egy pecsét 1815-ből Akár a tanácsháza homlokzatán lévőt, akár az okiratokon vagy az intézmény­ben előkerült 1920-ból származó pe­cséten szereplő címereket nézzük, mindegyik megegyezik abban, hogy al­só részén szelíd dombvonulatot ábrázol. Felfedezhető rajtuk egy vár rajza is, s egy máltai kereszt is látható mindegyi­ken. Ez utóbbi jelentése egyelőre tisztá­zatlan, de nemcsak ezen törhetik a fejü­ket a történészek. Az is rejtély, mi az oka, hogy a vár tornyán hol öt, hol hatágú a csillag. A kérdés annál inkább jelentős, mert ha sikerül elnyerni a városi rangot, a leendő címerben a leghitelesebb motí­vumokat szeretnék felhasználni. Pirgi Elek, a textilgyár nyugdíjas árufor­galmi osztályvezetője: - Örülök, hogy épül, szépül a község, sorra készülnek el a társasházak. Gyönyörő a sportcsarnok, elég sok a munkalehetőség. Mi rossz? Mi nyugdíjasok sérelmezzük, s nem értjük, miért kell 70-80 évesen tehót fizetni? Vecsei Lászlóné fácánkerti lakos: - Ami hiányzik, az lehetetlen, mert nincs rá pénz. Kellene nálunk is egy gyógyszer- tár, egy húsbolt és egy ABC, ahol leg­alább az alapvető ruházati cikkeket megvehetnénk. Most még egy cipzárért is be kell utazni Tolnára, s ezt, főleg az MÖZS Az akkor még teljesen különálló falut 1966. szeptember 30-án kapcsolták Tolnához. Azóta a két település ösz- szeért, szinte teljesen egybeépült, van olyan utca, amelyiknek egyik oldala ide, a másik oda tartozik. Sőt, ha a közigaz­gatási határhoz szigorúan ragaszkod­nánk, találnánk olyan házat is, amelyik­nek az első szobái Tolnán, a másikak Mözsön vannak. A község népviseletének jellemző szí­ne a lilás árnyalatú „mözsi kék”, amely mind a fériak, mind a lányok, asszonyok ruhadarabjain fellelhető. Milyen a mözsi ember? Úgy tartják, szorgalmas, az új iránt fogékony, lelkes lokálpatrióta. Büszke arra, hogy a falu­ban még a gyorsvonat is megáll, s az it­teni Áfor-telep látja el a dél-dunántúli benzinkutakat. Híres a malom, a Zöldért hütőháza, ami az egész megye élés­kamrája. Ebben tárolják például az Új Élet Tsz-ben termelt burgonyát, és a kertészetéről is ismert szövetkezet egyéb zöldségféléit. idősebbek, elég nehezen tudják meg­tenni. A fiataloknak szórakozási lehető­ségük nincs, Szedresbe járnak diszkó­ba, pedig a tanácsházán van üres helyi­ség. Rossz, hogy egy héten csak kétszer van buszjárat, s a vonatközlekedés se sokkal jobb. Most is arra várok, hátha jön erre egy fácánkerti és hazavisz, mert fél tíz van, busz meg csak délben lesz. Werling József cukrász, mézeskalá- csos: - Büszke vagyok Tolna történelmi múltjára, például, hogy itt élt a Festetich- család, és itt épült a selyemgyár. Nosz­talgiával emlékszem vissza az egykori Régen az itt lakókat klurnpásoknak, ők a „szomszédokat” sárga lábú tojásta- posóknak csúfolták. De ez az ellentét már a múlté. A tanács a közös költségvetésből nem kevés pénzt fordít Mözsre. Most ép­pen a régi művelődési házfelújításán és egy könyvtári szárny építésén dolgozik a költségvetési üzem. A 6 millió forintba kerülő munkával az év végére elkészül­nek, de ez csak az egyik megoldandó NB ll-es vízilabdacsapatunkra, amely még az akkori magyar bajnok BVSC-vel is játszott. Mi hiányzik? Sok minden, de a legjob­ban talán a szennyvízcsatorna, meg egy tisztességes kultúrház. Molnár Józsefné mözsi lakos, a szek­szárdi BHG dolgozója: - A szívem mé­lyén én még mindig szekszárdi vagyok, hiába lakom már itt tizenöt éve. Tolna és Mözs egybeépült már, de én azért mö- zsinek vallom magam, ha már választani kell. Mivel vagyok elégedetlen? A bolti ellátás lehetne jobb is. feladat. Bővíteni kell az iskolát is, ahol most 3 szükségtanteremben oktatnak, s 1992-ig újabb létszámnövekedésre számítanak. Ide járnak egyébként a gye­rekek a tolnai újtelepről is. Nem kielégítő a kereskedelmi ellátás sem, hiszen mindössze öt kis bolt talál­ható a községben. A kiépített belterületi utak aránya viszont - 79,2 százalék - jobb, mint Tolnáé, s a szennyvízhálózat is érint majd egy sor itteni utcát. Fácánkert Három kilométernyire fekszik Tolná­tól, amelyhez 1969. június 19-én csatol­ták. Az egyik