Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

1988. március 3. ^ÉPÜJSÁG 5 Érdemes-e vállalkozni? Gyűjtési akció indult Madocsán Napközis konyha- és iskolabővítés nagy összefogással Ifjú Kiss Ferencné élelmezésvezető az épület homlokzati rajzával Az adóreform bevezetése előtti bi­zonytalanság talán a kisvállalkozók köré­ben volt a legerőteljesebb. Amitől tartot­tak, bekövetkezett: a gazdálkodás felté­teleit a vártnál jobban szigorították, amely némelyeket arra késztetett, hogy várako­zó álláspontot foglaljanak el, mások pe­dig egyszerűen befejezettnek tekintették korábbi termelő-szolgáltató tevékenysé­güket. Az említettek Tolna megyére is jel­lemzők. Tavaly év elején 346 vgmk, 160 gmk, 62 ipari szolgáltató szakcsoport és 24 pjt működött megyénkben. Az idén - a február 22-ei állapotnak megfelelően - 274 vgmk, 160 gmk, 38 ipari szolgáltató szakcsoport és 26 bejegyzett pjt volt. Az adatokból is kiderül, hogy a korábban igen népszerű vállalkozási formák egy részénél egyáltalán nem elhanyagolható a visszaesés. Az adóterhek miatt a jelen­tős csökkenés főként a másodállású gmk-knál következett be. Az új adóre­form nyitányakor bizonyossá vált, hogy a vgmk-k igen nehéz helyzetbe kerülnek. A vállalatokat tekintve azoknak csupán egy része volt képes átvállalni, vagy némileg ellensúlyozni a megnövekedett adóter­heket, hogy a gmk-kban dolgozóknak to­vábbra is megérje a vállalkozás. Több helyen fele-fele arányban „nyelték” le a többletterheket. Ahol erre egyáltalán nem volt lehetőség, a cég anyagi helyze­te, illetve a termelés bizonyos fokú visz- szafogása miatt, a vgmk a megszüntetés mellett döntött. A gazdasági munkakö­zösségek megyénkben elsősorban az ipari üzemekben és az építőipar terüle­tén szűntek meg, a szolgáltató szférában kisebb arányú a csökkenés. Mint ismere­tes, a személyi jövedelemadó miatt leér­tékelődött a munkaidőn kívüli teljesít­mény, továbbá az általános forgalmi adó bevezetése miatt meglehetősen szöve­vényessé vált a vállalatok és a vgmk-k kapcsolata. Mindez jelentős adminisztrá­ciós többletmunkát is jelent a cégeknek és a gazdasági munkaközösségnek egyaránt. S ekkor még nem szóltunk a többi új teherről, így a 25 százalékos vál­lalkozói adóról, és még sorolhatnánk... A bizonytalanság annak ellenére, hogy az új jogszabályokat már megismerték a vállalkozók, még ma is érezhető. Ma is ta­pasztalható a kivárás, több közösség egyszerűen nem vállal megrendeléseket, vagy pedig jelentősen visszafogta tevé­kenységét. Többen, akik korábban főál­lású gmk-tagként dolgoztak, ma másod­állásban végzik e tevékenységet. Az átré- tegeződés tehát meglehetősen vegyes. Erre vonatkozólag viszont nincsenek pontos megyei adatok. Ami a gmk-k helyzetét illeti: mint ahogy a statisztikából is kiderül, számuk látszólag változatlan maradt, ám több megszűnt illetve ala­kult. Az ipari szolgáltatást végző szak-, csoportoknál hasonló mérvű a csökke­nés, mint a vállalati gazdasági munkakö­zösségeknél történt. Ezek voltak tehát a megyei tapasz­talatok. Ám végezetül érdemes arról szól­ni, hogy az elbizonytalanodás abból is érzékelhető, miszerint több kisvállalkozót megkeresve, azok egyszerűen elzárkóz­tak bármiféle véleménynyilvánítástól. Mindebből több következtetés is levon­ható. A vállalkozók bizalmatlanná váltak, nem szívesen beszélnek arról, milyen a munkaellátottságuk, mennyire fogták vissza a vállalásokat, vagy éppen meddig kívánják szüneteltetni tevékenységüket. Minden valószínűség szerint még több hónapnak kell eltelni ahhoz, hogy egyér­telműbb választ lehessen adni arra a kér­désre, hogy manapság érdemes-e vál- lalkozni?(!) SALAMON GYULA Több, mint három éve foglalkoztatta a helyieket a nagy kérdés: Hova kerüljön a napközis konyha? A felső tagozatos is­kolai épület mellett központi fekvése szólt, az alsó tagozathoz telepítés mellett az a tény, hogy a régi ott üzemel. Mégpe­dig meglehetősen zsúfoltan, a 130 ada­gos konyhában 270 személyre főznek, a kisdiákok mellett innen szállítják a főtt ételt az óvodába, jelentős számú szociá­lis és közétkeztetést kell vállalniuk. Nos, Madocsán végre döntöttek! Az általános iskola alsó tagozata mel­lett az az érv hatott, hogy ezzel a megol­dással a ma abédlőként szolgáló tante­rem, a konyha és egyéb helyiségek fel- szabadulásával nem kevés pénz takarít­ható meg. Az előzetes számítások szerint egymillió forinttal kerül kevesebbe ily módon az új létesítmény. Ez pedig nem elhanyagolható tény, hiszen a közel hat­millió forint értékű beruházás így is jócs­kán meghaladja a helyi tanács fejlesztés­re fordítható lehetőségét. Nagy társadal­mi összefogásra van szükség, amit a leg­utóbbi falugyűlésen helyeseltek, elfo­gadtak az itt lakók. Joggal, hiszen kor­szerű 350 adagos konyha és étkezde nemcsak azokat a családokat érintheti, ahol iskoláskorú gyerekek vannak, ha­nem közvetve az egész község lakossá­gát. Mindez ugyanis „kíméli” a kereske­delmi hálózat fejlesztésére fordítható ösz- szegeket, vagyis a leginkább égető gond orvoslására többet költhetnek majd Ma­docsán. A beruházás megvalósítására a helyi tanács gyűjtési akciót szervezett. A nem­rég lezajlott tanácsülés, az utolsó koordi­nálás után a tanácstagok, HNF-aktívák kezdték el járni körzetüket, hogy konkrét munkafelajánlásokat kérjenek a csalá­doktól. Ennek során részletesen megis­mertették mindenkivel az építkezés cél­ját, körülményeit, megmutatták - és te­szik ezt folyamatosan - a tervrajzot: ilyen lesz az új, 250 négyzetméter alapterületű konyha, beindulásával tantermeknek használható helyiségek, a tantestület kulturált elhelyezésére alkalmas terem szabadul fel. Ha számolunk: közel 6 millió forint a költségvetés. Ebből a községi tanács tel­jes fejlesztési pénze és a városkörnyéki pénzalap kölcsöntámogatása 2 millió 500 ezer forint. Az, Igazság Termelőszö­vetkezet az építkezés teljes szállítási igé­nyét magára vállalva mintegy 500 ezer forinttal részesedik, míg a Paksi Atom­erőmű Vállalat a vízvezeték-, villanysze­relést végzi el társadalmi munkában, kö­zel 300 ezer forint értékben. A házilagos kivitelezéssel további 500 ezer forintot lehet megspórolni, és 2 millió forint érté­kű társadalmi munkára számítanak a la­kosság részéről. Igen praktikus megoldással külön munkaműveletekre, például alapozásra- betonozásra, vagy falazásra, kisegítő munkákra tehetnek felajánlást az embe­rek, ahol pedig ezt nem tudják vállalni, az 500 ezer forint értékben kibocsátott tég­lajegyekből vásárolhatnak 100-500 fo­rintos címletekben. Az akciót a jövő évi falugyűlésen sor­solással zárják, ahol minden bizonnyal nemcsak a nyertesek örülnek majd, ha­nem mindazok, akik részt vállaltak a nagy munkából.-takács-kapfinger­A Fantasztikus klub vendége Népgazdasági tervezés - másképp Lőrincz L. László, a három nevű író A szekszárdi Fantasztikus klub el­ső vendége, A nagy kupola szégye­ne, A hosszú szafari, a Sindzsa sze­me és más népszerű könyvek szer­zője három néven mutatkozott be kedden, a Babits Mihály művelődési központ társalgójában az érdeklő­dőknek. Kelet-kutatóként, a mongo- lisztikával és a tibetológiával foglal­kozó műveit Lőrincz László néven publikálja. Tudományos-fantaszti­kus történeteit Lőrincz L. Lászlóként jegyzi. Krimikönyveit pedig mint Les­lie L. Lawrence jelenteti meg - ez utóbbi név a magyar eredeti tükör- fordítása. A „mesés Kelet” iránt már ifjúkorá­ban rajongó író némi kitérők után vé­gül is egyetemistaként a mongol és tibeti nyelv, illetve néprajz mellett kö­telezte el magát. A közel másfél éves mongóliai tartózkodási eredménye­ként - az idő nagy részét egy fűtetlen kolostorban tölötte el - elsőként dol­gozta fel az ország mesevilágát. Be­járta India és Kína egy részét is, je­lenleg a tibeti mágiával foglalkozó műve vár kiadásra. Eseményekben és élményekben gazdag élete számos „ötletet” adott fantasztikus regényeihez, melyekről lebilincselően izgalmas előadást hallgathattak meg a Fantasztikus klub tagjai. -szá­Orientálja a piac - szabályozza a terv Mostanában sokféle politikai és gaz­dasági illúzióval kell leszámolni, legkivált az idősebb nemzedéknek, amely a szo­cializmus utópisztikus felfogásán nevel­kedett. Az 1988-as népgazdasági tervet olvasván bizonyára másokban is felötlött, milyen másként képzeltük a tervezést an­nak idején, s mennyire más funkciókat tölt be napjainkban, s fog bizonyára a maiaktól is eltérőket betölteni a jövő­ben. Kezdetben a makrogazdasági - a nép- gazdasági - tervezés az anarchikusnak tartott piac ellentéteként született meg. Olyan eszközként, amely megóvja a szo­cialista gazdaságot, a társadalmat a vál­ságoktól, a zavaros és vezérelhetetlen piaci folyamatoktól. Eszköznek született, ám cél lett belőle: a tervezés totálissá vált, a terv minden részletét megszabott, amolyan abszolútum volt, amit még tör­vénynek is neveztünk, akként kezeltük. Aligha véletlen, hogy azt a gazdasági rendszert, amely az ötvenes évek elején honosodott meg Magyarországon, most utólag, éppen tervutasításos rendszer­nek nevezzük. Volt annak a korszak­nak még seregnyi jellemző vonása, de ta­lán semmi sem volt olyan jellemző rá, mint a terv és az utasítás. Vegyes gazdaság Hogy milyen gazdasági, politikai, tár­sadalmi visszásságokhoz vezetett az a rendszer, azt már sok kötetnyi tudós elemzés, még több nem tudományos igényű publikáció felvázolta. A tervutasí­tásos rendszert oldotta az 1968-ban megkezdődött, majd sokszor megtor­pant és új erőre kapott reformfolyamat, amelynek egyik fő jellegzetessége a vál­lalati önállóság erősödése. A vállalati önállóság - mégha csak részleges is - ellentétben van a népgaz­dasági terv lebontásával: az önállóan gazdálkodó, nyereségre törekvő vállala­toknak nem lehet megszabni, miből, mi­kor, mennyit gyártson, forgalmazzon. A vállalatok, a szövetkezetek csak úgy fe­lelhetnek meg a nyereségérdekeltség követelményének, ha nem egy központi­lag, íróasztal mellett konstruált terv utasí­tásai szerint, hanem a piac törvényeihez alkalmazkodva formálják tevékenységü­ket. Ma többé-kevésbé aszerint formál­ják - a külső és a belső piac keresletét tartják szem előtt, termékeik várható eladhatósága szabja meg magatartásu­kat -, mi tehát akkor, ilyen körülmények között a népgazdasági terv funkciója? Ha a piaci folyamatok döntik el, mit érdemes termelni, mit nem, és miből, mennyit kell, akkor mi a szerepe a népgazdasági terv­nek? Olyan kérdés ez, amely ma sokakat foglalkoztat. Ha nem is teljes, de részleges választ ad a kérdésre a felfogás, amely szerint a miénk amolyan vegyes gazdaság: egy­idejűleg orientálja a piac, és szabályoz­za a terv. Mert a piac ugyan nagyjából megfelelően tájékoztatja a gazdálkodó szervezeteket a teendőkről, ám mi nem mondunk le a piac szabályozásáról sem. A vállalatok elkészítik a maguk mikro- szintű terveit, de a kormány is elkészíti a magáét, hiszen a kormánynak is gazdál­kodnia kell az erőforrásokkal. A népgaz­dasági terv meghatároz bizonyos priori­tásokat - kiemelten fejlesztendő ágaza­tokat - meghatároz bizonyos mennyisé­geket, amelyek megtermelését nem nél­külözhetjük, de nem szabja meg a részle­teket, kivált nem utasítja a termelőket. Több változat A terv akkor jó, ha kellő információval látja el a gazdálkodó szervezeteket, és ha segít a népgazdasági célokat úgy meg­valósítani, hogy azok elérése a vállalatok saját érdekeivel is találkozzon. Egy olyan makroszintű terv, amelyik a vállalati parti­kuláris érdekekbe ütközik, ésszerűtlen és megvalósíthatatlan. Mint a központi tervezésben dolgozók elmondják, a hosszú távú tervek ma már több variációban készülnek, számolva a piac - különösen a külpiac - igényei­nek változásával. Mert ha több elképzel­hető jövő van előttünk, ha lehetőségeink a külső és belső változásoktól függően többféleképpen alakulhatnak, akkor többféle stratégiára, többféle gazdasági koncepcióra van szükségünk, amelyek közül azután a legmegfelelőbbnek lát- szót alkalmazhatjuk. A tervezési folya­matban manapság az alku is helyet kap; nézetek és érdekek ütközése, azok egyeztetése jellemzi a makroszintű ter­vezést. Mégsem mondhatjuk, hogy ter­veink jók, sikeresek, megvalósíthatók. Talán még egyetlen olyan három- vagy ötéves terve sem volt a magyar gazda­ságnak, amely hiánytalanul teljesült, s az utóbbi idők kevés terveiről sem lehet ezt minden vonatkozásban elmondani. Meg­lehet ennek az is az oka, hogy a tervezést még távolról sem sikerült társadalmasí- tani, hogy a tervezés még ma is szinte ki­zárólag az arra felhalmozott központi in­tézmény dolga, joga. Nem irányít: befolyásol Többen vélekednek viszont úgy, hogy nem lehet sikeres a tervezés, ha kizárja a mindennapi embert, mondván: csak a szakemberek ismerhetik a gazdasági fo­lyamatokat, azok nagyobb összefüggé­seit. Erősödik az a nézet, miszerint a tár­sadalom nem zárható ki a tervezésből: csakis a tervezés társadalmasítása ve­zethet eredményre. Ahhoz azonban, hogy a népgazdaság stratégiájába töb­ben szólhassnak bele, olyan politikai in­tézményrendszer, olyan demokratizmus is szükséges, amilyen nálunk egyelőre nem alakult ki. Amiből levonhatjuk a kon­zekvenciát: a gazdasági reformfolyamat nem bontakozhat ki társadalmi reform nélkül. Az idei népgazdasági terv a koráb­biaknál már jobban számol a realitások­kal, a piaci folyamatokkal, de számos te­kintetben még magán viseli a korábbi tervezés vonásait. Egyes kitételei még irányítani és befolyásolni igyekeznek a gazdaság szerepőit, de azért már szinte mindenki belátja, elismeri, hogy a befo­lyásoló típusú terv a reális: az, amelyik úgy valósítja meg a társadalom céljait, hogy a gazdálkodó szervezeteket azok megközelítése, elérése irányába befo­lyásolja. Ma, amikor erősödnek a piaci hatások, amikor növekszik a vállalati önállóság, a népgazdasági tervezésnek olyan irány­ba kell változnia, hogy egyfelől a tervezé­si folyamat társadalmibbá váljon, másfe­lől maga a terv inkább befolyásolja, sem­mint irányítsa a gazdálkodókat. így kap­csolható össze a piacgazdaság a terv- gazdálkodással. ZS(JZSA Lőrincz L. László - kérésre - mongol nyelven is dedikálta könyveit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom