Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12. IRÉPÜJSÁG 11 Születésnapi levelek Barcsay Jenőhöz A szentendrei múzeum nem először lepi meg a könyvbará­tokat könyvészeti különlegességgel. Elég csak a Dudás Juli- kötetre vagy a pár esztendeje kiadott Kós Károly emlékezete című gyűjteményre utalnunk. Úgy látszik, Bihari József me­gyei igazgató nem fogy ki az Ötletekből, támogatást, pénzt energiát nem sajnálva törekszik tartalmas, szép és egyedi kiadványok megjelentetésére. Kezünkben a legújabb „ter­més", a Tisztelgés a Mesternek című levélgyűjtemény. Ünnepélyes mélykék plüssborító fogja egybe az íveket. Re­lief hatású, boltíves grafika díszíti a címlapot. Csillogó arany­felirat, a Mester kézjegye fénylik alatta: Barcsay. Igen, a ki­lencven felé igyekvő szentendrei festőnek szóló főhajtás do­kumentumait gyűjtötte egybe és nyújtotta át sokak tisztelete jeléül a szerkesztő. Törekvéseiben kiadótársa is akadt, a me­gyei könyvtárigazgató személyében. Különleges ajándék a kötet mindazoknak is, akik hozzájutottak a számozott - te­hát bibliofilértékű - példányok egyikéhez. ­Jó esztendeje, 1986 decemberében kopogott be a postás a szentendreiek levelével a művész barátaihoz, gyűjtőihez, hí­veihez. Szives támogatásra szólított, emlékek, élmények véle­mények átengedésére kért, csatlakozásra a tisztelgők csa­ládjához. Melegséget árasztó írások halmazát szedhette rendbe az ötlet gondozója. Szép munka kerekedett szorgos­kodásából, a szeretet és hála „szóvirágaiból” összefogott, nagyon emberi, rajongást, megbecsülést kifejező hálacso­kor. Változatos műfajú írásokat olvashatunk a tollat ragadók betűrendjében. Őszinte vallomások, levelek, naplótöredékek, egyetlen emléket idéző jegyzetek, tényeket felemlítő dolgoza­tok, riportok, kiállítási beszámolók, versek, beszélgetések, hi­vatalos köszöntők, kollektiv üdvözlősorok váltogatják egy­mást. Festők, szobrászok, mesterré nőtt tanítványok nevét böngészhetjük ki a hosszú névsorból, de elküldte jókívánsá­gait a miniszter, az akadémiai tudós, az amerikai követ, a mo­nográfiát író művészettörténész, a napi bírálatot mellékelő új­ságíró, kritikus, a szentendrei polgármester, a képeit keretbe foglaló kisiparos. Tanártársak a kollégára, a gyűjtő az ajándé­kozás gesztusára, festőtársa a pályakezdés csendesen tűrt szegénységére emlékezik, orvosa a kemény tartású betegre. Költőket verselésre ragad az alkalom, szakíróka pálya tárgyi­lagos mérlegelését ágyazzák az elismerés mondatai közé. Akad olyan nyilatkozó, aki a középiskolás évekre, elindító ta­náraira tekint vissza, míg mások az együtt töltött meghitt órák vagy pillanatok hangulatát idézik. A szentendrei kollégák „szentendreiségének” gyökereit, a város szellemarcát formá­ló igyekezetét dicsérik. Madárszárnyakon szálló csengő ma­gyar szót küldtek erdélyi barátai, hívei. Sütő András keserű­bús gondolataiban ott bujkál a szülőföld büszkesége, két tá­voli nemzedék sorsában fellelhető érintkezési pontok közös megfejtésének emléke. Balogh Edgár az anyanemzethez kötő kapocsnak minősíti művészetét. Kolozsvári-kiállítás nyitó szavait küldte Kántor Lajos, az „európai piktúra modern klasz- szikusai között” keresve helyét. A legtalálóbb válasz is földije, Borsos Miklós artisztikus kézírásában olvasható. Puszta tényként közli: bazalt fejet fa­ragott Barcsayról 1942-ben, egy-egy portréérmet vésett 1947-ben és 50-ben. Kimondatlanul is sejtjük: e tettek minő­sítik a barátság, a tisztelgés hőfokát. A kötet esztétikai értékét növelik az ünnepelt kis képeinek színes reprodukciói és néhány „üzenet” karakteres kéziratá­nak betűhív másolata. Vasarely, Varga Imre, Keresztury De­zső, Károlyi Amy, Lehotka Gábor - hogy csak példaként em­lítsünk néhányat. A „zárókép” Weöres Sándor tollából ered, a „festőállványt" bűvöli elénk. A kötet elején pedig - a Petőfi koltói asztalánál álló festő fényképével párhuzamban - reme­gő, szálkás betűkkel ez a két sor olvasható: „Köszönöm a születésnapi jókívánságokat, munkálkodásom méltatását. 1987. Barcsay Jenő”. SALAMON NÁNDOR Ágh István: Napleányok Schéner Mihály művére Forog a föld főikéi a nap sugárét lengeti elfogy a hó a hóvirág bimbója kezdi ki Hóból lettél fehér virág nap a te aranykoronád szivecskéd szívbeli Forog a föld fölszáll a nap sugarát elveti kékebb az ég a májvirág magát is égnek képzeli Mennyből fakadtál kék virág lelkem lett második hazád veled telis-teli Forog a föld elül a nap sugarát költi ki szapora szív a szívvirág erőmet ellepi Szívemből nőttél szívvirág engedd kezem kisvánkosát alád illeszteni Takács Imre: Gázolások a hegyen A kifeslett diót elgázolják az autókerekek, mint egy öregembert. Nem csurran úgy az olaj, ahogy a vér csurranna - csak széttört koponya, csak barna folt... ...de ezen az áron utazik ide a mész, a cement, cementálni a jövőt, az Úr tervét. A diófák alatt szétloccsanva a kis koponyák. Szépen magyarul - szépen emberül Érthetetlen szavak A történelemről regélnek A legrégibb győri Azt hiszem, velem együtt sok embert bosszant az, ha olvasás közben sokszor ér olyan szóhoz vagy kifejezéshez, amit nem ért. Többnyire nyelvjárási, szaknyel­vi, csoportnyelvi szók és kifejezések ide­gen vagy mozaikszók. Csakhogy a táj­szóknak, a szakszóknak és az idegen szavaknak a jelentését a különféle szótá­rakból megismerheti az érdeklődő. Mit tegyen azonban akkor, ha olyan mozaik­szóra bukkan, amelyről nem tudja, minek a rövidítése? A hivatali és a publicisztikai stílus különösen sok ilyen szót tartalmaz. Az újságokban, az ismeretterjesztő fo­lyóiratokban az olvasó szemét sokszor nem a vastagbetüs címek ragadják meg, hanem a nagyszedésű betűszók vagy mozaikszók. Persze élőszóban is szíve­sem emlegetik mozaiknevükön az intéz­ményeket, a gyárakat, az üzemeket, főleg a hivatalos nyelvhasználatban, a hivatali szobákban, a megbeszéléseken, az érte­kezleteken. Ma már - ahogy egyik neves nyelvé­szünk írja - a mozaikszókat az intéz­ménynevek jellegzetes típusának tekint­hetjük. Ennek ellenére sokszor ne- he'zséget jelent a megértésük. Nincsen mozaikszó-szótár, amelyből megismer­hetnénk a jelentésüket. Nincs is értelme ilyet csinálni. Ha ugyanis az intézmény megszűnik, megszűnik a név is. Ha két intézmény vagy vállalat összeolvad, ha a vállalatok, üzemek termelésében, jellegében vala­milyen változás áll be, a nevüket is meg­változtatják. Az egyetlen hely ma, ahol utánanézhe­tünk a mozaikszók jelentésének, a tele­fonkönyv, feltéve, ha e könyv eléggé friss, és az intézmények teljes neve mellett a rövidítésüket is tartalmazza. Sokszor azonban nem ilyenek a telefonkönyvek. Egy megyei szemlében olvastam olyan tanulmányt, amely eredetileg vitaanyag­nak készült egy értekezletre. A folyóiratot lapozgatva azonnal az olvasó szemébe tűnik a sok nagybetűs mozaikszó, vala­mennyi feloldás nélkül. Valószínűleg az a közösség, amely számára ez az anyag készül, ismeri jelen­tésüket. Mihelyt azonban egy országos terjesztésű folyóiratba kerül, már szük­séges e rövidítések feloldása. Hiszen még a városban lakó ember számára is nehézséget okoz például a PIV rövidítés értelmezése. A telefonkönyvből is hiányzik a rövidí­tés, minden bizonnyal a Papíripari Válla­lat betűszava. A városban azonban pa­pírgyárnak nevezik. A mozaikszók korunkban nagyon megszaporodtak, nem is helytelenítjük őket, ha az érthetőség és a jó hangzás követelményének megfelelnek. A túlsá­gos elszaporításuktól azonban óvakod­nunk kell. Az emberek nagy része csak azokat a mozaikszókat tudja elviselni, és csak azokat használja, amelyeket or­szágszerte ismernek, s egy szóval nem lehet feloldani őket. Ilyenek: KISZ, SZTK, TIT, ENSZ, IBUSZ stb. Ahol megvan a fel­oldás lehetősége, rendszerint elkerülik őket. A MÁV helyett vasutat mond, a SZOT helyett szakszervezetet, az OTP helyett takarékot. Tehát szívesebben használja a jellegre és tevékenységre világosan utaló elnevezéseket. A meg nem értést nem is ezek a szók okozzák, hiszen a mozaikszós változatuk is mindenki előtt ismeretes. Sok azonban az olyan mozaikszó, amelyet csak egy megyében, esetleg egy foglalkozási ágban, illetve társadalmi csoportban, vagy éppen csak egy mun­kahelyen használnak. Az ilyen szók meg­értése más környezetben zavart idéz elő (TITÁSZ, OTDK, KLTE, TESZ, G AM ESZ Stb ). BACHÁT LÁSZLÓ Vándor, ha a három folyó városába visz az utad, ballagj fel a Káptalandomb­ra, állj meg a székesegyház előtt. A leg­régibb győri épület akkor maga regéli el neked „önmaga viszontagságos történe­tét”. A Boldogasszony tiszteletére emelt szentegyház egyidős a magyar katoliciz­mussal, hiszen első püspöki templo­maink egyikének alapjait Szent István ki­rályunk rakta le. Hartvik győri püspök idejében, 1100 körül már háromhajós bazilika, amely később megrongálódott, és csaknem teljesen elpusztult. Ugyan­csak román stílusban a Pok nembeli Omodé püspök építtette újjá a XIII. szá­zadban. Kik varázsolták akkor újjá? Semmiféle adat nincs róla. Azt mondják, hogy a hazánkba telepített bencések vagy azok által képzett építők. A város lakossága egyre növekedett, nagyluchei Dóczi Orbán győri püspök akkor mindössze a mai oldalajtókig terje­dő templomot nagyobbította, gótikus stí­lusban átépíttette. Akkor már két tornya volt, és az egyik legszebb magyar temp­lomként emlegették. A Kont nemzetségbeli Héderváry Já­nos győri püspök a XV. század végén déli oldalához egy kápolnát építtetett. Nap­jainkban Szent László-kápolna néven a győri székesegyház dísze és nevezetes­sége. A törökdúlás újból csak pusztított az ősi templomon. Lőszerraktárnak, lóis­tállónak használták, az északi hajóját pe­dig fegyverraktárnak. Egyik tornya 1529- ben, a másik 1580-ban dőlt le, tűzvész, il­letve robbanás következtében. A meg­rokkant templom csak a XVII. század ele­jén fogadhatta újra a hívőket. Hethesi Pete Márton, majd utódja a püspöki székben, a hires Naphrági Demeter igye­keztek újjáépíttetni. A romjaiban is megcsodált épületet 1639 és 1645 között Giovanni Battista Rava olasz építőmester - Draskovich György püspök megbízása alapján - re­noválta. Az építésszel kötött szerződések a káptalan levéltárában megtalálhatók. Belőlük vannak bővebb ismereteink az eredeti, Szent István által épített temp­lomról. Rava mester munkája nyomán eltűn­tek a csúcsíves stílus elemei. A restaurá­lás a reneszánsz jegyében folyt tovább. A templom megnagyobbodott, mert a déli hajó apszisában lévő sekrestyét Rava megszüntette, az északi oldalhoz új sek­restyét építtetve. Széchenyi György püs­pök fejeztette be a Draskovich által meg­kezdett munkát, 1680 körül készült el a torony, amely azután a második világhá­ború áldozata lett. A barokk művészet tulajdonképpen a XVII. századdal veszi kezdetét hazánk­ban. Mindez meglátható a győri székes- egyházon is. Azt mondják, a barokk épí­tőművészet a reneszánsz stilus gazda­gabb változata, ahol a szerkezeti elemek­nek, az oszlopoknak és a párkányzatok- nak is díszítő szerepük van. Zichy Ferenc püspök a barokk követelményeinek megfelelően az oszlopokat, a falakat szí­nes márvánnyal borította. Akkor készül­tek a napjainkban is használatos padok, és a püspök akkor adott a kor egyik leg­nagyobb festőjének, Anton Franz Maul- bertschnek megbízást a freskók, vala­mint az oltárképek elkészítésére. Hefele Menyhért alakította ki végül a templom belsejét mai formájában a XVIII. század­ban. A templomon 1908-ig semmiféle nagyobb átalakítási munkát nem végez­tek, Széchenyi Miklós püspök szorgal­mazására országos műemlékké nyilvání­tották. Aigner Sándor tervei alapján Győrből elszármazott egyetemi tanár, Csányi Ká­roly építész végezte 1910-ben az újabb restaurálást. A II. világháborúban -fnegrongálódott székesegyház az állam, valamint a katoli­kus egyház anyagi támogatásával, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség irányítá­sával épült újjá. Kincseket, felbecsülhetetlen értékeket rejt a győri székesegyház. Közülük csak néhányat említünk. A leghíresebb a Hé- derváry-kápolnában őrzött, Szent László épület király hermája néven ismert ereklyetartó, amelyet Báthory Zsigmond fejedelem kancellárja, a későbbi győri püspök, a már említett - Naphrági Demeter hozott Győrbe. A magyar ötvösművészet leghí­resebb remekéről 1400 óta vannak írá­sos emlékeink. Egykoron a Kolozsváry testvérek keze munkáját vélték az erek­lyetartóba felfedezni. Napjaink művé­szettörténészeinek viszont az a vélemé­nyük, hogy többször átalakították. Az aranyozott ezüst fejrész a XV. század elején, a sodronyzománcos mellrésze a XIV. században készülhetett, a többi ré­sze később, Prágában, a XVII. század­ban. Tény, hogy Szent László szentté avatá­sára készült a nagyváradi székesegyház számára. Onnan Gyulafehérvárra került, majd Győrbe. A másik híres kincs az északi mellék­hajó főoltárán, vastag ezüstkeretben el­helyezett Könnyező Mária-kép, amelyet Lynch Walter báró, clomforthi püspök hozott Győrbe, a XVII. század derekán Írországból, mert a hitéhez ragaszkodó főpapot Cromwell Olivér üldözte. A főol­tár evangéliumi oldalán áll a monumen­tális püspöki trón, amelyet a trónkárpittal együtt Mária Terézia pozsonyi koronázá­sán használtak. Gróf Zichy püspök vette meg, majd hozatta Győrbe. Végül álljunk meg egy percre az északi hajó apszisának külső falánál. Oda épí­tették be a római korból származó úgy­nevezett Victoria-oltárt, és a Szíriából Győrbe helyezett római légió két emlék- tábiáját. IMRE BÉLA A templom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom