Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-01 / 26. szám

4 Képújság 1988. február 1. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért van töltéssel elzárva a Holt-Duna kifolyó ága? Kovács Sándor bátaszéki olvasónk szerkesztőségünkhöz küldött levelé­ben írta: „Az 1988. január 7-i Népúj­ságban megjelent egy cikk „A Sárköz meliorációja és az atomerőmű környe­zetvédelme” címmel. Ebben a Duna holtágak eliszaposodásáról is szó volt, melyhez egy kérdést fűznék: Ha annyi­ra nagy veszélyt jelent a holtágak el- iszapodolása, akkor például miért van az, hogy a bátai Holt-Duna kifolyó ágát a halászok töltéssel lezárhatták?” A Tolna Megyei Tanács V. B. épitési és vízügyi osztályának vezetője, Bohli Antal válaszolt a kérdésre:- A Közép-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság Szekszárdi Szakaszmérnöksé­gétől kapott tájékoztatás alapján az alábbiakat tudom válaszolni: A bátai Holt-Duna a bajai Halászati Tsz kezelésében van, ahol a Halászati Tsz halgazdálkodást folytat. Az olvasó által említett elzáró töltés feladata, hogy a holtágban mindig biztosított legyen a haltenyésztéshez szükséges optimális vízállás. A holtág feliszapolódásának folya­matát - ami az elmúlt évtizedekben alakult ki - az említett elzárás jelentő­sen nem befolyásolja. A Halászati Tsz- nek is érdeke az, hogy minél kisebb mértékű legyen a feliszapolódás, mivel haltenyésztés szempontjából ez kedve­zőtlen. Páratlan héten is indítanak-e járatot? Vati Sándor dombóvári olvasónk, mint levelében írta, jelenleg két mű­szakban dolgozik. A munkahelyére a bejárást autóbusszal tudja megoldani. „Délelőttös héten tőlünk a buszjárat reggel 5 óra 14 perckor indul, délután pedig 14 óra 50 perckor érkezem a lakhelyemre. A délutános műszakban a buszjárat 13 órakor indul Szőlőhegy­ről, ez így nagyon jó és meg is felel a műszakkezdéshez. Sajnos, a műszak végén 22 óra után a páratlan héten nem közlekedik az autóbusz, és ez azt jelenti, hogy havonta kb. 14 alkalom­mal gyalog kell hazamennem több munkatársammal együtt körülbelül 4- 5 kilométert éjszaka. A Volán arra hi­vatkozik, hogy nincs kihasználva a já­rat a páratlan héten, csak azt nem ért­jük, hogy akkor a páros héten ki van használva? Havonta összvonalas bér­letet veszek, ami 120 forintba kerül, mert átszállással tudom a munkahe­lyem megközelíteni, sajnos, a bérlet mellett még gyalogolhatok is. Erre sze­retnék választ kapni, hogy miért va­gyunk mi ilyen „mostoha gyerekek?” Pech József, a Gemenc Volán igaz­gatója válaszolt a levélre: Az említett 5504/458. számú járat 1987. május 31 -ig minden héten közle­kedett hétfőtől péntekig, munkanapo­kon. Ez a járat tért be Dombóvár-Szőlő­hegyre is. A járat kihasználatlanul, né­hány utassal közlekedett. Ezért az érin­tett üzemekkel és a városi tanács illeté­kes osztályával egyeztetve 1987. május 31 -ét követően ezt a járatot csak párat­lan héten közlekedtetjük. Az üzemekés intézmények vállalták, hogy a vidékről bejáró dolgozóikat azonos műszakba osztják be, így az utazás nem jelent gondot. Valószínűleg az olvasó munka­helyén nem így jártak el.- A panaszt más forrásból már ko­rábban megismertük. Mivel a helyi jára­tos eszközállományunk 1987 decem­berének végén 1 darab csuklós autó­busszal bővült, így mód nyílt arra, hogy az említett útvonalon helyi járatként 22.40 órakor egy járatot indítsunk pá­ros számú heteken is. így mindkét - pá­ros és páratlan - héten biztosított a dél­utános műszakban dolgozók hazauta­zása. E járat 1988. január 11-től indult kí­sérleti jelleggel. Amennyiben az autó­busz kihasználtsága lehetővé teszi, a járatot véglegesen fenntartjuk. Ügyeletesünktől kérdezték Több olvasó érdeklődött az ügyele­tes kollégától a kéményseprőipari szol­gáltatásokról. Arról kérdeztek, hogy mik tartoznak a kötelező, illetve nem kö­telező munkákhoz, mennyi ezeknek a díja. Tájékoztatást a Tolna Megyei Tüze­léstechnikai Szolgáltató Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettesétől, Kerényi Istvántól kaptunk.- Vállalatunk „A kéményseprőipari tevékenység gyakorlásáról szóló 26/ 1981. (XI. 14.) ÉVM. számú rendelete alapján végzi a szolgáltatást.” A rende­let szerint vannak folyamatosan illetve esetenként kötelező, valamint nem kö­telező munkák, amelyekhez az alábbi tevékenységek tartoznak: Folyamatosan kötelező: a folyamatos tartózkodásra használt épületek hasz­nálatban lévő kéményeinek és tartozé­kainak megtisztítása az égéstermékek­től félévenként egyszer, valamint a be- kötőnyilások és koromzsák tisztítása éveként egyszer (az év utolsó négy hó­napjában végzett tisztítással együtt.) A félévenkénti tisztítást az év első négy és utolsó négy hónapjában végezzük. En­nek a tevékenységnek a jelenlegi díjai: háztartási kémény 38 forint/darab, év; központi kémény 99 forint/darab, év. Tartalék kémény: ez a kémény nincs használatban, de biztonsági okokból másodrendszerű fűtés miatt a használ­hatóságát biztosítani kell. Ennek érde­kében évenként egyszer ellenőrizni kell és szükség esetén tisztítani. Ennek az éves díja 23 forint/darab. Használaton kívüli az a kémény, amelyet nem hasz­nálnak, a kitorkolást, bekötőnyílásokat, tisztítónyílásokat befalazták. Ezekkel a kéményekkel nincs tennivalónk, emiatt díj sem merül fel. A folyamatosan hasz­nált kémények négyévenkénti felülvizs­gálata, melyet bontás nélkül kell elvé­gezni (szemrevételezés, füstnyomás­próba) és az eredményt szakvélemény­ben rögzíteni. Ezt a tevékenységet a nyári négy hónapban szoktuk végezni, melynek díja 118 forint/darab. Esetenként kötelező munkák:1 újon­nan épített, javított és újra használatba vett kémények és tartozékaik műszaki felülvizsgálata, dija: 118 forint/darab. Gázfogyasztó berendezések beköté­sével összefüggő előzetes vizsgálata (melynek díja 196 forint/darab), illetve a beüzemelés utáni melegüzemi vizsgá­lat, melynek elvégzése érdekében a tu­lajdonosnak a berendezés beüzemelé­sét a beüzemelésétől számított 8 napon belül a vállalatunknak jelenteni kell. Ezeket a munkákat a bejelentéstől szá­mított 30 napon belül köteles a vállalat elvégezni. Nem kötelező munkák: kéményjaví­tás, bélelés, vegyszeres tűztér és víztér- oldali kazántisztítás, cserépkályha-épí- tés, -átrakás, olaj- és gázégők üzembe helyezése, karbantartása, tüzeléstech­nikai szakvélemény és szaktanácsadás készítése. Ezek külön megrendelésre és üte­mezés szerint végrehajtással történ­nek. A rendelet értelmében a kötelező munkák elvégzését a tulajdonosnak tűrni és munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani kell, mert ismételt megtagadás esetén azt a vállalatunk­nak az I. fokú tűzvédelmi hatóságnak haladéktalanul jelenteni kell. A tulajdonos a kéményekben történt változásról, a változás megtörténtétől számított 8 napon belül köteles a terü­letileg illetékes kéménysepréssel fog­lalkozó vállalatot írásban értesíteni. Ezek a változások lehetnek: új kémény építése, a kémény használatában tör­tént változás; használatban lévőket tar­talék, illetve használaton kívüli, vagy fordítva; gázüzemre való áttérés, bon­tás. A folyamatosan kötelező munkák végzésénél a dijat fizetni félévenként előre kell. Amennyiben a vállalat dolgo­zóját a munkavégzésben megakadá­lyozták, akkor is ki kell fizetni a díjat. A rendelet a munkavégzésre előírja, hogy a munkákat körültekintően, elővi­gyázatosan és a helyiségek, berende­zések kíméletével kell elvégezni. A tájé­koztatás révén remélem, hogy sok probléma megszűnik. Az árváltoztatás­ra azért volt szüksége a vállalatnak, mert más területek árváltoztatása ha­tással volt a tevékenységünkre, mely­nek terheit a vállalat magára vállani to­vább nem tudta. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A fogyasztói árkiegészítés­ről szól a Minisztertanács 77/ 1987. (XII. 14.) számú rende­lete, amely szerint az a jogi személy vagy vállalkozói adó fizetésére kötelezett magán- személy - ide értve a magánszemélyek társaságait is - aki fogyasztói forgalom számára a jogszabály mellékleteiben meghatározott terméket belföldön érté­kesíti, vagy a szolgáltatást belföldön nyújtja, fogyasztói árkiegészítést vehet igénybe. A rendelet pontosan meghatá­rozza, hogy mi tekintendő fogyasztói for­galomnak, mely naptól igényelhető a fo­gyasztói árkiegészítés, mi annak az alap­ja és mekkora a mértéke, mely esetek­ben kell azt visszafizetni, kimondja azt is, hogy a szállító a vevő kérésére a számlán köteles külön feltüntetni az árban érvé­nyesített fogyasztói árkiegészítést, s hogy a fogyasztói árkiegészítés igénylé­se és bevallása önadóztatás formájában történik. A rendelet 1988. január 1. nap­ján hatályba lépett. A Minisztertanács 78/1987. (XII. 14.) számú rendelete módosítja a javító-kar­bantartó szolgáltatások minőségvédel­méről szóló korábbi jogszabályt, s e mó­dosítás szerint a vállalkozó - a rendelet mellékletében felsorolt - javító-karban­tartó szolgáltatásokért köteles jótállást vállalni, a szolgáltatás minőségéért való felelősségét nem zárhatja ki és nem kor­látozhatja. Előírja a rendelet azt is, hogy „ha az elvégzendő munka előreláthatóan befolyásolja a dolog további használha­tóságát, teljesítőképességét, vagy hasz­nálatának módját, illetőleg ennek időtar­tamát, a megrendelőt erről előzetesen tá­jékoztatni kell." Indokoltnak tartjuk külön is felhívni a figyelmet a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a számlában röviden, közérthetően fel kell tüntetni az elvégzett munkát, személy- gépkocsi, motorkerékpár és segédmoto­ros kerékpár javításánál - többek között - a felhasznált alkatrészeket és anyago­kat, tanúsítani kell, hogy az elvégzett munka megfelelő, a felhasznált anyag és alkatrész rendeltetésszerű használatra alkalmas. „Ha a díjat jelentős mértékben a munkával töltött idő határozza meg, a számlán fel kell tüntetni ezt az időt is.” Előírja a jogszabály a vállalkozónak a kö­telezettségét arra az esetre is, ha szolgál­tatása minőségével, különösen a javítás módjával kapcsolatban kifogás merül fel. Utalunk arra a rendelkezésre is, amely szerint a vállalkozók vállalási szabályza­tot kötelesek készíteni. Ez a jogszabály 1988. évi április hó 1. napján lép hatály­ba. Az ipari miniszter és a közlekedési mi­niszter 7/1987. (XII. 14.) IpM-KM számú együttes rendelete szerint az 1988. évi március hó 27. napjától szeptember hó 25. napjáig terjedő időszakra 'hyári idő­számítást kell bevezetni, március 27. napján kettő órakor az órákat három órá­ra kell elöreigazítani, szeptember hó 25. napján három órakor pedig az órákat kettő órára kell visszaigazítani. A készletek átértékeléséről szól a pénzügyminiszter 69/1987. (XII. 14.) PM számú rendelete, amelynek hatálya a gazdálkodó szervezetekre terjed ki, s amely szerint az érintett gazdálkodó szervezeteknek - a jogszabályban meg­jelöltek kivételével - 1988. január 1-jei készleteiket át kell értékelniük. A rende­let előírja a készletátértékelési különbö­zet mikénti kiszámítását, ennek pénzügyi elszámolását, amely elszámolás határ­ideje 1988. március 31. Valamennyi említett jogszabály a Ma­gyar Közlöny 1987. évi 59. számában ol­vasható. Dr. Deák Konrád Mézeskalácsos Tizenhat éves kora óta süti a szebbnél-szebb mézeskalá­csokat Medgyesi Imréné, Kar­cagon. A szülőktől tanult mes­terséghez mindvégig hűsé­ges maradt, s mindig örömöt jelentett a számára, ha a vásá­rokon, a búcsúkban, a sátor­ban kínálhatta a portékáját. Szolnok megye utolsó mézes­kalács-készítő kisiparosa most nyugdíjba ment, hatvan­két évesen. Nem lehet azt mondani, hogy a régi, békebeli időkben ne panasz­kodtak volna, például Drága tüzelöszer címmel a Közérdek 1907. ja­nuár 26-i számában: „Egy vagyonos szekszárdi apa nem győzte pénz­zel budapesti egyetemet járó fiát. Gondolta, meglepi, mit csinál a gye­rek. Az esti vonattal Budapestre utazott tehát, de a fiút csak úgy éjféltáj­ban találta meg egy kávéházban, amikor éppen a kassza frajlának ud­varolt. - Nini, hát te itt vagy? - L.igen, itt vagyok édesapám, mert izé... látja papa, - spórolni kell. Olyan drága a szén, azaz egyáltalán kapni sem lehet egész Budapesten, kénytelen vagyok ide járni - melegedni. - Jó, jó, édes fiam, de egy kicsit még jobban is spórolhatnál, olcsóbb tüzelő anyag is megtenné, mint a kisasszonynak tüzes fekete szeme...” Ha képzeletben tovább követjük az „önkéntes tűzoltó” zord atya út­ját, s reggel beülünk a borbély székébe - Molnár Ferencnek a Tolna­vármegye 1909. február 28-i számában közreadott jelenetét követve -, talán nem is sajnáljuk annyira, hogy manapság az AIDS-re hivatkozva már nem borotválnak a borbélyok: „Vendég: Megfojt, ne nyomja úgy belém ezt a rongyot. (Behúzza a nyakát és lenéz a szalvétára.) Hány embernek a nyakában volt már ez a rongy? Segéd: Óh kérem, ez tiszta. V.: Jó, jó. Gyerünk. Ez egy piszkos hely, ide be nem teszem többé a po­fámat. Na gyerünk. (Hátrahajtja a fejét.) S.: Pardon. (A fejtámasztót föl­felé kezdi srófolni.) V.: Mit csinál? S.: Följebb megyünk egy kicsit. (Nagyokat srófol.) V.: Kitöri a nyakamat, nem látja? Hova srófol föl a fe­nébe? S.: Igenis. (Habarni kezdi a szappant és rákeni a vendég arcára.) V.: Ez érdekes szappan, ennek mandula íze van. A múltkor ibolya íze volt. (Szünet.) Nem veszi észre, hogy belekeni a számba a szappant? S.: Igenis. (Az ujjával kikanyarítja a vendég szájából a habot.) V.: Mit ke­ni az egészet a fogamra? Azt hiszi, hogy fogpasztával van dolga? S.: Igenis. (Belekeni a szappant a szemébe.) V.: Most meg a szemembe. Ha nem csípne a szappan és ki tudnám nyitni a szememet, szóval, ha látnám, hogy maga hol van, úgy vágnám fejbe, hogy elzöldülne. De így blindre nem akarok a levegőbe vagdosni, tehát inkább majd a borra­valóval fogom regresszálni magamat. S.: (A fülébe keni a szappant.) V.: Mi ez? Becsukták az ajtót, hogy nem hallom az utcai lármát? S.: (Hátra­szól.) Ajtót kinyitni. V.: Hahaha! Na nyúzzon meg már öregem, amíg bí­rom ezt a dühöt. Hol született maga? S.: Túr-Terebesen, hetvennyolc­ban. V.: Hogy süllyedt volna el, hetvenhétben. S.: (Hátramegy a borot­vával, egy szíjon le s föl paskolja, dudorászva.) Hédi, mej zű- szesz médi, médi... V.: (Beszappanozva nézi a plafont.) Na jöjjön már, jöjjön már. S.: (Elkezdi borotválni.) Nagyságos úrnak erős szakálla van. V.: Nekem hiába hízeleg. S.: Nagyságos úrnak éppen olyan szakálla van... ujjuj, egy kis tévedés. V.: Mit csinált? S.: Semmi, kérem. (Hamar elkeni a szappannal a vért.) V.: Csak nem vágott meg? S.: Dehogy. V.: Mi csíp? Miért olyan csípős ma ez a szappan? Vagy talán megvágott? S.: Ma olyan csípős. Már több urak mondták, hogy egy kicsit csípős. De nem mindenkit csíp. V.: (Nagy sóhajjal átadja magát sorsának. A bor­bély borotválja. Először fölülről lefelé, miközben a bal keze két ujjával meg-megcsípi az arcát, mintha ezt mondaná: te édes, te ennivaló! Majd lefelé húzza a bőrt és fölfelé a borotvát. A vendég e pillanatban olyan hatást tesz, mintha sírna. De a kővetkező percben a borbély fölfelé nyomja a szája jobb sarkát és az álla profilját borotválja, mintha nevet­ne. Majd az állát nyomja, nyomja fölfelé és a'szappant borotválja a gal­lérjába. Az állkapcsát borotválván egymás után mind a két orcáját fel­nyomja a szemére, mely ezáltal becsukódik, Majd lefelé nyomja ujjával az orcáját, úgy, hogy az alsó szemhéjai lehúzódván, megmutatja egészséges piros bélését.) S.: Nagyságos úr nem éppen vérszegény. V.: Az egész szőr rajta maradt. S.: Dehogy, kérem, hiszen olyan sima, mint a tenyerem. V.: Na mosson le. S.: Spongyával vagy kézzel? V.: Is­ten ments. Akkor inkább spongyával. S.: Igaza van nagyságos úrnak. Mégiscsak a spongya a legjobb. Ez az egész higiénia nem ér semmit. (Végighúzza rajta a spongyát, melyben apró, éles kavicsok vannak.) V.: Még a spongyával is tud nyúzni? Miért nem sintér maga? S.: Voltam két évig..." Ha szerencsésen túléltük a borotválkozást, talán pihenésképpen beülhetnénk egy színházi előadásra, mégpedig az 1907. február végi Pesti Napló segítségével az Ilyet még nem! című csemegére: „Prielle Kornélia a Bánk bánban lépett föl, mint Gertrud királyné. A színházban nagy közönség volt és a különben is forró est hatása alatt a művésznő megszomjazott. Megkérte tehát a társulat szolgáját, hogy hozzon egy pohár vizet. A szolga készségesen el is sántikált a vízért, .de míg vizet, poharat kerített, elkezdődött a negyedik felvonás és a művésznő ment a színpadra a jelenésre. Éppen Bánk bán dörgött előtte és szörnyű hangon ecsetelte az ország állapotát, mikor az inas bebandukol a szín­padra, kezében egy söröspohárban a víz és kedélyesen kínálja a művésznőt: - Ténsasszony, itt a víz! A hatás persze óriási volt. A közön­ség tombolni kezdett s majd leszakadt a karzat a hahotától. Bánk bán pedig megfogta a szolgát és szelíden tuszkolta kifelé, mondván: - Tá­vozz, gyermekem, távozz. A királyné már úgyis tudja, mily nyomorban van a nép! Azzal kituszkolta a színfalak közé és ott már minden lelkifur­dalás nélkül vágta nyakon és rákiáltott: - Te állat, hát sose láttál még színházat? - A szolga tapogatja az arcát és megrökönyödve felel: Ilyet még nem!”. Egy évvel ezelőtt, 1906 februárjában, nem színi előadáson, hanem a valóságban mondhatta el Szekszárd, hogy ilyen még nem volt. Az tör­tént ugyanis, hogy - a Közérdek február 24-i száma szerint - mintegy ezerötszáz főnyi feldühödött tömeg várta a vonatot, amelyen tévhitük szerint a jogtalanul kinevezett kormánybiztost hozza Budapestről a rendőrkapitány: „Növelte ezt a meggyőződést az is, hogy a rendőrka­pitány más kocsi hiányában Leopold Mihály kocsijára ugrott fel, s mikor a tömeg kettőjüket együtt meglátta: Ott a kormánybiztos! kiál­tással utánuk eredt, s őket hatalmas kődarabokkal dobálni kezdte. Helyzetük a Garay téren vált legveszedelmesebbé, kocsijuk a gyors kanyarodás folytán majd felfordult, pedig itt is hatalmas tömeg várako­zott s amint mondják, nemcsak kődarabokkal, de késsel sőt revolverrel is fel volt fegyverkezve. Szerencsére eljutottak a rendőrkapitány laká­sához, a kaput bezárták. Nemsokára már csörömpöltek az ablakok és még fenyegetőbb lett a tömeg magatartása. Szerencsére megérkezett a csendőrség s tapintatos fellépésével szétoszlatta a népet”. S hogy kétségeink se lehessenek a tapintatos fellépés mibenlétéről, a követ­kező mondatot is idézzük: „A csendőrség rohama alatt egy gyerek je­lentéktelen sebet kapott az arcán”. Februárra persze mégis inkább a bálok a jellemzők. 1894-ben, a Tolnavármegye február 18-i száma a kereskedelem nyelvén szól a lá­tottakról: „Törékeny nippek: leányok alakjában, akik még nincsenek a számlára írva. Aztán kurrentáruk, amelyeknek már vevője akadt: me­nyecskék. Ott voltak az érték nélküli minták: jó mamák. A leszállított árú maradékok: aggkisasszonyok nem akadtak, hanem végeladás: anyós, az volt sok!” Aztán, ha igazán jó volt a hangulat, jöhetett a farsangi újság is. Egy ilyenben sütötte el Borzsák Endre egyik legszellemesebb rím­párját, amely így szól: „Ja istenem! de csikorog / Bor nélkül a decsi to­rok...” Alighanem igaza lehetett... Dr. Töttős Gábor Dédapáink víg kedélye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom