Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

1988. március 18. NÉPÚJSÁG 3 zások következtek be. Csökkent - külö­nösen a feldolgozóiparban - a termelői árakban lévő tiszta jövedelem és elvo­nás. Jelentősen nőtt a fogyasztói és ter­melői árszint különbsége. Az árrendszer változásainál az ipari termelői árak 3,3 százalékos csökkenésével számoltunk, ezzel szemben az ipari termelői árszínvo­nal januárban alig mérséklődött. Megvál­tozott a fogyasztási javak több mint két­harmadának ára is. Ennek hatása az ár­színvonalra a tervezett 7,6 százalékhoz igen közel áll, a januári fogyasztói árszín­vonal ugyanis az 1987 decemberit 8 szá­zalékkal haladja meg. Az adó- és árreform társadalmilag leg­inkább kritikusan fogadott és vitatott té­mája a gyermekruházati, különösen a csecseműruházati cikkek árának jelen­tős emelése. A kormány az árrendezés­hez kapcsolódóan az alapvető fogyasz­tási cikkek - köztük a gyermekruhák - áremelkedésének ellentételezéseként a gyermeknevelést könnyítő pénzbeni jut­tatásokat - január 1 -jétől, éves kihatását tekintve -13,4 milliárd forinttal emelte. Az előre jelzett évközi áremelkedésekkel együtt viszont a gyermekcikkek drágulá­sa összesen mintegy 11 milliárd forint. Az ellentételezés tehát meghaladja a gyer­mekruházati cikkek árnövekményét. Ki­fejezetten nehéz helyzetbe a többgyere­kes családok kerültek. A kormány intézkedésére és eseten­ként vállalati kezdeményezésre, az aránytalanul magas gyermekruházati árakat csökkentették, vagy mérsékelni fogják. Az árfeszültség enyhül majd, de változatlanul nagy a társadalmi igény a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi problémák enyhítésére. Vonatkozik ez különösen a csecsemöruházat adókul­csának csökkentésére. A gyermekes családok helyzetének ja­vítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtjük, mert e téren a pénzügyi lehetőségek hiá­nyában nincs mozgásterünk. Két-három megoldási javaslatot vizsgálunk. Felha­talmazást kérek arra, hogy az elképzelt lehetőségeket a Parlament ad hoc bizott­ságával együtt alakíthassuk ki. Ha olyan megoldásra jutunk - egyetértésben a szakszervezetekkel -, amely eldönthető a kormány hatáskörében, intézkedünk, és erről a nyári ülésszakon tájékoztatjuk a Parlamentet. Ha az intézkedés a Parla­ment döntését kívánja, javaslatunkat az Országgyűlés elé terjesztjük. Kérem eh­hez a tisztelt képviselők támogatását. Visszatérve a közvéleményt erősen foglalkoztató árkérdésekre, mint ismere­tes, az elmúlt napokban a Miniszterta­nács irányelvekben fogalmazta meg a vállalati árpolitika követelményeit. A kor­mány kötelezettséget vállalt arra, hogy terven felüli áremelést előidéző központi intézkedést nem hoz, állami, gazdasági intervencióval, a kínálat ösztönzésével, az érvényes árszabályok megtartatásá- val gátat szab az áremelkedéseknek. Az indokolatlan áremelések elleni fellépés­ben kéri a társadalmi szervezetek és a la­kosság együttműködését.- Hat képviselő javaslatot juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, amelyben ké­rik, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javí­tása érdekében hozzunk létre egy külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatá­val a kormány egyetért, és - más elő­irányzatok terhére - 300 millió forint át­csoportosítását tervezi e célra. A kor­mány nevében kérem ehhez a Parlament egyetértését - mondotta végezetül Villá­nyi Miklós. Az Országgyűlés a pénzügyminiszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepedési alap létesítését - a Pénzügyminisztérium tájé­koztatójában elhangzottaknak megfele­lően -12 ellenszavazattal és 10 tartózko­dással elfogadták. Újabb napirendi pontra áttérve Sarlós István, az Országgyűlés Építési és Közle­kedési Bizottságának, valamint a Telepü­lésfejlesztési és Környezetvédelmi Bi­zottságának együttes jelentését terjesz­tette a képviselők elé a Ferihegyi nemzet­közi repülőtér zajövezeteiben teendő környezetvédelmi intézkedésekről. A jelentéssel Dobos Ferencné képvi­selő és Urbán Lajos közlekedési minisz­ter egyetértett. A jelentésben foglaltakat az Országgyűlés egy ellenszavazattal és két tartózkodás ellenében elfogadta. Interpellációk Ezt követően további interpellációk hangzottak el. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai napköziotthonos óvoda óvónője a szociális és egészség- ügyi miniszterhez intézett interpellációt az abortuszbizottságok megszüntetése tárgyában. Kérte, vizsgálják meg annak a lehetőségét, miképpen lehetne ezeket a bizottságokat megszüntetni, a terhes­ségmegszakítás engedélyezésére más, az egyén szabadságjogait, az egészségi és a népességi szempontokat egyaránt figyelembe vevő módszereket kidolgoz­ni. Dr. Csehák Judit válaszában ismertet­te, hogy a bizottságokkal kapcsolatos döntés meghozatalánál választ kell adni arra, hogy szükség van-e erre, a ma már lényegében hatástalan korlátozásra. Ahhoz viszont, hogy ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezhessék, számos újabb intézkedésre van szükség. Nem lenne helyes az egész társadalmat érintő ügyben csak szakmai vélemények alap­„A tulajdonost ne szolgáljuk ki?” A Dombóvári Afész a kistelepüléseken Van, amikor a ráfizetést is vállalni keli... ján és szűk körben dönteni. Meg kell hall­gatni mások: a vallásos meggyőződésű emberek, az idősebbek és az érintettek, a fiatalok véleményét. A miniszter ezért azt javasolta az Országgyűlésnek, hogy a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, valamint a Szociális és Egészségügyi Bizottság rövid időn belül foglalkozzék a kérdéssel, és vitassa meg a lehetséges javaslatokat. Az interpellációra adott választ a kép­viselő, majd az Országgyűlés - két tar­tózkodással - elfogadta. MOVIK LÁSZLÓNÉ (Pest m„ 27. vk.), az Ácsai Nagyközségi Közös Tanács elnö­ke Vác város és környékének sorozatos villamosenergia-ellátási problémái tár­gyában interpellált az ipari miniszterhez. Az interpellációra Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár válaszolt. Az interpellációra adott választ a kép­viselő, majd az Országgyűlés - három tartózkodással - elfogadta. MORVAY LÁSZLÓ (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vál­lalat létesítményi főmérnöke a lakónyil­vántartástárgyában interpellálta belügy­miniszterhez. Horváth István belügyminiszter vála­szát az interpelláló képviselő elfogadta, az Országgyűlés pedig három tartózko­dással tudomásul vette. PÁLFI DÉNES (Zala m„ 3. vk.), a Nö­vénytermesztési és Minősítő Intézet Faj­takísérleti Állomásának vezetője az Or­szágos Árhivatal elnökéhez intézte inter­pellációját. Elmondta, hogy az ország 1962-ben befejeződött teljes villamosítá­sa új feszültséget szült, sértő, mára már elfogadhatatlan árkülönbséget teremtett a fővárosi és a vidéki áramfogyasztók kö­zött. A jelenlegi árak a népesség nyolc­van százalékát érintik - a képviselő sze­rint - hátrányosan. Kérte az árak egysé­ges megállapítását, azért is, hogy a la­kosság ne érezze ezt a fajta megkülön­böztetést. SZIKSZAY BÉLA államtitkár, az Orszá­gos Árhivatal elnöke - egyebek között - elmondta, hogy a kormány eddig is tett már két intézkedést az áramdíj-különb- ségek mérséklésére. Az úgynevezett éj­szakai áramdíjat országosan egysége­sen állapították meg. A másik intézkedés az volt, hogy az áramdíjak hatósági árváltoztatásakor - például 1987-ben - nem azonos száza­lékkal, hanem azonos összeggel emel­kedtek a tarifák. Szikszay Béla kijelentette: a kormány­zat célja a jelenlegi közigazgatási beso­rolásoktól függő áramdijrendszer meg­szüntetése, s egy, az önköltség átlagos szintjét kifejező, igazságos, országosan egységes tarifarendszer fokozatos meg­valósítása. Az egységesítés csak több ütemben lehetséges, mert kihatása egy budapesti háztartásnál 190 forintos, a kd' zségekben 30-40 forintos havi több­letterhet jelentene. Az interpelláló képvi­selő ismét szót kért, s kompromisszumos megoldást javasolt, mert az elhangzott választ, mint mondta: „így nem tudja elfo­gadni”. A rendezést két lépésben kérte úgy, hogy 1990-ben, tehát még ebben a tervidőszakban befejeződjék. Az államtit­kár válaszát az Országgyűlés nagy több­sége nem fogadta el, ezért a Terv és Költ­ségvetési Bizottság, valamint az Ipari Bi­zottság a témát megvizsgálja, és a követ­kező ülésszakon jelentést tesznek erről. A tárgysorozat végeztével PEJÁK EMIL (Bp. 56. vk.), a HNF budapesti bizottságá­nak vezető titkára jelentkezett szólásra: új törvény megalkotására tett indítványt. Javasolta törvényben szabályozni a nemzetiségi szervezetek létesítésének módozatait, a kulturális élet, a művelő­dés, a sajtókiadás, az ismeretterjesztés, a rádió, a televízió nemzetiségi adásaival kapcsolatos kérdéseket. Átfogóan szük­séges szabályozni a nemzetiségi oktatá­si, nevelési intézmények létesítésének feltételeit, a kétnyelvű közigazgatás ügyét - ott, ahol ez szükséges -, továbbá a nemzetiségi önkormányzatokat, az anyakönyvezést, a névhasználatot, a nemzetiségi szokások elismerését. A nemzetiségi szövetségek jogait a tanácsi és más társadalmi szervek tevékenysé­gében, a két- vagy többnyelvű feliratok használatát ugyancsak egységesen kel­lene rendezni, s kívánatos volna utalni az anyanemzettel való kapcsolatok lehető­ségeire, formáira is. Ki kell mondani az asszimiláció siettetésének tilalmát - hangsúlyozta. Peják Emil tön/ényalkotási javaslatára reagálva MARKÓJA IMRE igazságügymi­niszter hangsúlyozta, hogy a nemzetisé­gek jogegyenlőségének kérdését soha nem lehet lezártnak tekinteni, ezért a kor­mány nevében támogatásáról biztosítot­ta Peják Emil javaslatát: vizsgálják meg egy egységes nemzetiségi törvény meg­alkotásának kérdését. Ezzel kapcsolat­ban az igazságügy-miniszter kérte a képviselőket, hogy a Minisztertanács - minden bizonnyal pozitív - állásfoglalá­sáról az év végén tájékoztathassák a Par­lamentet. Az Országgyűléstől válaszának tudomásul vételét kérve Markója Imre re­ményét fejezte ki, hogy közös erőfeszí­téssel, a Parlament illetékes bizottságai­val szoros együttműködésben a jogi ren­dezést illetően is sikerül olyan megoldá­sokat találni, amelyek előbbre viszik a hazánkban élő nemzetiségiek ügyét, s ezzel növelik politikai és erkölcsi hitelün­ket a világban. Peják Emil törvényalkotási javaslatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka - amelyen felváltva elnökölt Cservenka Fe­rencné, Péter János és Sarlós István - ezzel befejezte munkáját. Miért van az, hogy az egyiknek megéri, míg a másik ráfizetéssel küszködik? Amíg valamelyik körzetben düledező, máló vakolatú boltokat, talponállókat lá­tunk, jó néhány kilométerrel arrébb sze­rény, de frissen meszelt vegyeskereske­dések, benne hűtőpult, aznapi kenyér és friss tej, megrakott polcok... Itt panasz­kodnak a kedvezőtlen adottságra, a ke­reskedelem nehéz helyzetére, ott mindig újabb lehetőségeken, megoldásokon tö­rik a fejüket nem feledkezve meg arról, hogy milyen céllal hívták életre valamikor a szervezetet. * Boltos és vásárló, a helyiek mind na­gyon várták Attalán az új élelmiszerüzlet átadását. Nem lett nagy, egy Sopron tí­pusú faházban kapott helyet a kereske­dés, aminek kiegészítő szerepet szánt a Dombóvári Áfész. A központi ABC mellett elsősorban a környéken lakókat látja el alapvető élelmiszerrel, mindazzal, ami a napi háztartásvezetéshez nélkülözhe­tetlen. Ottjártunkkor König Rudolfné az egy­személyes bolt vezetője éppen söpröge- tett, az eladótérben gondosan rendezett polcok, feltűnő tisztaság korábbi foglala­tosságáról, igényességéről árulkodott. Örömmel mutatta meg kis birodalmát, ahol külön raktára van a száraz árunak, a vegyi termékeknek, kényelmesen el tudja helyezni a korábban a téesz-udvar- ban tartott göngyöleget, tüzelőt, sőt, szo­ciális helyiség is kapcsolódik hozzá.- Van itt minden, ha nem is túl széles a választék. Mosóporból négy, szappanból három, spray-ből is három fajtából tudok adni - mutat a mögötte lévő polcra, majd hozzáteszi: - most már végre a fogkrém sem hiánycikk. Öregek, nyugdíjasok lak­nak erre, az olcsóbb árukat keresik. Felvágottat hetente egyszer, húsárut megrendelés szerint kap. Legközelebb húsvétkor, mert mint mondja itt mindenki vág disznót, tart aprójószágot, majdnem önellátóak az emberek. Ennek ellenére a forgalom tavaly szeptember óta egy­szer sem esett 200 ezer forint alá. * A Dombóvári Áfész ellátási körzetébe a városon kívül 27 község tartozik, közülük négy 1500 feletti, tizennégy pedig 300 alatti lakost számol. Mindezek alapján nem sorolhatjuk tehát a legjobb adottsá­gú szövetkezetek közé, különösen ha meggondoljuk, hogy a „viharsaroknak” nevezett halmozottan hátrányos, elma­radott térség is a körzetében található. A sopánkodás helyett mindig új vállalkozá­sokon a lehetőségek leggazdaságosabb helyi kiaknázásán próbálkoznak, így kapcsolódtak be az elsők között az 1500 lakost meg nem haladó lélekszámú tele­püléseket érintő Szövosz által meghirde­tett rekonstrukciós programba. Az 1984-86 közötti időszakban összesen 29 kiskereskedelmi egységet, 17 ven­déglátóipari létesítményt és 7 felvásárló­helyet újítottak fel, a központi támogatás mellett 7,7 millió forintot saját erőből for­dítottak erre a célra. Bertus Ferenc a Dombóvár és Vidéke Áfész elnöke három kulcsszót emelt ki a kistelepülésen való jelenlétük, lehetősé­gük köréből: városi szintű technika befo­gadóképessége, nagykereskedelmi részleg és kistelepülés. Előbbi talán nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen tudjuk, ahhoz, hogy a kisközségekben is megfelelő áruválaszték legyen, a felvá­gottakhoz, mirelit- és húsáruhoz, tejter­mékekhez hűtőberendezések szüksége­sek, vagy éppen a korszerű pénztárgép sem lehet luxus manapság. A nagyke­reskedelmi tevékenységük eredmé­nyessége tavaly az azt megelőző évinél kétszeresére növekedett, 135 millió forint volt.- Hetven százalékban szocialista or­szágokból szerzünk be olyan árut, ami itthon drága, vagy hiánycikk - magyaráz­za a vérbeli kereskedő, Bertus Ferenc. - Mindenhol meg lehet találni, hogy mit ér­demes vásárolni, így Romániából pél­dául bútort, bőr- és szőrmeféleségeket, ágyneműanyagot hozunk a Skála-Coop- on keresztül. Ez természetesen a környékbeliek ér­dekét szolgálja, hiszen olcsóbban juthat­nak hozzá sok termékhez. Csakúgy az a kezdeményezés is, aminek során sze­zonális árukkal kitelepülnek egy-egy fa­luba, helyben kínálják azta portékát, amit esetleg csak Dombóváron tudnának megvásárolni az emberek. Legutóbb pél­dául Kocsolán tartottak ilyen vásárt, a gazdabolt települt ki, növényvédőszere­ket, háztartási és kisgépeket kínálak nagy választékban. * Menetrendszerűen érkezett a mozgó­bolt Szarvasdra. Az asszonyok türelmesen álltak sorba, ha eljött az idejük, válogattak az áruk kö­zött, a férfiak ezalatt a busz mellett egy- egy sörrel a kezükben diskuráltak. Hét­főn éppen Vámosi Istvánékon volt a sor, a férj vezette a buszt és fogadta moso­lyogva az ismerős vevőket, felesége a pénztárgép mellett ült. Egy másik házas­párral felváltva teszik meg rendszeresen a jól ismert utat, összesen 14 települést, pusztát keresnek fel.- Lehet, hogy ide nem sokáig jövünk - mondja az állandóan úton lévő kereske­dő -, mert a dalmandi kombinát építtetett ide egy új étkezdét, azt hallani, bolt is lesz benne. Akkor legalább több idő jut más helyeken, ma még Pálpusztára megyünk.- Elégedett vagyok, mindig időben ér­kezik a busz, a választék is jó, még lepe­dőt is lehet kapni - mondja a rögtönzött véleménykutatásra Nemes Józsefné, aki a gazdaságban dolgozik, jelenleg gyed­en van. Csak a nagyobb dolgokért kell beutaz­ni a városba és ez nagyon jó, szűrjük ki az asszonyok véleményéből. Hogy miért vállalta ezt a tevékenységformát az Áfész, amikor egy „társánál” éppen a gazda- ságtalanságra hivatkozva nem hajlandók beindítani?- Félmillió veszteségünk van évente a mozgóboltból, de ha úgy számolunk, hogy öt pusztai boltot váltottunk ki vele és a lakosságnak igényesebb szolgáltatást nyújtunk, már megérte. Szövetkezetünk­nek 43 millió forint nyersége volt tavaly, de tudomásul kell venni, hogy vannak veszteséges tevékenységek, amit a tag­ság érdekében mégis folytatni kell. Hogy nézne ki, hogy a tulajdonosokat nem lát­juk el... - halljuk az elgondolkodtató érve­lést. * A helyi téeszekkel, gazdasággal közö­sen létesített sütöde, a húsipari vállalattal kötött szerződés előrecsomagolt tőke­hús szállítására, esti szakmunkástanfo­lyam, a rekonstrukciós programból ki­maradt Kocsolán új bolt építése... önma­gukban is jó kezdeményezések, tervek. Vagy elég, ha annyit mondunk: igazi ke­reskedőszellem. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Nem mindegy! Pulyka, avagy mitől ideges a fogyasztó Az ember manapság sok mindentől ideges lehet. A világpo­litikától, az atomhalál veszélyétől, az ország helyzetétől, a ha­zai gazdasági helyzettől, a válási statisztikától, a fiatalok és nyugdíjasok helyzetétől kezdve sok okot lehet találni az ide­geskedésre. Mégis attól bőszül fel igazán, ha baleknak nézik, ha nyilván­valóan becsapták és ez ellen még védekezni is képtelen. Mert csak akkor derül ki, hogy mi történt, amikor már késő, amikor már semmit sem tehet. A Zala Megyei Húsipari Vállalat például új termékkel jelent meg a Skálában, aminek az a neve, hogy pulykamáj szívvel. A fogyasztó örül, mert még jobb íze van, mint a hasonló csirke­készítménynek. A májak a dolog természetéből adódóan nagyobbak, igaz a szív is. Ettől függetlenül elégedett, mert a csomagban van két egész máj, több kisebb darab és egy, az állat méretének meg­felelő szív. Ismét vásárol hát a termékből és a guta kerülgeti, mert a cso­magban van négy extra méretű pulykától származó szív, és kö­rülbelül egy egésznek megfelelő mennyiségű máj. Lehet, hogy árban azonosak, no de ételben? Együtt nem főzhető, mert a máj hamar kész a szív viszont nehezen fő meg, azon kívül sütni, vagy kirántani nem is lehet. Külön-külön mindkettő kevés a családnak. Marad a bosszú­ság és becsapottság érzete. Vannak az abszolút nem mindegy viccek, de ezek ugyan nyomdafestéket nem tűrik, ez is olyan helyzet, hogy abszolút nem mindegy, hogy pulykamájat akarunk-e szívvel, vagy pedig szívet májjal. V Tizennégy településre jár ki a mozgóbolt, itt éppen Szar- vasdon várja a vevőket Attalán tavaly adták át a korszerű kisboltot, vezetője Kö­nig Rudolfné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom