Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-03 / 28. szám

2 IvÉPÜJSÁG 1988. február 3. A bolgár pártkonferencia határozata A Bolgár Kommunista Párt január 28-29-én tartott országos konferenciá­jának a keddi szófiai lapokban nyilvá­nosságra hozott határozata visszafordít­hatatlannak minősíti az átalakítás Bulgá­riában kibontakozott folyamatát és törté­nelminek értékeli az átalakítás koncep­cióját kidolgozó tavaly júliusi plénumot. Megállapítja: szerveinek és szervezetei­nek erőfeszítéseit a párt az önigazgatás kiépítésére, a termelőerők fejlesztését szolgáló minőségi fordulat végrehajtásá­ra fordítja. Aktív és hatásos szociálpoliti­kát ígér, és kilátásba helyezi azt, hogy to­vább erősödik a párt élcsapat szerepe. A határozat hangsúlyozza, hogy a de­mokratikus centralizmus elvének alkal­mazásakor a hangsúly a demokratiz­musra helyeződik át, és ennek fő meg­nyilvánulási formája a széles körű ön­igazgatás. Ehhez alkalmazkodva meg kell változnia az igazságügyi sezrvek funkcióinak és jogkörének abból a cél­ból, hogy munkájukba kívülről ne lehes­sen beavatkozni. A társadalmi szerveze­tek sajátosságaiknak megfelelően, ugyanakkor szerves részei lesznek az önigazgatás rendszerének. Támogatni kell a lakosság egyéb társulásait, egye­süléseit is a szocialista eszmékkel össz­hangban. Állást foglal a határozat a BKP és a Bolgár Népi Földműves Szövetség (parasztpárt) további szoros egysége mellett is. A határozatnak a termelőerők fejlődé­sével foglalkozó része elsődlegességet ad az iparban a kis- és közepes vállala­toknak. Gyorsítani kívánja a technológiai átalakulást a mezőgazdaságban. Szor­galmazza a szolgáltatások és a szellemi szféra fejlesztését, különös tekintettel a tudományos életre. A tervezést a nép- gazdasági irányítás alapvető eszköze­ként kívánja fejleszteni az önigazgatás feltételei között. Kívánalma szerint radi­kálisnak kell lennie a pénzügyi mecha­nizmus - így például az adórendszer - tökéletesítésének, végre kell hajtani a bankrendszer átszervezését és aktivizál­ni kell a bankok tevékenységét. A válla­latközi kapcsolatoknak szerződéses ala­pokon kell nyugodniok, szigorúan szankcionálva a szerződésszegéseket, ily módon érvényesítve a pályázat és a szocialista üzleti versengés elvét. A szel­lemi szférában is az a közvetlen feladat, hogy a tudomány, a kultúra és egyebek között az oktatás egész szerkezetét az önigazgatásnak megfelelően széles de­mokratikus alapokra helyezzék, érvé­nyesítve az irányításban a választás, a személyi változtatások és a beszámolta­tás rendszerét. A külpolitikájáról és a külgazdasági kapcsolatokról szólva, a határozat kifejti, hogy ezt a két területet teljesen össz­hangba kell hozni az átalakítással, abból a célból, hogy növekedjék a bolgár gaz­daság dinamikus fejlődéséhez való hoz­zájárulásuk. Ajánlja az országos értekezlet, hogy a tisztségek betöltésekor mind a pártban, mind pedig az állami szervekben és a tár­sadalmi szervezetekben vezessék be a megbízatási időszak rendszerét Todor Zsivkov javaslatának megfelelően: egy- egy személy maximálisan két, kivétele­sen három megbízatási időszakot tölt­hessen le azonos poszton, azt követően, hogy a BKP XIV. kongresszusa várhatóan módosítja a szervezeti szabályzatot. Urban sajtóértekezlete Jelentéktelen incidenseknek minősí­tette Jerzy Urban azokat a gdanski és varsói rendzavarásokat, amelyekre va­sárnap, a február elsejétől érvényes ár­emelések bejelentése után került sor. A kormány szóvivője szokásos keddi nemzetközi sajtóértekezletén cáfolta azokat a nyugati híreket, amelyek szerint ezrek tüntettek volna a két városban és összetűzésre került volna sor a felvonu­lók és a rendőrség között. A valóságban - mondotta - Gdanskban és Varsóban a szokásos helyen, vagyis a Szent Brigitta, illetve a Szent Szaniszló székesegyház körül tartott - a nézőkkel együtt is csak alig néhány száz személy - „bemutató jellegű” felvonulást a nyugati tv-kamerák előtt, hogy azt követően békésen haza­térjen. Alaptalannak nevezte a különle­ges rendőri és katonai készültségről ter­jesztett híreszteléseket is. A kormány - fejtette ki a szővivő - tu­datában van annak, hogy a jelentős, át­lag mintegy 40 százalékos áremelés nem váltott, mert nem is válhatott ki osztatlan örömet a lakosság körében. Továbbra is nehéz az ország társadalmi és gazdasági helyzete, de nem olyan, amelyben a tár­sadalom „a barikádokra menne” a gaz­dasági szükségszerűséggel szemben. A kormány azt reméli, hogy a gazdasági re­form részét jelentő áremelések hamaro­san éreztetni fogják kedvező hatásukat, ami csökkenti népszerűtlenségüket. Ki­látásba helyezte ugyanakkor, hogy a kormány határozottan fel fog lépni min­den, a teljesítmény növekedésével alá nem támasztott bérköveteléssel szem­ben. A szóvivő cáfolta, hogy a párt appa­rátusában és az állami hivatalokban kü­lönleges, a többi dolgozóénál nagyobb béremelések lennének. Kérdésekre vá­laszolva a szóvivő elmondta, hogy a var­sói román nagykövetség előtt hétfőn a lengyel rendfenntartó erők a hivatalos román politikát biráló kisebb tüntetést akadályozták meg. Hozzátette, hogy a lengyel illetékesek minden nagykövetsé­get a diplomáciai képviseleteknek járó védelemben részesítenek. Jerzy Urban végezetül emlékeztetett arra, hogy a legmagasabb szintű ma­gyar-lengyel találkozók bizonyították: a két ország vezetői valamennyi kérdés­ben azonos, vagy egymáshoz igen közel álló véleményt képviselnek. Waldheim­ügy A Waldheim osztrák államfő háborús múltja ügyében kutató nyugatnémet tör­ténész, Manfred Messerschmidt tegnap Jugoszláviába érkezett, hogy eredetiben tanulmányozza a legújabb, hírek szerint Waldheimre súlyosan terhelő dokumen­tumot. Messerschmidt a Waldheim-ügyet vizsgáló hattagú nemzetközi bizottság megbízásából utazott Zágrábba; Dusán Plencsa jugoszláv történész ugyanis állí­tólag az itteni hadtörténeti levéltárban bukkant a Der Spiegel által közölt távirat­ra. Messerschmidt azonban nem talál­ta meg ott az eredeti dokumentumot, amely - a jugoszláv történész szerint - Belgrádban van. Messerschmidt még nem tudott kap­csolatba lépni Plencsával, aki kijelentet­te: összesen hat-hét olyan dokumentum birtokában van, amelyek terhelőek Wald­heimre nézve. Kínai-szovjet határtárgyalások Kínában - a holdnaptár szerint még csak február végén lépnek be a „sárkány évébe”, a szovjet lapok viszont már az év fordulóján latolgatták, hogy kinek mit hoz „az erős állat éve". Előrelépés lesz-e ab­ban a kínai-szovjet tárgyalássorozatban, amely a napokban újult fel a határ keleti szakaszát megvizsgáló szakbizottság moszkvai eszmecseréjével. A kínai és a szovjet tárgyalófél a múlt év őszén nem a csillagjósláshoz, hanem az aprólékos, elmélyült munkához kötötte a majdani si­kert. Az időpont bizonytalansága nem cso­da. A kínai-szovjet határ nemcsak a világ leghosszabb szárazföldi határa - egye­sek hét és fél ezer kilométer hosszúra becsülik, a keleti szakaszon a „szárazföl­di” határt folyók képezik -, de a történel­mi tehertételeket tekintve is az élre kíván­kozik a politikai geográfiában. Az eddigi megoldási kísérletek sem kecsegtetnek közeli megoldással. A térképről manapság ismert határ alig több mint százéves, a határkérdés újabb keletű: 25-30 éves. A határvonal a múlt század közepén alakult ki, a Csing-di- nasztia hanyatlásának korában, amikor a cári birodalom erőteljesen terjeszkedett keleti irányba, a nyugati hatalmakkal ver­sengve sorozatban kötötte a Kínára néz­ve nem kedvező szerződéseket. A kí­naiak a cári Oroszországgal kötött szer­ződéseket a romlásnak indult kínai­szovjet viszony időszakában, az ötvenes évek végén, a hatvanak évek elején kezdték „egyenlőtlenekként” emlegetni. A határpolémia a hatvanas évek végén véres összecsapásokká fajult, elsősor­ban az Usszuri Damanszkij (Csenpao)­szigetnél. A kínaiak erőszakkal próbáltak érvényt szerezni annak a felfogásuknak, hogy a határ nem az Amur és az Usszuri (Hejlungcsiang, Vuszuli) jobb partján, a kínai parton húzódik, hanem valamivel beljebb, a folyón. A kínai felfogás lénye­gében azon a nemzetközi jogban is is­mert elven alapul, hogy a fősodorvonal alkotja a határt, azaz a folyó legmélyebb pontjairól képzeletben kiinduló függőle­geseket a felszínen összekötő, szintén képzeletbeli vonal. Ennek az érvelésnek helyt adva több száz kisebb-nagyobb sziget illetné meg Kínát. A dolgot bonyo­lítja, hogy ezeket a szigeteket, homokpa­dokat az év tetemes részében víz borítja, a víz elhordja egy részüket, s másutt „épí­ti fel” őket. Politikai döntés kellett ahhoz, hogy a szovjet fél a nemzetközi jogban is elfoga­dott elveket részesíti-e előnyben, vagy a kínai-orosz szerződésekben foglaltak­hoz ragaszkodik. Az első álláspont kere­kedett felül, Mihail Gorbacsov vlagyi- vosztoki beszéde ezt tükrözte. Még a vla- gyivosztoki beszéd évében -1986-ban - megállapodás született New York-ban Sevardnadze szovjet és Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter között az 1978-ban megszakadt határtárgyalások felújításá­ról. Egy évvel később az új határtárgyalá­sok második fordulójáról kiadott közle­ményben is rögzítették az elvi megálla­podást: ezentúl kínai-szovjet viszonylat­ban is „hajózható folyók esetében a fő hajózási csatorna középvonala képezi a határt, míg nem hajózható folyóknál a fő­sodorvonal, vagy a főág közepe”. A moszkvai szakértői megbeszélések megtartását az sem akadályozta, hogy a szovjet fél részmegállapodások soroza­tát is elfogadhatónak tartja, míg a kínaiak egyetlen megállapodást szeretnének. Pozitív megközelítésként értékelhető, hogy értesülések szerint a kínai fél nem erőltette a múlt századi szerződések jel­legével kapcsolatos disputát, s területi igényekkel sem állt elő. (A legutolsó do­kumentálható, mérvadó, kínai állásfogla­lásokban 80-90 ezer, majd 30-40 négy­zetkilométernyi területek hovatartozását vonták kétségbe.) Az eddigi tárgyalási fordulókban az is nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét fél szá­mára a szó szoros értelemben stratégiai fontosságú a Habarovszk városánál, az Amur és az Usszuri összefolyásánál elte­rülő Medve-sziget ügye. A 350 négyzet- kilométer nagyságú sziget a múlt szá­zadban úgy keletkezett, hogy a torkolat­tól délre a szárazföldet átvágták, 100 ki­lométer hosszú csatorna köti össze az Amurt és az Usszurit. Szovjet felfogás szerint a határt a csatorna alkotja, a kínai megítélés az, hogy a határ a folyókon hú­zódik, a szibériai nagyvárostól puskalö- vésnyire. Mindez azonban ma már nem akadá­lya annak, hogy kínai teherszállító hajók ne használhassanak más szovjet kikötő­ket, s felújult a kereskedelmi hajóforga­lom a kínai és a szovjet oldal között. Az Amur-völgy hasznosításának keretében ismét fontolgatják, hogy közösen vízi erő­művet építenek a folyón. Ha a terv meg­valósul, örökre víz alá kerülnek olyan szi­getek is, amelyek hovatartozásáról ma még tárgyalnak. SARKADI KOVÁCS FERENC Mai kommentárunk Koivisto sebe Az igazi csatározás az államfői posztén csak most kezdődik Finnországban. Eddig a küzdelem simának, előre lefutottnak látszott. A minap azonban módosulta kép, miután az észak-európai ország szavazópolgárai az elnökválasztás első for­dulójának végeredményével igencsak meglepték a világot - és valószínűleg önma­gukat is. A Flelsinkiben is favoritnak hitt Mauno Koivistót az első menetben nem erősítették meg államfői tisztségében, hanem az ugyancsak vasárnap és hétfőn megválasztott elektori testületre bízták a végső döntést. Mién? Mién határoztak így a finnek? Mégsem lennének elégedettek Koivisto el­nök ténykedésével? Vagy akad más, megítélésük szerint rátermettebb politikus az államfői posztra? Egyáltalán merre tan Finnország, netán jobbra? Kérdés kérdés után, és még nem is teljes a gondolatsor, amelyen most óhatatlanul sokan „végifut­nak” a világban. Fia jobban megnézzük a dolgokat, kiderül, hogy meglehetősen összetett a helyzet. Valóban Koivisto volta favorit. Ám most tartottak először közvetlen elnök- választást ebben az országban, s ezért a finnekkel feltehetően egy kicsit „elszaladt a ló”. Másrészt, és erre nem Koivisto elnöki tevékenysége kapcsán derült fény, már nem olyan feltétlen a bizalom a szociáldemokraták iránt, mint hosszú ideig volt. Ezt bizonyították a tavaly tavaszi választások eredményei, s az új kormánykoalíció, amelyben a konzervatív nemzeti koalíciós párt jelenti a másik fő erőt a szociálde­mokraták mellett. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy előzőleg a kor­mányalakítási tárgyalások során az addigi partner centrumpárt egyeduralmi sze­repre tört. Emellett a szociáldemokrata Koivisto személyes pechje, hogy most már elszántan harcol az államfői posztért a centrumpárt igen ambiciózus és népszerű vezetője, Paavo Vayrynen egykori külügyminiszter. Valószínűleg az ő személye okozhatta a legnagyobb zavart a szavazóknál. Vayrynen ugyanis sok finn meglátása szerint alkalmas az államfői posztra - de csak Koivisto után. Ezt is meggyőzően tük­rözte az első forduló végeredménye. Eszerint Koivisto toronymagasan az első he­lyen végzett, a szavazatok csaknem 48 százalékát szerezte meg, míg a második Vayrynennek a voksok 20 százalékával kellett megelégednie. Mindazonáltal a szavazás utáni első sajtóértekezleten Koivisto adott hangot csa­lódottságának. Az, hogy nem kapta meg az abszolút többséget az első fordulóban, szemmel láthatóan fájdalmasan érintette. Seza seb, ismerve a finn lélek érzékeny­ségét, valószínűleg mélyebb lesz, mint amilyennek a szavazók kalkulálták az urnák­nál. KOCSI MARGIT NDK Szabadon engedik a letartóztatottakat Stephan Krawczyk és felesége, Freya Klier, akik hazaáruló kapcsolataik miatt voltak letartóztatásban, kérelmüknek megfelelően, a törvényes előírásokat fi­gyelembe véve, kedden elhagyták az NDK-t és az NSZK-ba távoztak - jelentet­te kedden az NDK hírügynöksége. A hét végéig várhatóan szabadon en­gedik mindazokat a személyeket, akiket a Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékére január 17-én rendezett tömeg­felvonulás megzavarása miatt tartóztat­ták le, s egy részüket már el is ítélték- jelentette be kedden Wolfgang Vogel berlini ügyvéd, aki az ügy megoldása ér­dekében néhány napja kapcsolatban áll Rehlinger bonni államtitkárral. Vogel ügyvéd az NDK hatóságok meg­bízásából már korábban is számos eset­ben működött közre sikerrel az NDK és az NSZK közötti humanitárius ügyek rendezésében. Vogel nyilatkozata szerint a letartózta­tottak a szabadon engedés után dönthet­nek, hogy az NDK-ban maradnak-e vagy távoznak az NSZK-ba. PANORÁMA BUDAPEST - Milán Václavik hadse­regtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere tegnap egynapos munkalátogatáson ha­zánkban járt. Programja során fogadta őt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédel­mi miniszter, majd közösen felkeresték a „Barátság ’88” gyakorlaton részt vevő csehszlovák katonák táborát, és a gya­korlatvezetőség települési helyét. * Február 1 -jén hétfőn 16 órakor - elő­zetes hatósági engedély nélkül - a buda­pesti román nagykövetség épületének közelében mintegy 330-an összegyűltek és néma tüntetést tartottak. A csoporto­sulás a rendőri felszólítás nyomán 30-40 perc elteltével feloszlott. VARSÓ - Varsóban kedden meg­kezdte első ülésszakát a Varsói Szerző­dés tagállamainak különleges leszerelé­si bizottsága. A tagállamok küldöttségeit, amelyekben a külügyminisztériumok és a honvédelmi minisztériumok képviselői kaptak helyet, külügyminiszter-helyette­sek vezetik. A tanácskozást Henryk Jaro- szek lengyel külügyminiszter-helyettes, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé soros főtitkára nyitotta meg. BÉCS - Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke kedden Bécsben a Concordia sajtóklubban nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót tartott az állam és az egyházak kapcsola­táról. Az osztrák és a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva ki­tért az országgyűlés téli ülésszakán is megvitatott egyházpolitikai kérdésekre, beszélt az állam és az egyházak együtt­működése továbbfejlesztésének szük­ségességéről és konkrét lehetőségeiről. Megalakult az Okisz kisszövetkezeti bizottság Az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa a kisszövetkezetek érdekképvise­letének, érdekvédelménekjavitására kis­szövetkezeti bizottságot hozott létre. A bizottság feladata, hogy jogi-gazda­sági tanácsadással segítse a kisszövet­kezetek munkáját, teret adjon javasla­taiknak, közvetlen kapcsolatot teremtsen a hozzá forduló kisszövetkezetekkel. Jelenleg több mint kétezer kisszövet­kezet működik: szerepük évről évre na­gyobb, tavaly több mint 40 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, ami a szö­vetkezeti ipar összes termelésének egy- harmadát adja. A kisszövetkezeteknél tevékenykedő mintegy 80 ezer dolgozó érdekképviseletét, érdekvédelmét eddig is az Okisz látta el, de e feladatát a kis szervezetek nagy száma, szerteágazó te­vékenysége miatt nem tudta következe­tesen ellátni. A bizottság létrehozásával most lehetővé válik a kisszövetkezeteket érintő kérdések megtárgyalása, sajátos problémáik folyamatos figyelemmel kí­sérése, a kisszövetkezeti formát érintő gazdasági és társadalmi változások nap­rakész követése. A bizottság tagjai hetenként két alka­lommal, - kedden és csütörtökön - ügy­félszolgálatot tartanak az Okisz székhá­zában a hozzájuk forduló kisszövetkeze­teknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom