Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

2 Képújság 1988. március 22. é A Pravda a karabahi eseményekről Terjedelmes írásban elemezi az azerbajdzsáni Karabah-hegy- vidéki Autonom Területen, Szumgájtban, valamint az Örmény SZSZK-ban lezajlott eseményeket a Pravdának, az SZKP KB köz­ponti lapjának hétfői száma. A szovjet pártlap tudósítói cikkükben a történelmi múltra visz- szatekintve megállapítják, hogy az Azerbajdzsánhoz tartozó, fő­leg örmények lakta területen a szovjethatalom létrejötte előtt is többször tragikus események történtek a nemzetiségi ellentétek miatt. 1918-20-ban véres háború dúlt, s a hegyvidék lakosságá­nak egyötöde vesztette életét. Karabah hovatartozásának kérdé­se a húszas évek elején is sok vitát váltott ki. Már akkor szó volt ar­ról, hogy a hegyvidéki területet Örményországhoz csatolják. Vé­gül is gazdasági megfontolásokból döntöttek úgy, hogy Karabah Azerbajdzsán része lesz. 1923 óta autonóm területként az Azer­bajdzsáni SZSZK-hoz tartozik. Február 20-án példa nélkül álló esemény történt a Szovjetunió nemzetiségi kapcsolatainak a történetében. A Karabáh-hegyvi- déki Autónom Terület tanácsa azzal a kéréssel fordult az Azer­bajdzsáni SZSZK és az Örmény SZSZK Legfelsőbb Tanácsához, hogy a hegyvidéki területet csatolják Örményországhoz. A helyi tanács kérte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát, hogy vizsgálja meg a kérelmet. A Pravda cikke rámutat: a kérés megfogalmazóinak nem sza­bad elfelejteniük, hogy a karabahi terület ezernyi szállal kötődik Azerbajdzsánhoz, ezek elszakítása nem szolgálná az ott élők jó­létét, társadalmi fejlődését. Nem beszélve arról, hogy Karabah- ban nemcsak örmények élnek. Az SZKP vezetése nem akarja elodázni a nemzetiségi problé­mák megoldását, hiszen épp a februári központi bizottsági ülé­sen határozták el, hogy a kérdésről külön plénumot tartanak. Ez a határozat egyébként még a karabahi események kirobbanása előtt született - mutat rá a Pravda. A Pravda tudósítói leírják, hogy ma már ismert: az események egyik fő mozgatója az úgynevezett Karabah-bizottság volt. A ■ szovjet pártlap tudósítói jelen voltak a bizottság egyik ülésén, ahol a résztvevők a káosz kibontakozását előidéző követelések­kel álltak elő. A Pravda cikke élésen bírálja a két köztársaság pártszerveit is, hiszen rossz ideológiai nevelő munkájuk is hozzájárult az ese­mények kirobbanásához. Az Örmény KP KB legutóbbi ülésén ki­derült, hogy a párt vezetése elszakadt a tömegektől, a létező problémákat elhallgatta. Az azerbajdzsáni pártvezetést azért kell elmarasztalni, mert nem ügyelt arra, hogy a Karabah-hegyvidék gazdasági fejlődése összhangban legyen a köztársaságéval. Ba­kuban önkényes döntést hoztak arról, hogy az örmény iskolák­ban megszüntetik az örmény nép történelmének oktatását. Az események szervezői ezeket a súlyos hibákat jól ki tudták hasz­nálni. A heves indulatok az örmények és azerbajdzsánok közötti összecsapásokba torkolltak. A legsúlyosabb összecsapások Szumgájtban voltak. A városban harmincketten vesztették életü­ket, a sebesültek és az őrizetbe vettek száma több mint száz. A Pravda több olyan esetet is megemlít, amikor Szumgájtban azer­bajdzsánok örményeket védtek meg, bújtattak az elszabadult indulatokkal sodródó tömeg elől. A Pravda cikke beszámol arról, hogy az Azerbajdzsáni KP Köz­ponti Bizottságának Irodája a napokban ülést tartott, amelyen megvitatták az illetékes szervek felelősségét. Az ülésen hozott határozat értelmében Szumgájt városi párttitkárát felmentették tisztségéből és kizárták a pártból. Ugyancsak kizárták a pártból és a belügyi szervekből a város közrendjének fenntartásáért felelős rendőrparancsnokot. A vá­rosi tanács elnökét felmentették tisztéből és szigorú pártbünte­tést kapott. A cikk végül beszámol arról, hogy a szumgájti események vizs­gálata, a zavargásokért felelősek kilétének megállapítása folya­matban van. A Pravda erről részletesen tájékoztatni fogja olva­sóit. PANORÁMA BUDAPEST - Ljubomir Popov kül­ügyminiszter-helyettes, a Bolgár Állami Egyházügyi Bizottság elnöke hétfőn át­utazóban Budapesten tartózkodott. Ta­lálkozott Miklós Imre államtitkárral, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnökével és megbeszélést folytattak egyházpolitikai kérdésekről. MOSZKVA - A Szovjetunió álláspont­ja egyértelmű a genfi tárgyalásokon: amennyiben nem szavatolják az ABM- szerződés betartását, nem kerülhet sor a hadászati támadófegyverzet 50 százalé­kos csökkentésére - hangsúlyozta a Pravda hétfői számában megjelent nyi­latkozatában Alekszandr Obuhov nagy­követ, a genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Obuhov re­ményét fejezte ki, hogy Reagan elnök moszkvai látogatásáig sikerül egyeztetni a szerződéstervezetet. Aggodalommal szólt ugyanakkor a tárgyalásokon kiala­kult helyzetről. PEKING - Kína hétfőn megerősítette, hogy föld-föld osztályú rakétákat adott el Szaúd-Arábiának, de hozzátette, hogy a fegyverek „nem nukleárisak és kizárólag védelmi rendeltetésűek”. *- A palesztin kérdés megoldása nélkül nem lehet tartós béke a Közel-Keleten- jelentette ki vasárnap Pekingben Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter, ami­kor fogadta az Arab Liga küldöttségét. LISSZABON - Megadta magát a mo­zambiki hatóságoknak a maputói kor­mány ellen fegyverrel harcoló Renamo ellenforradalmi szervezet egyik volt szó­vivője. A hírt a szervezet forrásai hétfőn Lisszabonban jelentették be. JOHANNESBURG - Dél-Afrika feke­te bőrű lakossága hétfőn tiltakozó meg­mozdulások sorozatával emlékezett meg „Sharpeville napjáról”: több tízezer feke­te munkás és alkalmazott lépett sztrájk­ba, a diákok ezen a napon nem mentek iskolába. A megemlékezések kapcsán várható összecsapások miatt a kormány megerősített rendőri és katonai egysé­geket vezényelt Sowetóba és más feke­ték lakta gettóvárosokba, az utcákon jár­őrök cirkálnak. A Reuter hírügynökség jelentése szerint Sowetóból a hatóságok kiutasították az újságírókat. LONDON - A brit közvélemény sok­kos állapotban várta hétfőn a kormány parlamenti nyilatkozatát a Belfastban tör­téntekről. Az észak-írországi erőszak- cselekmények véget nem érő láncolatá­ba belefásult szigetországban tv-nézök milliói most először voltak szemtanúi az Egyesült Királyság egyik tartományi fő­városának utcáin végbemenő lincselés borzalmas jeleneteinek. Idegenforgalmi diplomáciai konferencia lesz Budapesten Willibald Pahr, az Idegenforgalmi Vi­lágszervezet (WTO) főtitkára hétfőn nyi­latkozatot adott az MTI munkatársának abból az alkalomból, hogy megállapo­dást írt alá Várkonyi Péter külügyminisz­terrel a nemzetközi idegenforgalom megkönnyítését célzó budapesti diplo­máciai konferencia megrendezéséről. Elmondta, hogy a jövő év tavaszán olyan diplomáciai konferenciát kívánnak rendezni Magyarországon, amelyre meghívják a ETO tagországai mellett a vi­lág többi országának képviselőit, és ál­lamközi szerződéseket fogalmaznak meg a nemzetközi turizmus elősegítése, a határokon túli utazások megkönnyíté­se, az idegenforgalom további fejlődése érdekében. A WTO célja, hogy a helsinki záróokmány szellemében az idegenfor­galom eszközeivel segítse az országok közötti jó kapcsolatok kialakítását. Willibald Pahr kiemelte, hogy a konfe­rencia színhelyéül elsősorban azért java­solták Magyarországot, mert a világszer­vezet példamutatónak tartja hazánk ven­dégszerető magatartását, valamint azo­kat a kormányszintű döntéseket, ame­lyekkel mind a Magyarországra látoga­tók, mind pedig a magyar állampolgárok külföldi utazását megkönnyítették. Mai kommentárunk A „hátsó ” Miközben a szovjet külügyminiszter az amerikai fővárosban tárgyal, hogy kollé­gájával előkészítse Ronald Reagan elnök május végére tervezett moszkvai utazá­sát, Washingtonban lázas tevékenység folyik „a hátsó udvar” dilemmáival kapcso­latban. A történészek szerint a kifejezés még Theodore Roosevelt elnöktől szárma­zik. Az ő idején még napirenden volt, hogy amerikai tengerészgyalogosok „csinál­tak rendet" olyan közép- és dél-amerikai országokban, amelyek a harcias államfő szerint Amerika hátsó udvarát képezik. Naponta látunk példát arra, hogy a megfo­galmazás tartalma ma is élő jelenség az amerikai külügy- és a hadügyminisztérium­ban. Csak éppen a világ változott meg azóta alaposan, amit a panamai fejlemények is mutatnak. A változatlan koncepció és a megváltozott helyzet közötti konfliktus ki­sugárzásának vagyunk tanúi ebben az ügyben is, ami nagy vihart kavart az Egyesült Államokban. Az elnökválasztásokra készülő országban nagy tömegeket aggaszt az a fejle­mény, hogy a kormányzat több mint háromezer amerikai katonát küldött a Nicara­guával szomszédos kis országba, Hondurasba. A többezres tüntetések résztvevői attól tartanak, az ilyen lépésekkel hazájuk belesodródhat egy újabb dzsungelhábo­rúba, és ehhez még túlságosan elevenek Vietnam sajgó emlékei. A hivatalos Amerika szerint persze szó sincs erről. A kincstári változat az, hogy Hondurasba Nicaraguából sandinista egységek hatoltak be a határmenti harcok során. Colin Powell, Reagan elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója vasárnap érzé­keltette, hogy a dolog nem igazán komoly, mert Ortega csapatai „már amúgy is ki­vonulóban vannak Hondurasból” - de az amerikai katonai jelenlét „ garancia ” ennek meggyorsítására. A megfigyelők zöme egyetért abban, hogy az akció mögött nem katonai szükségszerűség, hanem politikai meggondolás áll. Az Egyesült Államok elnöke a kontrasegély ügyében fájdalmas fiaskót szenvedett a kongresszusban a minap, és a „hondurasi behatolás” körül felszított hisztériával a Fehér Ház megpró­bálja a visszájára fordítani a törvényhozási kudarcot. Ez a dolog lényege. Ezért nincs ok igazi riadalomra Amerika „hátsó udvarában". harmat fndrf „Huszonhármak” - újabb megegyezés Jelentős eredményt értek el az európai hagyományos haderő csökkentéséről tartandó tárgyalások előkészítésében a Varsói Szerződés és a NATO huszonhá­rom tagállamának képviselői: Bécsben folyó konzultációik hétfői ülésén meg­egyeztek a tárgyalásokra vonatkozó mandátum bevezető részének szövegé­ben. A szöveg - a preambulum - rögzíti, hogy a tervezett leszerelési tárgyalások az európai biztonsági folyamat kereté­ben zajlanak majd le. A Helsinki záróok­mány aláíró államai közül azok vesznek részt rajtuk, amelyek fegyveres erői-meg­határozó szerepet töltenek be az európai katonai erőviszonyok alakulásában, azaz a Varsói Szerződés és a NATO tagálla­mai. A bevezető rész kimondja továbbá: a tárgyalásokat a résztvevő államok egyenjogúságának és szuverén egyen­lőségének alapján tartják. A mostani megegyezés egyben lehe­tővé teszi, hogy a „huszonhármak” to­vább lépjenek a még vitatott kérdések megoldásában. A hétfői konzultációs ülésen a felek ugyancsak mélyrehajtó eszmecserét folytattak a tárgyalásokon létrehozandó megállapodások ellenőrzésére és a szükséges információcserére vonatkozó mandátumszöveg egyeztetéséről. Az ál­láspontok e kérdésben is számottevően közeledtek egymáshoz. A VSZ-országok küldöttségeinek véleménye szerint meg­van a lehetőség arra, hogy a szóban for­gó szövegrészt is elfogadják a konzultá­ciók következő ülésén. Genf Folytatódtak az afganisztáni-pakisztáni tárgyalások Hétfőn Genfben folytatódtak a közve­tett afganisztáni-pakisztáni tárgyalások. E megbeszéléseken Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának személyes képviselő­je külön-külön fogadja az afganisztáni és a pakisztáni küldöttség vezetőit. Megfigyelők egy része arra számított, hogy március 15-ig aláírják a rendezési tervet alkotó három dokumentumot. A TASZSZ szovjet hírügynökség szerint a késedelem oka az, hogy Pakisztán ra­gaszkodik olyan kérdések megvitatásá­hoz, amelyek nem is szerepelnek a ko­rábban rögzített napirendi pontok között. Magyar-NDK kapcsolatok A Magyar Népköztársaságnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden fontosabb területét átfogó kap­csolatai a szövetségesi viszony alapján, a kölcsönös érdekeknek megfelelően kiegyensúlyozottan fejlődnek. A kontaktusok kölcsönösen szorgal­mazott fejlesztésében meghatározó sze­repet tölt be a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Szocialista Egység­párt szoros és rendszeres együttműkö­dése. A kapcsolatok elmélyítésének főbb állomásait magyar valamint NDK-beli párt- és állami vezetők kölcsönös látoga­tásai fémjelezték. E magas szintű látogatások sorában kiemelkedő helyet foglal el Erich Ho- necker 1982 júniusi magyarországi útja. Az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke párt- és kormánykül­döttség élén folytatott megbeszéléseket a magyar vezetőkkel. A kapcsolatok to­vábbi elmélyítését szolgálta Kádár Já­nosnak, az MSZMP főtitkárának 1983- ban tett berlini munkalátogatása. Az NDK testvérpártjának vezetője ezt 1985 októ­berében viszonozta. A budapesti látoga­tás alkalmával írták alá a két ország kö­zötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés hosszú távú, 2000-ig szóló programját. A kapcsolatok építé­sének távlatait felvázoló dokumentum meghatározza hazánk és az NDK együtt­működésének főbb irányait, területeit. A felső szintű pártvezetők találkozói mel­lett az együttműködési munkatervnek megfelelően rendszeresek a pártmun­kás-küldöttségek látogatásai, kölcsönös tapasztalatcseréi is. Az Országgyűlés és az NDK Népi Kamarája kapcsolatainak jelentős eseménye volt 1986-ban Sarlós Istvánnak, a Parlament elnökének útja a Német Demokratikus Köztársaságban. A magyar parlamenti látogatást a tervek szerint az idén viszonozza a Népi Kamara küldöttsége Horst Sindermann elnök ve­zetésével. Willi Stoph, a Minisztertanács elnöke 1984 márciusában kormányküldöttség élén járt hazánkban. Lázár György, a kor­mány akkori vezetője 1986 szeptembe­rében utazott az NDK-ba. Willi Stoph mostani magyarországi út­ja várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy újabb elemekkel gazdagodjék a két or­szág több évtizedes múltra visszatekintő együttműködése. A látogatással egyben tovább folytatódhat az a kormányfői pár­beszéd, amely az elmúlt év őszén kezdő­dött meg Grósz Károly miniszterelnök és Willi Stoph között; a két vezető a KGST moszkvai rendkívüli ülésszakán találko­zott első alkalommal. Hazánk és az NDK gazdasági és mű­szaki-tudományos kapcsolatrendszere rendezetten, eredményesen, mindkét fél számára előnyösen fejlődik. Az NDK-val fenntartott gazdasági kapcsolataink je­lentőségére utal, hogy Magyarország legfontosabb külföldi partnereinek rang­sorában a harmadik, a szocialista orszá­gokat tekintve a második helyet foglalja el. Az 1986-1990-es időszakra egyezte­tett árucsere-forgalom 10,4 milliárd rubel értékű kölcsönös szállításokat irányoz elő. A magyar behozatal tavaly 859 millió rubel körül alakult, míg hazánk kivitele meghaladta az egymilliárd rubelt. A fize­tési mérleg év végi szeldója 2,9 millió ru­beles magyar aktívumot mutatott. A főbb magyar kiviteli cikkek között nagy arányt képviselnek a hagyományos exportter­mékek: egyebek között szerszámgépek, vontatómotorok, légtechnikai berende­zések, számítástechnikai perifériák, au­tóbuszok, mezőgazdasági gépek. Az NDK-ból érkezett teher- és személygép­járművek, elektronikai cikkek, irodabe­rendezések mellett ismertek és kereset­tek a magyar piacon köztük a különféle kötöttáruk, háztartási gépek, televíziók, mosó- és varrógépek. Az idei évre a két ország tervezett árucsere-forgalmának értéke 1 milliárd 928 millió rubel, ami 3,8 százalékkal múlja felül a tavalyi szállítá­sokat. Magyarország és az NDK kapcsolatai­nak fontos területe a műszaki-tudomá­nyos együttműködés, amely a két ország intézetei, vállalatai, illetve kombinátjai kö­zötti közvetlen kapcsolatokban ölt testet. A műszaki-tudományos együttműködés felelős szervei a központi tervező szer» vekkel, minisztériumokkal és kombiná­tokkal közösen programot dolgoztak ki az 1986-1990-es időszakra a kooperá­ció szélesítésére. Az ott megjelölt 14 té­makör között szerepel a mikroelektroni­ka fejlesztése és alkalmazása, az ipari ro­botok felhasználása, a biotechnológia fejlesztése, illetve az energia- és az anyaggazdálkodás ésszerűsítése. A kapcsolatoik más területeihez ha­sonlóan tervszerűen fejlődik a két ország sokoldalú kulturális együttműködése. Ennek főbb irányait az 1978-ban megkö­tött kulturális egyezmény alapján készült ötéves munkatervek rögzítik. A kontaktu­sok fejlődését segíti, hogy erősödik az in­tézmények közötti közvetlen együttmű­ködés: jelenleg 56 kulturális és művé­szeti, valamint 65 felső- és közoktatási intézmény tart fenn közvetlen kapcsola­tot NDK-beli partnereivel. Egymás kultu­rális értékeinek teljesebb megismerésé­hez hozzájárul a kiadók együttműködé­se, amelynek részeként évente 25-30 művet - irodalmi és tudományos alkotá­sokat vegyesen - jelentetnek meg köl­csönösen. Emellett együttesek, művé­szek bemutatkozásai engednek bepil­lantást a két ország zenei, színházi, kép­zőművészeti életébe. Magyar részről fokozott figyelem kíséri a nemzetiségi együttműködést, amely az elmúlt években mind szélesebb körűvé vált. Ennek részeként német nemzetisé­gű kulturális szakemberek utaznak az NDK-ba, s évente 60-70 német nemzeti­ségű tanár, illetve hallgató tökéletesítheti tudását az NDK-ban megrendezett nyári nyelvi táborokban. A magyar szellemi, művészeti élet be­mutatkozásának jeles eseménye lesz „A magyar kultúra napjai az NDK-ban” ren­dezvénysorozat, amelyet várhatóan ápri­lis 6-13. között tartanak meg. Viszon­zásként a jövő év márciusában üdvözöl­hetjük hazánkban az NDK kulturális éle­tének reprezentánsait. Nemzetközi katolikus békemozgalmi tanácskozás Az Európai Katolikusok Berlini Konfe­renciájának munkabizottsága március 19-20-án Leányfalun tanácskozott. A kétnapos szemináriumon nyolc európai ország és Nyugat-Berlin katolikus béke­mozgalmainak és csoportjainak képvi­selői vettek részt. A nemzetközi találkozó középpontjá­ban - a berlini konferencia közelgő, tizedik plenáris ülése előkészítése jegyé­ben - „Több bizalommal a leszerelésért és a békéért” gondolatának sokrétű, el­mélyült megvitatása állt. A tanácskozás résztvevői ismerkedtek a magyar katoli­kus egyház életével, felkerestek több egyházi intézményt, s találkoztak Paskai László esztergomi érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével. Franco Leonori, a berlini konferencia elnöke és Hubertus Guske főtitkár - Bíró Imre kanonok, a szervezet alelnöke kíséreté­ben - látogatást tett az Országos Béketa­nácsnál, és találkozott a magyar béke­mozgalom vezetőivel. A nemzetközi kato­likus békeszervezet vezető tisztségvise­lőit hétfőn, hivatalában fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom