Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
6 NÉPÚJSÁG r 1988. május 7. Csorna József és Cser Ildikó a választott tisztségekről- Először nemet mondott, amikor erre a beszélgetésre kértem, aztán mégis vállalta, de javasolta, hogy várjuk meg az izményi és györei falugyűlést. Nem akarta, hogy amit önről írok, visszatetszést keltsen az emberekben. Úgy érzem, ez még mindig annak a lelki válságnak az utózengése, amelyben a tavalyi iskolaigazgató-választás idején láttam. Akkoriban azt is mondta, csak az tartja meg a két falu közös tanácsának elnöki székében, hogy vannak ígéretei, amelyeket be szeretne váltani. Azóta e tervek megvalósultak, restanciái tehát nincsenek. A két fórum is lezajlott, s mivel részt vettem rajtuk magam is, kicsit csodálkozom, hogy még nem köszönt le. Izményben igen erős, támadó hangot is megütött egyik-másik felszólaló, s volt azóta egy viharos tanácsülés is. Mégis maradt...- Nincs miért megfutamodnom, hisz a közösen elért eredmények az én munkámat is igazolják. Úgy érzem, hogy a két község lakosságának többsége bízik bennem. Ezt igazolja a tanácstagság támogatása is, amelynek egyik bizonyítéka, hogy márciusban egységesen foglaltak állást a béremelésem ügyében. Hat éve tartó elnöki tevékenységem egyébként sem volt konfliktusmentes, értek támadások, de kijutott az elismerésekből is. A másik ok, a tenni akarás, hogy együtt, egymásért, a jobbért cselekedni kell, s nem szabad elcsüggedni akkor sem, ha álmatlan éjszakái vannak az embernek. I- Ilyenből pedig a nyolc évvel ezelőtti tanácstagi választáskor is jutott önnek.- Igen, akkor ugyanis, bár még nem volt kötelező a kettős jelölés, én valamilyen meggondolásból közösen indultam egy másik társammal. Enyém lett a több szavazat, mégis keserű szájízzel gondolok arra az időszakra. I- Helyesnek tartja, hogy egy tanácselnök személye egyetlen körzet akaratától függjön?- Nem, nem értek egyet vele. S ezt többen is elmondtuk még az 1983-as törvény megjelenése előtti elbeszélgetéseken, de mint sok más ügyben, ez esetben sem tudtuk befolyásolni a készülő döntést. I- Persze az elnököt már a tanácstestület választja a saját soraiból, a lakosság csak arról dönt, tanácstag lehet-e valaki, vagy sem.- Ez igaz, de éppen ebből következik, hogy hiába alkalmas valaki arra, hogy betöltse ezt a funkciót, s hiába akarja őt egy egész település, a népfront, a párt, a megyei vezetés, ha mondjuk tíz-tizenöt embernek nem szimpatikus. Azok már megszervezhetik, hogy a választókerületében ne kapjon elegendő voksot. És akkor elnök sem lehet. Nálunk például hosszú ideje nincs vb-titkár, Kakasdról jön hetente egyszer helyettesíteni egy kolléganő. így aztán szabálysértési és egyéb ügyekkel is nekem kell foglalkoznom. Minden ügyben állást kell foglalnom, mégpedig a törvény tiszteletben tartásával. Ez nem népszerűsít, hiszen számon is kell kérnem az állampolgárok kötelességeit.- Gyakori téma manapság, hogy a kötelező kettős jelölés formalizmushoz, áldemokráciához vezethet. Mégis két névnek kell kerülnie a szavazólapokra akkor is, ha az egyik személyről eleve sejteni lehet, hogy ő maga talán nem is lelkesedik igazán a társadalmi megbízatásért, csak rábeszélték.- A választási törvény hibájának tartom ezt, mert mi van, ha a csak szükségből indított jelöltet, akár heccből is, megválasztják. Volt már ilyen. S egy embert tönkre lehet tenni azzal, ha örökös kudarc éri. A közösség sem jár jól. Emellett nehéz is olyan személyt találni, aki vállalja, hogy egy, már évek óta dolgozó vezetővel közösen induljon. Úgyhogy nemigen kapaszkodnak az emberek a választott tisztségekért.- Ennek oka lehet az is, hogy félnek a későbbi esetleges kényszerű visszavonulástól. De erről még majd váltunk néhány szót. Most kicsit maradjunk annál, hogy ha két személyt jelölnek, mindegyik igyekszik megnyerni magának a választókat! Miben különbözhet egymástól a programjuk? Hiszen végül is ugyanazt a politikát, ideológiát kell szolgálniuk...?- Ez igaz. De nem mindegy, hogy milyen módon. Én például a nyílt, őszinte véleménynyilvánítást tartom elsődlegesnek, s még a népszerűség érdekében sem ígérgetek felelőtlenül. Ez pillanatnyi sikereket ugyan nem hoz, de eddig jó stratégiának bizonyult.- Az előbb a visszavonulás lehetőségét, illetve nehézségét kezdtük boncolgatni. Ami azt illeti, nekem kétségeim vannak afelöl, hogy aki, tegyük fel, tíz éve társadalmi megbízatást lát el, az utána vissza tud menni a gazdasági életbe, és folytathatja az eredeti szakmáját ott, ahol abbahagyta. Hiszen az évek során minden változik, fejlődik. Ne haragudjon a kérdésért, de ön például tanácselnökként csak érintőlegesen találkozik tanult mesterségével, a kereskedelemmel. Ha holnaptól újra ez lenne a feladatköre, biztos, hogy megállná a helyét?- Jó a kérdése, mert ez valós probléma, s ezzel mindenkinek számolnia kell, így nekem is. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a gazdasági élet változásait, az új módszereket, szabályozókat, mert ha nem, akkor elfelejtem amit valamikor tudtam. Ha nincs meg az a biztonságtudat, hogyha ezt a munkát abbahagyom, visszavár egy másik pálya, az pokoli érzés, s megalkuvóvá, korrupttá tehet egy embert. Pedig minden választott vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy önként, vagy kényszerből előbb-utóbb megválhat a tisztségétől.- Persze én azt hiszem, a demokrácia kiszélesítése, az, ha minden pozícióba az oda legmegfelelőbb személyt állítaná a környezete, akkor csökkenne azoknak a száma, akiknek később muszáj visszavonulniuk.- Ebben van igazság, de gondolja, hogy a demokráciával mindent meg lehet oldani? Erre van egy történetem: Az egyszeri pap megkérdezte a híveket, hogy milyen időjárást akarnak. Azok összedugták a fejüket, de nem tudtak megegyezni. A vetésre eső kellett, a nyaralóknak napsütés. így aztán a vége mégis csak az lett, hogy az égiekre bízták a megoldást. Természetesen ezzel a szélsőséges példával nem akarom a demokráciát elvetni, vannak döntések, amelyek előtt igenis ki kell kérni az állampolgárok, a majdani végrehajtók véleményét. I Erre nem a legjobb példa az annyit szidott teho, amely legtöbb helyen megrontotta a tanácsok és a lakosság kapcsolatát, ugye?- Bizony nem. Ezért mi nem vezettük be, helyette a községekben történő fejlesztésekhez a lakosság önkéntes hozzájárulását kértük. Ez a dupláját hozta a konyhára annak, amit rendelettel határoztunk volna meg. A másik hibás rendelkezés a nyújtott ügyfélfogadás bevezet- tetése. Ez egy ilyen kis településen abszolút felesleges, hiszen itt a focipályán, a boltban, még a lakásomon is folyik a község politika. I- Ahhoz feltétlen bizalom kell, hogy bárhol, bármikor megszólítsák ügyes-bajos dolgaikkal az emberek. Nagyszüleinek valamikor kocsmája, hentesüzlete volt Győrében, s ön is itt született 38 évvel ezelőtt. Az idősebbek gyerekkorától ismerik, a fiatalokkal együtt nőtt fel. Majdnem 32 évesen a megye talán legfiatalabb tanácselnöke lett. Nem fordult elő, hogy ismerősei a funkciója miatt, hogy úgy mondjam „másként” viselkedtek önnel ezután?- Az ilyen változás gyakori, velem is megtörtént, hogy kedvesebbek lettek hozzám néhányan. Azóta már rájöttek, hogy ugyanaz maradtam, aki voltam. Ha kell most is elmegyek disznószállításkor segíteni rakodni, vagy amire éppen megkérnek. Magam is rengeteg nyulat, baromfit nevelek, dolgozom mint mások. S azt vallom, akinek én jó voltam mint Csorna Jóska, az nekem is jó, ha tanácselnök lettem is.- Egyben főkönyvelő, meg „pénzügyminiszter”, hiszen egyre kevesebb pénzből úgy kell gazdálkodnia a tanácsnak, hogy Győré is, Izmény is egyaránt gyarapodjon. Hogy csinálják, hogy itt is, ott is dinamikus a fejlődés? Korszerűsítették az óvodákat, az iskolát, törpevízmű épült, telkeket alakítottak ki, felújították a kultúrházakat, bitumenes sportpályát építettek. Jó színvonalú a közvilágítás és sok minden egyéb, ami kényelmesebbé teszi az itt lakók életét.- Amikor megválasztottak, éjszakánként a régi jegyzőkönyveket bújtam, kigyűjtöttem, milyen igények szerepeltek visszatérően a 70-es évek óta. Ezeket a testülettel közösen rangsoroltuk. Felvettük a kapcsolatot a környékbeli gazdálkodó szervekkel, például a mázaszász- vári és a Mecseki Szénbányákkal, a betonüzemmel, és rengeteg támogatást kapunk tőlük. Azt hiszem azonban, hogy vannak feladatok, amelyeket az államnak kellene megoldania. Például az iskola- építést. Mert hiába nagyobb a tanácsi önállóság, ha az anyagi lehetőségek szűkösek.- Most már szép, tiszta, de tavaly nyáron még igencsak füstös volt ennek a szobának a fala. Éppen a tanácsházára nem költöttek. Viszont elkészült minden, amire a legégetőbb szükség volt. A tanács mégsem lett fizetésképtelen.- Megfogtuk a filléreket, így a forintok megmaradtak. A lakosság is önként a zsebébe nyúlt, megtoldotta a közös kasz- szát 120 ezer forinttal.- A takarékosság személyes tulajdonsága is. Korábban mesélt róla, hogy már gyerekkorában sem költötte el a szüleitől kapott zsebpénzt, inkább összegyűjtötte és galambokat vett rajta. Állatszerető ember, a hivatali munka után hazamegy, terményt darál, csirkéket, kacsákat, pulykákat etet. Olyankor nyugodtan elgondolkodik az aznap végzett teendőkről, s a visszalévő feladatokról. Szülei, felesége, két kislánya jó segítőtársai. Nyugodt családi hátteret biztosítottak akkor is, amikor számtalan tanfolyamon, oktatáson vett részt. Mi kell még ahhoz, hogy valaki ilyen kiegyensúlyozott, bátran véleményt mondó, cselekvő vezetője lehessen két településnek, mintegy 1500 különböző sorsú, jellemű embernek? Mi a titka annak, hogy olyan kapcsolatot tudott kialakítani a lakossággal, hogy öt év után egy újabb ciklusra bizalmat szavaztak önnek?- Hadd válaszoljak egy idézettel: „Az vagy, ami a munkád. Nem több és nem kevesebb. A múló időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot.” I- Kívánom, hogy e szavak szellemében még sokáig tevékenykedjen a közösség javára, s hogy bizakodása, tettereje soha ne hagyja el. Az utolsó csaták Európa a német fegyverletétel után 1945. május 9-én 0 óra 43 perckor Berlin egyik délkeleti városrészében aláírták a feltétel nélküli német fegyverletételről szóló okmányt. A dokumentum 2. pontja kimondta, hogy a Német Főparancsnokság május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perctől szüntessen be minden haditevékenységet a szövetségesek ellen. AII. világháború ekkor ért véget Európában, ám a harcok a hivatalos kapituláció ellenére még nem mindenütt fejeződtek be. A Wehrmacht egységei néhány országban jelentős területeket tartottak megszállva, s napokba - valamint jelentős emberáldozatokba - került lefegyverzésük. Összeállításunk néhány ilyen eseményt mutat be. CSEHSZLOVÁKIA Csehszlovákiában a német csapatok egy csoportja a keménykezűségéről hírhedt Schörner tábornagy parancsnoksága alatt folytatta az ellenállást. Bár az ország fővárosában, Prágában már május 5-én népi felkelés bontakozott ki, annak sikerét kétségessé tette a német ellencsapás. A város lakói a közelgő szovjet hadsereg segítségében reménykedtek, s nem hiába. Május 8-án este a szovjet parancsnokság felszólította a német csapatokat, hogy 23 óráig tegyék le a fegyvert. A német Közép Hadseregcsoport parancsnoksága azonban még csak nem is válaszolt a felhívásra. Május 9-ére virradó éjszaka az I. Ukrán Front két harckocsihadserege lendületes előretörést hajtott végre, s az élegységek hajnalban bevonultak Prágába. Délelőtt 10 órára a helyi lakosság aktiv támogatásával felszabadították az Arany Várost. Ezzel azonban még nem értek véget a harcok. A német főerőket csak május 11-én este ejtették foglyul. A befejezettnek hitt háború számos áldozatot követelt ezen a napon: Cimelice alatt von Pückler tábornok, az SS cseh- és morvaországi fővezére csak a szovjet és amerikai egységek erőteljes csapásai hatására adta meg magát. JUGOSZLÁVIA Déli szomszédunknál a május 9-i kapituláció után is elkeseredett harcok folytak. A német E hadseregcsoport - bár folyamatosan visszavonult Tito partizánjai elöl - nem tette le a fegyvert. Zágráb, Horvátország székhelye május 8-án szabadult fel, s egy nappal később foglalták vissza a szlovén fővárost, Ljubljanát. A jugoszláv csapatok az osztrák határig folytatták a németek üldözését, s Észak-Szlovéniában május 15-én fejezték be a háborút. Ekkor kerítették be és semmisítették meg az E hadseregcsoportot, s ejtették foglyul a délkeleti német haderő parancsnokát, von Leer feldmar- sallt is. A jugoszláv területeken tartózkodó ellenséges erő felszámolásában a IV. Bolgár Hadtest több egysége is részt vett. A 12. gyaloghadosztály az ausztriai Klagenfurt irányába üldözte a német csapatokat és május 11 -én Völkermarktól négy kilométerre találkoztak a 8. Angol Hadsereg egységeivel. Az utolsó ellenálló német csapatok csak május 14-én, a szlovéniai Dravogradnál tették le a fegyvert az 1. Bolgár Hadsereg előtt. KRÉTA 1941 májusában horogkeresztes repülőgépek százai jelentek meg a Görögországhoz tartozó Kréta szigete felett. Hamarosan szünet nélkül bombázni kezdték Európa e legdélibb peremét, majd ejtőernyős deszantok ereszkedtek le a földre. A szigetlakók és az itt állomásozó angol csapatok bátran védekeztek, de a túlerő előtt - kemény küzdelem után - fejet kellett hajtaniuk. Krétát a német csapatok birtokukba vették. Kerek négy éven át állomásoztak a náci egységek a szigeten, s kivonásukra még a keleti front összeomlása és a második harcvonal megnyitása után sem gondoltak. Igaz, elszállításuk - a nyomasztó angol tengeri fölény következtében - szinte lehetetlen akadályokba ütközött volna. 1944. október elején a németek kivonták csapataikat az összes krétai településről, s minden erejüket Khania városába összpontosították. Itt úgynevezett „sündisznóállásba” rendezkedtek be, s egészen 1945. május 23-ig minden támadást visszavertek. Csak ekkor, amikor már semmi esélyük nem volt a menekülésre, kértek fegyverszünetet, s kapituláltak az angol csapatok előtt. CSATORNA-SZIGETEK A történelem furcsa játékaként a náci egységek hosszú ideig tartottak uralmuk alatt olyan területeket is - melyek - a tá- gabb értelemben vett - Nagy-Britanniá- hoz tartoztak. Ismeretes, hogy Hitler Anglia elfoglalására irányuló terve kudarcba fulladt, s a német csapatok több alkalommal beharangozott partraszállása végül is elmaradt. Az Anglia elleni háború egyetlen jelentéktelen eredményeként azonban a francia partok, pontosabban a Normandia közelében található, brit fennhatóságú Csatorna-szigetek - Jersey, Guernsey és Alderney -1941 -ben a németek kezébe kerültek. A nácik koncentrációs tábort rendeztek be a szigeteken, s hosszú ideig - jóval a franciaországi második front 1944. június 6-i létrehozása után is - zavartalanul tevékenykedtek az angol-amerikai egységek hátában. A szövetségesek egyszerűen „elfeledkeztek” erről a kis területről, s csak több mint egy héttel május 9-e után ejtették fogságba a Csatorna-szigetek megszállóit. MAGYARORSZÁG Hazánkban már jóval május 9. előtt véget értek a harcok, ám az ország felszabadulása - a közhittel ellentétben - nem április 4-én, hanem napokkal később következett be. Az alapos és lekiismeretes helytörténeti kutatás időközben feltárta, hogy a Vas megyei Nemesmedves április 4-i elfoglalásával nem fejeződött be a németek kiűzése hazánkból, mert a községtől nyugatra a Rábafüzes-Hegyvidékig terjedő 10-12 kilométeres sávban magyar területen húzódott a német védelem egészen április 11-ig. A rábfüzesi falukrónikában az alábbi bejegyzés szerepel: „A szovjet csapatok március 31-én elérik a falut. Április 11-én szabadult fel véglegesen a falu. Ezután a szovjet csapatok haladtak tovább.” Ezen a napon - tehát április 11-én - délelőtt indították meg a Vörös Hadsereg egységei a támadást Felsőrönök község előteréből a Szent Imre-templom környékén a magyar területen húzódó német védvonalak ellen. A támadás folyamán a német SS katonákat kiszorították osztrák területre, akik menekülésük előtt felgyújtották az említett templom és a Ne- mesmedves-Határdomb közötti magyar házakat, istállókat és gazdasági épületeket. Ezzel a szomorú, de szerencsére annál rövidebb epizóddal végképp lezárult egy tragikus korszak Magyarország történelmében. Összeállította: Szeri Árpád
