Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

1988. március 18. 2 NÉPÚJSÁG Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.)- A most napirendre kerülő élelmiszer- törvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Az ágazat gyors ütemben megújuló gyártmányaival az iparágak között nagy súlyt képvisel. A foglalkoztatottak szá­mát, a termelés értékét tekintve ott van közvetlenül a legnagyobb iparágak mö­gött. Élelmiszeriparunk teljesítménye 1960 és 1970 között megkétszereződött, 1970-től napjainkig ugyancsak majd­nem kétszeresére nőtt. Hazánkban ez az ágazat az elmúlt években a hazai ipari teljesítmény 17-18 százalékát adta. A mezőgazdasági termények, termékek 65 százalékát dolgozza fel, teszi értékeseb­bé, szállításra alkalmasabbá. A népgaz­daság fizetési mérlege oldaláról oly fon­tos élelmiszergazdasági exportnak meg­közelítően 60 százalékát adják az élelmi- szeripari üzemek. Az 1976. évi élelmiszertörvény meg­szüntetése óta olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszer- iparunkban, amelyek igénylik módosítá­sát. S igénylik ezt az előttünk álló felada­tok, a kormány munkaprogramja is. Érdemleges, a törvény módosítását igénylő változás az, hogy az utóbbi idő­ben külföldön is, itthon is új technológiák jelentek meg. Összefoglalva azokat a vál­tozásokat, amelyek a törvény módosítá­sát indkolják, megállapíthatjuk, hogy az élelmiszergyártás mintegy 6000 terme­lőegysége sok tekintetben más viszo­nyok közé került, munkájával szemben új követelmények támadtak. Mindehhez hozzá kell igazítanunk a törvényt, hogy az következményeivel, előírásaival a ma céljainak megfelelően ösztönözze az ágazatban dolgozó több mint kétszáz­ezer ember munkáját. A törvénymódosítás talán legfonto­sabb része a termékengedélyezésre, a minőség meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonat­kozik. E téren - alkalmazkodva a bevált nemzetközi tapasztalatokhoz - jelentős az egyszerűsítés, de egyértelműbb s kö­vetkezetesebb az ellenőrzés. A termék milyenségének, minőségé­nek meghatározása a hatóság helyett a legilletékesebb, a termelő feladata. Az el­lenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az előállítás megkezdésétől, annak befejezéséig ellenőrizni. Váncsa Jenő szerint az élelmiszeripar­ban a feldolgozottsági fok növelésével hosszabb távon akár többszörösére is gyarapítható az előállított érték. Ezzel a Váncsa Jenő ténnyel mindenképpen számolnunk kell. Minél magasabb feldolgozottsági fokot ér el egy-egy termék, annál jobban érté­kesül a piacokon. Itthon is növekszik a jobban feldolgozott termékek iránti ke­reslet. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élel­miszer-ellátása nagyon fontos eleme a társadalmi közérzetnek, a közhangulat­nak. A kormány azzal számol, hogy a ha­zai élelmiszer-fogyasztás tömege az idén a tavalyi marad, vagy kis mértékben nő. Gyakorlatilag minden élelmiszerből - s legfőképpen az alapvető élelmiszerekből - jó, kiegyenlített színvonalú ellátásról gondoskodunk. Következetesebben kell szolgálnia az idén is, a jövőben is élelmi­szeriparunknak a korszerű táplálkozás követelményeit. Az élelmiszerexportról kifejtette: a megkötött termelési szerződések, a ter­melői törekvések alapján elmondható, hogy ehhez és a hazai feladatok teljesíté­séhez a mezőgazdaság megtermeli az árualapot. Az élelmiszeripari vállalatok termelésszervező munkájától, belső munkarendjétől, fegyelmétől, piachoz igazodó képességétől azonban igen sok függ. Az irányításnak, az élelmiszeripari vállalatoknak sok kihívásra kell válaszol­niuk. Meggyőződésem, hogy képesek erre. Az irányítás feladata, hogy megteremt­se a kibontakozás lehető legjobb körül­ményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirányí­tás, -működtetés reformja, ez a kormány elfogadott munkaprogramja. Az előttünk álló élelmiszertörvény-javaslat össz­hangban van ezekkel. Ezért, amikor a kormány nevében beterjesztem s vitára bocsátom a javaslatot, egyben elfoga­dásra is ajánlom - mondotta befejezésül Váncsa Jenő. Hozzászólások BIACS PÉTER (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóin­tézet főigazgatója a törvényjavaslat bi­zottsági előadója elmondotta: a szabá­lyozás egyszerűsítése azt is jelenti, hogy az élelmiszerekre vonatkozó törvény tel- jeskörűbbé válik. KOPP LÁSZLÓNÉ (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 21. vk.), a szerencsi Édes­ipari Vállalat osztályvezetője szóvá tette, hogy a módosítás révén nem szűnnek meg a hatósági ellenőrzésben tapasztal­ható párhuzamosságok. MORAVCSIK FERENCNÉ (Bács-Kis- kun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára az egészséges, korszerű táplálkozásra vo­natkozó fejezeteket hiányolta a törvény- módosításban. SOMLAI GYULA (Vas m„ 6. vk.), a Hús- csibenevelő Társaság igazgatója java­solta a MÉM-rendeletben megfogalma­zott fogyaszthatósági és minőségmegőr­zési időtartamok felülvizsgálatát, azok meghosszabbítását több élelmiszer ese­tében. LÁSZTITY RADOMIR (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára üdvözölte, hogy a törvénymódosítási javaslat a mi­nőség javítására, a fogyasztók érdekei­nek védelmére helyezi a hangsúlyt. Váncsa Jenő válaszában megköszön­te a hozzászólásokat és elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élel­miszer előállításához magasabb színvo­nalú technológia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak, kereske­dőknek azonban maradéktalanul ki kell használni a már meglévő lehetőségeket is. Szólt arról, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskedelemben, amíg a fo­gyasztóhoz eljut. A termelőknek, a feldol­gozóknak és a kereskedőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő minőséget. Ezt igyekeznek a törvény eszközeivel alátámasztani.- Tudomásul kell venni - húzta alá -, hogy nincs többféle minőség a piacon. A hazai, a szocialista és a tőkés piacra egy­aránt minőségi árut kell gyártani. Egyetértett azokkal a képviselői hoz­zászólásokkal, amelyek a korszerű táp­lálkozás fontosságát hagnoztatták. Beje­Parlamenti jegyzet Kit képvisel a képviselő? Az a vád érte a képviselőket - az Országgyűlési tudósítások megélénkülése miatt is -, hogy szerepelnek. Hozzászólásaikat a parlamenti publikumnak, a közvéleménynek, vagyis válasz­tóiknak mondják. Miért baj ez? A képviselőnek nem a választói bizalmának kell megfelelnie? Vagy elítélhető-e az a képviselő, aki népszerű akar lenni, gondolván a következő választásra, ahol ismételten - remélhetjük, hogy így lesz -meg kell küzde­nie a szavazatokért? Természetesen ezeket a vádakat a képviselők visszautasít­ják. A tudósító - fenn ülve a karzaton - próbálja figyelni a fel­szólalókat, szerepelnek-e? A két nap során - az interpelláció­kat is beleszámítva - nem hallott egyetlenegy olyan felszóla­lást, ami a televízió-kameráknak szólt csupán. A közlekedésről szóló vitában feltűnt, minden megye elmaradott az országos átlaghoz képest. Az egyik a főútvonalak sűrűségében, a másik a bekötő utak silánysága miatt, a harmadik pedig a hidak hiá­nya okán hátrányos helyzetű. Ez utóbbi tény feltéteti azt a kérdést: kit képvisel a képviselő?- Addig míg társadalmi szinten nincs tisztázva az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdek, addig a képviselő sem tud­ja, hogy melyiket is képviseli - mondja Bozsó Jánosné, gyönki képviselő, a Tolna megyei képviselőcsoport vezetője.- Többnyire egységesen lépünk fel akkor, ha a megyét érin­tő kérdés kerül napirendre - veti közbe Varga János iregszem- csei képviselőnk.- Nehéz ezt így kimondani - kapcsolódik a beszélgetésbe Solymosi József, bonyhádi képviselő - egységes álláspontot alakítunk ki, de azért mégis egyénileg döntünk és képviseljük mindig azt az érdeket, amit fontosnak tartunk.- Van olyan eset is, amikor nem szabad a helyi és pillanatnyi érdeket szem előtt tartani, hanem a jövőt kell képviselni - mondja el véleményét Bozsó Jánosné. Dilemmába is kerültek a képviselők a tsz-törvény kapcsán. Nem elégedettek vele, de azt mondják, hogy a réginél jobb, ezért támogatni kell, végül megszavazták. A gondokat az is okozta, hogy félnek: a mezőgazdasági szö­vetkezetnél is visszarendeződés lesz, vagyis a mostani jól prosperáló és legtöbb helyen ideális nagyságú szövetkezete­ket apró kisszövetkezetekké vagy szakcsoportokká alakítják. Ennek gátat kell szabni, mert máskülönben óriási károkat oko­zunk a magyar mezőgazdaságnak.- Beszéltem erről Váncsa Jenő elvtárssal is - mondja Varga János - Azt is elmondtam, hogy elállók a felszólalástól, mert ebben a törvényben a lehetőséget látom, azt, hogy tényleg de­mokratikusabb vezetés valósítható meg és önállóbbak lehet­nek a mezőgazdasági szövetkezetek. Messze kerültünk - látszólag - az eredeti kérdéstől: kit kép­visel a képviselő? Ahhoz, hogy megfeleljen választói igényének, hogy jól ellás­sa a feladatát több információra, több konzultációs beszélge­tésre lenne szükség. Egy-egy kérdésre jó lenne kikérni szak­emberek és a választók véleményét. Erre azonban időhiány miatt és a parlamenti anyagok titkossága miatt nincs lehetősé­ge a képviselőnek. Azt is át kell majd gondolni, hogy mennyire leterhelő képviselőnek lenni. A választók elvárják - joggal -, hogy köztük legyen, hogy érzékeljen, reagáljon minden kér­désre, hogy mindenről szakszerű és pontos tudása legyen. Csak hát lehet-e ezt társadalmi munkában csinálni? Az a ta­pasztalat, hogy a képviselők egy része nem gondol a követke­ző választásokra, hiszen egyszerűen fáradt, ami felvetteti vele: vállalja-e ezt a lekötöttséget? Természetesen a kérdés költői, mert az országgyűlési képviselő szerepe egyre nagyobb lesz, és társadalmi presztízse is nő. Az ország legmagasabb fóru­mának tagjának lenni, még ilyen nehéz helyzetben is nagysze­rű dolog, ami kárpótolja, feledteti a fáradtságot. Az, hogy szóba kerülnek keménynek látszó kérdések is ve­lük kapcsolatban, az összefüggésben van a megújuló kor­mányzati munkával, a társadalomban zajló kibontakozási fo­lyamatokkal. Simon Péter paksi képviselő szerint a korábban elhangzott kérdések nem merülnek fel akkor, ha lesz arra lehetőségük, hogyha választóik véleményét egy-egy témakör megvitatása előtt kikérhetik, mert akkor minden esetben kiderül: a képvise­lő a publikumnak beszél-e a népszerűség keresése miatt, vagy választói, azaz az ország érdekét - mert a kettőnek eggyé kell válnia - képviseli a Parlamentben. HAZAFI JÓZSEF lentette, hogy elkészítik az Élelmiszer­könyvet, ezzel is segítve a versenyképes élelmiszerek előállítását. Az ellenőrzésről kialakult vitára reagálva a miniszter java­solta, hogy a törvényben rögzítsék: a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértés­ben döntse el ezeket a kérdéseket, ma­gukra vállalva a felelősséget. Egyetértett azzal a javaslattal is, amely indítványozta, hogy a bébiételeket, kü­lönleges, diabetikus termékeket ne le­hessen leértékelni s így forgalomba hoz­ni. Végül az élelmiszer-minőség javítása érdekében figyelembe ajánlotta azt az el­vet, amely szerint „a vevőnek mindig iga­za van”. Határozathozatal következett. Az Or­szággyűlés Jogi, Igazgatási és Igazság­ügyi Bizottsága, valamint Mezőgazdasá­gi Bizottsága három módosító javaslatot fűzött a törvényjavaslathoz. A képviselők először erről szavaztak. Az Országgyűlés a két bizottság módosító javaslatát egy­hangúlag elfogadta. Külön szavaztak Ko­vács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) vitában elhangzott javaslatáról, amelyben indít­ványozta, hogy a fogyasztói érdekek vé­delme miatt a minőséggel kapcsolatos átfogó kérdésekben a KERMI szava le­gyen a döntő, ne a gyártóké. Váncsa Je­nő reagálva a javaslatra elmondta, hogy a képviselővel egyetért. A képviselők a miniszter válaszát há­rom ellenszavazattal és két tartózkodás­sal elfogadták. Végül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról döntött a Parlament. A képviselők a mó­dosításról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban, és a már megszavazott mó­dosításokkal részleteiben - egy ellen- szavazattal és egy tartózkodással - elfo­gadták. A pénzügy- miniszter tájékoztatója Ezután Villányi Miklós pénzügyminisz­ter tájékoztatta a képviselőket az új adó­rendszer bevezetésének első tapaszta­latairól, az ezzel összefüggő árproblé­mákról, a termelés év eleji megindulásá­val kapcsolatos kérdésekről. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Parlament tavaly őszi ülésszakán fogad­ta el a kormány stabilizációs munka- programját. A végrehajtás részét jelentő idei gazdasági folyamatok még kevéssé ítélhetők meg, részletes beszámoló tehát csak a parlament nyári ülésszakán lehet­séges. 1988. első két hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi len­dülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az ipar ter­melése a tavalyi első két havinál 1,3 szá­zalékkal több. A kivitelező építőiparé kiugróan nőtt. Ebben nagy a szerepe an­nak, hogy tavaly kemény, az idén pedig enyhe volt a tél. Az idei évkezdéskor a gazdasági folyamatokra természetesen hatott a múlt évi felvásárlási láz. A terme­lési és forgalmazási folyamatok azonban fokozatosan visszaállnak normális med­rükbe. Az első két hónapban - összeha­sonlító áron számítva - a tavalyihoz ké­pest 9-10 százalékkal kisebb a kiskeres­kedelmi forgalom. Megállt a lakossági betétállomány csökkenése, sőt, ha a szokásosnál jóval kisebb összeggel is, de nőtt a betétállomány. Az állami költ­ségvetés első két havi hiánya jóval keve­sebb, mint egy évvel ezelőtt. Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskedelem. Az év első két hónap­jában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az import lénye­gében a tavalyi szintű, a külkereskedelmi passzívum a múlt évinek egyharmada. Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénzfolyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a belföldön felhasználható áruk értékénél nagyobb pénzmennyiség van. Az idei terv előkészítésekor olyan döntés született, hogy további, az érde­keltséget már sértő vállalati adóemelé­sek, vagy a lakossági jövedelmeket ter­helő intézkedések helyett a hitelezésben célszerű szigorúbb gyakorlatot érvénye­síteni, tudatosan számolva azzal, hogy ez magasabb követelményeket támaszt, fe­szültségeket teremt a nem jól gazdálko­dóknál, ha azok nem racionalizálják te­vékenységüket. A helyes cél megvalósítása nem jó módszerekkel történt. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a hitelállomány gyakorlatilag nem csökkent, az idén eltelt két és fél hónapban pedig növekedett, már az év végén is jelentkeztek, az év ele­jén pedig felerősödtek a finanszírozási gondok a vállalatok működésében, nem­egyszer olyan vállalatoknál, szövetkeze­teknél is, ahol ez nem állt szándékunk­ban. Ennek több oka volt. A pénzügyi kormányzat a vállalatok költségvetési kapcsolatait áttekintette, és lehetővé tet­te az adóbefizetések időbeni széthúzá­sát, gyakoribbá tette a költségvetési ki­utalásokat. Mind az 1988. évi népgazdasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elengedhetetlenné teszi a szigorú pénz- politika folytatását, felhasználva termé­szetesen az eddigi tapasztalatokat. Dön­tés született, hogy az érdekeltek dolgoz­zanak ki olyan módszereket, amelyek a következő hónapokban egyrészt lehető­vé teszik a jól dolgozó vállalatok hiteligé­nyeinek zavartalan kielégítését, a másik oldalról pedig - gazdaságpolitikánkkal összhangban - tényleges szelektivitást alkalmaznak és megszüntetik, de- leg­alább fokozatossan mérséklik az indoko­latlan pénzbőséget. Ezután a pénzügy- miniszter az új adórendszer bevezetését értékelte. Az átállás a gazdasági életben nem okozott nagyobb fennakadásokat, a be­vezetett adórendszer működőképes. A készletek átárazása megtörtént. A válla­latok, intézmények dolgozói a bruttósított béreket megkapták, a kifizetésekből a személyi jövedelemadó-előleget levon­ták. Az általános forgalmi adót megfelelő nagyságrendben befizetik, és az arra jo­gosultak visszaigénylik. Rendben foly­nak a társadalombiztosítási kifizetések. Az adórendszer előkészítéséhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előké­szítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgo­zására. Sok jogszabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány in­tézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kiske­reskedők közül az erre az időszakra jel­lemzőnél jóval többen szüneteltessék, esetenként abbahagyják tevékenységü­ket. Reméljük átmeneti folyamatról van szó. Az adóreformmal egyidejűleg mind a termelői, mind a fogyasztói árak szerke­zetében és arányaiban gyökeres váltó­Fotó: Gottvald Károly Tolna megyei képviselők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom