Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 116. szám
2 ÍnÉPÜJSÁG .1988. május 17. szabálya Franciaország A játék Nincs bizonytalanabb ülés, mint a párizsi Bourbon-palota bíborbársony padsora: lám, az 1986 júniusában megválasztottfrancia nemzetgyűlési képviselők máris távozhatnak helyükről. Hiába szól megbízatásuk öt esztendőre: az elnöki palota lakójának akarata bármikor megkurtíthatja ezt az időszakot. Ebben az évtizedben ez már másodszor történik meg, mindkét alkalommal Francois Mitterrand elnökké választása nyomán. A magyarázat abban keresendő, hogy amióta a de Gaulle kezdeményezte alkotmányreform eredményeként az államfőt közvetlenül választja az állampolgár - ám nem ugyanakkor, amikor a parlamenti képviselőket -, az ilyen szavazásokon kialakuló elnöki többség a meghatározó a parlamentivel szemben. Az államfő ugyanis alkotmányos jogánál fogva bármikor feloszlathatja a nemzetgyűlést - az ellenében megválasztott parlament viszont csak alkotmányos válság árán próbálhatná meg kikényszeríteni a korábban győztes és még akár több évre is érvényes megbízatással rendelkező elnök lemondását. Ennek megfelelően Mitterrand 1981- ben és 1988-ban a jobboldali többségű parlamenti testület feloszlatása mellett döntött, viszont amikor 1986-ban a vele szemben álló jobboldali többség győzött a nemzetgyűlési választásokon, az államfő a helyén maradt és a jobboldali többség vezetőjét, Chiracot ruházta fel a miniszterelnöki tisztséggel. Az így kialakult egyedülálló politikai „társbérlettől” szabadulhat meg most Mitterrand az új parlamenti választással, amelyet éppen ezért sokan az elnökválasztás harmadik menetének neveznek. Bár Mitterrand a mostani elnökválasztás első fordulójában csak a voksok 34 százalékát kapta meg, azt követően, hogy a másodikban 54 százalékos többségre tett szert, szinte biztosra veheti, hogy az általa formált és őt támogató Szocialista Párt fölényes diadalt arat. Ez viszont szabad kezet biztosítana terveinek megvalósításához a törvényhozásban. A győzelmi esély részben azzal magyarázható, hogy az „elnöki többség" - azok összessége, akik meg- vagy újjáválasztották az Elysée-palota lakóját - akaratát a közvetlenül e szavazás után sorra kerülő parlamenti választásokon is érvényesíteni tudja. így volt ez 1981 -ben, ezt jósolják a közvéleménykutatások most is. A nemzetgyűlési választást ezúttal is, akárcsak 1981-ben, választókörzetenkénti egymandátumos felosztásban, kétfordulós, többségi szavazási rendszerben bonyolítják le, s ez már a szavazatok 36-38 százalékával abszolút többséget biztosíthat a szocialistáknak. Minden szavazókörzetben egy képviselőt választanak. A június 5-i első fordulóban az nyeri el a mandátumot, aki megkapja a szavazatok több mint felét. Ha senki nem ér el ilyen jó eredményt, egy hét múlva újabb fordulóra kerül sor - ezt nevezik ballottage-nak. Ebben azok a jelöltek versenghetnek, akik az első fordulóban a voksoknak legalább 12,5 százalékát megszerzik - azaz a „gyengébbek” ide már nem is jutnak el. A gyakorlatban azonban ritka, hogy a második fordulóban két jelöltnél több induljon, mivel ilyenkor általában összefognak a jobb-illetve a baloldali erők és saját táborukban ugyanarra a jelöltre voksolnak: arra, aki a „családon belül” a legjobb eredményt érte el az első menetben. Az első fordulóban 36-38 százalékos országos átlag már azt jelenti, hogy a baloldal jelöltjei közül a szavazókörzetek elsöprő többségében a szocialisták állnak majd az élen - így a kommunista parlamenti képviselet minimálisra csökken. A jobboldalon viszont a chiracisták, a centristák és a Le Pen vezette szélsőjobboldal között oszlanak meg a voksok, és Le Pen olyan feltételekhez köti támogatását, amely sok centrista szavazót visszariaszt- ugyanis előzetes megállapodást követel rasszista, demagóg programjának elfogadására. Ezért a jobboldal számszerű többsége, akárcsak az elnökválasztáson, várhatólag ezúttal sem érvényesül, szavazói arányánál sokkal kevesebb mandátumra tehet csak szert. Amennyiben az alig húsz nap múlva esedékes első fordulóban érvényesül a közvéleménykutatók jelenlegi jóslata, miszerint a franciáknak nem is 38, de éppenséggel 41 százaléka adja voksát az első fordulóban a szocialistákra, akkor a nemzetgyűlés óriási többséggel rendelkező, meghatározó erejévé válik a magasba emelt ökölben tartott rózsa pártja. A sors iróniája, hogy éppen a klasszikus jobboldal sietett visszaállítani a Mitterrand által bevezetett arányos választási rendszer helyett a kétfordulós szisztémát- amely ezúttal ismét a jobboldal ellen hat majd. Ez nem veszi le a napirendről Mitterrand tervét, a politikai centrum felé történő nyitást - de az eddigi parlamentben ellenfelei diktálták volna ennek feltételeit, az újban várhatólag ő lesz az úr. így valósul meg a nyolcvanas évek Franciaországában egy történelmi paradoxon: a játék szabályait a jobboldal dolgozta ki - alkalmazásukban viszont Mitterrand a mester. BARACS DÉNES Uj arisztokrácia Japánban Egy új arisztokrácia kezd mindinkább meghatározó tényezővé válni Japán politikai életében. Ez az elit egyre inkább kihívást jelent a háború utáni nemzedékek érdemeken alapuló hatalma számára. Az új arisztokrácia - csakúgy, mint a háború előtti megfelelője- pénzzel, a hatalom átöröklésével és a kettőt összeötvöző stratégiai házasságokkal növeli erejét. Erre a legszembetűnőbb példa maga a japán parlament, amelyben az abszolút többséget élvező kormánypárti képviselők egyharmada ma már a korábban hatalmon lévő politikusok fiai és vejei közül került ki. Mijagava Takajosi, politikai konzultáns, a miniszterelnök közeli munkatársa szerint, ha ez a jelenség ilyen ütemben folytatódik, nemcsak politikai, hanem társadalmi probléma forrásává is válhat. Japán jellegzetesen a középosztály társadalma - a lakosság 88 százaléka ehhez az osztályhoz tartozónak vallja magát -, amely a háború után megindult a demokratizálódás útján. Azonban csendben visszaszivárognak a feudális, örökletes struktúrák, és a családi vagyonok egyre inkább meghatározóvá válnak- hívja fel a jelenségre a figyelmet Dzisn Ikko, a japán politikai élet avatott elemzője, iró. Az orvosok a klinikák 68 százalékát át akarják játszani fiaiknak, vejeiknek - mutatta ki a japán orvosszövetség a közelmúltban megjelent tanulmányában. A külügyminisztérium és a pénzügyminisztérium apparátusa szinte kizárólagosan a volt bürokraták gyermekeinek „vadászterülete”. A jelenség tulajdonképpen a régi hagyományok feléledése, amikor a parasztgazdák legidősebb fia örökölte a földet; a kabuki-színész a fiát tanította be, hogy örökébe lépjen, a szu- mobajnok pedig a lányát a legerősebb birkózóhoz adta. A második generációs politikusok stratégiai házasságra lépnek a nagyiparos családokkal és tulajdonképpen szűkebb hatalmi elitet hoznak létre, mint amilyen a háború előtt volt - figyelmeztet Fred Hiatt, a The Washington Post tudósítója, aki szerint a következő parlamenti választáson csaknem az ösz- szes háború utáni miniszterelnök fia vagy veje indul. A hatalmi manővereket jól illusztrálja a legutóbbi öt miniszter- elnök esete. Nakaszone, a múlt év ősszel leköszönt kormányfő fia, Hirobumi felsőházi képviselő. A lánya a Kajima építőipari vállalat elnökének fiához ment feleségül. (A Kajima cég a kormányzó Liberális Demokrata Párt egyik legnagyobb anyagi támogatója.) Nakaszone elődje, Szuzuki Zenko fia már a parlamentben dolgozik, Ohira Maszajosi, szintén volt kormányfő veje parlamenti képviselő. Fukuda Takeo volt miniszterelnök veje az alsóház, öccse pedig a felsőház tagja. Takesita Noboru jelenlegi párt- és kormányfő három lánya közül egy sem tagja a parlamentnek, de öccse és veje egyaránt kulcspozícióban dolgozik. Az egyik Takesita-lányt a Takenaka építőipari konszernnek - a kormánypárt másik jelentős támogatójánál - vezérigazgatója vette feleségül, másik lánya Kanemaru Sin, az LDP volt főtitkára, Takesita fő támasza fiához ment feleségül. Elemzések szerint a fokozatos hatalomkoncentráció eredményeként a háború utáni 17 japán miniszterelnök közül 14 házasság révén közvetlen rokoni kapcsolatba került a császári családdal, vagy az ahhoz legszorosabban kapcsolódó, rendkívül szűk vagyoni csoporttal. A házassági praktikák nagymesterének számít Abe Sintaro, az LDP főtitkára, aki maga Kisi volt miniszterelnök veje, és két fia dúsgazdag gyárosok lányát vette feleségül. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése Szabó István elnökletével hétfőn Budapesten ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. A testület a mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt évi munkáját, gazdálkodásuk helyzetét értékelte és az üzemek előtt álló legfontosabb tennivalókat tárgyalta meg. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese, az írásos beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében elmondotta: a termelőszövetkezetek gazdálkodásában az elmúlt évekhez képest nincs lényeges javulás, tavaly sem sikerült a népgazdasági tervben elhatározott célokat mindenben elérni. Összességében ugyan mintegy 7 százalékkal növekedett a termelési érték, ám ez elsősorban az alaptevékenységeken kívüli, úgynevezett kiegészítő munkák bevételeinek köszönhető. Bár az ipari jellegű tevékenység évtizedek óta nem idegen a mezőgazdasági nagyüzemektől, nincs rendjén, hogy éppen az alaptevékenység - a növénytermelés, a kertészeti termelés, az állattenyésztés - a legkevésbé jövedelmező. Tavalyi munkájáról 1369 mezőgazdasági szövetkezeti szervezet - köztük 1254 termelőszövetkezet - készített zárszámadást. A szövetkezetek közül 110 veszteséggel zárta az évet, velük együtt 460 az olyan üzem, amely már több éve nem képes megőrizni termelőeszközeinek műszaki színvonalát. Ezeknek a gazdaságoknak a nyeresége évente nem haladja meg az ötmillió forintot, s így nem képesek önerejükből termelőkapacitásuk megújítására. A gazdaságok mindössze 12-13 százalékának a nyeresége haladta meg tavaly a 30 millió forintot. Ez jelzi, hogy a szövetkezetek mezőnye szinte kettészakadt és a gyengébbek pozíciója tovább romlik. A testület tagjai az egyes tevékenységek vizsgálatával mutattak rá a gazdálkodás nehézségeire. A növénytermelésben 4 százalékos a lemaradás az előző évihez képest. A gabonatermelés hullámzó teljesítménye egyre inkább azt is jelzi, hogy már nemcsak a szélsőséges időjárás, hanem a jövedelmezőség romlása is gondokat okoz. Ez az állattenyésztésre még inkább vonatkozik. Az országos tanács tagjainak véleménye szerint elsősorban az árrendszer szorul módosításra, ugyanis az árak utóbbi években bekövetkezett szabadabb mozgása a mezőgazdasági termékeknek viszonylag szűk körére, mintegy a felére terjed ki, míg a nagy- és kisüzemi termeléshez használt ipari anyagok, eszközök csaknem mindegyike szabadáras. A felszólalók többsége sürgette az előterjesztésben megfogalmazott problémák megoldását. Többen rámutattak arra is, hogy az ipari tevékenység sem hozza a megszokott eredményeket, mivel a felhasznált nyersanyagok egy része az utóbbi időben megdrágult. A legtöbb felszólaló annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a termelő- szövetkezetek munkájának segítéséhez elengedhetetlenül szükségesek újabb agrár-és pénzügyi intézkedések főképpen annak érdekében, hogy az alaptevékenység termelési költségei az eddiginél jobban kifejezésre jussanak a felvásárlási árakban. Ez az egyik legfontosabb biztosítéka a mezőgazdasági alaptevékenység sikeresebb folytatásának - mutattak rá az ülésen. PANORÁMA BUDAPEST - Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn Budapesten tartózkodott Panajotisz Rumeliotisz, a Görög Köztársaság nemzetgazdasági minisztere. A görög vendég előadást tartott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a kis országok alkalmazkodásáról a világgazdasági környezethez, és a Skála Budapest nagyáruházban megnyitotta a görög áruházi hetet. Marjai József és Panajotisz Rumeliotisz megbeszélést folytatott a magyar-görög kapcsolatok alakulásáról és az európai gazdasági együttműködés aktuális kérdéseiről. * Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, hazánk állandó KGST-képviselője hétfőn Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST V. B. 127. ülésén. MOSZKVA - A szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Prem Tinszulanond tábornok, Thaiföld miniszterelnöke. A vendéget a szovjet főváros repülőterén Nyikolaj Rizskov miniszterelnök és Eduard Sevardnadze külügyminiszter köszöntötte. BEJRÚT - Az izraeli légierő hétfőre virradó éjszaka támadást intézett a Szi- don környékén levő palesztin táborok ellen. A helikopterekről indított rakéták becsapódása nyomán az egyik táborban tűz ütött ki. Három palesztin megsebesült. Idén ez volt a nyolcadik izraeli légitámadás libanoni területek ellen. AZ izraeli hadsereg szóvivője hétfőn megerősítette az akció hírét, hangsúlyozva, hogy valamennyi helikopter sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Újabb heves csata bontakozott ki vasárnap éjjel a Bejrút déli negyedének ellenőrzéséért harcoló siita milíciák között. A Bejrút többi negyedének nyugalmát is fölverő fegyverropogás közben hétezer szíriai katona harcállásokat foglalt el. Egy utazás ellentmondásai Világszerte kemény küzdelem folyik az emberek fejének és szivének megnyeréséért. Ez alól a római katolikus világegyház sem kivétel. II. János Pál pápa személy szerint is aktívan kiveszi részét belőle. Pápaságának tíz éve alatt kilencedszer jár Latin-Amerikában, a reménység kontinensen - ahogyan ő maga nevezi, tudatában annak, hogy az ezredfordulóra ott él majd a világ katolikusainak túlnyomó többsége. A pápa komoly tervekkel a tarsolyában lépett újra Dél-Amerika földjére. A szubkontinens óriási emberi, szellemi és anyagi tartalékait meghatározott társadalmi és gazdasági irányba igyekszik terelni. II. János Pál szerint ez az irány nem egyezik sem a kapitalizmussal, sem a szocializmussal, hanem „a részvétel és a szolidaritás társadalma”. A Szentszék álláspontja aligha tekinthető ellentmondástól mentesnek. Hiszen három éve sincs, hogy a pápa „korunk szégyenének" minősítette a szocializmust, és a „leigázók cinkosainak”, akik küzdenek érte. A kapitalista magántulajdont viszont védelmébe vette és mindössze igazságosabb elosztást, az emberi méltóság tiszteletét sürgette. Most újra meggyőződhetett arról, hogy az „embertelen szegénység” felszámolását sürgető szavai süket fülekre találtak azok részéről, akik tehetnének érte. Ezért az eddigieknél élesebben vetette fel a kérdést, és arra biztatta a bolíviai ónbányászokat és a perui parasztokat, ne tűrjék tétlenül, hogy „úgy bánjanak velük mint az állatokkal”. Mégis, mit tegyünk - kérdezte egy katolikus szakszervezeti vezető Bolíviában. II. János Pál értésére adta, hogy a népi harc irányítása nem az egyház feladata, sőt, kifejezetten tartózkodnia kell tőle. Annál is inkább, mivel az egyház minden ember megváltásán munkálkodik, gazdagén és szegényén egyaránt. Az egyház nemcsak a szegények egyháza - mondotta. Ezt a társadalmi alapokon nyugvó valláserkölcsi ellentmondást a Szentszéknek mindeddig nem sikerült feloldania. Ezért Latin-Amerika-szerte termőtalajra talált a „felszabadítási teológia”, melynek tanai szerint az egyháznak - a kereszténység autentikus eszmeisége alapján - a szegények, az elesettek, a rászorulók oldalán kell állnia, különben elveszti hitelét. Hirdetői papok, püspökök, olykor bíborosok is, akik önfeláldozóan keresik a kiutat egy emberibb, igazságosabb társadalom megvalósítása felé. Velük szemben az opus dei konzervatív körei a fennálló állapotokat védelmezik. II. János Pál pedig a „kiegyezés teológiája” szellemében igyekszik hidat verni a két párt között. A „békés átmenet” előmozdítása érdekében, a „földcsuszamlás" elkerülése végett Chilében, Paraguayban és másutt. Kalózok a Sziámi-öbölben Szép időben ellátni a maláj partokig Nha Tran-ból, Vietnam legszebb tengeri üdülőhelyéről. A trópusi hegyek lábához simuló tengerpart az év minden napján napfényben úszik. Több ezer turista lehetne itt egyidejűleg, de évente csak kettőszáz jön, hogy fürödjön, gyönyörködjön a Nha Tran-i kagylóművesek világon egyedülálló művészetében, s megkóstolja az édes-savanykásra fűszerezett osztrigát. Itt van ugyanis a vietnami hadiflotta egyik központja. Ez talán még nem lenne „biztonsági akadálya" a turizmusnak, az viszont már kétségtelenül az, hogy drótkerítések és aknamezők övezik a strandokat. Nha Tran az egyik kiindulópontja a Vietnamot jogellenesen elhagyó évi több ezer „csónakos embernek” akik lélek- vesztőiken Thaiföld, Malájzia vagy Szingapúr felé hajóznak jobb élet reményében. Vietnam régebben is elismerte a családegyesítési célú emigrálást. Mostanában azt sem tagadják, hogy sokan a szegénység elől menekülnének - s őket sem tartaná vissza különösebben senki. (Ma már nem ritkaság, hogy hajdani „gazdasági disszidensek” csalódottan hazatelepülnek Vietnamba.) 1975 óta mintegy tizenötezer dzsunka, kishajó és csónak indított útnak csaknem százezer indokínait, többségükben vietnamit. A vietnami határőrség hol akadályozta őket (akkor az „emberi jogok” megsértésével vádolták Hanoit), vagy hagyta távozni (akkor jobbára azt vetették Vietnam szemére, hogy felelőtlenül „sorsára hagyja” polgárait). A csónakosok megjelenése könnyű prédát nyújtott a százados tradíciójú maláj, thai és vietnami kalózkodásnak: a tengeren felbukkanó fegyveresek kirabolták, majd egyszerűen a vízbe ölték áldozataikat. A százhúszezer négyzetmérföld nagyságú Sziámi-öbölben 1981-ig háborítatlanul dúltak a tengeri rablók, akikkel gyakorta összejátszottak a „szabad világ” ígéreteivel csalogató ember- csempészek is. Az alkalmi rablóbandák lassacskán „flottává” szerveződtek, olykor nemcsak a csónakosokat, hanem már a nemzetközi kereskedelmi hajózást is fenyegetve. 1982 óta előbb Malájzia, majd Thaiföld is, évi többmillió dolláros költséggel, speciális kalózellenes flottát és tengeri rendőralakulatokat szervezett ellenük. Ha hatóköre közelében történik, akkor a vietnami flotta is a bajbajutott csónakosok segítségére siet. A kalózok üldözése azonban már csak azért sem könnyű, mert legtöbbjük hivatalosan bejegyzett halászhajó tengerésze, s csak „mellékesen” foglalkozik alkalmi rablással. (S gyilkolással: túlélő nem maradhat a megtámadottak közül.) A kimentett áldozatok se nagyon tudnak segíteni a kalózok azonosításában: a hajók száma természetesen le van takarva, a támadók a vaksötét ellenére is álarcot viselnek. Egy-egy támadás két percig sem tart: ki- pakoltatják az értéktárgyakat, felborítják a csónakot és kész. A helyzetet nehezíti, hogy a tengeri rendőrség kishajói kiselejtezett motorokkal, ócska fegyverekkel vannak felszerelve, a kalózok pedig rejtjelezett rádióadókat használnak gyorsjáratú hajóikon. Tavaly a thai flotta különleges kalózellenes egysége nemzetközi segítséggel négy modern kishajót kapott. S láss csodát: az őrnaszádok puszta megjelenése tizedére csökkentette a távolabbról megfigyelt kalóztámadások számát, kilencvenkilenc martalócot elfogtak, tizennyolc kalózhajót elsüllyesztettek. Bevált az a módszer is, hogy mind a vietnami, mind a thai, mind a maláj partokon önkéntes őrségek alkotnak riadóláncot, rádiössze- köttetésben a nyílt tengeren cirkáló örha- jókkal és felettük a helikopterekkel. Thai- főldön csaknem félmillió ilyen önkéntes van. Az elfogott kalózokat egyébként halál- büntetés, vagy ötven év börtön várja: e szigorúság azonban kevéssé rettenti vissza társaikat Annál hatékonyabbnak bizonyult a thai-maláj-vietnami együttműködés - még kezdetleges formái is jóval biztonságosabbá tették a hajózást a Sziámi-öbölben. FUZES OSZKÁR (Hanoi)
