Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 116. szám

1988. május 17. NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei- „A munka legyen mindenben az értékmérő!” A Dombóvári Kesztyűgyár disz­pécsere, Kovácsné Gaál Erzsébet a munkásmozgalom­mal húsz éve ismer­kedett meg, 14 esz­tendeje tagja a párt­nak.- Megmondani sem tudom, hogyan lettem én az alap­szervezet titkára. Egyszerűen csak mindig sok teen­dőm akadt az élet­ben. Még azt sem mondhatom, hogy a szüleim párttagok voltak, de becsülettel éltek és dolgoztak mindig. Még akkor is, ha ez most sablon­szövegnek tűnik. Semmivel sem vagyok más, mint bárki, ezt soha nem is éreztem, a politikai munka egyszerűen „csak” ré­sze az életemnek.- Mint alapszervezeti titkárnak több in­formációja van, mint az átlagembernek. Képes ezt kamatoztatni?- Lehet és kell is vele élni, így a plusz információimat igyekszem továbbadni, íme egy példa rá legutóbbról: az, akinek a kábeltévé nem vitte el az új dombóvári pártház építésével kapcsolatos informá­ciókat a lakásába, már másképp hallja, tudja az egészet, mint az a valóságban van. Ezért beszámoló taggyűlésen el­mondtam részletesen, hogy a párttagok is tudják képviselni a pontos, valóságos helyzetet. Direkt vagy közvetve, de ér­deklődnek az emberek. Kérdeznek, be­szélnek, bár az a tapasztalatom, hogy nem mindig nyíltak az emberek, és egyre inkább zárkózottabbá is válnak. Ugyan­akkor a befeléfordultság a párt-elbeszél­getéseket követően már érdeklődésbe csapott át. A gazdasági munkáról szóló értékelésünk, itt a kesztyűgyárban igen kritikus hangvételű volt, kemény és őszinte, olyan, ami itt tíz éve nem hang­zott el. Sokan azt mondják, mindig ugyanazt papoljuk, a taggyűlésen is, or­szágos kérdésekben is. Bírálni már tu­dunk másokat. De önmagunkat önkriti­kusan szemlélni? Hát ez az, amit még ta­nulni kell!- Nem akármilyen megtiszteltetés, de nem is akármilyen feladat most küldött­ként képviselni egy egész megye párt­tagságát. Most nem tudom, irigyelni vagy sajnálni kell önt?- Nem tudok mást mondani: óriási megtiszteltetés számomra. Szívdobogta­tó siker és szívszorító felelősség is. Mind a tizenhatan nem szólhatunk, de a tizen­hat küldöttnek így is képviselnie kell a megyét.- Milyen hangulatról tudna Ön számot adni?- Csak jelenségként említeném, éles vezetőségellenességet érzek időnként a munkásság részéről. Nem tanulták meg igazán értékelni a vezetői munkát, egy kalap alá veszik a jó és rossz vezetői munkát. Pedig különbséget kell tenni a kettő között, mert ez a valódi felelősség. A jót megtartani és elismerni, a gyengét, a nem rátermettet más helyre tenni. Nem bukás az, ha bebizonyosodik valakiről: nem ő a legráter­mettebb vezető. At­tól még lehet ren­des ember. Végre tudomásul kellene ezt is venni. Mert a munkás érzi, érez­heti, munkásra min­dig szükség lesz... De a jó vezető is érezze, rá is szük­ség van.- A megszokott életszínvqpal tartá­sáért ma már többet kell fizikailag is, anyagilag is, szelle­mileg is áldozni.- A személyi jö­vedelemadó bevezetését követően el­terjedt az a rossz szemlélet, nem dol­gozom, ne vigye el az adó. Vagy nem értik a lényegét az adórendszernek az emberek, vagy nem hisznek abban, hogy ez megoldáshoz vezethet. Az állam hite­leit vissza kell fizetni, de ha nem tesszük érdekeltté a munkást, akkor ez a rossz szemlélet egyre inkább eluralkodik, és akkor már nem tudni, hogyan lábal­hatunk ki ebből a nehéz helyzetből. Ma­gyarán: bérpolitikánkon is muszáj változ­tatni.- Azt tudják a munkások, hogy nem elegendő sokat és alacsony hatékony­sággal termelni? És azt tudják, hogy má­ról holnapra varázsütésre nem fog min­den megváltozni?- A munkásmozgalom múltja mára tör­ténelem lett, de a jelene érdekli azért az embereket. Azt mondogatják, éveken át csak programok, tervezetek és átalakítá­sok történtek egyre-másra. Jól fekészült közgazdászaink vannak, ezt is tudja min­denki, és hozzáteszik azt is, ezek a jól fel­készült emberek, most aztán itt az ideje, hogy segítsenek. Ne általánosságokat mondogassanak, hanem konkrét előre­vivő javaslatokat tegyenek, mert a mun­kás teszi a rá kiszabott feladatokat a ma­ga kis területén. És nem lesz már belőle közgazdász, hiszen munkásember, de a közgazdasági szemléletre nevelni kell. Olyan feladatokkal kell ellátni, ami eleve közgazdaságilag is helytálló. A tervezet vitája során kiderült, mindenben az álta­lánosítások fájnak az embereknek. Egy több évtizede a munkásmozgalomban aktívan részt vállaló párttag is képes lett volna mindezt összeállítani, annyira álta­lános. A kádermunkával foglalkozó részben irritáló a két ciklus kimondása. És ha akad, aki évtizedeken át odavaló vezető? A szakmáját már tíz év alatt is alaposan feledi, lemarad, mi lesz akkor vele, ha visszakényszerítjük? A munka legyen mindenben az értékmérőnk! Mindany- nyian most szeretnénk jól élni, az embe­rek dolgoznak, még töbet is tennének, ha biztosítékát látnák mindennek.- Nincs Ön szerint túl nagy felelősség a párton?- De igen, nagy a párt felelőssége, de az az érzésem, eddig éreztük magunkat túlságosan jól, kényelmesen és bizton­ságérzettől áthatottan, s a kellemes szendergésből alvás lett, és most végre felriadtunk. Ma még bíznak az emberek, de igyekeznünk kell. Mindenkinek a ma­ga területén. Kapkodni, fejvesztetten ro­hanni sem szabad. A párttagok feltették a kérdést, ami a közvéleményt is foglalkoz­tatja: Hogyan jutottunk idáig? Mi ennek az oka? Mi követtünk el hibát? Aztán vé­gül arra a megállapításra jutottak: őket vezetik, nekik irányt mutatnak... _S2S_ SZMT-elnökségi ülés Az ifjúsági parlamentekről A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának elnökségi ülésén Scherdánné Ébert Mária SZMT ifjúsági felelős az 1987-88. évi ifjúsági parlamentek megyei tapasz­talatáról tartott tájékoztatót. Az SZMT elnöksége megállapította, hogy ezek a fórumok elsősorban a gazdasági feladatokra mozgósítottak, az előző ifjúsági parlamentekkel a mostaniakat összehasonlítva tartalmi fejlődésről nem lehet beszélni. A megrendezések körülményei - rossz időpont, értelmezési gondok, zsúfolt gazda­sági program, stb. - valamint a fiatalok nem kellő aktivitása, a szervezés hiányosságai miatt a parlamentek nem érték el igazán a céljukat. Általános észrevétel, hogy az ifjúsá­gi parlamentnek, mint demokratikus fórumnak már nincs akkora szerepe a fiatalok kö­rében, mint kezdetben volt. Menük és árak Szekszárdon I Hol kérjük az étlapot ízlésesen megterített asztal mellett a Gemenc étteremben Csúcsforgalom után az önkiszolgálóban Enni kell, de manapság egyáltalán nem mindegy, hogy hol és mennyiért. Az otthoni étkezés háttérbe szorulásával egyre inkább megnőtt a szerepük az üze­mi konyháknak, az önkiszolgáló étter­meknek és más vendéglátóipari egysé­geknek. Napjainkban országszerte ha­talmas tömegek reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak ilyen helyeken, s vi­szonylagos olcsóságuk és egyszerűsé­gük miatt sokan részesítik előnyben a menükártyán szereplő ételeket. Milyen menüt ehetünk a pénzünkért? - erre a kérdésre Szekszárdon három, egymás­tól több szempontból is különböző étte­remben kerestük a választ. Gemenc: közönségcsalogató fogás A még mindig elegánsnak és exkluzív­nak tartott Gemenc étterem általában mint a megfizethetetlen árak egyik jelleg­zetes fellegvára él a helyi köztudatban. A laposabb pénztárcával rendelkezők ele­ve elkerülik ezt az I. osztályú egységet, s talán nem is gondolnak arra, hogy néha azért érdemes lenne elkérni az egyik készséges felszolgálótól a menüétlapot. A „bátor” kezdeményezőnek minden bi­zonnyal nagy meglepetésben lenne ré­sze.- Menüink átlagára nem haladja meg a negyven forintot - számol utána Mész Miklós üzletvezető. - Például a csontle­ves finommetélttel, sertéspörkölt galus­kával és mindehhez a piskótatekercs összesen harminckét forintba kerül. A pörkölt egyébként tíz dekagramm húst tartalmaz, a kenyér pedig ingyenes. Az üzletvezető hozzáfűzi, hogy a menü hatvanszázalékos nyereséget hoz, szemben az „a la carte” ételekkel, ahol ez az arány elérheti a háromszázhúsz szá­zalékot is.- Egyértelműen üzletpolitikai megfon­tolások késztettek bennünket arra, hogy a menük terén ilyen engedményeket te­gyünk - mutat rá Csorba László, a Ge­menc Szálloda igazgatója. - Nézze, ha a külföldi vendég benéz az étterembe, s látja, hogy az üresen tátong, nem jön be hozzánk. Viszont ha ott többen is ebédel­nek, akkor megjön a bizalma, s leül egy asztalhoz. S aki nálunk étkezik, az egy italt is rendel magának... A nyíltan bevallott cél a szekszárdiak megnyerése a „méregdrága Gemenc”- mítosz eloszlatásával. Gyakorlatilag ezt nem egy négyszáz forintos, hanem sok­kal inkább tíz darab negyvenforintos étel feltálalásával kívánják elérni. Mindazon­által azt is látni kell, hogy a Gemenc étterem nem vállalja, lehetőségeinél fog­va nem is vállalhatja fel a város közétkez­tetésének a megoldását. Mégis, az igaz­gató által említett „üzletpolitikai megfon­tolást” nyugodtan behelyettesíthetjük a „jó üzleti érzék” kitétellel... Önkiszolgáló: slussz nélkül- Naponta átlagosan 1100-1400 ven­dég tér be hozzánk - mondja Szabó László, az Arany János utcai önkiszolgá­ló étterem ideiglenes vezetője. - A város egyetlen egysége vagyunk, mely ilyen mértékű tömegétkeztetésre rendezke­dett be. Ennek megfelelően esetenként óriási teher nehezedik dolgozóinkra, fe­szített a tempó, és sajnos, kevés a lét­szám. A III. osztályú önkiszolgálóban - a Ge­menc étteremhez hasonlóan - szintén kétféle menü közül lehet választani, és ezeken a haszonkulcs száztizennégy százalék. Az árak első pillantásra itt sem tűnnek túlzottan magasnak: harminchá­rom forint húsz fillérért már meg lehet ebédelni. Igaz, ez az összeg az úgyneve­zett slussz nélkül értendő, tehát a menü csak két fogásból - levesből és főételből - áll. A slussz - azaz a sütemény vagy sa­vanyúság - jelentős költségnövelő té­nyező: ezzé! együtt akár hat-hét forinttal is emelkedhetnek az árak. Mindehhez hozzászámítandó a kenyér is.- A húsadagok négy-hat dekagramm között váltakoznak - mondja Szabó László. Az egység nagy forgalma részben az előfizetéses étkezés olcsóságára vezet­hető vissza. Nyugdíjasok, gimnazisták, már huszonhét forint húsz fillér ellenében igénybe vehetik ezt a lehetőséget. A ha­szonkulcs ebben az esetben hatvan szá­zalék. Panaszok, kifogások a szolgáltatások minőségét illetően? Az üzletvezetőnek vegyesek a tapasztalatai: elmondása szerint a bírálatok és a dicséretek száma nagyjából megegyezik. Garay: nyugdíjasok előnyben! A nyugdíjas - ha nem túlzottan nagy étkű és beéri öt dekagramm húsmennyi­séggel - megtalálja számítását a II. osztá­lyú Garay étteremben, hiszen mindössze huszonöt forintot fizet az e korosztály számára készített menüért. Bíró Gáspár- né helyettes üzletvezető háziasnak ítéli az itteni konyha főztjét, az olcsó ár mellett talán ennek köszönhető, hogy az idős vendégek elégedetten távoznak az asz­taloktól. A „nyugdíjasigazolvánnyal” még nem rendelkezőknek viszont valamivel mé­lyebben kell a zsebbe nyúlni a számla kiegyenlítésekor. A már említett csontle- ves-sertéspörkölt-piskótatekercs a Ga­ray étteremben harmincöt forintba kerül­ne. A változatlanságot itt is az öt deka­gramm hús és a hatvan százalék haszon jelenti - legalábbis a menük vonatkozá­sában. Az étlap szerinti ételeknél