legnagyobb gond a faluban az utak állapota, mert összesen 3 száza­lékuk szilárd burkolatú. A tervidőszak végéig ezt meg szeretné oldani a tanács, s a jelek szerint nincs is semmi akadá­lya, hiszen a székhelyközségben ennél több út megépül évente. Az utóbbi idők legnagyobb beruházá­sa a hosszas huzavona után megkezdett vizműépítés volt. A lakók 23 ezerforintos háztartásonkénti hozzájárulásával végül tavaly december elejére elkészült a há­lózat, amely minden otthonba eljuttatja a tiszta, egészséges ivóvizet, ha a tulajdo­nos akarja. Javul a kereskedelmi ellátás is, a kis­települések közötti rekonstrukciós pá­lyázat keretében egy üzletet moderni­zálnak. Az áfész nyáron kezdi meg a munkát, s év végéig át is kell adnia a fel­újított boltot. Szintén még az idén kor­szerűsítik a művelődési ház és a tanács épületében a vizesblokkot és a szociális helyiségeket. Tervezik az óvoda és.az is­kola központi fűtését is, de erre az idén még nem lesz mód. Erszinger bácsi Mindenki ismeri. Kék köpenyével, barátsá­gos mosolyával igazi „békebeli" kereskedő képzetét kelti. Az is. 1924-et írtak amikor Er­szinger István cukorka­készítő megnyitotta bol­tocskáját az Árpád utca 31. alatt, s 80 esztendő, ezüstös hajszálak ide, gyengülő hallás oda, ma is ugyanolyan lelke­sedéssel fogadja vá­sárlóit, mint ifjú korá­ban. Voltak persze nehéz idők is, amikor elvették az üzletét, de akkor sem adta fel, a kapu alatt árulta a nápolyit, ciga­rettát és az ezerféle csecsebecsét. Húsz évig a Népboltnál is dol­gozott, de hetvenéve­sen újra kinyitotta ke­reskedését. Még szom­baton és vasárnap se húzza le a rolót, felesé­gével akkor is várják a vevőket, akik a számta­lan csokin, cukorkán kí­vül kulcstartók, képes­lapok, játékkatonák, matricák sőt nap­szemüvegek, óraszíjak között is válogat­hatnak.- Karácsonykor elkezdtük kiárusítani a készletet, mert megijedtünk az új adó­Az összeállítást készítette: Cser Ildikó és Gottvald Károly. zástól, meg az adminisztrációtól - ma­gyarázza a kedélyes boltos miután ki­szolgálta egyik kedves ismerősét, egy környékbeli iskolásfiút, aztán nevetve hozzáteszi:- Örülök, hogy még áron alul sem kelt el minden. Tudják, olyan ez a munka ne­kem, mint a levegő. Élni se tudnék nélkü­le. Tavaly nyáron a szolnoki országos szövetkezeti kórusfesztiválra is meghívták a mözsieket Ergo és egy belga kórus Nemcsak az itteniek, a megye több tá­voli pontján élők is tudnak róla - hiszen gyakran felkeresik - milyen szép sport- csarnokkal dicsekedhet Tolna. A - pótszékekkel együtt - majd ezer férőhelyes, széles körű összefogással, mindössze 27 hónap alatt elkészült léte­sítmény a sportolási lehetőségek bizto­sításán kívül a művelődés szervezőit is kihúzza a bajból. Megfelelő kultúrház hiányában ugyanis rendszeresen itt tartják a szórakoztató műsorokat és a zenei előadásokat is. Itt találkozhatott a közönség többek között Hofi Gézával, Sass Józseffel, Halász Judittal, s fellé­pett már a Modern Hungária, a Neoton, a Dolly Roll, az Első Emelet, és a Bikini is. Májusban várják az Ergót, s jön a KISZ Központi Művész Együttesének Rajkó zenekara is. A jó akusztikájú, leválasztható terem énekkari próbákra is alkalmas, így a hí­res mözsi Bartók Béla női kar rendsze­resen itt gyakorol. A 15 éves kórus egyébként nemcsak szép sikereiről, ha­nem példás összetartásáról is neveze­tes. Tagjai - férjestől - Minden nyáron együtt veszik ki szabadságukat, s közö­sen mennek el nyaralni valamelyik szomszédos országba. Az idén kivételesen nem utaznak, mert ők látnak vendégül egy hétig egy 70 tagú belga kórust, amellyel közös hangversenyük is lesz. Jövőre cserébe ők tölthetnek két hetet nyugat-európai barátaiknál. Tánc közben lekérés nincs! Bizony felesleges már a tábla a falon, mert a Béke étteremben nemhogy le, fel se igen kérnek mostanság egyetlen höl­gyet sem. Ha csak nem lakodalom vagy egyéb rendezvény van, mert különben jó ideje senki nem ropja itt a táncot. Vagy tíz éve kezd már kimenni a di­vatból a táncos, zenés vacsorázás, de most legalábbis egy időre, meg is szűnt, mert felbomlott a kéttagú zenekar. Ápri­lis elseje óta magnó szolgáltat diszkó­dallamokat a vendégeknek. Egy csütörtöki napon, délidőben kuk­kantottunk be, hogy körülnézzünk a he­lyi áfész üzemeltetésében lévő, két éve átalakított vendéglátóhelyen. Annak ellenére, hogy a Pannónia sö­rözőn kívül nincs más hely a községben, ahol meleg ételt lehet kapni, bőven volt üres asztal. Mindössze egy idős bácsi, egy diáklány, valamint egy üzletembe­rekből álló négytagú társaság és né­hány hivatalnok ebédelt a kissé hűvös étteremben. Kocsi János üzletvezető szerint, ha nem lenne 110 személyt érintő közét­keztetés, akár be is lehetne csukni a „boltot”. Nyáron a Dombori felé átmenő forga­lom javít valamit a helyzeten, de ilyenkor, szezon előtt alig éri meg a nyitva tartás. Hogy miért hiányzik az étlapról a ha­lászlé? Mert olyan drága a hal, hogy az ára miatt nem lehet eladni. Ennek ellenére, ha a kedves vendég előre megrendeli, a kedvéért bármikor beszerzik és elkészí­tik neki. A bot és a láda Az impozáns tanácsháza, amire bár­melyik város büszke lehetne, nemcsak eredeti módon megőrzött külső arcula­tával, ódon lépcsőházával, vaskos falai­val idézi a régmúlt idők szellemét. Szilák Mihály tanácselnök modern bútorokkal berendezett szobájában is felfedezhet a látogató két olyan tárgyat, amelyek, ha szólni tudnának, sokat mesélhetnének az egykori polgárokról, az itt intézett ügyes-bajos dolgokról. Az egyik egy jókora, súlyos, fekete, vasból készült céhláda. Két zárját ma már nem őrzi lakat, de sajnos nincs rajta semmilyen arra utaló feljegyzés, hogy mikor készülhetett és melyik céh tulaj­donában volt. Egyelőre üres, de ha Tol­na város lesz, ebbe kerül a pályázat dokumentuma és az azóta is őrzött go­lyóstoll, amivel aláírták. A másik féltve őrzött kincs jóval „be­szédesebb”. A falon függő, bojtos bírói bot cirádás aranylemezzel borított gombján szépen elolvashatok a gyöngybetűk: Tolna Városának Emlékül 1868. Rosmájer Ferencz Város Bírája. Megszűnik a bűz A Tolna és Mözs határát jelentő Rad­nóti, valamint a Babits utca környékén lakók többször panaszkodnak, hogy rettenetes szag terjeng a levegőben. En­nek oka, hogy a 860 köbméteres szennyvíztisztító kicsi, legalább a két­szeresére lenne szükség. A tanács tehát úgy döntött, hogy egy olyan új telepet épít, amely 4000 köbméter víz tisztításá­ra alkalmas. Ehhez az összes műtárgy el is készül még az idén, de csak ennek fe­lére kerülnek gépek, mert többre nincs pénz. A költségek így is 50 milliót emésztenek fel a költségvetésből. A ve­zetéképítés a tolnai újtelep és a mözsi Szent István utcai részen jelenleg is fo­lyik, s még ebben az évben újabb 300 la­kást ráköthetnek. A tervek szerint ké­sőbb is ennyi készül el évente, amelyhez háztartásonként 27 ezer forintot fizet a lakosság. Ha ez megvalósul, akkor túllé­pik a VII. ötéves terv eredeti elképzelé­seit. w m rr _ ww rw r ■■ ■ Távfűtőmű epul Hamarosan átalakul a Deák Ferenc és a Kossuth Lajos utca környéke, a cipő­bolt mögötti belső téren 3, egyenként 26 lakásos tömböt építenek. Érdekessé­gük, hogy ezek lesznek az első olyan otthonok, amelyekben távfűtés szolgál­tatja majd a meleget. A kisajátítások befejeztével az első házat még az idén felhúzzák, s a többi is folyamatosan kö­veti. A település egyéb részeit is ellátó kazánház építése ügyében most folynak a tárgyalások. Jövőre jön a gáz Megszületett a rácsatlakozási enge­dély: jövőre Tolnáig ér a földgázvezeték. A számítások szerint 1990-ben megépül a településen belüli első szakasz is, amely 27 mözsi, illetve tolnai gazdasági egységet és 1300 lakást érint majd. A távvezeték-építés költségeit a válla­latok, szövetkezetek fedezik, a belső elosztó hálózathoz háztartásonként hú szezer forinttal az érintett családok járulnak hozzá. Az elképzelések között természetesen a település további ré­szeinek bekapcsolása is szerepel, a je­lenlegi számítások szerint reális lehető­ség van arra, hogy a következő ötéves tervidőszakban, társulásos formában szinte mindenütt hozzájussanak ehhez a fűtőanyaghoz. A Radnóti utca bal oldala Mözs, jobb oldala Tolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom