Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2. ^PÜJSÄG 3 Férfiak a nőkről A közélet gyümölcse néha elég fanyar „Az én vezérem belsőmből vezérel” (József Attila)- Nagyon jól ismerjük a mi elnök asz- szonyunkat - mondja a sióagárdi ta­nácsháza előtt az idős férfi, aki éppen most jött ki onnan. Részletesen elmond­ja, hogy milyen ügyet intézett, majd azt, hogy mennyit jelent hivatalos ügyben is­merőst megkeresni. - Persze, nem akár­milyen ismerősről van szó. Hanem olyan­ról, aki mindent megtesz értünk. Aki előtt az ember nem szégyenli a gondját, a sze­génységét, a tanácstalanságát. A mi el­nök asszonyunk ilyen. S azért még külö­nösen felnézünk rá, mert mindent, de mindent mosolyogva, jókedvűen csinál... Akár a „Mi elnök asszonyunk” címet is adhattuk volna az írásnak, mert Sióagár- don és Harcon egyaránt így emlegetik az emberek a tanácselnöküket, ami érthető. Hiszen Nagy Jánosné sióagárdi - szülei most is ott élnek - férje pedig harci, s a család - a férj édesanyjával együtt - ott is él.- Az ifjúsági mozgalom „hozott össze” bennünket, meg a falusi színjátszás - emlékezik a sok évvel ezelőtt történtekre még mindig meghatottan Nagy János. - Összeházasodtunk, s két gyermekünk született. János tanító lett - bár most ép­pen katona - Erika pedig hatodik osztá­lyos. - S közben egy „szerencsés” csa­lád képe bontakozik ki. Nagy János Szekszárdon, az 505-ös Szakmunkás- képző Intézet igazgató-helyettese, tehát ingázik, másképpen munkája ellátásá­hoz több időre van szüksége, minta hely­ben dolgozóknak. A feleség szülei mind­két unokához ragaszkodnak, de most már Erikából jut neki inkább, hiszen a kislány a délutánokat náluk tölti. Nagy János édesanyja pedig egy fedél alatt él­ve a családdal sok-sok mindent elvégez a ház körül és bent is, s úgy mondják: „Az öreg szülő jó lakat a házon”. Tehát kérdezhetjük, hogy Nagy János­né e körülmények miatt vált igazán köz­életivé? Igen is, meg nem is. Mert nyilván, neki több ideje jut(ott) a vöröskeresztes, avagy a népfrontos munkára, vagy annak idején a KISZ-re, most pedig a tanácsel­nöki tiszttel járó szerteágazó, időigényes, egész embert követelő feladatok ellátás­ra. Férje ezt úgy fogalmazza meg, hogy a közéletiségre születni kell. A jó körülmé­nyek a kibontakozást segítik! Megjegyzi azt is, hogy manapság nem könnyű e te­vékenység, mert a közélet gyümölcse néha bizony elég fanyar. Igaz ugyan az is, hogy egy-egy igazi érett, szép gyümölcs nagyon édes lehet, s annak íze sokáig erőt ad a további munkához, a problé­mák megoldásához, s ahhoz, hogy a bí­rálatok jó részét építőként tudja értékelni s fogadni.- A kis településeken más-a közélet, mint a városban... Ha az emberek járdát, portalan utat szeretnének, hát elégedet­lenkednek, ugyanakkor kérik a segítsé­get. S az a csodálatos benne, ha közele­dik a megvalósulás, amihez társadalmi munka szükségeltetik, akkor elég egy­két szó, s az emberekteszik a dolgukat, s azt mondják: „Megyünk, mert az elnök asszonyunk kérte”. S a kérése valóban kérés, ami valódi összefogást szül.- Az emberek oda-oda mondogatnak, mégpedig köntörfalazás nélkül - folytatja elmélkedését Nagy János, aki a családi munkamegosztásból éppen úgy kiveszi a részét, mint felesége közéleti tevékeny­ségéből. Ezt úgy kell érteni, hogy falu­gyűlésekre, vagy más fórumokra együtt mennek, „mert engem is érdekel, hogy mi történik a sajátunknak érzett települése­ken”, de ő a beszámolók első meghallga- tója, másképpen kritikusa. - A család, ha az együttérző, sokat segíthet a közért dolgozó tagjának. Segít elviselni a kudar­cot, a sikernek pedig együtt örülnek... Fe­leségem tipikusan közéleti ember. Nem­csak optimizmusa, jókedve miatt, s nem is a hihetetlen teherbírása a legfőbb ok. Hanem azért, mert munkájában is mindig nő marad, nem vesz fel allűröket, s nem haragtartó. Az embereket úgy fogadja el, amilyenek, munkájához pedig érzelmileg is nagyon kötődik. Az emberek is vala­hogy így ítélik meg Nagy Jánosnét, aki „nem erőnek erejével” került közel szinte valamennyiükhöz!- hm - ii ­Érdekképviselet és egyeztetés A Magyar Gazdasági Kamara Dél-du­nántúli Bizottságának munkájában az utóbbi időben mind nagyobb hangsúlyt kap a tagvállalatok közvetlen segítése. Mondhatjuk: a kamara működése egyre inkább vállalatcentrikussá válik, felkarol­va a területi, üzemi kezdeményezéseket. Az említett váltás természetszerűleg ösz- szefügg a hazai gazdaságban bekövet­kezett változásokkal. A dél-dunántúli bi­zottsághoz tartozó mintegy kétszáz önál­ló és közvetett jogú tagvállalat tizennégy százaléka jut Tolna megyére, amely 28 céget jelent. A dél-dunántúli bizottság elnökségé­nek munkájára egyre inkább odafigyel­nek a megyei irányító szervek, testületi üléseiken többször foglalkoztak a kama­rai tevékenység aktuális megyei kérdé­seivel. Tolnában egy esztendeje dolgozik főállású munkatárs, azóta javult a területi munka színvonala. Csak példaként említ­jük - s ezek is érzékeltetik a kamarai munka szerteágazóságát -, hogy tavaly tevékenységük jobb megismerése céljá­ból több szolgáltató cég képviselői ré­szére konzultációt tartottak, javaslatuk­kal hozzájárultak ahhoz, hogy az Alisca- vin exportjogot kapott. Tájékoztatót ren­deztek az adóreformmal kapcsolatban, elősegítették a kamara mezőgazdasági és közgazdasági munkabizottságainak eredményes szakmai találkozóját. Több üzemlátogatást szerveztek, amelyek jó lehetőséget biztosítottak a kölcsönös eszmecserére. Ezeken is fölmerült a ka­marai érdekképviselet és érdekegyezte­tés erősítésének fontossága. A vállalatok több ízben kezdeményezték, hogy elkép­zeléseik megvalósításában a kamara nyújtson segítséget. Ez történt például a Bonyhádi Cipőgyár esetében is. Megfigyelhető, hogy a kamarai tagvál­lalatok mind többször igénylik a dél-du­nántúli bizottság szolgáltatásait. S foko­zódó az érdeklődés a nemzetközi keres­kedelem bővítése iránt, melyhez a maga sajátos eszközeivel nyújt segítséget a te­rületi bizottság. Az eddigi eredmények szerénynek mondhatók, mert akár a ju­goszláv, akár pedig az osztrák határ menti áruforgalmat tekintjük, a vártnál ki­sebb az előrelépés. Oka elsősorban ab­ban keresendő, hogy a magyar vállalatok ajánlatai csak kismértékben találkoznak a külföldi partner igényeivel. Pontosab­ban, szinte kivétel nélkül mindenki csak eladni akar... S. GY. Rendőr-e az önkéntes rendőr? Gépkocsinkat - Szekszárd határában - határozott karmozdulatokkal egy önkéntes rendőr állította meg. Gépjármű-ellenőrzés - közölte köszönés után. Nem kértük iga­zolványát, mert kétséget nem hagyott rendőri mivolta, ugyanis karszalagja volt, ugyanúgy, mint három másik társának, akik egy Trabant gépkocsit fogtak közre. Az okmányok ellenőrzése után egy kérdés csúszott ki számon.- Valami gond van talán? - és a Trabant felé mutattam. Van egy kicsi, mert a trabantos fiatalem­ber nem hajlandó magát igazolni és sem­milyen okmányát nem mutatja meg ne­künk, csak az egyenruhás rendőrnek - vá­laszolja az egyik önkéntes. Kisvártatva csikós kocsival két egyenru­hás rendőr érkezett és igazoltatta a Tra­bant vezetőjét. Okmányait most már átad­ta, de kitöltött betétlappal most nem tudott szolgálni.- Hányat adjak, van akár száz is - hang­zott a nem éppen indulatmentes válasz, de az esemény elgondolkodtató. Nem tudni a trabantosnak miért nem rendőr az önkéntes. Azt semmiképpen sem hihette, hogy „álrendőrökkel” van dol­ga és azt sem, hogy „szórakozásból" vé­geznek közúti ellenőrzést. Az önkéntes rendőr nemcsak az egyenruhással együtt és nem is csak többedmagával, hanem egyedül, önállóan is teljesíthet szolgálatot, többek között forgalomellenőrzést is ellát­hat. Az önkéntes éppen úgy, mint az egyenruhás, hivatalos személy. Sz. Gy. Küldöttgyűlések a fogyasztási szövetkezeteknél Az elmúlt héten megkezdődtek a fogyasztási szövetkezetek mérlegis­mertető, zárszámadó küldöttgyűlé­sei. Az ezt megelőző hetekben a szö­vetkezeti vezetőségek a tagok ezrei­vel találkoztak a tagértekezleteken, ahol tájékoztatást adtak az 1987. év munkájáról, eredményeiről, konzul­táltak a jövő feladatairól, javaslatot, véleményt, észrevételeket kértek az 1988. évi üzletpolitikához. A vezetőség és tagság párbeszé­de nélkülözhetetlen az egységes szemlélet és gyakorlat kialakításá­hoz. A tagság örömmel vette tudo­másul, hogy az egyre nehezebbé vá­ló gazdálkodási körülmények között is sikerült az áfészeknek az áruellá­tás színvonalát szinten tartani, he­lyenként javítani. A kiskereskedelmi áruforgalom 9,7%-kal, a vendéglátás 3,4%-kal volt magasabb az előző évinél. Eredményesen zárult az ex­portcikkek felvásárlása is, mind szo­cialista, mind a konvertibilis elszá­molások tekintetében. Nyereségük 16,5%-ponttal volt magasabb az 1986. évinél, annak ellenére, hogy jelentős összegeket fordítottak a há­lózati egységek tatarozására, kar­bantartására, a technika fejlesztésé­re. Tagságuk elismeréssel szólt a kistelepülések rekonstrukciójáról és egyben jelezte igényét a továbbfoly­tatásra is. A takarékszövetkezetek eredmé­nyei a korábbi évekhez viszonyítva mérsékeltebbek. Ehhez a szabály­zók változása mellett az is hozzájá­rult, hogy az elmúlt év második felé­ben - az előrehozott vásárlásaik miatt - sokan csökkentették betét­jüket. Emiatt a betétállomány csupán 119 millióval emelkedett. A kölcsön- állományuk több mint 700 millió volt. A folyósítás - amelyen belül igen jelentős volt 1987-ben is a termelte­tési hitel - megközelítette a 619 mil­liót. Nyereségük a korábbi évek di­namizmusához viszonyítva mérsé­keltebb, alig 3,5%-ponttal haladta meg az előző évit. A lakásszövetkezeti tevékenység­ben a fenntartási feladatok kerültek az érdeklődés középpontjába. Ma már több mint 5 és fél ezer lakás fenntartásáról gopndoskodnak, me­lyek értéke megközelíti a 2,6 milliárd Ft-ot. Az áfészek közül az első küldött- gyűlést a Szekszárdi Kisállatte­nyésztők Beszerző- és Értékesítő Szövetkezete tartotta. A tanácsko­zótermet megtöltő küldötteket és vendégeket Farkas Sándor elnökhe­lyettes köszöntötte, majd az ügyren­di feladatok elvégzése után átadta a szót dr. Varga Jenőnek, a szövetke­zet elnökének, aki dicséretes tömör­séggel és a tagok számára is közért­hetően számolt be az elmúlt év mun­kájáról, indokolta az írásban kiadott tervet, üzletpolitikát és határozati ja­vaslatokat. Árbevételük közel 115 millió forint volt, 8,1 %-kal magasabb a tervezett­nél, 23,5%-kal több az 1986. évinél. Közel 10 millió forinttal több tápot, ta­karmányt értékesítettek, aminek ha­tására 800 ezer forinttal nagyobb volt a tojásfelvásárlás, 500 ezerrel a nyúl-, közel 5 millióval magasabb a hízottsertés-felvásárlás. Nyeresé­gük 2 685 000 forint, a szövetkezet fennállása óta a legmagasabb, 52°/o- kal haladta meg az előző évit. Dr. Tóth Rudolf a felügyelőbizott­ság elnöke szólt a testület ellenőrző munkájáról a vagyonvédelem alaku­lásáról. Megnyugtató volt a küldöt­teknek, hogy sem a felügyelőbizott­ság, sem a megyei szövetség ellen­őrzési irodája - amely megtartotta az esedékes általános felülvizsgálatot - különösebb szabálytalanságokat, hiányosságokat nem tapasztalt. Az elhangzott vélemények, hozzászólá­sok után a küldöttgyűlés a zárszám­adást és az 1988. évi terveket változ­tatás nélkül jóváhagyta. A takarékszövetkezetek közül az első küldöttgyűlést a hőgyészi tartot­ta. Sashegyi Antal elnök megnyitó szavai után Pajor István ügyvezető igazgató terjesztette elő az igazgató­ság beszámolóját. Meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy 30 éve alakult meg takarékszövetkezetük. Külön is köszöntötte azokat az alapí­tókat, akik még jelen lehetnek a jubi­láló küldöttgyűlésen. A szövetkezet taglétszáma év vé­gén 2377 fő, 72 fővel több, mint egy évvel korábban. A szervezettség több mint 33%. A részjegyalap 215 ezerrel emelkedett, és év végén meghaladta az egymillió forintot. A betétállomány az előző évinél közel 4 millió forinttal volt magasabb, s meg­haladta a 48 milliót. 1988-ban közel 13 millió forint köl­csönt folyósítottak tagjaiknak. A köl- csöncélok közül kiemelkedik a sze­mélyi, áruvásárlási és termeltetési kölcsön. A szövetkezet nyeresége 1 135 000 forint. A testület a mérleget és eredményfelosztást elfogadta, a beterjesztett javaslatokat határozattá emelte. szoboszlai jenö Kalapácsfej helyett go-kart Biztos, hogy a gyerekek akkor ismerkednek meg legjobban a vas tulajdonságaival, megmun­kálási módjával, ha hónapokon át kalapácsfejet reszelnek? Nem valószínű. A paksi mű­szaki szakközépiskolában is va­lami újat szerettek volna kitalálni a fémipari alapképzés haszno­sabbá tételére, ezért a témakör­ben tavaly pályázatot hirdettek meg az erőmű szakemberei szá­mára. A nyertes Bódis Árpád mérnök lett, aki azt javasolta, ké­szítsenek az elsősök go-kartot, ami minden szükséges munka­folyamat gyakorlására alkalmas, s emellett, ha elkészül, sportolni is lehet vele. Az ötlet bevált, mind a tanulók mind oktatóik nagy él­vezettel bütykölik a mini ver­senyautókat, melyekből az idén összesen nyolcat készítenek el. Próba úton Készül a „csodamasina” A munka irányítása a szakoktatóktól is nagy felkészültséget igényel

Next

/
Oldalképek
Tartalom