Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-18 / 118. szám

1988. május 19. rtÉPÜJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Bérforint, költségforint Érvek, meggyőző szó, tolerancia A holnap kezdődő országos pártérte­kezlet megyei küldötteit bemutató soroza­tunk végére értünk. Tizenhatodikként Pé­ter Szigfridet, a megyei pártbizottság első titkárát, a megyei küldöttcsoport vezetőjét kellene most bemutatnunk, de ez nem is olyan könnyű. Azért sem, mert sokan is­merik mint politikai vezetőt, országgyűlési képviselőt, mint közvetlen, minden iránt ér­deklődő és a gondokra különösen érzé­keny embert. Sokan tudják róla, hogy nyílt, szókimondó, aki önmagától és környeze­tétől is sokat követel.- A 25 esztendős pártmunka sok tapasz­talatot hozott...- Sokat változott ezalatt a pártmunka ­mondja tűnődve az első titkár. - A 25 évvel ezelőtti belpolitikai, nemzetközi helyezt mást követelt a párttól és a pártmunkástól is. Ha csak arra gondolok, hogy akkor jutottunk túl a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek megalakításán, és ezek a szö­vetkezetek nagyon sok konkrét segítséget igényeltek... A politikai munkás abban az időben egyszerre volt agitátor, de ha kellett anyagbeszerző, járt vetőmag, gépek, alkat­részek után... Ma már nincs szükség ilyen operativ beavatkozásra. A pártnak elvi, poli­tikai eszközökkel kell vezetnie, hiszen - maradjunk a mezőgazdaság példájánál - fel­nőtt egy olyan vezető gárda, akik felkészülten, nagy szakértelemmel tudják megoldani a termelőszövetkezetek gazdálkodással kapcsolatos feladatait. De mondhattam volna hasonló példát az ipar, vagy az intézmények területéről is. _- Az elvi, politikai irányítás más típusú pártmunkát is kíván...- Ma egy pártmunkásnak az elkötelezettségen, a felkészültségen túl a gyorsan vál­tozó környezethez rugalmasabban alkalmazkodó, a növekvő követelményeket jobban figyelembe vevő politikai munkát kell végeznie. Lényegesnek tartom, hogy ne a hatalom pozíciójából, hanem érvekkel, meggyőző szóval fogadtassa el a döntéseket, hogy toleranciát tanúsítson a vitákban, mutasson hajlandóságot az ésszerű kompromisszumokra. A meggyőzés, a nyílt polémia, a vita vállalása - ezek ma a pártmunka legfontosabb elemei. Ettől sajnos a 60-as, 70-es években a pártmunkások is elszoktak.- Az elmúlt félév párton belüli vitái ugyancsak jó lehetőséget adtak a meggyőzés, a párbeszéd gyakorlására. Sokan kérdezik, vajon érdemes volt elmondani a véleménye­met?'Mi lesz a vitában elhangzottak sorsa?- Minden észrevételt hasznosítunk, minden felvetésre reagáltunk, vagy a pártérte­kezletet követően reagálunk. A vélemények nagy részét - és erről a párttagságot a pártbizottságokon, párttitkárokon keresztül tájékoztattuk - továbbítottuk a Központi Bizottsághoz azzal, hogy hasznosítsák a pártértekezlet dokumentumaiban, vagy a közeljövő párthatározataiban. Tekintélyes azon javaslatok száma is, amelyek nem igé­nyelnek központi intézkedést, mert megyei, városi, községi, vagy alapszervezeti szin­ten már ma lehet változtatni, már holnap lehet cselekedni.- A küldöttek egyénileg, de gondolom a megyei küldöttcsoport együtt is készül a párt- értekezletre...- Valóban. A megyei küldöttek mindegyikének megtiszteltetés, hogy részt vehet a pártértekezleten, képviselheti a megye párttagságát. A megtiszteltetésen túl a felelős­séget is érezzük, ezért legjobb tudásunk, felkészültségünk szerint, érdemben akarunk a pártértekezleten dolgozni. Mert hiszem, kemény munka lesz ez a várhatóan három nap. Küldöttcsoportunkkal megbeszéltük a személyre szóló feladatokat, négy társunk készül felszólalni, képviselve a megye párttagságának véleményét, bízva abban, hogy a televízió, a rádió, az írott sajtó útján is hallathatjuk szavunkat. Komolyan készülünk a központi bizottság legutóbbi ülésén született döntés alapján arra is, hogy megfelelő személyi javaslataink legyenek egy munkaképes, felelősségteljes és az egyszemélyi felelősséget is vállaló testület kialakításához. Fontos, hogy a párt országos testületéiben a mi megyénkből is megfelelő képviselet legyen és erre lesznek is javaslataink.- Magánemberként mit vár a pártértekezlettől?- Optimista vagyok és optimizmusom nem alaptalan. Ez a párt sokszor képes volt ar­ra, hogy megújuljon. A reformfolyamatot is ez a párt kezdeményezte és a pártértekez­letnek is a reformfolyamatba illeszkedő, továbbvitelét segítő állásfoglalást kell kialakí­tani, határozottabb, célirányosabb cselekvésre mozgósítva a párttagságot, az egész társadalmat. Bízom abban, hogy ennek minden garanciáját, köztük a személyi feltételeket is meg tudja teremteni a pártértekezlet. Mit várok még? A kibontakozás tényleges megindulá­sát, amely biztos,'hogy nem lesz konfliktusmentes, egyes embereket, csoportokat hát­rányosan is érinthet. Ez azonban nem lehet tartós, csak átmeneti, időszakos és a 90-es években valóban a fellendülési periódus veheti kezdetét. KAMARÁS GYÖRGYNÉ Fotó: GOTTVALD Tamásiban ülést tartott a városi tanács vb A szakmunkásképzés helyzete Az 518. Számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet működéséről, a szakmunkás- képzés helyzetéről adott számot dr. Mol­nár Istvánné igazgató, a Tamási Városi Tanács V. B. legutóbbi ülésén. Az intézmény anyaiskola 13 osztállyal, melyben 28 szakmai csoport működik. A hozzájuk tartozó simontornyai kihelye­zett tagozaton 5 osztályban 6 szakmai csoport van. A tanulólétszám és az oktatott szakmák növekedése miatt nagy a zsú­foltság. Tornateremmel sem az anyais­kola, sem a kihelyezett tagozat nem ren­delkezik. A személyi higiénia legalapvetőbb kö­vetelményei sem adottak. A gyakorlati oktatás tárgyi feltételeit, iskolai tanmű­hely hiányában, kizárólag üzemi tanmű­helyek szolgálják. A személyi felté­telekről szólva - az intézmény igazgatója beszámolt arról - hogy a tanórák szakos ellátottsága 100 százalékban biztosi tott. Néhány év engedmény „Hatékonyság? Persze, azt növelni kell! De semmi esetre sem úgy, hogy pont nekem mond föl a vállalat. Még ak­kor sem, ha nincs már rám igazán szük­ség, ha a szakképzettségem, az alkal­mazkodóképességem nem elég az új technológia, a korszerűbb módszerek el­sajátításához. Mégiscsak évtizedekig dolgoztam, ennél a vállalatnál fáradtam meg, ne tegyenek engem az utcára!” Ezt a monológot a korábbi létszámhígí­tásra ösztönző időszak tarthatatlan voltá­nak fölismerése óta egyre többen el­mondhatják, s tegyük hozzá; sokszor hiába. A szigorodó - mindenekelőtt a bérgazdálkodást érintő - feltételek kö­zött sokan beleestek a szórásba, „lét­számleépítették’’ őket. Ez év januárjától foglalkoztatáspolitikai gondjaink enyhítésére újabb eszközöket vetett be a kormányzat, ezek egyike az úgynevezett foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazás - bár két­ségtelenül nem ez a fő célja - a koráb­biaknál humánusabbnak tűnik. * A munkáltató kedvezményezheti a kor- engedményes nyugdíjazást, amennyi­ben megszűnése vagy átszervezése esetén nem tudja dolgozóját megfele­lően foglalkoztatni. Előfeltétel, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárnál legföljebb öt évvel legyen fiatalabb a dolgozó, ha nő, akkor legalább 25 évi, ha férfi, akkor legalább 35 évi szolgálati idővel és az adott munkáltatónál legalább ötévi mun­kaviszonnyal rendelkezzék. A szolgálati időt az illetékes társada­lombiztosítási igazgatási szerv előzete­sen igazolja. Jóval meghaladja a százat azon mun­kavállalóknak a száma, akiknek szolgá­lati idejéről a Tolna Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóságnak kell nyilatkoz­nia. Néhányan vannak közülük olyanok, akiknek korengedményes nyugdíjazásá­hoz az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke hozzájárult és az öregségi nyug­díjkorhatár eléréséig a megállapított nyugdíj összegét a Foglalkoztatási Alap terhére átvállalta. Döntő többségük azonban csak azért mehet nyugdíjba, mert az említett összeg befizetését éven­te előre a munkáltató vállalja. A közel húsz munkáltatónak, akik a lét­számcsökkentésnek ezt a módját (is) vá­lasztják, szinte mindegyike termelőszö­vetkezet. Nem véletlenül. Az egyéb gaz­dálkodó szervezetek, intézmények lehe­tősége a létszámleépítésre az utóbbi 1 -2 évben lényegesen nőtt, a szövetkezetek azonban a tagjaiktól saját kezdeménye­zésükre csak igen indokolt esetben - például komolyabb fegyelmi vétség miatt - válhattak meg. A másik ok bizonyára a bérnövekedés ütemének különbségé­ben keresendő, nevezetesen a mező- gazdaság elmaradásában e téren. Az 1988-as, különösen szűkre szabott bér- fejlesztési lehetőség mellett kihasználják lehetőségeikhez mérten a szövetkezetek az így adódó bérmegtakarítást, amit a bértömeg-gazdálkodás esetén - s jelen­leg a gazdálkodó szervezetek döntő többsége e körbe tartozik - a „maradók­nak” ki lehet fizetni. * Azt a három gazdálkodó szervezetet kerestem meg, akik megyénkben legna­gyobb mértékben élnek a korkedvezmé­nyes nyugdíjazásról szóló jogszabály adta lehetőséggel. A decsi Egyetértés Tsz-ből ez év so­rán mintegy húszán mennek az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba. A kezdeményező többnyire a szövetke­zet, bár természetesen a tagok hozzájá­rulására is szükség van. Az elsődleges cél - tudtam meg Nagy János elnöktől - egyértelműen a bér és a társadalombiz­tosítási járulék megtakarítása, ami - te­kintettel arra, hogy a segédmunkástól a főkönyvelő-helyettesig terjed a skála, azaz jó fizetésűek is érintettek - eléri a 2 millió forintot és mintegy 3 százalékos plusz bérfejlesztést tesz lehetővé. S ami­be mindez a szövetkezetnek kerül? Mil­liónál valamivel több, költségoldalon. * Szűcs János, a tolnai Aranykalász Tsz termelési főmérnöke elsőként a korábbi bérszínvonal-gazdálkodás „eredmé­nyét” említi. Vannak a szövetkezetben olyan dolgozók, akiket el lehet engedni úgy nyugdíjba, hogy nem kell helyettük mást fölvenni, legföljebb belső átcsopor­tosításra van szükség. Néhányuknál egészségügyi problémák is vannak, má­sok nehezen alkalmazkodnak az újabb feltételekhez. A tsz mindenesetre igyeke­zett rugalmasan kezelni a kérdést; aki fá­radtnak, betegnek érezte magát, fölke­rülhetett a listára akkor is, ha a szövetke­zet vezetői eredetileg nem számoltak az ő nyugdíjazásával. Aki úgy érezte, hogy a kevesebb nyugdíjból nem tudna megél­ni, vagy nem elégedhet meg kisebb ház­tájival, az maradhatott. Az Aranykalászban 7-800 ezer fo­rintot tudnak az ilyen költségek fedezé­sére fordítani, s 1 -1,2 milliós bérmegta­karítást, azaz 5 százalékos bérfejlesztési lehetőséget remélnek az akciótól. * A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nátban a múlt évben a nagy fagykár miatt 130 hektár szőlőt ki kell selejtezni. Az őcsényi sertéstelep az ottani tsz-é lett, kilenc gépjárművet kivontak a forgalom­ból... azaz több területen fölösleges lét­szám mutatkozott. Május elején kilencen mentek korkedvezménnyel nyugdíjba. Több viszont azoknak a száma, akiknek a kérelme ott fekszik Esküdt Lajosné dr. személyzeti osztályvezető asztalán, de akik számára a kombinát - teherviselő­képessége korlátozott lévén - ebben az évben már nem tud nyugdijat fizetni. * A foglalkoztatáspolitikai eszközök mindegyikének örülnünk kell, ha az oldja némileg a felmerülő feszültségeket, s a korkedvezményes nyugdíjazás lehető­sége a jelek szerint ezt teszi. Rámutat ugyanakkor számos visszásságra is. Mindenekelőtt a régi nóta; 1 bérforint messze nem egyenlő 1 költségforinttal. Ha egy jól menő gazdálkodó szervezet kifizet 1 millió forintot a költségei terhére nyugdíjként, azt jóformán észre sem ve­szi. Ugyanez az összeg bérben nagy je­lentőséggel bírhat, a munkaerő megtar­tásának és anyagi megbecsülésének eszköze lehet. Lehet, hogy zsákbamacskát vettünk - halláttam az egyik szövetkezetben. Nem lehet ugyanis még csak sejteni sem, hogy miként alakul a jövő évi vagy az azutáni nyereség, pedig ez a rendszer - a nyugdíjfizetés - többéves elkötelezett­séget jelent. Még az idei nyereségről - így a hozzáadottérték és a bér viszonyá­ról - sincsenek megbízható információk. A bizonytalanság nemcsak a munkál­tatókban él. A munkavállalók egy része is azért igyekszik minél előbb nyugdíjba, mert attól tart, hogy megemelkedik a nyugdíjkorhatár. Azt pedig sokan - hi­szen ötvenes éveik közepére egészsé­gük jelentősen megromlott, megfáradtak - nehezen viselnék. E gondokon pedig egy-egy új rendelet nem segíthet. ROSTÁS ILONA Drót, szeg, csavar Egy bolt, aminek nem kell reklám Sokan ugyan azt vallják, hogy a reklám a jó bornak se árt, a piac törvényei is ezt igazolják, de az is kétségtelen, hogy a budapesti központú, négy önelszámoló gyáregységből álló Csavaripari Vállalat új, az elmúlt hónap végén megnyílt dom­bóvári mintaboltja egyelőre ezt cáfolni látszik. A budapesti Mester utcai és a A vásárlók több ezer termék közül választhatnak szentendrei mellett a harmadik az or­szágban - vidéken az első - amely a vál­lalat által készített termékek gazdag vá­lasztékát a kiskereskedelmi árrés kiikta­tásával kínálja. Abban pedig első, hogy amíg a két már korábban működő bolt a cég kereske­delmi igazgatóságának közvetítésével adja el a csavaripari vasárut, addig a dombóvári 4. számú gyáregység vegyes érdekeltségű a saját hálózatán belül. Az árusítás során közvetlenül is lemér­heti itt gyártott cikkeinek keresettségét, amely a vas-műszaki áruk átlagárainál 6-10 százalékkal olcsóbban találhat ve­vőre. Az előkalkulációk szerint havi 1,8-2 milliós forgalomra számítanak. Az elője­lek biztatók, az első napok egyikén 120 ezer forintos pénztári bevétel tanúsko­dott az érdeklődésről. Ismerve a vas-műszaki cikkek, vasbol­tok rapszódikus, csavarokból, drótáru­ból néha igencsak szegényes választé­kát, állíthatjuk, hogy az ilyen jellegű bol­tok létrehozásában nem is az olcsóság, hanem a vállalat és fogyasztók érdekei­nek a találkozása a döntő. És ebben a vá­laszték meghatározó. A vállalati raktárhálózat számtalan ter­mékcsoportot - csavarokat, szegecse­ket, drótárut, alátétet - tizezerféle termé­ket ad el.- br ­Fotó: DOMBAI ISTVÁN A szentendrei mellett a második vidéki mintabolt Péter Szigfrid

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom