Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19. Képújság 3 A tagkönyvcseréröl Cselekvő gondolkodás és akarat Az MSZMP Központi Bizottsága múlt év júniusában döntött a párttagsági könyvek cseréjéről. A pártalapszervezetek vezetőségi tagjai, a bizalmiak a tag- könyvcserét megelőzően minden párttaggal beszélgettek a párt politikájáról, a párthatározatok helyi végrehajtásáról, az előttünk álló feladatok megoldásáról, az irányító pártszervek, a pártalapszervezetek és a párttagok munkájáról. A beszélgetések tapasztalatait, az abból adódó feladatokat március végéig összegzik a pártalapszervezetek. A tagkönyvcsere előkészítésének eddigi legfontosabb tapasztalatairól beszélgettünk Herczig Ferenccel a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjével.- A párton belül régi és rendszeresen alkalmazott módszer a tagsággal folytatott beszélgetés, mint például az éves beszámoló taggyűléseket vagy a kongresszusokat megelőző párbeszédek. A tagkönyvcserék során sem új ez a módszer, hiszen ezek nem szűkültek le soli ha az adminisztrációra, mindig fontos politikai feladatokkal, tartalommal is összekapcsolódtak. Mégis, miben jelentettek újat a mostani elbeszélgetések?- A régi gyakorlat valóban sok új tartalmi elemmel párosult. A tagkönyvcsere legfontosabb célkitűzéseit, - mozgósítson a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtására, és a párt eszmei, politikai, szervezeti cselekvési egysége megújuljon - egy minőségileg más, bonyolultabb társadalmi-gazdasági környezetben kellett megvalósítani. Új minőséget jelentett az is, hogy a párton és a társadalmon belül a demokrácia fejlődésével, a véleménynyilvánítás nyíltabb, őszintébb lett, a közügyek iránt is érdeklődőbbek az emberek. Bár párttagok beszélgettek, de olyan kérdésekről, amelyek a társadalom minden tagját érintik és érdeklik, ezért a párttagság véleményében a környezet véleménye is jelen volt. A beszélgetések legfontosabb kérdései is ezért kaptak széles körű nyilvánosságot. I- Mindez nyilván érződött a beszélgetések hangvételében, hangulatában is...- Igen. Ha azt mondom - bár ez csak egy számszerű mutató -, hogy a beszélgetések közül sok két-három órás volt, már sejteti, hogy a párttagok alaposan felkészültek arra, hogy a Központi Bizottság kérésére elmondják véleményüket az ország dolgairól, a helyi munkáról, saját tevékenységükről. Mégpedig nagyon kritikusan, sok helyen önkritikusan, de megfontoltan, nagy felelősségérzettel, a valós helyzet feltárásával, a jobbítás szándékával. Azzal az igénnyel, hogy egy ténylegesen hatékonyabban működő, határozottabb értékekkel rendelkező, anyagi, lét- és tudati biztonságot nyújtó, még demokratikusabb, emberközpon- túbb társadalomban tudjanak élni. I A legtöbb párttag ezért szívesen vállal több munkát, hajlandó másképp, még jobban dolgozni.- Emellett pesszimista, kilátástalansá- got, elbizonytalanodást tükröző vélemények is voltak, különösen gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai kérdésekben. Mondhatjuk azt is, hogy a vélemény- cserék a napi politikai aktualitások hőmérője volt: más került a beszélgetések középpontjába, amikor például az adóreform bevezetése, más, amikor a bérbruttósítás folyt a gyakorlatban. I- Említette, hogy a jobbítás igényében, a másképp, a jobban végzett munka szándékában egységes volt a párttagság véleménye. Hallhatnánk arra néhány konkrét példát, hogy miben másképp és jobban?- Sokan foglalkoztak a párt vezető szerepének érvényesülésével, érvényesülésének feltételrendszerével. Fontosnak tartják, hogy a legfontosabb társadalompolitikai kérdésekről a párt Központi Bizottsága döntsön, de igénylik, hogy a párttagság előtte véleményt mondhasson, illetve a döntést követően pontosan tudják, mi az, amit tenniük kell a végrehajtásért, mi az, ami mellett ki kell állni, mi az, amiben önállóak. Többen az érdekfeltárás, érdekegyeztetés gyakorlati gondjaival foglalkoztak. Aggódással és felelősen szóltak az önálló jövedelemmel nem rendelkező és pályakezdő fiatalok, a kis jövedelmű, egyedülálló idősek helyzetéről, a megoldást a közösségi gondoskodásban látva. A kibontakozási program kapcsán szinte egységes a vélemény abban, hogy megvalósításához nélkülözhetetlen az érdekeltségen, a teljesítményelven alapuló munka feltételrendszerének biztosítása. De felvetették a vezetők, a vezető testületek felelősségét is, kifogásolva a végrehajtás következetlenségeit, bírálva a döntésre érett kérdések elodázását, a korrupció, az összefonódások vélt vagy válós tényét. Joggal tették szóvá a párttagok saját környezetükben is a munkahelyi elemi rend, fegyelem hiányát, a vezetői következetlenségeket, vagy a termelési feltételek hiányosságait. I- Már az eddigiek is sugallják, hogy a pártnak is meg kell újítani munkamódszerét, munkastílusát... Mit mondtak erről a párttagok?- A nagy többség véleményét három szóval ki lehet fejezni: nyíltság, nyilvánosság, beavatottság. Nagy az igény az őszinte, nyílt eleven politizálásra, a politika alakításában való részvételre. Sokan fogalmaztak úgy, hogy azt a párbeszédet, amely a tagkönyvcsere kapcsán folyik, a pártélet napi gyakorlatává kell tenni. És ebben nemcsak az igény, a szándék is tükröződik. így gondolták végig a pártalapszervezet életét, a taggyűlések, a pártoktatás tartalmát, a tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban végzett munkájukat, felkészültségüket, tájékozottságukat, vitakultúrájukat, és sorolhatnám a pártmunka helyi gyakorlatának elemeit. Ez is mutatja, hogy a párttagság igénye párosul egy cselekvő gondolkodással és akarattal. I- A beszélgetések során a párttagok egyéni munkája is megmérettetett: megfelelnek-e a párttagsággal járó követelményeknek, hogyan látják el szakmai feladataikat, a pártmegbízatásokat?- A pártalapszervezetek vezetőségeinek értékelése és a párttagok önértékelése kritikus, a konkrét munkát minősítő, feladatmeghatározó volt. Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy a párttagok nagy többsége tudatosan, fegyelmezetten, bár sokszor önmagával vívódva, tisztességesen végzi munkáját, továbbra is vállalja a párttagsággal járó felelősséget. I- Ez egyúttal azt is jelenti, hogy voltak, akik tovább nem vállalják?- Igen. A megye mintegy 16 ezres párttagságának közel 6 százaléka döntött úgy az egyéni beszélgetések során, hogy jelzi kilépési szándékát, illetve a pártélet elhanyagolása, a tagdíjfizetés elmulasztása, a példamutatás hiánya vagy a kötelező átjelentkezés elmulasztása miatt a pártvezetőség kezdeményezte a kilépést. A kilépők nagyobb része családi okokra, betegségre hivatkozva nem vállalja tovább a párttagsággal járó követelményeket, voltak, akik egyéni vélt, vagy valós sérelemre hivatkoztak, vagy a tagdíjat tartják magasnak. Többen nem értenek egyet a párt jelenlegi gazdaságpolitikájával, életszínvonal-politikájával, vagy a helyi végrehajtás gyakorlatával. A kilépők egyharmada nem indokolta elhatározását. I- Az elbeszélgetések sok politikai tapasztalatot hoztak. Mi lesz mindezek sorsa?- Azt akarjuk, hogy egyetlen érdemi észrevétel se sikkadjon el, és a párttagság mielőbb a gyakorlatban is érezze, érdemes volt véleményt mondania, javaslatot tennie. A tapasztalatok azon része, amely helyben hasznosítható, már a mostani beszámoló taggyűléseken elfogadott feladatok között szerepel. A közeljövőben az irányító pártszervek is értékelik az elbeszélgetések tapasztalatait, megfogalmazva saját tennivalójukat. Az észrevételek tekintélyes részét pedig a Központi Bizottság hasznosítja munkája során. ■ - Köszönöm az interjút. KAMARÁS GYÖRGYNÉ HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Ez vonatkozik az országra, de azt hiszem, Tolna megyére is. Csak emlékeztetőül néhány önkényesen kiragadott fontosabb esemény: KSZE-közgyűlés Szekszárdon, a március tizenötödikéi meg- melékezések országszerte, az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, no és talán már végérvényesen és visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz... Ez utóbbi, persze, nem igazán szenzáció, de manapság minden apró jó hírnek örülnünk kell, és gondjaink is elviselhetőbbnek tűnnek, ha élvezhetjük a ragyogó napsütést. Problémáink persze ettől még nem oldódnak meg, ahhoz nekünk is tennünk kell valamit, de legalább kedélyállapotunk lesz kissé jobb az eddiginél. Miniszterelnöki látogatás A múlt hét végén - talán nem túlzás, ha ezt mondom - Szekszárdra figyelt, ha nem is a világ, de az ország mindenképpen. A KSZE Növénytermesztési Rendszer közgyűlését ugyanis megtisztelte jelenlétével Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, aki mostanában mintha kevesebbet szerepelne a nyilvánosság előtt, mint tavaly, de beszédeit, nyilatkozatait a lakosság nagy figyelemmel kíséri. Még akkor is, ha szavai nem mindig optimizmussal teltek, és kevés vigasztalót tartalmaznak az átlagember számára, hiszen gazdasági és társadalmi gondjaink közismertek, nehéz is lenne rózsaszínű Grósz Károly a pécsi körzeti stúdió munkatársának nyilatkozik képet festeni jelenlegi helyzetünkről. Mégis kíváncsian várják az emberek megnyilatkozásait, mert általános vélemény, hogy a rossz hír is „jobb” a semmilyen hírnél. Nem célom feltalálni a „glasznoszty” magyar változatát, de azt hiszem a korábbinál gyorsabb és teljesebb tömegtájékoztatás, feltétlenül a megváltozott személyi összetételű kormány javára írandó, s talán nem tévedek, ha azt mondom: sok minden másképp és jobban alakulhatott volna, ha a nyíltabb tájékoztatáspolitika előbb kapott volna nagyobb teret. Az is igaz, hogy a problémák csak attól, hogy beszélünk róluk, még nem oldódnak meg, de a hiba kijavítása könnyebb, ha már ismerjük a mibenlétét, s ehhez ad segítséget a nyíltság. A bajok elhallgatása, a hibák eltussolása még sohasem vezetett jó eredményre, többre megyünk az együtt gondolkodással. Nem titkolt célja Grósz Károly több megyében tett látogatásának a közvetlen információszerzés. Bízom benne, hogy miniszterelnökünk rövid ittléte ellenére megismerkedhetett nemcsak a KSZE, hanem a megye többi jól vagy kevésbé jól gazdálkodó üzemeinek, szövetkezeteinek eredményeivel is, de nehézségeivel, gondjaival is. Hiszen reális képest csak ily módon alkothatnak vezetőink gazdaságunk jelenlegi helyzetéről, ha a fény mellett az árnyék is a tudomásukra jut. „Ej, ráérünk arra még...” Nemcsak szűkebb hazánkban, Tolna megyében, de országszerte megfigyelhető, hogy az egyébként is megcsappant számú beruházásaink milyen vontatottan haladnak, milyen hosszú idő telik el az „alapkőletételtől” a befejezésig. A példák hosszú sora mindenki előtt ismert, most csak két szekszárdi építkezésre utalok: a sportcsanokra, és az autóbusz-pályaudvar bővítésére. Évek óta húzódik a létesítmények megépítése, pedig mindkettőre nagy szüksége lenne a lakosságnak. Már hallom is a magyarázatot: nincs rá elég pénz, mármint a munka gyorsítására. Tőkeszegény világunkban ez hihető is, azonban érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az időveszteség mennyi kárt okoz népgazdaságunknak. Az elkoptatott frázisra, miszerint az idő pénz, már nem illik hivatkozni, de egy közgazdasági kategóriát, az elmaradt hasznot már érdemes lenne figyelembe venni. Vagyis azt, hogy ha egy termelő üzem fél vagy egy évvel korábban megkezdheti termelését, akkor az így nyert idő alatt mekkora gazdasági eredményt hozhatott volna az ország számára. Vagy - példánknál maradva - egy sportcsarnok mondjuk egy év alatt hány jelentős eseménynek adhatott volna otthont. S van már példa arra hazánkban, hogy az ilyen intézményeket is lehet gazdaságosan üzemeltetni... A lassúságra nem lehet logikus indok az építőipar kapacitáshiánya, mert pontosan a beruházások számának csökkenése miatt ma már inkább az építő vállalatok „futnak” a megbízások után, s nem érdekük a munkák halogatása. Azt hiszem, e téma sokkal alaposabb elemzést igényelne, mint ami ezen cikk kereteibe belefér, csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: a közeimben idézett halhatatlan Petőfi-sorokra, hogy a Pató Pál-szemlélet nehogy eluralkodjon közéletünkben még jobban. Mert „már nem érünk rá arra...” Tanácskozások - télen A tanácskozások hagyományos időszaka hazánkban a télre, tavaszelőre esik. Érthető, hiszen ha már lovasnemzet nem is vagyunk, de mezőgazdasági mindenképpen, hiszen aki nem föhivatásból foglalkozik a növényekkel vagy az állatokkal, az legalábbis hobbikertet művel, s nyáron, ősszel nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. Zárszámadások, küldött- és közgyűlések, ifjúsági parlamentek, ismeretterjesztő előadások sora követi egymást mostanában, váltakozó sikerrel. Ahol jó gazdasági eredményeket értek el, ahol az ifjúság úgy véli, hogy érdemben foglalkoznak a véleményével, ahol érdekes témában jó elődót hallgathat a közönség, ott nyilván nagy lesz a siker. Hallottam, hogy a héten több gazdasági egységben elmaradt a tervezett ifjúsági parlament. Okként a fiatalok közömbösségét szokás ilyenkor felhozni, amiben van is némi igazság, de feltűnőnek találom, hogy általában az emberek, s ezen belül az ifjúság is többnyire csak a hivatalos fórumokon nem mutat érdeklődést társadalmunk problémái iránt. Az utcán, az autóbuszon, a vendéglátóhelyeken, családi körben viszont mindenkinek megvan a véleménye, s annak hangot is ad. Az ifjúság különösen problémaérzékeny, s merészebb is mint a felnőtt korosztály, jobban ki merik nyilvánítani érzéseiket, ha van, aki meghallgatja őket, és érdemben tárgyal velük. Ha egy üzem vezetősége ilyen, akkor náluk biztos, hogy nem maradt el a parlament, s a fiatalság sem bizonyult érdektelennek. De ahol nem jelent meg az ifjúság, nem használták ki a fórum adta lehetőségeket, biztosak lehetünk abban, hogy a fiatalok a hibásak? WAGNER DEZSŐ Nem lehetne gyorsabban? Magyar baráti társaságok budapesti találkozója Pénteken Budapesten megkezdődött a külföldön működő magyar baráti társaságok vezetőinek találkozója. A Nemzetközi Kulturális Intézet rendezvényére négy kontinens 21 baráti társasága képviseletében érkeztek vendégek. A házigazdák nevében Nádor György, az intézet főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár tartott konzultációval kísért előadást a magyar külpolitikáról. Az ötnapos rendezvénysorozat keretében a mai Magyarországot bemutató előadásokat és tapasztalatcseréket tartanak. A vendégek találkoznak a politikai és a kulturális élet számos vezető személyiségével: megtekintik a Budapesti Tavaszi Fesztivál több rendezvényét, s ellátogatnak Pannonhalmára és Bábolnára is. Hagyomány már, hogy a Nemzetközi Kulturális Intézet háromévenként vendégül látja a baráti társaságok képviselőit, segítséget nyújtva a reális Magyarországkép kialakításához. Ezúttal neves szakemberek - a magyar külpolitika mellett - a gazdaságpolitika alakításáról, a kibontakozási programról, a tudományos és a kulturális élet időszerű kérdéseiről és a nemzetközi kapcsolatokról adnak tájékoztatást. Lehetőség kínálkozik a társaságok munkájával kapcsolatos tapasztalatok megbeszélésére: először kapcsolódnak a programba a Magyarországon megalakult baráti társaságok vezetői is.
