Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2. /tolman IRriPÜJSÄG 5 Cerbona, decsi kenyér, képviselőfánk Közelebb a fogyasztóhoz A reklám hatására csemetéim addig unszoltak, mig nem vettünk egy doboz­zal. Először karamellásat, másnap ka­kaós ízűt. Mit mondjak? Nem voltunk egyedül a boltban, a sorban előttünk anyukák és apukák mind ezt vásárolták. Süsü-reggelit, ahogy a gyerekek nálunk nemes egyszerűséggel nevezik a rizs­vagy kukoricapehelyből készült, Cerbo- nának keresztelt terméket. A kis bolt pedig, ahol a Cerbona ter­mékcsalád különböző tagjait először kezdték Szekszárdon árusítani, a decsi termelőszövetkezet és a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat néhány hónapja megnyílt közös üzlete. Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy „Süsü” lett volna a bolt létrehozásának fő oka, de ezzel sem járunk messze az igaz­ságtól. A gabonaiparnak vannak saját előállítású termékei - ezek közül csak egy a Cerbona, de említhetnénk a szintén Fejér megyei illetőségű Durica tészta­családot, a csongrádi fánkport vagy ép­pen a korpát, búzacsírát - a múlt év őszéig nem volt viszont olyan boltja a vá­rosban, ahol ezeket egy helyen bemutat­ta, árusította volna. A decsi tsz kedvelt sütőipari termékeit, cukrászkészítmé­nyeit is célszerűnek látszott egy saját boltban is kínálni a vevőknek. A két gaz­dálkodó szervezetet a tanács is győz­ködte - javítani kell az ellátást! - így dön­töttek a mintabolt létrehozása mellett. Ami azóta - tudjuk - már nem mintabolt, mert a vevők igényeinek inkább megfe­lelt, hogy több mindent árusítanak egy- helyen, ezért élelmiszerbolt jelleggel üzemeltetik. A „több minden” beszerzése sok utá­najárást igényel - tudtam meg Varga Pálnétól, az üzlet vezetőjétől. Sokat utaz­nak áru után Székesfehérvártól Kapos­várig, Budapestig. így lehet csak a raktá­rakba bekukkantani, a személyes kap­csolatokra is építve olyan árut hozni, amit itthon, megrendelőlapot kiállítva eszébe sem jutna esetleg kérni. Ehhez persze kell az a helyzeti előny, hogy a tsz gépkocsija az árubeszerzők rendelkezé­sére áll. A saját előállítású termékeknél pedig óriási az az előny, hogy ha fogytán az áru, bármikor lehet új szállítmányt A borsó Meditáció áruinkról Összeállításunk vezérmotívuma - az áru útja - feltehetően sok olvasónk érdek­lődését felkelti, hiszen tetszik, nem tetszik, az áru nemcsak olyan elvont közgaz­dasági kategória, mellyel elméleti fejtegetésekben találkozhatunk, hanem nap mint nap közvetlen kapcsolatba kerülünk vele mindannyian, vásárlóként, eladó­ként, vgy éppen áruellenőrként. Hányféle áru létezik? Ki tudná összeszámolni? Bár a legutóbbi január elsejei - de biztosan nem az utolsó - áremeléskor a kereskedelem szakértői több mint há­romszázezerre becsülték az átárazandó termékek számát, de ennél nyilván több is akad. Ennél azonban fontosabb kérdés, hogy mindennapi áruink körül minden rendben van-e. Többnyire igen, hiszen nemzeti büszkeségünk egyik tárgya, hogy nálunk majdnem mindent lehet kapni, még ha drágán is, de legalább lehet. Bará­taink irigykednek is néha ránk ezért, ezzel együtt nő a szocialista országokból (is) hazánkba érkező turistaforgalom. Azonban ha visszagondolunk mindennapi kis bosszúságainkra, az üzletekben, szolgáltatóhelyeken tapasztalt „nem kellően magas színvonalú” kiszolgálásra, látnunk kell, hogy nem rózsás a kép. Nem célom borzolni a kedves olvasók kedélyét, ezért nem sorolom fel tételesen az áruink - melyekért egyre szebb összegeket kell a pénztáraknál leszurkolnunk - előállítóival, forgalmazóival, szállítóival kapcsolatos tipikus több­nyire jogos vásárlói kifogást, reklamációt, panaszt. Csak egy-két emlékeztető pél­da: ki ne bosszankodott volna már a másnapra ehetetlenné váló kenyéren, a vil­lámgyorsan zöldülö párizsin, az összeállíthatatlan elemes bútorokon, s hogy a szolgáltatásokat se hagyjuk ki - a beígért időre meg nem érkező szerelőkön, a vo­natok késésén, az egyszeri használat után felfutó harisnyán, a hiánycikkeken. Napestig tudná bármelyik olvasónk folytatni a sort, de én most mégis csak egy, igaz fontos „árura” hívnám fel a figyelmet: a borsóra. Igen, arra a bizonyos falra- hánytra. Ami az írott és a nyomtatott sajtó munkája, a vásárlók panaszai nyomán állandóan nekicsapódik a falnak, s szépen csendesen lepereg róla, hiszen a hely­zet csak nagyon lassan látszik javulni. Vagy az illetékesek talán arra számítanak, hogy a borsó - maga is áru lévén - előbb vagy utóbb szintén hiánycikk lesz, s már nem lesz mit a falra hányni sem? - wd ­Pékáru Decsről, búzakorpa a gabo­naipartól kérni. Legalábbis elvileg. Aki próbált már Szekszárdról Decsre telefonálni, az pon­tosan tudja, miért elvi ez a lehetőség, nem beszélve a délután 4 óra utáni idő­ről. így aztán előfordul, hogy itt is várni kell a kenyérre, sokan pedig azt sérelme­zik, hogy nincs kiflis állvány - a kínálat bővítésekor ennek már nem maradt hely - vagy miért nem meleg a kenyér. Ki gon­dolná, hogy a kenyér hőfoka az üzletet övező szép díszburkolattal van össze­függésben, amire nagy teherautó nem mehet föl, a kenyeret rekeszben kell beállítani, ebbe pedig meleg kenyér nem rakható, mert összenyomódna. A környéken dolgozóknak a bevásár­lási lehetőség mellett reggelizőhelynek sem utolsó a kis bolt, a közönség lassan megismeri, s - az esetleges bírálatokkal együtt - megkedveli. S mit jelent a két tu­lajdonosnak? A fogyasztóval való közvet­lenebb kapcsolaton kívüli hasznot - nye­reséget - Nagy János tsz-elnök nem re­mél - ha a csupa üveg falak, a nagy rések és a fűtés viszonyára gondolok, ezt meg is értem - Bräutigam Konrád, a gabona­forgalmi műszaki vezetője optimistább nála. Mindenesetre mindkét félnek van­nak már ötletei az újításra, továbbfejlesz­tésre.- ri ­A város+23 község Reggel hétkor értekezlet volt, melyen a múlt évi munkát be­szélték meg, majd nyolckor már vezetőségi megbeszélés, dél­után kettőkor pedig igazgatósági ülés. A hétfő így nézett ki Pal- kovics Árpád életében, aki a Bonyhád és Vidéke Áfész elnökhe­lyettese... Az áfész működési területén (mely a két szélső pontot tekint­ve Lengyeltől Mórágyig terjed) összesen 91 üzlet van, melyből 57 kiskereskedelmi és 34 pedig vendéglátó. A megyehatáron kívül is van két üzletük, mert a területi szerveződéskor a tagok maradni kívántak a bonyhádiaknál. A legnagyobb egység a bonyhádi áruház, s melynek a forgalma az összesen lebonyolí­tott forgalom több mint az egyharmada, ami 483 millió forint esetében nem kis szám. Az áruház jelentősége nemcsak a vá­rosi ellátás ugrásszerű javításából állt, de mivel igen okosan - a buszmegálló útvonalába tervezték, így a Bonyhádra a kistele­pülésekről bejáró háziasszonyoknak is biztos piaca, a zöldség­től a húsárun át a férj kedvenc söréig minden kapható itt. „A huszonhármakról” Kistelepülések ellátásáról beszélve a sorból ki kell emelnünk Tévéit és Kakasdot is, hisz itt többen laknak, mint 1500-an, de Nagymányok is nagyközség, bár az is igaz, hogy itt csupán egyetlen vegyesboltot üzemeltet az áfész. Baranya megyében is van egy üzletük, mégpedig Mázaszászváron. Ezek alapján vé­gül is marad 19 igazi kistelepülés, melyek között nyolc olyan szerepel, ahol 500-nál kevesebb lakoséi, mégpedig: Kisvejkén, Závodon, Tabódon, Nagyvejkén, Bátaapátiban, Grábócon, Mő- csényben és Kismányokon. Ezek között is akad három olyan, ahol az áfész 1989-ben ter­vezett kistelepülési rekonstrukció keretében felújítást, de ki­mondottan hátrányos helyzetük miatta megyei tanács kereske­delmi osztályának javaslatát is figyelembe véve úgy döntöttek, hogy amennyiben vállalni tudja az áfész, úgy még az idén elvég­zik a zömében karbantartási, felújítási munkákat. A három tele­pülés közül kettőben teljesen új berendezést állítanak be a bol­tokba, ami több mint félmillió forintba kerül, így a kismányoki és bátaapáti boltba, jobb szívvel és főleg jó körülmények közé lép­hetnek be a vásárlók. A Szövosz által támogatott hároméves kistelepülési rekonst­rukciós programban a Bonyhád és Vidéki Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet 1984-85-86-ban 3 millió forint tá­mogatással, 7 millió forint saját erő felhasználásával tízmilliót költött el végül is 19 kistelepülésre, illetve üzleteire. Az elnökhe­lyettes mondja, hogy rangsoroltak, hol többet, hol pedig keve­sebbet használtak fel a rendelkezésre álló pénzből.- Az újabb hároméves programot, ami 1987-88-89-re érten­dő, már a kereskedelmi minisztérium támogatásával éljük, melyben a helyi tanácsoknak is jut szerep. Nagyszerű példa er­re a möcsényi és aparhanti tanács, ahol az épületet jutányos áron kaptuk meg - mondja Palkovics Árpád. - Vegyük számba először 1987-et: 5 kistelepülés korszerűbb boltot kapott, tejhű­tővel, faliállványokkal, új berendezésekkel. Közülük is a mucsfai volt a legjelentősebb munka, - kétmilliónál is többet költöttünk. Az új programunk is úgy tűnik eléri majd a tízmillió forintos be­fektetést. Az évi egymillió forintos támogatáshoz tesszük a fo­rintjainkat, és a tanácsok is segítenek, mint mondtam is már. Az idén jelentős lesz a váraljai vegyesbolt felújítása, amire közel egymillió forintot költünk. A tanácsok támogatása 20-50 ezer forintig terjed egységenként, ami igen jól jön. Izményben is korszerűsített hűtőtechnológiát állítunk szolgálatba. A kereske­delmi rekonstrukciós program nem vonatkozik a vendéglátó­ipari egységek felújítására, ellentétben az előző hároméves programmal. A 91 üzlet összesen 34 ezer ember ellátásáról kell hogy gondoskodjon, ebből a kistelepüléseken lakók száma több mint tízezerre tehető. Ellátásukat segíti ez a program is. Beszerző körúton a boltosok Döntő jelentőségű a 19 kistelepülés ellátása - így ítéli meg a bonyhádi áfész is, amit a kétszer hároméves program igazolni is látszik. A második rekonstrukciós programban ko­moly hangsúlyt fektetnek az ellátás színvonalának javítására, a választék bővítésére. Ez szépen hangzik, mondhatnák a kistele­pülésen lakók, de azt is tudni szeretnék, mit és hogyan szerez­nek be a boltosok?- A szekszárdi füszértre támaszkodva, de már a dombóvári lerakatot is igénybe véve és a kaposszekcsöi Skála raktárbázi­sára is eljutva, a további új forrásokat kerestük. így eljutottunk a Balaton Füszérthez, akik szívesen fogadtak bennünket - mond­ja az elnökhelyettes. A többcsatornás beszerzés, biztonsága, így a boltok polcain is megmutatta hatását. A beszerzés szélesí­tése csak úgy képzelhető el, hogy a kisbolt vezetője is utazzon. Vásároltunk ezért egy Barkas kisbuszt, mellyel beszerző körút­ra indulhatnak egyszerre kilencen. Gyakorlatilag kéthavonta sorra kerül az összes kisbolt veze­tője, akik a területi felelősökkel együtt ügyködnek az áruellátás biztosításán. A szállítás persze költségesebb a kistelepülésekre, gondol­hatnánk, de mégsem így van, mert a nagykereskedelmi árrés­ben benne foglaltatik a kiszálítás. Mikor van egy kisboltban elég áru, kellő választék? Ha a bolt vezetője mentalitásában, keres­kedelmi érzékében is együtt él a kistelepülésen lakók igényei­vel. Az árunak csupán kis hányada az, ami központi szerződés alapján jut az áfészüzletekbe, java része a boltos lelkére, a tele­pülés kívánságlistájára adaptálható. Mi ösztönzi a kisboltost? Az eladott áru mennyisége, mivel a forgalom utáni érdekelt­ségi rendszer minden kereskedelem alapja kell hogy legyen. Gondban van jelenleg az áfész vezetése is, mert a prémiumfel­tételeit negyedévenként igazítja a lehetőségeihez. Ha kell, más és más ösztönzési elvet találnak időszakonként, hiszen ma egyelőre rengeteg a bizonytalansági tényezője a kereskedés­nek. Úgy érzik, hogy a termelővállalatok és valamelyest a nagy­kereskedelem is mintha visszafogná az áruszállítást.- Az a boltos, aki nem követi az élet gyors változásait, nem reagál azokra, menthetetlenül lemarad - mondja Palkovics Ár­pád. Ma a települések népességmegtartó erejéhez az ellátás is hozzákapcsolódik, és lassan néhány helyen csak az áfészbolt marad... elmegy az iskola, nincs orvos, elköltözött a tanács... Ve­lük együtt mentek a fiatalok is, így egyes településeken az elöre­gedés jelei mutatkoznak, ami a vásárlóerő csökkenését is je­lenti. E kettősség őrlő kövei között kell megtalálnia a vevőnek az árut, az áfészek a boldogulás formáját. A kettő pedig menthetet­lenül összefügg egymással. SZABÓ SÁNDOR Fotó, optika és egyebek Az áru útja vagy útvesztője? Közel három éve két üzlete van Szek­szárdon az Ofotértnek, de még mindig sokan keresik föl szemüvegvénnyel a fotószaküzle- tet és visznek filmet előhívatni az optikai cik­kekkel foglalkozó boltba. Azóta tágasabb he­lyen, hosszú sorbanállás nélkül juthat hozzá a vásárló a keresett cikkekhez, aki pedig szem­üveget rendel, az kényelmesen, ülve választ­hatja ki az arcához leginkább illő keretet. Va­lóban választhat, van miből. Normál dioptriá­hoz 15-20 fajta keretet is tudnak mutatni, ha speciális lencséhez kisebb is a kínálat. Meg­tudtuk, hogy az egyetlen hazai szemüveggyár, a Granvisus halódását sem érezték meg a vá­sárlók. Az Ofotértnek ebben a boltjában meg­találtam, amit eddig hiába kerestem: Mi is az az áru, ami a januári árváltozások so­rán számottevő mértékben olcsóbb lett? Nos, a szemüveg. Például egy korábban 1400 fo­rintba kerülő keret 1130, a 200 forintos pedig 161 forint ma. Olcsóbbak a lencsék is. Mégis tömegesen keresnek a korábbiakkal szemben úgynevezett SZTK-keretet. „A digi-doki bemé­ri" már több helyen, Szekszárdon erre még néhány évet várni kell, a gép kezeléséhez szükséges optometrista képzés mindenesetre már megkezdődött. A fotószaküzlet nagy kirakataiban minden van, mi szem-szájnak ingere. Az alapvető fo­tóscikkeken kívül lehet itt kapni magnót és le­mezjátszót, számítógépet és írógépet is. A ter­mékek egy részét a nagykereskedelemtől vá­sárolja a bolt, de nagyobb a magánszemé­lyektől történő felvásárlás aránya. Vesznek készpénzért és bizományba is - a jövő hét el­ső napjaiban éppen antik régiségek felvásár­lását tartják. Híve vagyok a profilbővítésnek, éljen meg minden gazdálkodó szervezet ab­ból, amiből lehet. De azért jó lenne, ha a fotós­boltban fotóspapírt, filmhívó vegyszereket és egyéb alapvető fotóscikkeket is lehetne kapni, nagyobb gyakorisággal, mondjuk a kvarcjáték és a képmagnó mellett. Hérics Adolf üzletve­zető elmondta, hogy ez nem a bolt, hanem az egész vállalat problémája, ő azért úgy ítéli meg, hogy az alapvető cikkek általá­ban nem hiányoznak, a tőkés importból szár­mazókra pedig ismerjük a választ: nincs rá pénz. Nagyvejke az egyik olyan kistelepülés, ahol 500-nál keve­sebben élnek Optika Fotó Tömött polcok a mórágyi boltban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom