Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

MA: Műszaki­tudományos 1988. március 16. SZERDA élet XXXVIII. évfolyam, 64. szám ÁRA: 1,80 Ft • (5. oldal) „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...” Megemlékezések március tizenötödike alkalmából Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc 140. évfordulójára emlé­keztek kedden országszerte. Ünnepi ülé­sek, nagygyűlések, koszorúzások, törté­nelmi játékok, emléktúrák, s más színes rendezvények sokasága köszöntötte nemzeti ünnepünkön a jeles évfordulót, március 15-ét. A forradalmár elődök emléke előtt tisz­telgő események sorát a hagyományok­nak megfelelően koszorúzási ünnepség nyitotta meg reggel Budapesten, a zász­lódísszel övezett Március 15. téren. Petőfi Sándor szobránál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel emlékezzenek a forradalom költőjére. Az ünnepségen, a Himnusz hangjai után katonai tiszteletadással koszorút helyeztek el a szobor talapzatán a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Ha­zafias Népfront budapesti és kerületi bi­zottsága, valamint a budapesti fegyveres erők és testületek képviselői. Elhozták a kegyelet virágait a Petőfi Sándor Társa­ság képviselői, s virággal borították a szobortalapzatot a főváros fiataljai, dol­gozói. A koszorúzási ünnepséget követően mintegy tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeum kertjében és környékén. Az ifjú­sági nagygyűlés hagyományos színhe­lyét lobogók díszítették, a múzeum oszlo­pait nemzetiszínű és vörös szalagok fon­ták körbe. Fanfárok hangja jelezte az ün­nepség kezdetét, amelyet a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Hazafias Néfpront Országos Tanácsa szervezett. Az ifjúsági nagygyűlés elnökségében ott volt dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter, Hámori Csaba, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a párt, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek számos vezető kép- ' viselője. A nagygyűlés résztvevőit és mindazo­kat, akik ezen a napon az ország külön­böző tájain, településein ünneltek, Mol­nár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, nagygyűlés elnöke köszöntötte. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc üzenetéről szólt Gönci János, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, a nagygyűlés szónoka is. Az ünnepi beszéd elhangzása után a résztvevők megkoszorúzták a 140 éve, március idusán történtekre emlékeztető márványtáblát. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi és Budapesti Bi­zottsága nevében dr. Csehák Judit és Hajdú István, az MSZMP Budapesti Bi­zottságának titkára, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Központi és Bu­dapesti Bizottságának képviseletében Hámori Csaba és Kiss Péter, a Budapesti KISZ-bizottság első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Buda­pesti Bizottsága részéről Molnár Béla és Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottságá­nak vezető titkára, a fegyveres erők és testületek nevében Horváth István altá­bornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, llcsik Sándor belügyminiszter-helyettes és Fehér Béla, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese rótta le ke­gyeletét. Elhelyezték a megemlékezés vi­rágait a budapesti kerületek ifjúkommu­nistáinak képviselői is. ATolcsvay László megzenésítette Nemzeti dal adott keretet az ünnepi műsornak, amelyet 12 színmű­vész, illetve a KISZ Központi Művész- együttesének közreműködésével a Jó­zsef Attila Színház rendezett. Felcsendült a Szózat, majd a korhű ru­hákba öltözött művészek eredeti doku­mentumok alapján elevenítették fel a for­radalom és a szabadságharc emlékeze­tes eseményeit a 13 aradi vértanú kivég­zéséig. Petőfi, Vasvári naplójának részle­tei, Szemere írásai, Kossuth beszédének egy részlete idézte a múltat. Az ifjúsági nagygyűlés befejezéseként a műsor szereplői és a tömeg együtt éne­kelte el a Himnuszt. (Folytatás a 2. oldalon.) Mihail Gorbacsov jugoszláviai megbeszélései Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra jugoszláviai látogatásának második napján, kedden délelőtt feleségével együtt felkereste a belgrádi Joszip Broz Tito-emlékközpontot, ahol virágcsokrot helyezett el az 1981 -ben elhunyt Tito el­nök sírján és a következőket jegyezte be az emlékkönyvbe: „A Szovjetunióban gondosan ápoljuk Joszip Broz Titónak, Jugoszlávia dicső fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségének, a nagy ok­tóberi szocialista forradalom résztvevő­jének emlékét. Tito egyéniségében a jugoszláv népek antifasiszta harca hadvezérének, a forra­dalmi néptribunnak, a marxista-leninista teoretikusnak és az új élet szervezőjének egysége ötvöződött. Számottevően hoz­zájárult a békeharchoz. Nagy megbe­csülésre tett szert az el nem kötelezett mozgalom egyik létrehozójaként. Joszip Broz Tito a szovjet-jugoszláv barátság tevékeny harcosa volt. A szovjet nép örökre megőrzi emlékét.” Mihail Gorbacsov ezt követően megte­kintette a Tito-emlékmúzeumot. Látoga­tása befejeztével kijelentté: „Jugoszlávia jelentős változásokat és eredményeket ért el Tito elnök vezetésével. Én most nemcsak azért kerestem fel az emlékét őrző központot, mert mély tiszteletet ér­zek iránta, hanem azért is, mert kommu­nista párttagként ez a kötelességem.” Az SZKP KB főtitkárát az emlékköz­pontba Marko Orlandics, a JKSZ KB-el- nökség tagja kísérte el. Gorbacsov és felesége ezután a belg­rádi Barátság parkba hajtatott, ahol bé­kefát ültetett el. A park bejáratánál Alek- szandar Bakocsevics, Belgrád polgár- mestere fogadta. A magas rangú vendég az ünnepélyes aktus végén rövid beszél­getést folytatott a helyszínre érkezett új­ságírók és fővárosi lakosok egy csoport­jával. A szovjet vezető 11 órakor érkezett a Föderáció Palotájához, ahol Bosko Kru- niccsal, a JKSZ KB Elnökségének elnö­kével a JKSZ és az SZKP együttműködé­sének erősítéséről, valamint a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom idő­szerű témáiról folytatott véleménycserét. Kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről is. A találkozó kezdete előtt a főtitkár az eseményről tudósító újságírók egy cso­portjával beszélgetve eddigi belgrádi tár­gyalásait rendkívül tartalmasnak, őszin­tének és barátinak értékelte. Egyebek között hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió - mint két független or­szág - önállóan tevékenykedik a nem­zetközi porondon. Most arra van szükség - jegyezte meg -, hogy még szorosabban együttműköd­jünk a békéért és a nemzetközi viszonyok egészségesebbé tételéért vívott küzde­lemben. Bosko Krunics és Mihail Gorbacsov a jugoszláv-szovjet pártközi kapcsolato­kat egybehangzóan értékesnek és igen fejlettnek értékelte. Megelégedéssel hangsúlyozták, hogy az 1955-ös moszk­vai és az 1956-os belgrádi közös nyilat-, kozat kiállta az idő próbáját, azóta nem­zetközi jelentőségűvé vált. Az elmúlt évti­zedekben gyökeres fordulat, javulás ment végbe a két párt és állam viszonyá­ban, az együttműködés széles körűvé, gyümölcsözővé vált. Állást foglaltak a két párt kapcsolatainak a függetlenség, egyenrangúság, a kölcsönös megbe­csülés és a belső fejlődés sajátos útjai tiszteletben tartásának elvein történő fej­lesztése mellett. A megbeszélés végén Gorbacsov a szovjetunióbeli átalakulásról szólva han­goztatta, hogy a szocializmus napjaink­ban olyan fejlődési szakaszához érke­zett, amikor a jelentkező problémákat nemcsak le kell küzdeni, hanem ehhez új megoldásokat is kell találni. „Nekünk nemcsak a'szocializmus eddigi vívmá­nyait kell megőriznünk, hanem valami újat is javasolnunk és adnunk kell" - húz­ta alá. Krunics kiemelte, hogy Jugoszláviá­ban rendkívül nagy érdeklődés, figyelem és rokonszenv nyilvánul meg a „pereszt­rojka” iránt. A baráti, őszinte légkörben, a kölcsö­nös megértés jegyében sorra került talál­kozó befejezésekor Bosko Krunics átad­ta az SZKP KB főtitkárának „Az átalakítás a nép számára életbevágóan fontos kér­dés” és „Átalakítás és új gondolkodás” címmel a közelmúltban szerbhorvát nyel­ven kiadott két könyvének díszkötésű példányát. A megbeszélést követően Bosko Kru­nics újságíróknak azt mondta, nagyon örül, hogy az SZKP KB főtitkára jól érzi magát első jugoszláviai látogatásán. „Úgy érzem magam Belgrádban, mint otthon” - jegyezte meg erre Gorbacsov. Fülöp-szigetek Tüntetés a támaszpontok ellen Nyíltan támadta a Fülöp-szigeteken lé­vő amerikai támaszpontok fenntartását keddi manilai sajtóértekezletén Raul Manglapus Fülöp-szigeteki külügymi­niszter. A gyújtó hangú beszéddel szinte egy időbért baloldali diákok tüntettek az Egyesült Államok manilai nagykövetsége előtt. A tüntetők a Fülöp-szigeteki ameri­kai támaszpontok bezárását követelték. A rendőri beavatkozás következtében többen megsebesültek. „A katonai bázisok kizárólag Washing­ton érdekeit szolgálják” - mondotta a Fü- lóp-szigetek diplomáciájának irányítója. Hozzátette, hogy a térségbeli ASEAN or­szágok közül csak Szingapúr vallja, hogy az amerikai támaszpontok a térség „vé­delmét szolgálják". Megkezdődött a KKP Központi Bizottságának ülése Kedden megkezdődött Pekingben a Kínai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának ülése, amelynek fő feladata a Kínai Országos Népi Gyűlés és a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület jövő héten összeülő új ülésszakának előké­szítése. Ennek megfelelően a Központi Bizottság elé terjesztették a Politikai Bi­zottság által készített javaslatokat a köz­ponti kormány, a parlament és a népfront vezető szerveinek személyi összetételé­re. A Központi Bizottság ülésén Csao Ce- jang pártfőtitkár tartott munkabeszámo­lót a Politikai Bizottság nevében. Egye­bek között rámutatott, hogy a XIII. kong­resszus óta eltelt négy és fél hónap alatt a párt vezető szerveinek munkájában a re­form elmélyítése játszotta a fő szerepet. Ami a parlament és a népfront új ülés­szakának előkészítését illeti, a Politikai Bizottság konzultációkat és mélyreható eszmecseréket folytatott a demokratikus pártokkal, a pártonkívüli személyiségek­kel és a társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel. Ezeknek a véleménycse­réknek az alapján állították össze a sze­mélyi javaslatokat. Csao Ce-jang hangsúlyozta, hogy a Politikai Bizottság javaslatai valóban csak javaslatok és nem kötelező jelle­gűek. Arra hívta fel a Központi Bizottság tagjait, hogy teljesen szabadon fejtsék ki véleményüket és alaposan vitassák meg az előterjesztett listákat. A Központi Bizottság tagjai kedden megkezdték a Politikai Bizottság előter­jesztésének csoportos vitáját. A KKP KB ülése a tervek szerint már­cius 19-ig tart. A minap a rádió műsorában hosszasan fejtegette egyik szociológusunk: miszerint az eddig bekövetkezett áremel­kedések egy kétgyerekes családnál havonta háromezer fo­rint többletkiadással járnak. Hozzáfűzte azt is, hogy manap­ság ugyancsak igen jelentős terhet rónak a családokra az említettek, arról nem is szólva, ma Magyarországon több mint tizennégy órát töltenek munkával az állampolgárok. Ebből kiindulva magam sem tartom valószínűnek, hogy a hiányzó háromezer forintot a kétgyermekes családfők elő­teremthetik! Mi marad tehát? Az asszony otthon dauerol, varrógéphez ül, megtanul stoppolni, a maradék kenyérből prézlit készít, kifordítja a kopott ingnyakat, a megszokott rántott hús helyett körömpörköltet tesz az asztalra... Jól tudom, s elfogadom. A magyar gazdaság, a nemzet csak oly módon lábalhat ki jelenlegi igen nehéz helyzetéből, ha visszafogjuk a fogyasztást, a szükségtelen pénzkibo- csájtást, mert mindez tovább erősítené, az amúgy is felgyor­sult inflációt! Ám az is tény, hogy az év eleji áremelések eleve megha­ladták azt a mértéket, amit a kormány erre az esztendőre 15 százalékban határozott meg. Ezért is üdvözlendő a kormány azon irányelve, mely a napokban született, s arra szólít fel minden gazdálkodót, vállalatot, hogy tartózkodjanak a ter­melői árak indokolatlan emelésétől. Minden valószínűség szerint ehhez az állásfoglaláshoz az is hozzájárult, hogy a kormány tagjai, miniszterelnökünk, Grósz Károly az elmúlt hetekben igen intenzív eszmecserét folytatott megyei láto­gatásai során a helyi vezetőkkel, vállalatigazgatókkal. E kölcsönös tájékoztatás és párbeszéd viszont nem je­lentheti azt, hogy módosulna a meghirdetett kormányprog­ram, amely a kibontakozást kell hogy szolgálja! Ugyanakkor a SZOT elnökségének legutóbbi állásfoglalása arra is felhív, hogy a vállalatoknak csak átmeneti hasznot hozott volna az olyannyira várt termelői áremelés, ami viszont az átlag ál­lampolgárra a jelen helyzetben további súlyos terheket rótt volna. Ebben a szituációban igencsak nagy fontossággal bír, hogy a társadalmi szervek és az államigazgatás, a kor­mány naprakészen kísérje figyelemmel az árak alakulását, annak indokait! Az infláció mérséklésére viszont csak oly módon nyílik lehetőség, ha magunk is mindent megteszünk ennek érdekében... S. GY. Szekszárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom