Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1. ^ÉPÜJSÁG 3 Tanácstagok kérésére Játék a demokráciával? Szálkái szilánkok Sokan hivatkoztak pénteken délután Szálkán a tanácsülésen a falu lakosságára. Hosszú - és nagyon sok te­kintetben a kulisszák mögött játszódó - történet van a péntek délután két órára összehívott tanácsülés előzményei között. A faluban önálló tanács mű­ködött korábban is társadalmi elnök irányításával. Az üdülő­körzet jövője viszont indokolta, hogy legyen a tanácsnak füg­getlenített elnöke is. Gréczy Tamás megbízott el­nök lett. Ilyen funkciót a tanács- törvény nem ismer ugyan, de a valóság szükségképpen életre hívta, hiszen például abban az esetben mi a helyzet, ha a ko­rábbi tanácselnök meghal, el­költözik, lemond, vagy éppen méltatlanná válik? Nyilván egyetlen település nem marad­hat hosszú hónapokra elnök nélkül. Ezért született meg a közbülső megoldás, amire azt lehet mondani, hogy szükség törvényt bont. A megbízott elnök 1986. december 27- én szerződést köt az őcsényi termelő- szövetkezettel egy épület megvásárlásá­ra, minek a lebontásáról gyorsan intéz­kedik. 1987 áprilisában, a kétévenként esedékes megyei pénzügyi vizsgálat megkezdődik a tanácson. Sok fordulata van még az ügynek, például szóbeli meg­állapodást kötnek a vételár módosításá­ra, befizetési határidők változnak több ol­dalról. A bontást egy szekszárdi vállalkozó megkezdi, sőt be is fejezi. Közben van az időszaki választás. A körzetben döntő fölénnyel tanácstag lesz Gréczy Tamás, majd a 11 tagú tanácsból nyolcán vannak jelen az elnökválasztá­son, így három ellenszavazat elég ahhoz, hogy ne legyen elnök. Van is elnök, nincs is elnök. Mi hát ilyenkor a teendő? Kívülálló igazán nem tudja eldönteni, hogy mi is történt az em­berek fejében és lelkében. Miért is nem lett tanácselnök a jelölt? Azért, mert há­rom vagy több ember összefogott ellene és elkezdődött a játék a demokráciával, vagy pedig éppen ellenkezőleg, a ta­nácsülés élve jogával, megfontoltan nem választotta meg az alkalmatlannak ítélt személyt a hivatal és a testület vezetőjé­nek? Igaz viszont, hogy a jövőbeni üdülőfa­lunak valóban jól jöhet egy telekügyek­ben jártas elnök. * Visszatérve az időrendre, a megyei pénzügyi vizsgálat megállapítja, hogy tu­lajdonképpen minden szabálytalanul történt. Nem szerezték be a szükséges hatósági engedélyeket, amelyek azt van­nak hivatva megakadályozni, hogy állami tulajdonban lévő értékeket elkótyave­tyéljenek. Nem volt a bontásnak műszaki ellenőre, pedig a vásárló nem rendelke­zett műszaki képzettséggel, nem vezet­ték a bontási naplót, így aztán ma senki meg nem tudja mondani, hogy mit is le­hetett ismét értékesíteni a kitermelt bon­tási anyagból. Azt is csak tippelni lehet, mennyi haszna származott a vállalkozó­nak a húszezer forintos vételárhoz ké­pest, a bontási anyag értékesítéséből. A megyei tanács illetékesei közben úgy döntenek, hogy Gréczy Tamás szál­kái tanácstagot ismét indítják a választá­son. A második fordulóban 2 ellenszava­zattal meg is választják. Közben közérdekű bejelentésre ismé­telt vizsgálat, majd jegyzőkönyv követke­zik, amelyben a népi ellenőrzés - többek között - fegyelmi vizsgálat lefolytatását javasolja a megyei tanácsnak. Ez is meg­kezdődik, majd le is zárul. Az elnököt tes­tületi figyelmeztetésben részesítik, aki erről Szálkán végrehajtó bizottsági ülé­sen be is számol. * A tanács tagjai nem tudnak a részle­tekről, ezért kérte öt tagja a rendkívüli ülés összehívását, 1988. január 29-én pénteken két órára. Az ülésen jelen van - mert meghívták - Kosár István or­szággyűlési képviselő, Végh Imre, a me­gyei tanács személyzeti osztályvezetője, Varga Béla, a városi pártbizottság mun­katársa, az újságíró, akit senki sem hívott, és a helyi népfrontbizottság vezetői. A jegyzőkönyveket a vb-titkár ismerte­ti, majd a vita következik. A hangulat kezdetben feszült, majd pa­rázzsá válik. A tanácstagok azt kérdezik, hogy őket miért nem tájékoztatták hitele­sen az eseményekről? A tanácselnök miért a testület háta mögött döntött az épület, illetve épületek lebontásáról. Szerintük a bontott anyagot a községben is fel lehetett volna használni, az öregek napközijének kialakítására, vagy éppen a telefonközpont elhelyezésére. Az utób­bira lehetőség van, pénz nemigen. Az el­nök precízen ismerteti, hogy a volt istálló ammóniás téglái nem lettek volna alkal­masak az öregek napközijéhez, szigo­rúak a hőtechnikai normák, és hogy a forgalmi ár és bontási ár milyen össze­függésben vannak egymással. A bontá­sok helyén kialakított telkek becsiére szerint 4-500 ezer forint hasznot hozhat­nak a tanácsnak. Erre viszont az a válasz a tanácstagok részéről, hogy korábbi testületi döntés nem teszi lehetővé a ma­gánszemélyeknek történő értékesítést. Különben is szükség lehet még a köz­ponti fekvésű területre a jövendő köz­épületek számára akkor, ha a falu végre ki tudja használni szerencsés természeti adottságait. Elmondják azt is, hogy a vá­lasztás második fordulója előtt megke­resték a megyei tanácstól a tanácstago­kat, vagy azok egy részét és Gréczy Ta­más mellett érveltek. Két tanácstag, Vágvölgyi László kútfú­ró, és Fejes Gyula nyugdíjas, a községi pártszervezet titkára az antidemokrati­kus vezetési módszerek, a testület meg­kerülése és a két vezető, a vb-titkár és az elnök rossz együttműködése miatt azt ja­vasolja, a testület vonja meg a bizalmat az elnöktől. Már korábban is megkérdezték, hogy miközben a szabálytalan vásárlás, majd eladás, illetve bontás történt, hol volt a törvényesség hivatásos őre, a vb- titkár. Csak ismételt rákérdezésre vála­szol Csótár Lajosné vb-titkár, hogy nem tartotta volna szerencsésnek panaszra menni az elnök ellen, mert azt is félreér­tették volna, és tudta, hogy hamarosan következik a pénzügyi felügyeleti vizsgá­lat. * Végh Imre, a megyei tanács személy­zeti osztályának vezetője hozzászólásá­ban hangsúlyozza, hogy a két vizsgálat megállapította ugyan az eljárási szabály­talanságokat, de más tényeket nem tárt fel, tehát az ügy lezárását javasolja. El­mondta, hogy ha nem szavaznak bizal­mat az elnöknek, akkor össze kell hívni az illetékes tanácsi bizottságot, amely­nek feladata megvizsgálni, hogy fennáll- e az összeférhetetlenség az elnök s a testület között, illetve a funkció ellátásá­ban. Ezek után hívhatja vissza a tanács az elnököt. Ha tehát most Gréczy Tamás ellen szavaznak, akkor ismét nem lesz ta­nácselnök a faluban. Majd öt perc szüne­tet javasol a kedélyek megnyugtatására. Ekkor kér szót Varga Béla, a városi pártbizottság munkatársa, és megkérde­zi, hogy elveszti-e a falu az elnöki státust, ha nem akarnak továbbra is Gréczy Ta­mással együtt dolgozni. Végh Imre hangsúlyozza, hogy ö ezt nem így mondta és nem is így értette. Az elnök csak annyit hozott fel védel­mére, hogy jót akart, és hogy a tanács pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a gyorsabb fejlődést. I * Jelen van kilenc tanácstag, amikor el­kezdődik a szavazás. Végh Imre elsőnek azt javasolja, hogy fogadja el a testület a pénzügyi-vizsgálat ide vonatkozó részé­nek és a NEB jegyzőkönyvének az is­mertetését, és az tárgykörben felmerülő válaszokat. Vágvölgyi László azt javasolja, hogy válasszák ketté a kérdést. A tájékoztatást ezek után elfogadja a testület, a hozzá fű­zött helyi és megyei magyarázatokat vi­szont nem. A bizalmatlansági szavazásban - illet­ve a szavazatok összeszámlálásában - némi zavar támad, de az eredmény, hogy ketten szavaztak az elnök ellen, hárman mellette és hárman tartózkodtak. Gréczy Tamás egyáltalán nem szava­zott. Végh Imre, a megyei tanács osztály- vezetője összefoglalván a dolgot, ekként foglal állást, hogy a testület és vezetők között kibontakozó együttműködés a zá­loga a jövőnek. Gréczy Tamás mindössze annyit mond, hogy sosem akart rosszat a falu­nak, majd kéri, hogyha hibázik a jövőben, ne várják meg a testületi üléseket, hanem menet közben is mondják meg a vélemé­nyüket a testület tagjai. Majd át akar térni a bejelentések című napirendre. Közben valaki kifejti, hogy itt tulajdonképpen az együttműködés volna a fontos, nem pe­dig az, hogy a „szemben álló felek" időn­ként megmondják egymásnak a vélemé­nyüket. Ismét át lehetne térni a bejelenté­sekre, de Vágvölgyi László a korábbi in­dokai alapján lemond tanácstagságáról, majd Fejes Gyula közli, hogy itt progresz- szív erűk vereséget szenvedtek a kon­zervatívok győztek, tehát ő is lemond ta­nácstagságáról. * Ebből aztán irányítatlan vita keletkezik arról, hogy ez helyes vagy helytelen, kommunistához méltó, vagy méltatlan magatartás-e. Nem tudni kell-e szavazni, vagy sem. A vb-titkár kimegy a tanácstör­vényért, majd felolvassa a vonatkozó részt. A vitában igen okos érvek hangzottak el például a politikai intézményrendszer megújításáról, a szocialista demokráciá­ról és sok más fontos kérdésről. Szavazásra nem került sor. Majd leg­közelebb. Az ettől igen tartalmas és okos vitától alig elválasztva a bejelentések során hasznos észrevételek és okos javaslatok is megfogalmazódtak Szálka jövőjéről. Például arról, hogyan is lehetne pénzt „csinálni”, miként kellene egy tanácsel­nöknek tartani a kapcsolatot a község lakosságával, hogyan kellene együttmű­ködni a vezetőknek egymással és a tes­tületekkel. Szó volt arról is hol legyen - és lehet egyáltalán - az öregek napközije, mit kellene lebontani, vagy mit nem. Ha lenne telefonközpont, akkor világszínvo­nalúvá váln^ a község telefonellátása, mondták. Beszéltek arról is, hogyan lehetne tár­sadalmi munkát és falusi turizmust szer­vezni... Ezek elhangzása után, közel este hat­kor a tanácsülés egyszercsak véget ért, határozat, vagy akár csak elvi egyetértés nélkül. Legközelebb folytatják. De, mit? IHÁROSI IBOLYA HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Szinte toborozni kell a szövetkezeti lakást építtetőket Ha nincs háború, az még nem jelenti azt, hogy béke is van - Spinoza után kissé sza­badon így fogalmazták mondanivalójukat a televízió múlt héten látott, békéről szóló fó­rumának résztvevői. Elrabolták, meggyilkolták, leégett, összeütközött, elfogták, kiszabadult. Leégett a föld. Halottak, sebesültek, hajléktalanok, éhezők. Ezen a héten is kénytelenek voltunk olvasóinkat elárasztani ilyen hírekkel akkor is, ha nem a háborútépte térségekről szóltunk. Tevékenységbővítés - akinek megy... Lakni kell valahol. Lakni valahol általában meglehetősen sokba kerül. Még többe ke­rült a lakást megszerezni, s mivel legtöbbünk anyagi lehetőségei igen korlátozottak, hosszú évekig nagy népszerűségnek örvendett a lakásépíttetés szövetkezeti formája. Öt évvel ezelőtt sorban álltak az építtetők a szekszárdi Alisca lakás-, garázs-, mühelyépítő és fenntartó szövetkezetnél is, ma viszont - amikor az építési „kedv” a rendkívül megnövekedett telekárak és építési költségek, valamint a szövetkezeti la­kásépítésnek nyújtott korábbi előnyök megszűnte miatt erősen lecsökkent - szinte to­borozni kell egy tömbházra való jelentkezőt. Tevékenységük többirányú bővítéséről határozott tehát a szövetkezet igazgató tanácsa. Többek közt lakásépítési szolgáltató irodát nyit az Alisca, ahol bizományosként típustervek forgalmazását bonyolítják majd, igény szerint adaptáltatják azt, de az építési engedély megszerzésétől, a műszaki ve­zetés biztosításától egészen kulcsátadásig is vállalják adott épület megszületésénél a bábáskodást. ...és akiknek nem A szerkezetátalakítás divatba jött kifejezéseink közé tartozik, ha itt, Tolna megyében talán kevesebbet is emlegetjük. Igazi csődtömeg nem volt nálunk eddig az iparban sem, a mezőgazdasági üzemek pedig kifejezetten jónak számítanak orzságos össze­hasonlításban. A mérlegkészítések, a zárszámadások idejét élik napjainkban a vállalatok, amikor kiderül, amit mára múlt évben is hallottunk itt-ott; a korábbiakhoz képest több gazdál­kodó szervezet került most a padló közelébe, s ez a tendencia a szigorodó feltételek között biztosan tovább folytatódik. Ha csak... és itt jöhetne egy lehetőség, a bűvös szer­kezetváltás, amikor is nem eléggé kelendő, vagy túlságosan drágán előállított, ezért kevés nyereséget vagy éppen veszteséget hozó termékének gyártásával vagy tevé­kenységének folytatásával fölhagyna az illető szervezet, s helyette más - gazdaságo­san előállított, jól eladható - termék előállításába fogna. Időnként megfeledkezünk arról, hogy a szerkezetváltás szinte mindig pénzbe, sok pénzbe kerül. Új termékhez más gép, más szakmával rendelkező munkaerő, új piacok kutatása kell, minderre pedig annak a vállalatnak van a legkevesebb lehetősége, ame­lyik legnagyobb bajban van, ezért leginkább szüksége lenne a váltásra. A saját fejlesz­tési források hiányát - elvileg - pótolhatja persze hitel. A refinanszírozási - a vállala­tokhoz kihelyezhető - hitelkeret szűkítését jelentette be a Magyar Nemzeti Bank e hé­ten, tehát ez a lehetőség is kisebb lesz a jövőben. De a hitelkamatok nagysága sem akármilyen (már most sem). Tehát; kerestetik sok olyan jövedelmező vállalkozás, be­fektetési lehetőség, amelyik a 13-15 százalék kamaton fölül még tisztességes hasznot is hoz a konyhára. Jól csinálni vagy helyrehozni? A kereskedelmi bankok szakemberei - hivatkozva a hitelkeret szűkítésének gazdaságpolitikai céljaink megvalósíthatóságára gyakorolt kedvezőtlen hatására - az intézkedés fölülvizsgálatát sürgetik. Számtalan helyen és formában adott teret a sajtó azoknak a hangoknak is, amelyek a magánimport korlátozásáról szóló intézkedést törölnék el, a teljesen nyilvánvaló népgazdasági károkra hivatkozva. A Rádió legutóbbi 168 óra című adásában hallhat­tuk Szikszai Béla államtitkár nyilatkozatát a kérdésről, aki elfogadható válaszok helyett a végén azt mondta, hogy a kedvezőtlen hatások bekövetkezte után ismét vissza lehet majd térni a kérdésre és módosítani a rendeletet. Kétségtelen, hogy minél magasabb fórumon gondolkoznak a „ha most elrontjuk, később majd igyekszünk helyrehozni” elv alapján, annál több kár származik ebből. De nem elhanyagolható a veszteség akkor sem, ha vállalati szinten fordul elő olyan, ami­vel a bruttósítások során találkozhattam. A vállalat vezetése, bár még nem is értesítette a dolgozót a bruttósítás mikéntjéről, már tudta, hogy a lehetséges alternatívák közül nem a legjobbat választották, rövid időn belül módosítást kell végrehajtani. Nem baj - mondták - fél év leteltével úgyis összegezni kell a tapasztalatokat, legföljebb akkor majd új rendszerre térünk át. A kérdés, tudom, költői. Ha egy döntésről eleve tudjuk, hogy rossz, nem lenne jobb akkor mindjárt másképp dönteni? Kérdezz - felelek „Ezentúl, ha kapok 100 forint fizetésemelést, lehet, hogy pont egy magasabb kere­seti kategóriába kerülök, ahol már magasabb az adókulcs. Végül lehet, hogy több, mint 100 forinttal megnő az adóm, jobban járnék, ha nem is kapnék fizetésemelést” - ehhez hasonló monológokkal gyakran találkozhatunk, mert nem értjük még igazán, hogy a sávosan progresszív adóztatásnak éppen az a lényege - s a hangsúly itt a „sá­vosan” szón van - hogy ez az eset nem fordulhat elő. De a példán kívül is nagyon sok minden van adóval, bérbruttósítással kapcsolatban, amit még nem tudunk. ADÓdhat kérdése. Válaszolunk! cím alatt az Ön problémájára is keresünk megol­dást az Adófelügyelőség munkatársai segítségével, ha kérdését eljuttatja lapunkhoz. Számtalan egyéb témával kapcsolatos kérdés érkezett ezen a héten is ügyeletes munkatársainkhoz, melyekre a Népújság hasábjain vagy levélben, illetve telefonon igyekeztünk választ adni. Most nem a kérdések, hanem a hozzászólások, megjegyzé­sek közül szeretnék kettőt kiemelni. Egyik olvasónk egyenesen fölháborítónak találja némelyik, bérházban lakó ember­társunk magatartását. Sokan annyira nem érzik magukénak az államtól igen méltá­nyos áron kapott lakásukat, hogy ott a legkisebb javítást is elvégezzék, vagy arra akár egy fillért is költsenek. Még inkább így van ez, ha a közösről, például a lépcsőházról van szó. Másik olvasónk a város bizonyos részeinek - közterületeink - mérhetetlen rendetlenségére, piszkosságára hívta föl figyelmünket. Sokan, akik szűk környezetük tisztaságára sokat adnak, mindent elfelejtenek, ha becsukják maguk mögött a lakásaj­tót. Mintha nem éreznénk, hogy „Ez az ország a mi országunk...” ROSTÁS ILONA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom