Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-02 / 52. szám
4 KÉPÚJSÁG 1988. március 2. Egy kislány Paksról FIATALOK FIATALOK FIATALOK V----------------------------------------------------------------------FIATALOK __________________________________________A „Állandó” pályázók és díjazottak a Várszegi testvérek Praktikus gyerekszoba, pontradír és lábbal növő papucs... „Tervezzünk tárgyakat!” Az egész úgy kezdődött, hogy kicsi volt a gyerekszoba. A fiúk tehát nem törték sokat a fejüket, amikor elhangzott a televízióban a felhívás: Tervezzünk tárgyakat! Saját birodalmukat álmodták újjá, mégpedig praktikus megoldásokkal két korosztálynak, három érdeklődésnek megfelelően. Az első győzelem még meglepetésként jót... * Kora este érkezem Simontornyára. Az első szembejövő útbaigazít, persze, hogy ismerik a Várszegi testvéreket. A csengetésre mintha magától nyílna az ajtó, az első pillantban senki, néhány másodperc múltán köszön az idegennek a kétéves Gábor. Aztán megjelenik az édesanya, Tóthné Unghy Ilona, aki szívesen tessékel befelé. Csak kívülről látszik hatalmasnak a családi ház, az alsó szinten másfél szobában lakik az öttagú család. A nagyszobában telepszünk le, ami nappali, szülői háló és dolgozószobaként funkcionál, ez utóbbi rendeltetéséről a számítógép győzi meg a belépőt. A temperamentumos, kedves asszony szabadkozva hagy magamra néhány percre a fiúkkal, mondván, a mosnivaló nem várhat, és a panasz legapróbb jele nélkül teszi hozzá, bizony a gyerekek bőven adnak elfoglaltságot. A leggyorsabban a kis Gábor oldódik fel, büszkén mutatja legújabb játékait, azután Gyuri kezdi el mesélni a „nagy kalandot”. Ö a fiatalabb az ifjú feltalálók közül, jó rajzkészsége az érdeklődési körét, hobbiját is meghatározza.- Elég szűkén vagyunk a szobánkban és mindannyiunkat más érdekel, ezért terveztük át az első pályázatra. Hogy mit alakítottunk rajta? - emlékezetében kutat és bátyja, a 7. osztályos Zoli segítségével sorolják együtt: volt egy lenyitható szekrény, amit rajzolóasztalként is lehetett használni - természetesen Gyuri számára, aztán egy szerelőalkalmatosság - Zoli korábbi szenvedélyének megfelelően, ötletes megoldású szeméttároló, világító földgömb...- ...És a redőnyös ágyak - lép be szinte végszóra édesanya, aki egyébként történelmet tanít az általános iskolában. Fanyar mosollyal teszi hozzá: - A gyerekek sikere után voltak, akik megkérdőjelezték az önálló teljesítményüket. Pedig én ötször megágyazok, mintsem efféle konstrukciókon törjem a fejem. Különben is meggyőződésem, hogy ez a verseny csak úgy ér valamit, ha a gyerekek mindent maguk végeznek az ötlettől a rajzokig, a technikai leírásig. Képzeletben újra átélik az ünnepélyes eredményhirdetést, amire a budapesti Design Centerben került sor neves szakemberek jelenlétében. Koroszályukban közel ötszáz pályázó közül értékelték legjobbnak a munkájukat és nagy elismerés volt számukra, amikor egy belső épitész külön is gratulált nekik... A következő évben már nem lehetett kétséges, hogy indulnak-e, csupán az, hogy mivel.- Tavaly külön pályáztunk és éppen egy korosztályba kerültünk volna, ezért kicseleztük a zsűrit - meséli büszkén Gyuri. - Hogy ne kelljen egymás ellen versenyeznünk, Zoli azt írta a jelentkezési lapra, hogy 12 éves múlt, én pedig azt, 13 leszek. Bevált a trükk, de eredményhirdetés után elárultuk, ezért idén már a születési dátumot kellett beírni. A bírálók tetszését akkor az idősebb fiú munkája nyerte el, megosztott második díjat kapott, elsőt nem Ítéltek oda senkinek. Egy gokartot konstruált, amit kis Romét motorból és Trabant gépkocsi alkatrészeiből lehet ösz- szeállitani alig tízezer forint költséggel. Akkor még azt jegyezte meg a szerkezeti rajz után: „Néhány alkatrészem már van, de igyekszem a többit is beszerezni.” Az álom nem valósult meg, azöta új terület köti le az eleven fiú érdeklődését. Vagy már akkor is?- Emlékszem, Gyuri már régen kidolgozta, feladta a tervét - veszi át a szót az édesanya. - Nekem egyébként jobban tetszett, bár csak dicsérő oklevelet kapott, egy konyhaszekrényt, tároló, vizlecsurgató szerkezetet ötletes szellőző megoldással talált ki, természetesen itthoni tapasztalatokból kiindulva. Munka- megosztás van nálunk, mindenkinek megvan a háztartásban a feladata... Zoli aztán addig halogatta a dolgot, amig kénytelen voltam eltiltani a számítógéptől a munka elkészültéig. Ha már elkezdte, becsületesen be is kell fejezni. Az utolsó napon elkészült, borítékba is tette,, de a nagy örömben, hogy újra használhatja a számítógépet, megfeledkezett a postára adásról. így lekéstük a határidőt, de a korábbi sikerre való tekintettel elfogadták a nevezést és díjat is nyert.- Egészen komoly programokat készít már Gyuri - halljuk az időközben hazaérkezett családfőt, Tóth Lászlót. Háztartási gépjavító kisiparos, feleségével együtt vesz részt technikusként abban a munkacsoportban, amely az általános iskolai történelem tananyagot számítógép-programban dolgozza fel. Részfeladatok, ábrák elkészítésébe az idősebb fiút is bevonják. Ez az érdeklődés pedig már az idei év pályamunkájához vezet. Az ötlet Gyuritól eredt, aki a gyerekek népszerű rakosgató játéka nyomán, amikor egy képet darabjai ösz- szeillesztésével kell rekonstruálni egy tologa- tós változatot szerkesztett. Rendkívül precíz, milliméter pontosságú rajzokkal készítette el az ábrákat, részeket, amelyekből háromféfle kép állítható össze. Az aprólékos munka nyomán született meg a szintén „versenyműként" beküldött pontradír, aminek előnye, hogy nem maszatol, egészen kis körben, a búgócsiga mechanikájára működik. Az igazi közös munkát azonban a „másképp” jelentette, a rakosgató, tologatós játékot preciz szerkesztés alapján Zoli számítógépre alkalmazta. Hogy milyen eredménnyel, az a közeljövőben kiderül. Ugyanúgy, mint a Gyuri által készített szellemes megoldású papucs sorsa, ami a gyerek lábával együtt nő egy cserélhető betét segítségével. A mintadarab méretét természetesen a kis Gábor talpához igazították. A hosszúra nyúlt beszélgetésben hallok a még ötletcsíraként élő környezetkímélő hótolóról Zolitól és szinte egyszerre mesélik a legjobbak számára szervezett országos szakkör élményeit, ahol a két vetélkedő csoport vezetője természetesen a két Várszegi fiú. * Már hazafelé tartok, ezeknek a tehetséges gyerekeknek az egyénisége, gondolataik, álmaik járnak még a fejemben. Az, hogy eszembe sem jutott megkérdezni tőlük, honnan a vállalkozó kedvük, számtalan, sokak számára talán képtelen ötletük, az állandó keresés, az alkotó fantázia. A választ az este adta meg. A meleg, biztonságot adó, de inspiráló, önmaguk megtalálására késztető család körében. TAKÁCS ZSUZSA Jankai Noémit a Cimbora műsorában fedeztem föl. Szőkésbarna, vállig érő haja, tiszta, nyílt tekintete és kedves, mosolygós arca van. Romániából, Nagyváradról települtek át több mint két éve édesanyjával Paksra. Az általános iskola negyedik osztályát már Magyarországon, az atomvárosban járta. A Vl/b-ben tanul. Az első év végén becsúszott két négyes a bizonyítványába, de utána már kitűnő volt. Társai rövid idő alatt megszerették, hamar beilleszkedett a közösségbe. Sokoldalú, érdeklődő, nyitott mindennel szemben. De most beszéljen érte mindaz, amit megtudtam tőle.- Nagyon jól érzem magam itt is, akárcsak Nagyváradon. Szeretek iskolába járni, igaz, csak történelem-, magyar- és a földrajzórákra. Jó lenne, ha mindenki azokra az órákra járna be, amelyikre akar. Azért a többi sem rossz, de ezek a kedvencek. A 4-es iskolát amúgy is nagyon kedvelem, mert kevés gyerek jár ide Paks többi iskoláihoz viszonyítva, így jobban megismerhetjük egymást, a tanárainknak is több ideje van ránk. Ezenkívül rengeteg lehetőségünk van arra is, hogy képességeink előtérbe kerüljenek és kifejleszthessük azokat. Ott a Hírmondó. Ez az iskola újsága háromhavonta jelenik meg. Bárki írhat bele a diákok közül, különböző témakörökben. Vagy a szakrajok. Vannak fotós, hírmondó és városvédő szakrajok. Irodalmi színpad. Most épp a Héterősek című gyermekdrámát próbáljuk, hogy gyermeknapra elő tudjuk adni. Az én szerepem egy beképzelt költő, Setten-Sutton alakítása. Ezenkívül az iskolarádió is lehetőséget ad arra, hogy a riporteri hajlamot kifejleszthesse magában bárki.- Rengeteg lehetőséget soroltál fel rövid idő alatt, és úgy tudom, semmiből sem szoktál kimaradni. Szívesen kiveszed a részed a „munkából”. Mire van még időd emellett? Mennyit szánsz ebből a tanulásra?- Hétköznap délutánonként ha vége van a sulinak, nem sokat játszom, az igaz. Általában tanulni szoktam, ha nincs valar 7~ ■r Nem az a fontos, hogy nyerek-e, vagy semmi foglalkozás. Játszva tanulok. Nem úgy, hogy leülök és el sem moccanok, míg be nem magoltam mindent. Közben akár a tévét is nézem. Például egyszer épp egy bábfilmet sugároztak a tv-ben. Megírtam a forgatókönyvét és előadtuk a suliban. Mert bábozni is nagyon szeretek. Vagy olvasok. Nagyon jók a Vernekönyvek. A kedvencek közé tartozik a Csudálatos Mary és A két Lotti, a költők közül Zelk Zoltán, Weöres Sándor. Szavalóversenyen is indultam. így szeretek tanulni, mert így nem tűnik kényszernek. Hétvégén rengeteget kirándulok a szüleimmel. Ilyenkor pótolom be a hétköznapokon mérsékelt játékot. Sok barátom van.- Hogyan kerültél kapcsolatba a Cimborával?- A Cimbora meghirdetett egy verspályázatot általános iskolás korú gyerekeknek. A téma az iskola és az évszakok volt. így kezdtem el verset is írni. Beküldtem és nemsokára jött egy távirat, amelyből megtudtam, hogy meghívtak a Cimbora műsorára és jutalmul kaptam egy Cimbora-lemezt. Nagyon jól éreztem magam, sok-sok barátot szereztem. Ezenkívül a Cim-Cim által meghirdetett rejtvénypályázatra is beküldtem a helyes megfejtéseket. Sorsoláskor kihúzták a nevemet és részt vehettem egy hajókiránduláson Budapest és Visegrád között. Ezenkívül egy csomó lemezt is kaptam. Március 5-6-án pedig a Cim-Cim jóvoltából részt vehetek a tv-farsangon és elmondhatom két versemet.- Úgy tudom, a budapesti rádióriporter őrs tagja is vagy.- Igen. Itt is egy felhívásra írtam magamról egy önjellemzést, és riportot készítettem egy paksi bácsival, aki a kompnál dolgozik.- Hogyan születnek a verseid?- Amikor lefekszemm, ez este 8-kor van, akkor írok verseket. Eszembe jut egy sor, majd még egy, még egy, de nem gyújtom fel a villanyt. Odamegyek az íróasztalomhoz és a sötétben hozzáírom a verssorokat. Reggel fölkelek és elolvasom.- Szeretsz nyerni?- Nem az a fontos, hogy nyerek-e vagy sem, hanem az, hogy jó kedvem lesz már attól, ha ott lehetek egy rendezvényen, sok embert megismerhetek, barátokat szerzek. Ha pedig még nyerek is, akkor még jobb, de nem ez az elsődleges.- Hogyan fogadják azt, hogy szerepeltél a Cimborában, a Cim-Cimben az osztálytársaid és a tanáraid?- A tanáraim azt hiszem örülnek és talán egy kicsit büszkék is arra, hogy ide járok. Az osztálytársaim közül néhány gyerek irigy, néhány pedig velem együtt örül. Pedig nem irigykedniük kellene, hanem a Cim-Cim rejtvénypályázatára ők is beküldhetnék a megfejtést, hisz az esélyeink egyenlők. Csak el kellene menniük a könyvtárba utánanézni. Ez csak hozzáállás kérdése.- Sok szerencsét kívánok neked!- sós Ezt a versét Jankai Noémi a legutóbbi Cimbora adásában mondta el: Tantárg ya im Matek óra, izgalom. Doga jön, vagy csak egy fogalom? Az A-t szorzóm B-vel, És osztom az ABC-vel. Történelem, jaj!, jaj!, jaj! Röpcsit írunk, ne zavarj! Egyiptom a városállam? De szép az Akropolisz, pedig még nem is láttam. Ének óra Iá! Iá! Iá! De fals! Süllyedek a pad alá. Kodály, Bartók, Beethoven, Hallgatjuk a lemezen. Mátra, Dunántúl, Balaton, Jobb lenne most egy sétahajón?! Se csónak, se vízisí, se túra, Pár perc, és kezdődik a körióra. Rajzórán, ha jó az ecseted, Kihasználhatod a perceket. Árnyékolás, művészettörténet Gyöngyi néni egyre csak kérdezget. Ó, rémlik valami James Wattról, Mintha tanultam volna a gőzhajóról. Zseblámpatelep, villanyégő, de sok az ára, Mi minden kell még technikára? Ülj le! Üljelevics! Üljelev! Lapozgatom a szótáram, melyik szó mit jelent? Tördelem kezem, a hajam már csupa kóc, Na gyere csak felelni te „bálsoj bohóc”. A Cimbora csak 32 sort engedélyezett, így hát a magyarról s tesiről most nem regélhetek. Felsorolni tantárgyaim, erre még van eszem, De év végén hogyan is végzek? Talán jelesen? Szövőszékek, játékok között A mucsfai gyermekklubban jártunk Nem tudtuk, merre kell menni, de innét is, onnét is tartottak gyerekek a klub felé Mucsfán, így nem volt nehéz dolgunk, oda találtunk egykettőre. Bent már hallatszott a „csocsó” hangja - asztalifoci- csatát vívtak a fiúk -, a lányok éppen a társasjátékokat vették elő. Voltunk vagy húszán a helyiségben, de az udvaron is szaladgáltak gyerekek, külön teremben pedig pingpongpartit játszottak. Alig néhány percig beszélgettünk a gyermekklubot látogató fiúkkal, lányokkal, már jött a tanár néni, Flaskárné Sármány Mária is. Szabadkozik a néhány perces késésért, de a gyerekek már megszokták, hogy a csöpp babát - mindössze féléves kisfiát - is el kell látnia. Mucsfa nagyon kicsi falu, Bonyhádtól nem messze, Aparhant és Kisvejke között. Nem működik már az iskola sem, a mintegy 70 általános iskolás az aparhan- ti iskolában tanul. Mégis úgy éreztük, ezzel a klubbal - ha mégoly kevés is a pénzük, ha ritkán tudnak is játékot vásárolni- gazdagabbak a mucsfai gyerekek sok városi társuknál. „Az egész nem nagy valami. Semmi különöset nem csinálok, csak játszom velük. Sokan kérdezik, milyen foglalkozásokat tartunk. Van a gyerekeknek úgyis elég foglalkozás az iskolában” - mondja „Marika néni”. „Csak játszom velük.” Valószínűleg ez mindennél fontosabb, különösen itt, ahol a szülők talán az átlagosnál is többet dolgoznak. Játszunk, beszélgetünk - mondják a lányok is, aztán mesélik a múlt heti farsangi bál sikerét, s mutatják, hogy ismét földíszítették a klubhelyiséget, mert ezen a héten a szövőszakkör tagjai tartanak vidám összejövetelt. Igen, van ilyen is, ami a szövőszékekből, a rajtuk lévő gyönyörű félkész darabokból látható is. Bevallom, meglepődtem, hogy kint lehet hagyni a szövőszékeket, amikor ennyi gyerek itt játszik. Nemcsak ügyesek, fegyelmezettek is a mucsfai fiúk, lányok. Farsang Mucsfán Szabad egy táncra? Vannak néhányan, akikre mindig számíthat a tanár néni, bár van talán húsz olyan gyerek is, aki a bál kivételével még egyszer sem jött el a hetente egyszer a klubban gyülekezők közé. Kélvinger Mónika és Biliczki Ilona nyolcadikosok, Mónika Bonyhádra készül szakmunkásképzőbe, Ilonka pedig a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskolában fog továbbtanulni. A tanár néni már előre sajnálkozik, hogy ők jövőre hiányozni fognak az összejövetelekről, bár egy ideig biztosan utána is eljönnek. Amig beszélgetünk és mi is bekapcsolódunk a játékba, elmajszoljuk azt a hatalmas tálca süteményt, amivel Marika néni lepte meg a gyerekeket. Nagyon finom volt.-riDivattáncverseny az V-ös iskolában Már most készülnek a szekszárdi ötös számú általános iskolában a március 26-án megrendezendő divattáncversenyre, ahol két kategóriában - úttörő és ifjúsági - három táncirányzat legjobbjai mérhetik össze tánctudá- sukat. Külön versenyeznek majd a diszkótánc, a break és az electric-boogie képviselői. A táncosoknak nyilván nem jelent újat, de az olvasó tájékoztatására talán nem árt elmondanunk, hogy a diszkótánc szabad stílusú, akrobatikus és jazzelemekkel szinesitett egyéni produkció, a break szintén akrobatikus, de talajelemekkel tarkított, izolációs, vibrációs tánc. Az electric-boogie pedig pantomim alapra épülő, izolációs, vibrációs robottánc, talajelemek nélkül. Aki kiváncsi a fentiekben leirt produkciókra, az március 26-án délután három órától tekintheti meg az egész megyéből érkező táncosok műsorát. A versenyre március 15-ig lehet jelentkezni az ötös számú általános iskolában, utána a rendezők már csak a helyszínen fogadnak el nevezéseket.
