Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
2 i^PÜJSÄG 1988. április 14. Afganisztán - Moszkvából nézve Mihail Gorbacsov és Nadzsibullah múlt heti taskenti találkozója óta a szovjet fővárosban még inkább a figyelem középpontjába került az afganisztáni válság rendezését célzó folyamata első szakaszának közeli lezárása. Szovjet külügyi tisztségviselők, sajtóelemzések foglalkoznak a csütörtökre bejelentett genfi aláírással, az azt lehetővé tevő diplomáciai erőfeszítésekkel, s a megállapodás nyomán kibontakozó új folyamatok várható alakulásával. Ismeretes, hogy Eduard Sevardnadze a múlt hét elején Kabulban tárgyalt két napig, s ezt követte a két ország vezetőinek taskenti találkozója. Ezen az SZKP KB főtitkára és az afgán államfő áttekintette a kialakult helyzetet, közösen keresett választ a menetközben felmerült újabb kérdésekre. Kedden Julij Voroncov, a külügyminiszter első helyettese a szocialista országok nagyköveteit, Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő pedig a Moszkávban dolgozó újságírókat tájékoztatta a legújabb fejleményekről. A szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről az már eddig is ismert volt, hogy a május 15-től augusztus 15-ig tartó első szakaszban a tervek szerint a szovjet csapatok felét vonnák ki Afganisztánból. Az MTI tudósítójának értesülései szerint a kivonulás körzetenként bonyolódik majd le, úgy, hogy az egyes területeken ne alakuljon ki katonai, politikai vákuum. Az első egységeket azokról a területekről vonják ki, amelyeken már megteremtették a kellő stabilitást, a kor- mányhü erők és a hozzájuk csatlakozott korábbi ellenállók képesek megőrizni a rendet, a nyugalmat. A kivonulás után a helyzet kialakításakor feltétlenül hatni fognak az évtizedes hagyományok, amelyeknek alapja - még a királyság idejéből -, hogy az országban sosem volt erős, egységes központi hatalom. Az mindig területileg behatárolt volt, az ország területének nagy részén a törzsi erők saját fegyvereseikkel tartották fenn a rendet. Moszkvai diplomáciai megfigyelők elképzelhetőnek tartják, hogy a szovjet csapatok távozása után visszaállhat egy ilyen „munkamegosztás”. A kormányerők csak az új első status quot zavaró erők ellen fognak fellépni, egyébként megtűrik a törzsi fegyveres erők létét. Ami azt a korábbi követelést illeti, hogy az aláírás előtt hozzanak létre Afganisztánban egy átmeneti kormányt, ez lekerült a napirendről. Ebben - mint moszkvai források emlékeztetnek rá - a pakisztáni fél engedett, feladta korábbi ragaszkodását. Az aláírás előtt álló utolsó akadályok egyike volt a fegyverszállítások kérdése. Ez ügyben az egyik dokumentum, amelyet Afganisztán és Pakisztán képviselői írnak alá, tartalmazza a külső fegyverszállítmányok továbbításának tilalmát is. A garantáló hatalmak, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt okmányban közvetlenül nem lesz szó e kérdésről. Ha azonban Pakisztán kötelezettséget vállal arra, hogy területén nem mehet keresztül fegyver az ellenállókhoz, akkor az amerikai fegyverek a jövőben nem juthatnak el hozzájuk. Más úton ugyanis, mint Pakisztán területén keresztül, nem lehet e fegyvereket az ellenállókhoz eljuttatni, csak ha Pakisztán megsértené a dokumentumban vállalt kötelezettséget. E kérdésben a garantáló hatalmak között kompromisszum jött létre, hiszen a Szovjetunió amerikai kérésre egyezett bele abba, hogy a fegyverek szállításának ügyében érvényesüljön a kölcsönösség. Diplomáciai körökben rámutatnak arra, hogy április 14-én, a dokumentumok aláírásával lezárul egy szakasz, az egyezmények előkészítésének és aláírásának szakasza, s ezáltal megkezdődhet az afgán belső helyzet rendezésének második szakasza, a végrehajtás. E folyamat hosszúnak és bonyodalmasnak ígérkezik. A fő kérdés azonban az, hogy a nemzetközileg is garantált megállapodások által kialakított kereteket hogyan sikerül az afganisztáni belső erőknek kellő stabilitást és békét hozó tartalommal kitölteniük. Reménykedésre, derűlátásra az adhat okot, hogy a nemzeti megbékélési politika naponta hoz kisebb-nagyobb pozitív eredményeket. Nemcsak a baloldali erők akarják a rendezést, hanem a harcokba belefáradt tömegek is. S ami legalább ilyen fontos, a nemzeti megbékélési politika és a nemzetközi erőfeszítések eddigi eredményei erjedési folyamatot indítottak el a kabuli kormánnyal szembenálló különböző erők között, amelyek közül mind több mutat készséget az épitő együttműködésre. Ez pedig elengedhetetlen a hosszúnak ígérkező munka sikeréhez. Egy fekete kislány imája A gének katalizátorának is nevezett Brazília az idén ünnepli a rabszolgatartás eltörlésének századik évfordulóját. Az egykori portugál gyarmat cukornád-, később pedig kávéültetvényeire milliószámra hurcolták a rabszolga munkaerőt Angolából, Mo- zambikból és a Zöldfoki-szigetekről. A kereskedők hajói fekete embert vittek a brazil partokra, onnan pedig cukorral, majd kávéval megrakodva tértek vissza Európába, jó pénzért értékesítve a ritkaságszámba menő „fűszereket”. Abból az időből származik a Rio de Janeiro-i cukorsüveg (Süvegcukor)-hegy elnevezése is. Brazíliában a rabszolgatartás túlélte önmagát, hiszen jogi felszámolása még sokáig nem jelentette gyakorlati megszűntét. A 100. évforduló alkalmából mondott beszédében Jósé Sarney köztársasági elnök nagy elismeréssel méltatta a négerek szellemi és kulturális értékeit. Méltatta a távoli földrészről meghonosított kultúrájukat, mely- lyel gazdagították Brazília életét, fogékonyságukat az alkotásra, képességüket a beilleszkedésre, szerepüket a brazil nép kialakulásában. Sarney éles szavakkal bélyegezte meg a fajgyűlölet és a fajüldözés minden formáját. Elítélte „bizonyos csoportok" arra irányuló törekvését, hogy fenntartsák a rabszolgaság gazdasági formáját, hiszen azt ellentétesnek tartotta az emberi lény alapvető jogaival. Sarney a „fajok integrálódása” mellett szállt síkra. Brazíliában valóban sok minden történt a faji egyenlőség terén, Sarney kormányában azonban mégsincs fekete bőrű miniszter. Más vezető állami tisztségekben is „fehér hollónak” számít a színes bőrű. Ugyanakkor a néger lakosság körében is végbement a társadalmi differenciálódás, és a vagyon szerinti tagolódás. Közös jelenségnek számít: a színes és a fehér bőrűek többsége egyaránt mérhetetlen szegénységben, nyomorban él. A brazil kormánynak eltökélt szándéka, hogy változtasson a körülményeken, de igyekezete eddig elégtelennek bizonyult a tényleges birtok- és tulajdonviszonyokkal szemben. „Egy fekete kislány imája” címmel nemrég sokszorosított írás jelent meg Brazíliában ismeretlen szerzőktől. A főhős arra kéri benne a Mindenhatót, hogy változtassa meg bőrének színét. A kormány „tudománytalannak és rasszistának” minősítette az Írást és parancsot adott elkobzására. Ezzel persze aligha oltotta ki sok fekete és sok fehér brazil közös vágyát, hogy emberi körülmények között élhessen. SIMÓ ENDRE (Brasilia) Gépeltérítés A terror láncolata Amikor Mark Appleby, egy brit nyomdavállalat ügynöke 1983. decemberben kuvaiti robbantásokról olvasott az újságban - ha olvasta egyáltalán -, bizonyára nem sejtette, hogy négy és fél év múlva e távoli események következményeibe kis híján beleőszül. A múlt héten még Thai- földön nyaralt nővérével, majd hazatérőben Bangkokban felszállt a kuvaiti légi- társaság Boeing-747-es gépére. A gépet terroristák kerítették hatalmukba, és a rémítő kaland azóta is tart. Előbb Iránban, majd a ciprusi Larnacán szálltak le, most már Algírban vannak. Hét arabul beszélő fegyveres profi terrorista sok utast szabadon engedett, de kettőt már megölt. A tárgyalások lapzártáig eredménytelenek. A gépeltérítők nem engednek: Kuvaitban bebörtönzött 17 társuk szabadon bocsátását követelik. A terroristák nem most kezdték háborújukat a kuvaiti emírség ellen. 1983. decemberben hat pokolgép robbant a kuvaiti fővárosban, öten meghaltak, 61 ember megsebesült. A robbanószerkezeteket az amerikai és a francia követségnél, valamint egy villanyerőműnél és a repülőtéren helyezték el. A véres tettet az Iszlám Szent Háború nevű szervezet vállalta magára. Ennek tagjai iraki és kuvaiti síiták, az iszlámnak ahhoz az arab világban kisebbségi, évszázadokon át elnyomott irányzatához tartoznak, amely Iránban viszont többségi és ma az államot uralja. Az említett terrorszervezet az iráni iszlám forradalmat tartja példaképének, és azzal dicsekszik, hogy Irán támogatja törekvéseiket. A kuvaiti hatóságok is iráni támogatásra gyanakodtak, és a szervezethez tartozás, illetve a merényletben való részvétel vádjával szigorú börtönbüntetésre ítéltek 17 síitát. Az ő szabadon engedésüket követelik a géprablók most. Az első gépeltérítés ezután 1984-ben történt. A terroristák hatalmukba kerítettek egy kuvaiti gépet, és a teheráni repülőtéren szálltak le vele. 17 társuk elengedését követelték és megöltek két amerikai utast. Végül az iráni hatóságok ártalmatlanná tették őket, de a gépet csak 1986. májusban adták vissza Kuvaitnak. 1984 elején 600 iránit kiutasítottak Kuvaitból. 1985. májusban az Iszlám Szent Háború szervezet emberei Libanonból jelentkeztek: hat, ott elfogott amerikai és francia túszért cserébe követelték a 17-ek szabadon bocsátását. A kuvaiti kormány akkor az iráni vezetéssel próbált tárgyalni, és készséget mutatott engedményekre, ha Irán beszüntetné a terrorszervezet támogatását. Irán azonban erre nem volt hajlandó; pontosabban cáfolta, hogy befolyása lenne a szervezetre. így a tárgyalások nem vezettek semmilyen eredményre. Most a szervezet ismét a libanoni francia és amerikai túszok megölésével fenyegetödzik, ha a géprablóknak bántódásuk esnék. Tíz nappal később az Iszlám Hangja szervezet - az Iszlám Szent Háború egyik ága - egy iraki tagja robbanószerrel megrakott autóval merényletet kísérelt meg a kuvaiti uralkodó ellen. Az emír sértetlen maradt. Kuvait és Irán viszonya egyre romlott, és azóta is robbannak a pokolgépek. 1985. júniusban két pokolgép 11 ember életét oltotta ki a kuvaiti fővárosban. Folytatódott az irániak kiutasítása, immár tízezres nagyságrendben. Egy évvel később a legfontosabb kuvaiti olajfinomítót rongálta meg robbantás. Ezt az „Arab Forradalmárok Csoportja” vállalta magára. Tavaly januárban, májusban és júliusban három pokolgépes merénylet történt Kuvaitban egy olajfinomítóban, egy utazási irodában és egy bevásárlóközpontban. Jelentős károk keletkeztek, hárman meghaltak. Ezeket egy „Mohamed Próféta Kuvaiti Erői” nevű szervezet vállalta. Az emir elleni merénylet szervezésével gyanúsítottakat 1986. júliusban sikerült elfogni. A későbbi merényletek gyanúsítottjaival együtt tárgyalták ügyüket, s tavaly júniusban közülük hat kuvaiti síitát halálra ítéltek. Az ítéletet azóta sem hajHazaérkezett a magyar Szerdán hazaérkezett Ausztráliából az a magyar küldöttség, amely Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter vezetésével április 5-10. között Adelaide- ben részt vett az Egészségmegőrzés II. Nemzetközi Konferenciáján. A tanácskozáson - amelyet az Egészségügyi Világ- szervezet és az ausztrál kormány szervezett - áttekintették azokat a gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek szükségesek az emberek egészségének védelméhez. Hangsúlyozták a kormányzati irányítás fontosságát az egészség megőrzésében. A konferencia záró dokumentumában aláhúzták: a lakosság egészsége fontos gazdasági tényező, az egészséget elősegítő gazdaságpolitikai döntések hosszú távon a gazdaság fejlesztését is szolgálják. Meghatározták az egészséges élelmezést, táplálkozást előmozdító politika kialakításához szükséges tennivalókat, a dohányzás elleni küzdelem módját. Fontosnak ítélték meg a nők egészségvédelmének támogatását, a környezet védelmét is. Csehák Judit a konferencia alelnöki tisztét töltötte be. A delegáció többi tagja - az Egészségügyi Világszervezet megbízásának megfelelően - szintén különböző tisztséget látott el. A magyar küldöttség előadást tartott hazánk egészségmegőrzési programjáról és annak gazdasági, társadalmi hatásáról. Az egészségmegőrzési mozgalom következő nemzetközi eseményének színhelye 1990-ben Budapest lesz. Megalakult az olasz kormány Rómában szerdán megalakult az új olasz kormány, élén Ciriaco De Mitával, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárával. Az Olasz Köztársaság történetében ez a 47. kormány, ezt is öt párt (a Keresztény- demokrata, Szocialista, Szociáldemokrata, Republikánus és Liberális) alkotja. A pártok közötti erőviszonyok szempontjából alapvetően nem történt sok változás az előző kormányhoz képest. De Mita kabinetjében tizenöt kereszténydemokrata miniszter foglal helyet (a miniszterelnökön kívül), a Szocialista Párt kilenc taggal képviselteti magát, a republikánusok három, a szociáldemokraták két, a liberálisok pedig egy személyt delegáltak a testületbe. Az új „csapatban” bennmaradt miniszterek közül néhányan más tisztséget kaptak. A már említett Gasparin kívül Amintore Fanfani belügyminiszterből költségvetési miniszter lett. A belügyi tárcát Antonio Gava irányítja, aki viszont a pénzügyminisztérium vezetését engedte át Emilio Colombónak, a költségvetési és tervezési tárca volt birtoklójának. Calo- gero Mannino, a volt szállítási miniszter ezúttal mezőgazdasági és erdészeti miniszter lett, Girgio Santuz pedig a köz- igazgatási minisztérium éléről átkerült a szállítási miniszteri posztra. A korábbi koalíciónak összesen öt minisztere maradt ki az új listából: Pandolfi, De Rose, Granelli, Vizzini és Gunnella. „Debütáló” kormánytag lett Antonio Mac- canico, az újonnan alakult, az „intézményei reformokért” felelős tárca vezetője, Cirino Pomicino tárca nélküli miniszter, Carlo Fracanzani, az állami vállalatok minisztere, valamint két nő: Rosa Russo Jervolino tárca nélküli miniszter és Vin- cenza Bono Parrino, a kulturális javak minisztere. Néhány kulcsposzton nem történt változás, így Giulio Andreotti megtartotta külügyminiszteri tisztségét, Zanone pedig továbbra is hadügyminiszter maradt. Két évtized óta először került a miniszterelnöki székbe a kereszténydemokrata párt egy funkcióban lévő főtitkára. tották végre. A mostani géprablás közben folytatott tárgyalásokon állítólag felmerült, hogy ítéletüket börtönbüntetésre enyhítik. Kétségtelen, hogy Iránnak Kuvait sok fájdalmat okozott az utóbbi években. A leggazdagabb olajsejkség, Szaúd-Ará- biával együtt, eddig legalább 30 milliárd dollár készpénztámogatást nyújtott, és napi 300 ezer hordó olajexport jövedelmét adta át Iraknak, amellyel Irán 1980. óta háborúban áll. Az iráni hadsereg tengeri és légitámadásokkal már többször megpróbálta elijeszteni az ilyen támogatástól a kis területű, szerény népességű Kuvaitot - mindhiába. Kuvait kikötői Irak ellátását szolgálják. A kereskedelmi hajói elleni támadásokat Kuvait tavaly óta úgy védi ki, hogy olajszállítókat bérelt a Szovjetuniótól, sajátjai közül 11-et pedig amerikai zászló alá helyezett. Támogatja-e Irán az Iszlám Szent Háború terroristáit? - A teljes igazságot senki sem tudja. Az többé-kevésbé világos, hogyha nyíltan támogatná őket, ez még inkább növelné az iráni rendszer nemzetközi elszigeteltségét. 1984-ben maguk az iráni katonák tették ártalmatlanná a géprablókat, és az iráni hatóságok most is mindent megtettek, hogy a gép legalábbis mielőbb elhagyja Iránt. Más kérdés, hogy a teheráni hatóságok nem zárkóztak el attól, hogy nyilvánosságra hozzák a géprablók közleményeit, amelyekben azok „imperialista bérencként” szidalmazták Kuvaitot. MÉSZÁROS GYÖRGY PANORÁMA KAIRO - Hoszní Mubarak egyiptomi elnök elfogadta Moamer el-Kadhafi líbiai vezetőjavaslatát, hogy találkozzanak a két ország határán vagy pedig Jugoszláviában. A hírt maga Mubarak jelentette be, ám azt nem közölte, mikor kerülne sor a találkozóra. Amennyiben a két államférfi csakugyan találkozik egymással, az a legkomolyabb kísérlet lehetne a 16 éve feszült egyiptomi-líbiai viszony megjavítására. ATHÉN - A görög sajtó értesülései szerint csütörötkön hivatalos látogatásra Athénbe várják Reis Malile albán külügyminisztert. E látogatás nem az egyetlen jele Albánia külpolitikai nyitásának, amely egyelőre főként balkáni tőkés szomszédainak szól. BELGRAD - A ljubljanai városi bíróság másodfokon megerősítette a kerületi bírósági döntést, amely megsemmisítette a Mladina, a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség központi hetilapja ez évi 11. száma terjesztésének betiltásáról hozott ügyészségi végzést. A ljubljanai ügyészség azzal az indoklással tiltotta be a szóban forgó lapszámot, hogy valótlan információkat és adatokat közöl. Ennek alátámasztására felhozta a Mladinának azt a megállapítását, hogy „a jugoszláv államelnökség többet foglalkozik az ifjúsági sajtó írásaival, mint a pénzügyi botrányokkal és a korrupcióval”, továbbá, hogy az ország több mint 20 milliárd dolláros külföldi adósságát az idézte elő, hogy „egyesek saját villáik felépítésére és előjogaik biztosítására használták fel a pénzt”. ANKARA - Törökország és a Szovjetunió még e héten tárgyalásokat kezd egymással Moszkvában a két ország közötti, polgári célokat szolgáló szárazföldi út újramegnyitásáról - közölte szerdán Inai Batu. Ugyancsak az ankarai külügyi szóvivő tájékoztatásából derül ki, hogy a szovjet hatóságok a múlt héten lefoglaltak egy török halászhajót, amely engedély nélkül behatolt a Szovjetunió feketetengeri gazdasági övezetébe. A hajó legénységét őrizetbe vették. Ifjúsági parlament a megyei tanácson A fiatalok hivatásnak tekintik munkájukat A Tolna Megyei Tanács és intézményei fiataljai kedden délután tartották meg a munkahelyi ifjúsági parlamentet. István József tanácselnök-helyettes beszámolójában többek között hangsúlyozta, hogy az itt dolgozó fiatalok zöme megismerte és megszerette az államigazgatási, tanácsi munkát, többen ezt választották élethivatásuknak. Tevékenységüket lakossági szolgáltatásnak tekintik, s ennek megfelelően tovább javult az ügyintézés színvonala. Anyagi és erkölcsi megbecsülésük, munka szerinti bérezésük azonos a régebbi dolgozókéval. Figyelemreméltó tény, hogy megoldásra váró, feszítő lakásgondok nem érintik a megyei tanács fiataljait. A résztvevők egyetértettek az elhangzott beszámolóval, majd egyhangúlag megszavazták a feladattervet és a megyében dolgozó tanácsi fiatalok ifjúsági parlamentjébe delegált küldötteket.