a nye­reség megközelíti a százharminc száza­lékot. A nyugdíjasokon kívül a diákokat és a katonákat is kedvezmények illetik meg. Ugyanez vonatkozik a vállalatok itt ebé­delő dolgozóira is - á főétkezés az előfi­zetőknek harminchárom forintba kerül. * Három egymástól eltérő vendéglátói­pari egység, más-más mennyiségi és mi­nőségi (valamint árbeli) mutatókkal. Hogy melyiket érdemes felkeresni egy- egy menü kedvéért? Jelen sorok írója már döntött, s csak azért nem írja ki az étterem nevét, mert az ebben az esetben nyílt reklámnak számí­tana. SZERI ÁRPÁD Emelkednek a kamatok 1988. június 1-jével emelkedik a la­kossági betétek kamata és kamatpré­miuma - adta hírül a hét végén az MTI közleménye. Az intézkedés célja a lakossági megta­karítások ösztönzése, annak a folyamat­nak a megállítása, amely az utóbbi hóna­pokban a betétállomány növekedésének lelassulásához vezetett. Az 1 éves és azon túli lekötésű kama­tozó betétek és csekkszámlabetétek, a takaréklevél, a lakáscélú betétek, a nyugdíj-előtakarékossági betétek, a gyámhatósági betétek és a közérdekű célra juttatott adományok, valamint az átutalási betétek kamatai átlagosan kö­zel 3 százalékkal emelkednek. Az egyes betétfajták érvényes kamatairól a lakos­sági pénzintézetek adnak részletes tájé­koztatást. 10 4 14 14 4 18 8 4 12 11,2 4 15,2 A kamatemelés részleteiről dr. Kalo- csay Tamás, az Országos Takarékpénz­tár ügyvezető igazgatója a többi közt a következőket mondta: A pénzügyi kor­mányzat a tartós, 1 évnél hosszabb lekö­tésű takarékbetétek kamatát emelte. Ez a lakosság szempontjából azt jelenti, hogy az 1988. évi betétállomány a jelzett 15 százalékos árszínvonal-növekedés elle­nére sem fog veszíteni az értékéből. Ter­mészetesen a hosszabb időre lekötött betétek jobban kompenzálják az áremel­kedést, illetve hoznak jövedelmet a tulaj­donosnak. Takaréklevél esetén például 6 év után 16,5 százalék, a lakáscélú beté­teknél - ifjúsági, vagy az „Új otthon" be­tétformánál - 18 százalékos a kamat. És ezek a mértékek már meghaladják az inf­lációt, következésképpen nemcsak megőrzik a megtakarítás értékét, ha­nem kismértékben gyarapítják azt. Arról se feledkezzünk meg - bár ez a lakosság szempontjából talán közömbös -, hogy úgynevezett nettó kamatlábról van szó, a pénzintézetek ugyanis a központi döntés értelmében magukra vállalják á kamatjö­vedelem után járó adó megfizetését. Arra számítunk, hogy ez az intézkedés növeli a takarékossági készséget, ugyanis a pénzintézetek, a lakossági bankok, köz­tük az OTP esetében gondot okoz, hogy a tavalyi 9,9 milliárd forintos betétnöveke­déssel szemben az idén csak mintegy félmilliárd forintos növekményről beszél­hetünk. A lakosság hiteligényei viszont, szintén a múlt évhez képest, lényegében változatlanok maradtak: április végéig mintegy 6,5 milliárd forinttal nőtt az igénybe vett hitelek összege. És ehhez a hitelkihe­lyezéshez forrást kellett teremteni! Betétfajta A kamatemelés mértéke kamat A felemelt prémium együtt Kamatozó betétek és csekkszámlabetétek 1 évre lekötött 3,5 9,5 ' 4 13,5 2 évre lekötött 3 10 4 14 3 évre lekötött 1,5 11 4 15 Takaréklevél 1 év után 4,5 10 4 14 2 év után 3 11 4 15 3, 4 év után 2 11,55 4 15,5 5 év után 2 12 4 16 6 év után-X 12,5 4 16,5 Lakáscélú betétek (ifjúsági „Új otthon”, stb.). Lakáscélú felhasználás esetén 5 éven belül Pénzintézetenként 2 Nem lakáscélú felhasználás esetén 5 éven belül Pénzintézetenként eltérő .5 éven túl 1,6 Nyugdíj-előtakarékossági betét életbiztosítással -x 12,5 életbizt. nélkül -x 13,5 Gyámhatósági betétek és közérdekű célra juttatott adományok -x 12,5 Átutalási betétek 2 7 16.5 17.5 16.5 7-x E betéteknél 1988. április 1 -jével történt 2%-os kamatemelés Kovácsné Gaál Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom