Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
2 Képújság 1988. március 16. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...” (Folytatás az 1. oldalról.) A tavaszi történelmi évfordulók március 15-i eseményeinek sorában a fővárosi kerületek emlékhelyeit is felkeresték a fiatalok és idősebbek, elhelyezve a megemlékezés koszorúit. A Petőfi-szoborhoz a nap szinte minden szakában kisebb-nagyobb. csoportok érkeztek: több ezren helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait. Néhány ezer fiatal végigjárta az emlékhelyeket, felkereste a Batthyány-örökmé- csest, Kossuth Lajos szobrát, Bem tábornok Duna-parti bronzalakját, Táncsics Mihály emlékművét. Dalokkal, versekkel idézték fel a forradalom, a szabadság- harc történéseit, alakjait, rögtönzött beszédek hangzottak el az akkori történelmi események máig ható tanulságairól, a mai helyzetben szükséges reformokról, a demokrácia kiszélesítését célzó tennivalókról. Kisebb csoportok sikertelen kísérletet tettek arra, hogy az ünneplő fiatalokat megnyerjék sajátos politikai céljaik számára. Az 1848-49-es forradalmi hősökre emlékezve Petőfi és Balcescu szobrainál koszorúzást tartottak kedden Székelyke- resztúron és Csíkszeredán. A piros-, fehér-, zöld szalaggal ellátott koszorút - rajta aranybetűs felírással „1848-49 hőseinek emlékére” - a Magyar Népköztársaság képviseletében Szűts Pál, hazánk bukaresti nagykövete, Hodicska Tibor követtanácsos és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el. Mindkét városban a helyi néptanács képviselői is megkoszorúzták Petőfi és Balcescu szobrát. Székelykeresztúron Zoltán István elnök, Nagy Doina elnökhelyettes, Márton Dénes és Fodor Eszter, a Végrehajtó Bizottság tagja, Csíkszeredán pedig Mosneag Vasile, András Béla és Mostan Otília elnökhelyettes koszorúSimontornya zott. Székelykeresztúron, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte a Gyárfás-kúriában, 1972-ben állítottak szobrot a költőnek a város főterén. Csíkszeredán a várkastély parkjában áll a magyar szabadságharc költőjének szobra. A koszorúzást a helyi lakosság érdeklődő jelenlétével tartották meg. Megyénk valamennyi településén megemlékeztek 1848. március 15-ről, nemzeti ünnepünkről. A sok színes, változatos program közül álljon itt néhány ízelítőül. Diáknapok Nagyszabású úttörőtalálkozót rendezett a Magyar Úttörők Szövetsége Dombóvár Városi Elnöksége. A találkozón a város és környéke minden úttörőcsapata képviseltette magát, de Bölcskéről és Ci- kóról is érkeztek vendégek. A rendezvénysorozat már decemberben elkezdődött a márciusi staféta programmal. A tegnapi találkozó egyben az eseménysorozat zárórendezvénye is volt. A színes programok két helyszínen folytak. A kisdobosok főhadiszállása a Gárdonyi iskolában, az úttörőké a művelődési házban volt. Egy kis ízelítő a kínálatból: vetélkedő Március fénye címmel, kokárda-, koszorúkészítés a korabeli táncok tanulása táncházban. Simontornya általános iskoláinak ösz- szefogásával nagy sikerű vetélkedő zajlott le tagnap délelőtt a nagyközségben az ünnep emlékére „Várjáték” névvel. Mintegy félezer úttörő részvételével kezdődött meg a „küzdelem”, a gyerekeknek, akik a megye egész területéről, sőt a szomszédból, Cecéről is jöttek, összesen huszonnégy akadályt kellett leküzdeniük. A feladatok között voltak ügyességi, történelmi tudást igénylőek, sportos jellegűek, de számítógépre írtak is. A keretet természetesen mindenütt 1848 márciusának történései, történelmi alakjai jelentették. Irinyi emlékére például igazi puskaport kellett összeállítaniuk a csapatoknak, no persze csak igen kis meny- nyiségben... Másutt egy élő, mohából kirakott terepasztalon kellett bejelölniük a dicsőséges csaták színhelyeit. A lényeg tehát a gyerekek szórakoztatva tanulása, tanítása volt. A szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolában a hétfői rendezvények közül kiemelkedett a „Szocialista hazánk” címmel meghirdetett, nyolc csapat részvételével lezajló szellemi vetélkedő, mely kérdéseivel természetesen forradalmi hagyományainkat is felidézte. Tartottak ünnepi megemlékezést, egy népes küldöttség az iskola névadójának, a haladó reformkori törekvések helyi nagy alakjának, Bezerédj Istvánnak a sírját látogatja meg Szedresen. A Garay napok rendezvénysorozat keretében március 15-én a pécsi Leöwey Gimnázium színjátszó csoportja és szavalógárdája látogatott el Szekszárdra. A pécsi gimnazisták Szekszárdon most először mutatták be Mátyás Gézánénak, a Leöwey Klára Gimnázium tanárának „Mindent a hazáért” című felújított dokumentumjátékát, a Babits Mihály művelődési központban. A korabeli dokumentumok, levéltári anyagok és a vádlottak naplói alapján feldolgozott játék Leöwey Klára és Teleki Blanka 140 évvel ezelőtti küzdelmét mutatta be. Bonyhádon a Petőfi Sándor Gimnázium udvarán már kora délután felsorakoztak azok a fiatalok, akik az „1848-as emléktúra” elnevezésű erőpróbán kívántak részt venni. Összesen tizenkilenc útDombóvár törőcsapat és hét KISZ-es gárda - köztük számos bonyhádi, aparhatni, cikói, izményi, kakasdi, nagymányoki, mórágyi és teveli tanuló - nevezett a nemcsak az erőnlétet, hanem a történelmi ismereteket is megkívánó vetélkedőre. A korosztályoknak megfelelően nyolc, illetve hét állomás várta a túrázókat Bonyhád egy-egy nevezetesebb épületénél, intézményénél vagy éppen történelmi kegyhelyénél, ahol különböző, elsősorban Bonyháddal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni. Az egyéb rendezvényeket kereső diákok a gimnázium különböző termeiben találhattak kedvükre való elfoglaltságot. Egyebek mellett sakkszimultán, számító- gépes játék, táncház, könnyűzenei koncert, az MHSZ és Munkásőrség bemutatója várta az érdeklődőket. A méhes mellett Borjádon tegnap délelőtt a megye minden részéből jöttek a megemlékezni vágyók, általános iskolások, gimnazisták, szakmunkásképzők tanulói és tanáraik, nevelőik, sportvezetőik. Az érkezőket 48-as dalokkal várták a rendezők. A műsor a kölesdi általános iskolások ünnepi megemlékezésével kezdődött, akik irodalmi alkotások és verbunkos nóták előadásával felidézték az 1848-as történelmi hangulatot. Ezt követően Kocsis György, a Kölesdi Községi Közös Tanács elnöke tartott ünnepi beszédet, felidézve Petőfi Sándor Borjádon eltöltött heteit. Ezután a paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói, akik szintén gyalogtúrások- ként érkeztek a helyszínre, zenés irodalmi műsort adtak. A résztvevők ezt követően a Petőfi-mé- hest koszorúzták meg. Az összegyűlt fiatalok - akiknek száma a nap folyamán egyre növekedett - Csizmadia Sándor énekes segítségével és gitárkíséretével pol-beat, valamint 48-as dalokat tanultak meg, ami megalapozta az emlékezés napjának további jó hangulatát. A nap hátralevő részében sportvetélkedők, valamint szellemi totó keretében mérhették össze tudásukat és felkészültségüket a fiatalok. Ajándékok Simontornyán a vár melletti téren avatták fel Petőfi Sándor szobrát. Kelemen Kristóf szobrászművész a nagyközség lakóinak adományozta alkotását. Az avatóünnepség a közösen elénekelt Himnusz hangjaival kezdődött, majd Cserháti Péter tanácselnök köszönte meg a művész nemes cselekedetét és méltatta Kelemen Kristóf érdemeit. Az avatóbeszédet Péti Imre, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára mondta. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a magyar történelem - mint minden más nép történelme - tartalmaz sötét, de dicsőséges napokat is. Ez utóbbiak közé tartozik 1848. március tizenötödike. Bonyhádon Ezer Mihály tanácselnök nyitotta meg a Völgység Múzeumban Horváth Olivér festőművész tárlatát. A neves pécsi alkotó több műve - köztük a 48-as forradalom és szabadságharc hőseinek szobra - látható Bonyhád közterein. Érthető tehát a kiállítás március 15-i megnyitása, annál is inkább, mivel Horváth Olivér ötvenhárom olaj-, akva- rell-és zománcképet ajándékozott Bonyhád városának. Koszorúk és fáklyák Munkásőr fiatalok és úttörők álltak díszőrséget Szekszárdon, az 1848-as szabadságharc centenáriuma alkalmából állított emlékműnél a Béla király téren tegnap a ragyogó napsütésben. A Himnusz elhangzása után az ünnepi köszöntőt Gulyás Katalin, a KISZ Szek- szárd Városi Bizottságának első titkára mondta. Majd az emlékezés koszorúit és a kegyelet virágait helyezték el az emlékműnél. Dombóvárott délután 4 órakor az iskolások saját készítésű korhű jelmezben vonultak a 48-as emlékműhöz, ahol elhelyezték koszorújukat. A nagyszabású, jól sikerült program méltó keretet adott hazánk történelmének e jeles napja köré. Az ünnepi megemlékezések az esti órákban több településen fáklyás felvonulással záródtak. Írták: Bóka Róbert, F. Kováts Éva, Máté Réka, Szabó Győző, Szeri Árpád, Wagner Dezső és Beles Lajos tudósító Fotó: Czakó Sándor, Sörös Mihály Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka elé Az Országgyűlés ma 10 órára összehívott tavaszi ülésszakán a képviselők - a javasolt napirend szerint - megvitatják a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot, s várhatóan módosítják a szövetkezetekről, illetőleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint az élelmiszerekről szóló törvényeket. Jóllehet a közlekedés különböző ágazatait - a vasút, a hajózás, a polgári repülés területét - eddig is magas szintű jogszabályok fogták egységbe, a közúti közlekedés egészét átfogó, helyzetének, fejlettségének megfelelő törvényi szabályozással mindmáig adósak maradtak a törvényalkotók. A most tárgyalandó törvényjavaslat előkészítése bő két esztendeig tartott, a képviselők több alkalommal is kifejthették álláspontjukat, s a tervezet széles körű szakmai és társadalmi vita után két alkalommal is szerepelt a Minisztertanács napirendjén. A törvényjavaslat - fő funkciója szerint - átfogóan szabályozza a közlekedés egyik legfontosabb területét, hosszabb távra megfogalmazva a közúti közlekedéssel összefüggő legfontosabb állami és állampolgári jogokat, kötelességeket, tisztázva a feladatok és a felelősség kérdését. Ez nem mond ellent annak a törekvésnek, amely a jogszabályalkotók munkáját végig áthatotta: olyan paragrafusokat alkotni, amelyek révén érezhetően javul a közlekedési morál, a törvénynek ne csak betűje mondja ki, szelleme is ösztönözze közútjainkon a nemzetközi mércéjű etikai magatartást. A viták sorozatában számos javaslatot, szövegmódositó indítványt tettek a hozzászólók, paragrafusok kerültek be és cikkelyek maradtak ki a szövegtervezetből. Megállapítható, hogy a törvénytervezet lényegi elemeit a hozzászólások nem kérdőjelezték meg, sőt megerősítették. Maradt azonban vitatnivaló az Országgyűlés plénumára is, többek között a KRESZ és a törvénytervezet viszonya, az új jogszabály „illeszkedése” a reformfolyamat gyorsítását szolgálni hivatott vállalkozásokhoz, s természetesen a bizottsági vitákban leszavazott képviselőknek is joguk van arra, hogy a Tisztelt Ház előtt megismételjék véleményüket. Az elmúlt évtizedekben a szövetkezeti mozgalom figyelemreméltó eredményeket ért el, s ehhez jó lehetőséget, jogi keretet adott az 1971-ben elfogadott szövetkezeti törvény. A most javasolt módosítás egyik célja az önkormányzat erősítése, egyúttal egyszerűsítése, a belső döntési mechanizmus rugalmasabbá tétele. A mai gazdasági viszonyok közepette például szükséges, hogy ne csak a közgyűlés, hanem a vezetőség is módosíthassa a tevékenységi kört. Hozzá kell igazítani a paragrafusok betűit az élethez más szempontból is, hiszen például azóta új földtörvény jelent meg. Rendezni kell a szövetkezeti vagyon és a tag viszonyát is, mivel ma már nem terheli a belépőket az úgynevezett beviteli kötelezettség. A bizottsági viták során a képviselők úgy ítélték meg, hogy a tervezett változtatások jól szolgáljákajogi szabályozás korszerűsítését. Indítványozták azonban megfelelő érdekeltségi rendszer kidolgozását. Javaslat hangzott el például arra vonatkozóan, hogy a szövetkezetek bocsáthassanak ki tagjaik részére ingyenes vagyonjegyet. A tulajdonosi szemlélet erősítését azért szorgalmazták a képviselők, mert napjainkban a szövetkezeti mozgalom szellemétől idegen módon, valóságos „álszövetkezetek” jönnek létre, amelyekben az alkalmazottak részaránya a 90 százalékot is eléri. A törvénymódosítás - szándéka szerint - bővíteni igyekszik azokat a formákat, amelyek meghatározhatják a szövetkezet és tagjainak kapcsolatát. Az Órszággyűlés igenlő szavazása esetén lehetővé válik, hogy úgynevezett kistermelők szövetkezete alakuljon, összehangoltan segítve tagjainak tevékenységét, létesítményeik működtetését. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény jól szolgálta a közös gazdaságok fejlődését; ezt tükrözi, hogy például amíg a VI. ötéves terv időszakában a népgazdaság bruttó termelésének értéke 14 százalékkal nőtt, addig a tsz-eké mintegy 27 százalékkal emelkedett. A közös gazdaságok adják a mezőgazdasági termelésének mintegy kétharmadát az általuk integrált kistermeléssel együtt. A tsz-ek vagyona az elmúlt 15 évben mintegy négyszeresére növekedett, ebben is szerepe volt annak, hogy a szövetkezeti törvény nagy mozgásteret biztosított ennek a termelői körnek. Bebizonyosodott azonban az is, hogy a szövetkezeti demokrácia kiteljesedése folyamatosan további erőket szabadíthat föl a tsz-ek termelésében; ehhez azonban egyebek között törekedni kell az ön- kormányzat tökéletesítésére, az önigazgatási, önszabályozási jelleg erősítésére. A tsz-törvény módosítása egyebek között ezt irányozza elő: a tsz-gazdák kevesebb kötöttség nélkül alakíthatják majd szervezeti életük és munkájuk belső szabályzatait. A helyi önkormányzati fórum működését jobban hozzáigazíthatják a? adott feltételekhez, és várhatóan megszűnnek a tevékenységi kör alakításának kötöttségei. Nem kell az alapszabályt módosítani például ahhoz, hogy egy-egy gazdaság valamilyen munkát fölvállalhasson, annak elvégzésére berendezkedhessen. A vezetőség nagyobb hatáskört kap a tekintetben is, hogy bármilyen munkát kiadhat a háztájiba, amennyiben a gazdaság érdekei ezt úgy kívánják. A kötöttségek enyhítése jó szolgálatot tehet a kedvezőtlen adottságú üzemekben, amelyeknek részaránya - és ez az elmúlt időszak termelőszövetkezeti fejlődésének egyik negatív jelensége -, a vártnál és a kívántnál jobban nőtt. A parlamentnek határoznia kell majd a termelőszövetkezeti gazdálkodás érdekeltségi rendszerének több kérdéséről, ezek az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén és a megyei képviselőcsoportok ülésén egyaránt szenvedélyes vitákat váltottak ki. Az Országgyűlés az 1976. évi élelmiszertörvény módosításával a népgazdaságnak egy olyan területén elemzi a kialakult helyzetet és szab irányt a fejlesztésnek, amely az egész társadalmat érinti; a fogyasztók, vásárlók az elmúlt időszakban gyakran vetettek föl olyan kérdéseket, amelyek jelezték: az élelmiszertörvény is megújításra szorul. A törvényt módosító tervezet kimunkálásánál alapvető szempont volt, hogy az élelmiszerek előállítása minél jobban szolgálja a fogyasztói érdekeket, és tegye lehetővé az export növelését és hatékonyságának javítását. A hazai iparnak ez az ágazata egy évtized alatt mintegy másfélszeresére növelte teljesítményét és nem is pusztán mennyiségi javulás következett be, hanem - mint azt a fogyasztók is tapasztalhatták - a mintegy 5000 terméket előállító üzemek, vállalatok sokat tettek a minőség javításáért, a csomagolás fejlesztéséért és az export támasztotta követelmények kielégítéséért. A fejlődés jelentős, ám - amint azt a fogyasztók érdekvédelmi szervezetei is nemegyszer kifogásolták - az élelmiszertörvény „lazaságai” miatt is gyakran ugyanazok a hibák ismétlődnek. És nem eléggé hatásos az ellenőrzés sem. A módosított élelmiszertörvény egyebek között várhatóan éppen e tekintetben fogalmaz nagyon határozottan; azt a világszerte alkalmazott ellenőrzési elvet rögzíti, hogy az élelmiszert nemcsak közvetlenül a forgalomba kerülés előtt, hanem a termelés egész folyamaté-- ba beépülő belső ellenőrző rendszerben kell figyelemmel kísérni. Az élelmiszeripari üzemek több vonatkozásban nagyobb önállóságot kapnak a gyártmánylista alakításánál, ám nem lesz lehetőségük arra, hogy a minőség rovására tegyenek engedményt saját hasznukra. A fogyasztói tájékoztatást is tökéletesíteni kell - ezt a törvénymódosítás vitája során számos szakember sürgette -, hiszen megesik, hogy a fogyasztók jóformán semmit sem tudnak az esetleges árleszállítás okáról, máskor pedig a feliratok olyan információkat közölnek velük, amelyeknek „megfejtéséhez” sokszor még a szakemberek tudása is kevés. Felvonulók
