Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
r 4 iníÉPÜJSÁG 1988. március 3. Juli néni búcsúja Egészségünkért Csuklás, félrenyelés Szinte mindenkivel előfordult már, hogy csuklott. Mivel ez a kis kellemetlenség általában önmagától is hamar megszűnik, nem szoktunk foglalkozni vele. Azonban, sajnos nem mindig van ez így, mert a csuklásra, ha gyakori, illetve ha nem szűnik meg, mindenképpen fel kell figyelni. Nem kell a legrosszabbra gondolni, de előfordulhat, hogy a csuklás valamilyen fertőző betegség kísérőtüneteként jelentkezik. A csuklás kezelése attól függ, mennyire súlyos. Enyhe, csak időszakosan jelentkező csuklásoknál - ha maguktól nem múlnak el hamarosan - különböző házi módszerek is be szoktak válni. Ajánlatos például egy kis cukrot fogyasztani, hideg vizet inni, az orrot befogni és közben vizet inni, lélegzetet visszatartani, kifeszített testhelyzetet felvenni. Ha azonban makacs a csuklás, orvoshoz kell fordulni. Az orvosi beavatkozás lehetőségei igen szélesek, s megfelelő nyugtatószerek adagolásától kezdve egy esetleges gyomormosás elvégzéséig. Meg nem szüntethető csuklások esetén a rekeszizom idegeinek átmeneti bénítása is szóba jöhet. A félrenyelést - az aspirációt - a népnyelv úgy ismeri, hogy „cigányútra ment a falat”. Lényege: nyeléskor nem a nyelőcsőbe, hanem a légutakba kerül a táplálék, a folyadék. Egészséges egyén reflex-beidegződése úgy működik, hogy a légutakba idegen anyag külső behatás nélkül általában nem juthat be. A gége felemelkedése következtében kialakuló redök, a lehajló gégefedő és a záró hangrés ugyanis elzárják a légutakat, a légzés és a nyelés agyi reflexes szabályozása miatt pedig az egyik folyamat gátolja a másikat. Félrenyelés általában akkor jön létre, ha a jól működő reflexes tevékenységet valami betegség megzavarja, de kiválthatja a félrenyelést is. A tartós légcsőelzáródás következménye a fulladásos halál: de kedvezőtlen körülmények esetén létrejöhet a fulladás teljes elzáródása nélkül is, reflexes úton. Emiatt a félrenyelés mindig súlyos állapotnak tekintendő. Az elsősegélynyújtás feladata ilyenkor az akadály gyors eltávolítása, mely egyes esetekben kézzel is elvégezhető. Súlyosabb esetekben csak a gyors orvosi beavatkozás segíthet. Előfordul, hogy étkezés közben - különösen a nagyon gyors, mohó nyelés, illetve az evéssel egyidejű ivás esetén - valamilyen kisebb ételdarabka, vagy néhány csepp ital kerül a légcsőbe, és az heves köhögést indít meg. Ennek megelőzésére ajánlatos csak akkor inni, amikor étel már nincs az ember szájában. DR. KELEMEN K. A parasztcsaládok életében három igazi nagy ünnep létezett. Az első a gyermekszületés, az ezzel együttjáró „körösztölés”. A második a mennyegző. A harmadik a temetés, s az ezzel együttjáró tor. Itt sem volt másként. Emlékeim tárházából elővillant egy régi kép, ami nem éppen vidám, de mivel általában tipikus volt, gondoltam lejegy- zem. íme: Anyai nagyanyámat, Kokas Julit temettük, akinek a keresztlevelében ez a név áll: Hahn Juliánná. De ugyan ki szólította így? Senki. Itt a szegény emberek csak magyarul tudtak beszélni, de nem is akartak másként. Lehetséges, hogy ez a dac még az ő öregjeiktől maradt rájuk, akika szabadság- harc utáni időkben éltek? A háború előtt az volt a szokás, hogy az egyszerű emberek otthonról temetkeztek. Részint, mert ez volt az olcsóbb, meg azért is, mert az volt a hiedelem, hogy onnan ménjén el az eltávozó, ahol élt. így volt ez nálunk is. Kokas öreganyámat felkészítették az „utolsó útra”. Gyűltek a rokonok, ismerősök, régi jó barátnői, már akik még megvoltak, és jönni tudtak. Volt aki két bottal, volt aki „csak” egy segítségével. Olyan is akadt egy nálánál fiatalabbá kapaszkodott. Az akkori szokás szerint a gyászolók igen halkan, szinte duruzsolva fohászkodtak. Ekkor lépett be az öreg Barátné, Juli néni. „Dicsértessél!” - köszöntéssel. Fején az ünneplős kásmír kendő, rajta a fekete selyem rékli és szoknya, amely előtt a „lüszter" kötény volt. Kezében az énekeskönyvet, az olvasót, és a fehér közepű, fekete szélű zsebkendőt tartotta. Megállt középütt, ahol szabad volt a hely, odament a szenteltvíztartóhoz, kivette belőle a rozmaringágat. Majd előrelépett, „megszentelte” vele öreganyámat, és ezt mondta:- Isten veled Kokas Juli! Nem jössz többet Soványtelekre kapálni, most már mehetek mgam, ameddig még lehet. Míg ezt elmondta, a szertartást be is fejezte, majd fejet hajtott a távozó nyughelye felé, és befejezésül ennyit mondott még:- Aztán gyere ám elém, hogy eine tévedjek! Dicsértessél! Ezzel beállt a gyászolók közé. S míg élt, kapálgatott magányosan Soványtelken. Úgy gondolom abban a tudatban, hogy megadta a lehető legnagyobb tisztességet egy magaformájú parasztasszonynak... KUBANEKNÉ Biztatás mozdulásra Az úgy volt, hogy... Katonaidőmet töltöttem és naposként szorgoskodtam. A zászlós úr - az őrség és a szolgálat réme - éppen laktanyaügyeletes voltam, megjelent hát ebédosztásnál is, hogy minden rendben történjen.- Megkapta mindenki az ebédjét?- Az őrség, a gyengélkedő és a szolgálat megkapta - feleltem még jómagam vagyok vissza.- Meg én - felelte a konyhába lépő sertésgondozó kérem az adagomat.- Honvéd csak akkor beszél, ha kérdezik - szólt rá a zászlós úr.- A szakácsok már elkészítették a két veder maradékot. Piroslott a teteje, gusztusos volt ránézni. A katona elindult a két vederrel, ám a zászlós úrnak gyanús volt az útirány.- Aliját meg, fiam! - szólt utána - tedd le a vedreket! Látom van kanalad, add csak ide! - Ezzel elővette fehér zsebkendőjét, a kanalat gondosan letörölte, majd lenyúlt vele a veder tetejére. Aztán mérgesen hördült fel:- Te disznó, ez olyan mint a moslék!- Az is! - felelte vidáman a katona. - Viszem a malacoknak.- Miért nem szóltál, te szemétre való?!- Alázatosan jelentem, mert a honvéd csak akkor beszél, ha kérdezik.- Holnap reggel kihallgatásra mégy! Elintézem, hogy példásan büntessenek meg!- Igen is! - felete a katona, aztán elindult a két vederrel. De alig tett néhány lépést, a zászlós úr megállította:- Nem kell kihallgatásra menned fiam, nesze itt van 10 pengő, igyál három nagyfröccsöt, de aztán a pofádat befogod! Nem akarom, hogy a laktanya rajtam röhögjön a moslékkóstolásért.- ígérem - felelte a katona és fü- työrészve indult tovább a két vederrel. VASZARI IMRE a pincehelyi nyugdíjasklub tagja Van még falu, ahol megszólják, vén bolondnak mondják azt, aki deres fejjel ahelyett, hogy'békességben üldögélne a portáján, kirándulgat a hazában vagy a haza határain kívül is. Megszólják, de titokban irigylik. Hát még, amikor hazatérve az élményeiről mesél! Azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Hát, ha egy nem is, de az már tapasztalat, hogy ha egy faluból néhány idős ember elkezd utazgatni, ezt a következő években mind többen követik. Már szinte hallom: ez éppen most beszél erről, amikor tavaly ősszel a Parlamentben a miniszterelnök maga is megmondta, hogy nehéz esztendők következnek. Hát, ha ez így is van, akkor sem hiszem, hogy a szövetkezetek ne szerveznének (mind eddig is tették) ingyenes vagy igen olcsó kirándulásokat a tagjaiknak. De ugyanígy megteszik ezt bizonynyal a nyugdíjasklubok, s talán még az utazási irodák is megtalálják a módját, hogy késő ősszel, kora tavasszal, amikor olcsóbbak az árak, akkor az idős emberek pénztárcájához mért olcsóbb utakat szervezzenek. Gyakran nem elsősorban a pénzen, hanem inkább a szándékon múlik, hogy Száguld velünk az életvonat. Röpül az idő. Akik végcéljukhoz érnek, kiszállnak. Búcsúzunk. Űr marad utánuk... A postás évről évre ritkábban hoz levelet. Hiányoznak a kedves levelezőtársak, akik elköltöztek az élők sorából. Hiányzik a szeretet, mely soraikból felém áradt. Mint a napfényre, úgy van szüksége a léleknek szeretetre. Sokszor még szó sem kell ahhoz, hogy átmelegedjen a szív, valónkat egy kis öröm járja át. Erről szeretnék beszélni itt. Szemben velünk van egy kovácsműhely. Minden délben előtte megyek el és benézek a ház ablakán, mert sok virág nyílik a szobában az ablak előtt. Az ablakon át időnként egy idős bácsi nézelődött. Mikor virágnézőben bepillantottam, nagyon barátságosan, mosolyogva üdvözölt. Termévállalja-e valaki a kimozdulást a saját portájáról. Mi szeretnénk rábeszélni mindenkit, hogy ha egy módja van, akkor vállalja, mert felfrissül tőle, mert új élményekkel gazdagodik. A gerontológiával, az időskor testi-lelki helyzetével foglalkozó tudomány művelői a megondhatói annak, mennyire sokat jelent, ha az idős ember nem szűkül be. Mit kell ez alatt érteni? Azt, hogy tovább marad friss szellemileg, testileg is egészséges, fiatalos az, aki érdeklődik a világ dolgai iránt, akit érdekel az is, mi van a portáján, a rokonságán, a faluján, a vidékén, de még a hazája határain kívül is. Lehet televíziót nézni, lehet újságokat, könyveket olvasni, rádiót hallgatni - mindez nagyon fontos. Az azonban bizonyos, hogy olyan maradandó élményt, mint a személyes tapasztalat, csak az utazás nyújthat. És mennyi mindent megfigyel, észrevesz a tapasztalt, idősebb ember! Gyakran azt is meglátja, ami felett a fiatalok csak átsiklanak talán éppen azért, mert nekik már az így természetes. Az egész élet tapasztalatához új gyöngyszemeket hozzátenni nagy öröm. Aki teheti, ne mulassza el! szetesen én is köszöntöttem. Jólesett a kedvessége. Kellemessé tette további utamat a kisugárzó emberség. Ha nem volt az ablak mögött, hiányérzetem támadt. Pedig egyszer csak elmaradtak az üdvözlések, napok múltak napok után. Strényer bácsit nem láttam. Csak később hallottam, és a kapun gyászjelentés értesített arról, hogy meghalt. Súlyos asztmában szenvedett hónapok óta, mégis képes volt arra, hogy barátságosan üdvözölje az arra haladókat. Azóta hallottam azt is, hogy segítőkész, jó ember hírében állt. Mostanában üres ablak előtt haladok el. Hiányzik a barátságos mosoly, az a meleg sugár. Mi öregek valakitől mindig búcsúzunk... DR. LEMLE ZOLTÁNNÉ ny. tanító Mi öregek A szekszárdi vásárban Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Nem könnyű megöregedni Egy hatvannyolc éves, tizenhárom évvel ezelőtt nyugalomba vonult asszony nemrég támadóan kérdezte tőlem:- A hetvenéveseknek miért emelték a nyugdíját 15 százalékkal, és az enyémet még mindig csak kettővel? Mit válaszoltam volna? Csak azt, hogy valahol meg kellett húzni egy határt és azt általában kerek számnál tanácsos meghúzni. Azt, hogy a hetvenen felüliek nyugdíja - még ha az szép összeg is volt annak idején - ma már bizony igen kevés. Azt, hogy hetven felett igen kevés az olyan ember, aki még valami kiegészítő munkával - keresettel - pótolni tudja a nyugdíját. De válaszolhattam volna azt is, hogy hetvenen felüliek jó részének olyan támogatásra is szüksége van, amiért csekélyke nyugdíjából fizetnie kell, ha azt akarja, hogy legyen otthon mindig tej és friss kenyér, haza kerüljön a gyógyszer és így tovább. Mindez nem vigasztalja meg se őt, se azokat, akik még nem érték el a hetvenet, így nem évi 15 százalékkal emelik a nyugdíjakat, és nem utazhatnak ingyen a buszokon, villamosokon, metrón. Sajnos, az a bizonyos nagy, állami zseb most csak ennyit bírt ki, ha kibírt volna többet, akkor lejjebb szállította volna a bűvös korhatárt. De ha elkezdtük, nézzük a fiatalabb nyugdíjasok körét, vagy azokét, akik közelítenek a nyugdíjas korhoz. Új nyugdíj- törvény még nem született, de dolgoznak rajta, a reform 1989-ben várható. De már most életbe lépett néhány új intézkedés. A nyugdíjalapként számító időszak tartama nem változik, továbbra is a nyugdíj előtti öt naptári év három legjobb évét fogják számítani. Ám természetszerűen ehhez már az idei évben (ha például valaki 1989-ben vagy később megy nyugdíjba), a jelenlegi netto keresetet veszik majd figyelembe. Eddig fizettek a keresetüknek megfelelő nyugdíjjárulékot azok is, akik a nyugdíj mellett vállaltak munkát. Ök ezután az aktív dolgozók egységes tíz százalékával szemben, öt százalék nyugdijjárulékot fognak fizetni. Ugyanez a kedvezmény vonatkozik azokra, akik özvegyi nyugdíj mellett vállalnak munkát. Több új rendelkezés már jólismert. A nyugdíjasokra vonatkozó utazási kedvezmények; a munkavállalási plafonok eltörlése, vagyis nem behatárolt már ez a plusz munkamennyiség, amit a nyugdíj mellett valaki elvégezhet. Nem behatárolható - jogilag. De mégiscsak behatárolja egyrészt az adott munkalehetőség, másrészt a nyugdíjas saját fizikai energiája. A szellemi energiát ugyanide sorolhatjuk, mert ez gyakran még hamarabb kezd csökkeni, mint a fizikai erő. És ha nem is volt szándékom, de óhatatlanul visszakanyarodom ismerősöm kérdéséhez: miért kapnak több kedvezményt, magasabb évenkénti nyugdíj- emelést a hetvenen felüliek? Talán elsősorban és mindenekelőtt ezért: mert fogy az energia. Nem könnyű dolog megöregedni, nem könnyű az öregséget elviselni. Ezért nem kell irigykedni a hetvenen felüliekre. Jobb lenne inkább abban reménykedni, hogy valamennyien megérjük ezt a kort.- im \
