Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

1988. április 1. SÜEPÜJSÄG 3 Pillanatkép a tüzépek építőanyag-ellátásáról Mint a mesében: egyszer volt... Cement - amiből soha nincs hiány... A nyílászárókból Szekszárdon is el­fogadható a választék Némi túlzással lehet csak ellátásról beszélni. Kollégám a szekszárdi Tüzép- telepet látva helytálló iróniával mondta: „Annyira üres, hogy két cirkuszi sátor könnyedén elférne azon a területen, ahol most építőanyagnak kellene lennie...”- Soha nem látott kevés áruval zártuk az évet - mondja Link Mária szekszárdi telepvezető. A felvásárlási láz folytán a második félévben keveset „pihent” ná­lunk az áru. A készletünk a tavalyinak egyharmada, ebből is a zöme olyan áru, ami szinte mindig kapható, vagy éppen eladhatatlan. A három megye - Baranya, Somogy, Tolna - telepei forgalomará­nyosan kapják az igényelt árut, építő­anyagot, ám a központ is a gyártótól függ. Megkérdeztük mit kaphat jelenleg egy építkező Szekszárdon? Tehát ami van: cemet, mészhidrát, néhány csempe és burkoló, és szürke tetőpala, nyílászárók­ból meglehetős választék. Ami nincs: kis­méretű tégla, B-30-as, poroton és vá­laszfallap, E-gerenda, tetőanyag, tető­léc... Mindennek ellenére az áremelke­désekkel együtt közel azonos forgalmat bonyolítottak le az első negyedévben a szekszárdi tüzépen. Lépjünk tovább. Dombóváron nincs hiány betontermékekből, a nyílászárók­ból feltöltődés és választékbővülés vár­ható. Kevesebb mint kellene a csempe, a burkolóanyag. Fenyőfürészáru eseten­ként van csak. Ugyanaz a vevőkör tér visz- sza mindig, ugyanazt keresve. Elenyé­szőnek érzik az építkezők számát, a gyártók pedig óvatosak a szerződéskö­téseknél. Dombóváron úgy érzik, a má­sodik negyedévben nem lesz építő- anyaghiány, esetleg néhány termék ke­rül a hiánycikkek listájára. Tamásiban katasztrofálisan gyengé­nek ítélik az ellátást, sok a nincs... Van vi­szont cement és mészhidrát, nyílászáró­ból elég jó a készlet, a fenyőfűrészáru hiányzik. Mégis többet forgalmaztak a ta­valyinál, amiben véleményük szerint az ugyan erősen lecsökkent, de még ma is meglévő felvásárlási láz is ludas kissé. Pakson rengeteg a nyílászáró, van hul­lámpala és tetőanyagnak való, kapható szigetelőanyag és H-gerenda is. A B-30- as és a paksi kisméretű tégla kedden fo­gyott el, de várnak a hagyományos gyá­rakból árut, és várják a bátaszéki poro- tont is. Olasz burkolóanyag kétféle van, három színben. A tavalyihoz képest vala­mennyit csökkent a forgalmuk. Bonyhádon is hasonló a helyzet, nagy a kereslet, míg az építőipari háttér gyen­gének mutatkozik, így az sem csoda, hogy több árut vártak mint amit kaptak. Eladni viszont csak azt tudják, ami van. Nyílászárót, cementet, kötőanyagokat és a második negyedévtől a hagyományos téglagyárak beindításával, téglát tudnak majd biztosítani. Fenyőfűrészáru és te- tőanyag ahogy jött, rögtön elfogyott, készleten nincs is. Visszhang Fegyelmi büntetés A szemközti domboldalra már kicsap­ták a nyájat. A fiatal telepvezető Hohmann János mindehhez annyit fűz hozzá, hogy szoktatják a legelőhöz itt, Hőgyész határában, a Szúnyogmajor mellett. Aztán azt is hozzáteszi, hogy mi­korra e sorok megjelennek az említett nyáj már Rudolfmajorban lesz. A szőke fiatalember alig néhány hónapja jött át a Hőgyészi Állami Gazdasághoz, koráb­ban a kisvejkei termelőszövetkezetnél a szarvasmarhatelepen dolgozott brigád­vezetőként- A birka persze más mint a szarvas- marha - említi. - De nehogy azt gondolja bárki, hogy igénytelen, mert ha nem olyan abrakot kap, ami neki tetszik, ott­hagyja... A nádfedeles akiokban jelenleg 2100 anya van, decemberben kezdték meg az éltetést, ami e hét végén fejeződik be. Kiss Vilmos juhásztól nem is kérdem, hogy eddigi pályafutása során hány bá­rányt segített a világra, talán nem is tud­ja...- Húszesztendős lehettem, mikor a kő­műveskanalat odahagyva juhászkodni kezdtem itt, a gazdaságnál. Annak idején Rudolfmajorban dolgoztam, tizenkét éve pedig idejárok Szúnyogba. Hatvan kos tartozik hozzám, itt a major környékén le­geltetem őket, de mivel a gyep nem erő­södött meg eléggé, még várok a Betyár­ral együtt a kihajtással. Mióta akolban van a nyáj, s folyik az elletés, az „anyá­soknak” segédkezek a kisbárányok vi- lágrajöttében. Ezek három-négyhetesek lehetnek - mondja, miközben felkap az „óvodások” közül egyet. Két esztendeje kezdtük az új fajta kosokkal keresztezni a merinói anyákat. A kosok egy része Új- Zélandból érkezett. Ezeknek egészen más a viselkedésük, mint a merinói ko­soknak, mert ridegtartáshoz voltak szok­va; talán ezért is zárkózottabbak. Kíván­csi vagyok, hogy milyen anyák lesznek a velük keresztezett bárányokból. Kiss Vilmos, mint ahogy többi társa reggel hétkor kezd, a gazdasásg autóbu­sza hozza őt is Szúnyogmajorba. Szá­mukra természetes, hogy se ünnep, se vasárnap. A húsvétot is a nyájnál töltik. Szavai szerint napidíjas, száznyolcvan forint a műszak keresete, ehhez jön még a nyájban tartható húsz anya és szaporu­lata, amely elmondása szerint évente öt­venezer forint plusz jövedelmet biztosít számára. Rudolfmajor, Kalaznó, Hertelendpusz­ta, Griesenwlad... Esztendőkkel ezelőtt a gazdaságnak talán egyetlen majorjában nem volt juhnyáj. Jó ideje összevonták - miközben lecsökkentették - az állo­mányt Szúnyogmajorba. Az elmúlt évek dolgairól a következőket mondta Schmidt János kerületi állattenyésztő.- Korábban a gazdaság négy kerüle­tében tartottunk birkát, ám odáig jutot­tunk, hogy hatmiliós veszteséggel zárta az ágazat a mélyponti évet. A juhnak vég­ső soron nem volt gazdája, a szarvas- marha mellett „húzódtak” meg. Magas volt a költség. Végül is úgy döntött - ha jól emlékszem 1984-ben - a gazdaság ve­zetése, hogy csökkenti az állományt és egy helyre koncentrálja a nyájakat. Mint ahogy korábban erről már szó esett, a 2100 anyát tekintve ma is nekünk van a legnagyobb állományunk Tolna megyé­ben. Zömében az 540 jerke-toklyó ellik, a tenyészjerkék száma megközelítőleg 700, ezek 3-8 hónaposak. A növendék első hallásra soknak tűnik. Annak idején mielőtt megkezdtük volna a keresztezést, a húsmerinó anyánként 600-650 forintot hozott gyapjúban. A megkezdett keresz­tezésnek köszönhetően tavaly már az egy bárányra jutó árbevétel meghaladta az 1250 forintot, tizenhat hónapos gyap­júban nyírva. A Kent és Curidiale keresz­tezés eredményeként finomabb, hosz- szabb láncgyapjút kapunk. A bárányo­kat, - mivel gyorsan nő a gyapjúk - ko­rábban kell értékesíteni, mint a merinói fajtát. Ezért 18-24 kilogrammos súlyban adjuk át őket a Szekszárdi Húsipari Vál­lalatnak, amellyel szerződésünk van. Végsősoron ők vették a kosokat, ame­lyekkel a keresztezést végezzük, nincs szándékunkban más cég irányába ka­csintgatni, mert hosszú távon nem hin­ném, hogy megérné! Tavaly egyébként kétezer bárányt értékesítettünk, főként exportra. A kerületi állattenyésztő szenvedélye­sen fűzi tovább gondolatait, nem titkolva, hogy számára érthetetlen, a juhászat or­szágos „leülése”, az anyánkénti 300-400 forintos éves veszteség. A Hő­gyészi Állami Gazdaságban különben az elmúlt esztendőre, a korábbi veszteség - ha minimálisan is - többleteredménybe csapott át. Természetesen ebbe az is belejátszott nem elhanyagolhatóan, hogy visszatér­tek a korábbi úgynevezett nyáj rendszer­re, tehát egy emberhez egy nyáj tartozik, ő felel érte. Hőgyészen ismét gazdája van a birkának, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a juhászatban dolgozók kör­nyékbeli családos emberek, nem ván­dorló juhászok. SALAMON GYULA Portré Kiss Vilmos egy háromhetes bá­ránnyal A vásárlók sem angyalok Március 19-én Hallottam rovatunkban jelent meg a bírálat a Skála áruház egyik eladójának magatartásáról. Már a meg­jelenést követő napokban telefonált Fritz József az áruház igazgatója, és kérte, hogy keressük meg közösen a modorta- lan eladót. Nem volt nehéz megtenni, hiszen ilyes­mit az ember megjegyez. Az eladó nem tagadta ugyan az esetet, de el sem is­merte, mondván, hogy nem emlékszik. Később aztán az igazgató ismét telefo­nált, hogy a fiatal és szakképzett eladót írásbeli figyelmeztetésben részesítette, reméljük hosszan tartó tanulságul szol­gálva ezzel neki, és talán más üzletek, más vállalatok, szövetkezetek eladóinak is. A Skála igazgatója ezenkívül elmond­ta, hogy vezetése alatt az áruház gárdája jelentős erőfeszítéseket tesz a vásárlók minél jobb kiszolgálása érdekében. A helyzettel persze nem elégedettek, hi­szen sok az időszaki hiánycikk, egyre nehezebb jó szakembereket találni. Ör­vendetes, hogy a Skála nem védte a mundér becsületét, hanem rövid úton fi­gyelmeztette azt, aki az igazgató szavai­val élve „lejáratta a Skálát a megye előtt”. Remélhetően olvasóink sem fognak álta­lánosítani abból az egy-két esetből, amellyel találkoznak az üzletekben. Annál is inkább így legyen, mert mi ve­vők sem vagyunk angyalok. A csemege­osztály vezetője ugyanis üzent, ha rá­érünk, keressük fel. Nem kérte az eset megírását, csupán panaszkodni akart, de tanulságai miatt mégis érdemes idéz­ni a történetet. Ritka kivételes pillanat­ként volt banán, s mint mindig, most is mindenki venni akart. Egy vásárló kérte több csomag gyümölcs újramérését. Mit tagadjuk, volt eltérés. Emiatt elnézést is kértek tőle, a pénzt is visszakapta, mégis nagy cirkuszt csinált. Szavai közül a leg­enyhébb volt, hogy így próbálnak mellé­keshez jutni az eladók. Gondoljuk meg, mi mit gondolnánk, mit éreznénk, ha egy tévedés miatt soroza­tos csalással vádolnának meg bennün­ket akár az üzletben, akár saját munka­helyünkön. Manapság mindenki ideges, mindenki ingerült, különösen a boltban, ha fizetni kell. Lehetőleg nem az eladókon töltsük ki a mérgünket. Mindjárt más lesz a han­gulat a boltokban, ha mindenki fegyel­mezi önmagát és figyelmes másokkal. IHÁROSI Az akolba lovas szán húzza a silót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom