Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. február 15. IníÉPÜJSÁG 3 Ébresztő, a hajnal már elmúlt! |U|j Holmink nekünk 1987-tel? Az elmúlttal, Iwll UUIljUl IfV hiányainkkal, rosszkedvűnkkel? Vagy mégis vissza kell még tekintenünk ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le, hogy az elemzések után jobban és határozottabban tudjuk: mit kell tennünk ma és holnap? A KSH Tolna Megyei Igazgatóságának statisztikája eredményről és hiányról szól. Fejlődtünk, erősödtünk, gazdagabbak lettünk. Gazdagabbak lettünk? Az ipari termelés 11,2 százalékkal, az előző évinél és az országosnál is jóval élénkebben növekedett. A megye iparának negyedévenkénti teljesítménye 1987-ben sem volt ingadozásmentes. Tavaly az ipari gazdálkodók a III. negyedévben (1986-ben pedig a negyedikben) termeltek a legtöbbet, és - az 1986-os évhez hasonlóan - az I. negyedévben a legkevesebbet, a két időszak termelése közötti különbség 1987-ben tovább fokozódott. Az ipari termelés negyedévenkénti ingadozása nagyobb volt, mint egy évvel korábban. A nem rubel elszámolású exportteljesítések évközi alakulása nem tért el a korábbi éviektől. A gazdálkodók a negyedik negyedévben exportáltak a legtöbbet. Az utolsó három hónapban kétszer annyi árut adtak el, mint az első negyedévben, amely a teljesítések szempontjából hagyományosan a „leggyengébb” időszak. A jelentés - melyet szombati lapunkban közöltünk - azt is kimondja az országos adatok alapján -, hogy az „1987. évi gazdasági folyamatokban szerény, a fő célok tekintetében a szervezettnél kisebb javulás következett be.” És az előbbi mondaton van a hangsúly. Évtizede tudjuk, hogy Magyarország gazdasága képtelen lépést tartani a világgal. Ma már csak arra törekedhetünk; a hátrányunk ne növekedjék olyan mértékben, hogy visszasüly- lyedjünk a harmadik világ országai fejlettségi szintjére. Tudjuk. Határozottan mondjuk, hogy tenni kéne. S akkor őrizzük „hagyományainkat”. Mert tíz éve is az első negyedév volt a leggyengébb, akkor is az év vége felé kezdtünk el riadót fújni. Évek óta decemberben karácsony és újév között az egész ország „szabadnapos”. Az évet előkészítés nélkül várjuk, január első heteiben csak téblábolunk, mert anyaghiány van, mert nem kötöttek még velünk szerződést partnereink, mert egyáltalán év eleje van... Mindenre van felmentés. Lassan már az iskolás gyerekek is fújják: „A gazdasági szabályozók tönkretették a vállalatokat, képtelenek voltak igazodni a folyton változó gazdaságirányítási rendszerhez. Képtelenek vagyunk megszilárdítani a munkafegyelmet, mert mindenkinek biztos a munkahelye. Más lenne, ha a kapun kívül állnának az emberek, akkor lenne becsülete a munkának... Mert nincs valutánk... mert importkorlátozások vannak.” Van felmentés? Kérdezi-e egyáltalán valaki tőlünk, hogy nekünk mi a véleményünk a világpiac kihívásáról? Nem. Csak igényt támasztanak velünk szemben. Mi pedig sopánkodunk. Termékszerkezet-váltás helyett, piac helyett, munka helyett. Közben azt mondjuk, hogy Európában a legtöbbet a magyar munkás dolgozik. Sajnos, igy igaz. Megkérdezzük, hogy értelmes-e ez a munka? Többet dolgozunk, ahelyett, hogy szervezetten dolgoznánk, gondoskodnánk mindig megfelelő gyártmányokról, anyagról és alkatrészről... Mikor jövünk rá végre, hogy nem többet, hanem jobban kell dolgoznunk! Magyarázat 1988-ra is van. Megint nem volt alapanyag, nem tisztázták a pénzügyi feltételeket... Csak hát 1988-ból lassan már ismét elfogyott 30-40 munkanap. Van-e a világon olyan ország, amelyik képes félévi és év végi hajrával annyit termelni, amennyi elég a fennmaradáshoz? Mikor ébredünk fel végre! Meddig leszünk képesek kivárási taktikával fennmaradni? Meddig leszünk képesek csak normarendezéssel - és nem műszaki fejlesztéssel - termelékenységet kimutatni? Annyiszor hallottam (hallottuk) a megújulás szót az utóbbi időben, hogy ma már beleborsódzik a hátam (hátunk). Arról vitatkozunk, hogy gazdasági-társadalmi, vagy társadalmi-gazdasági kibontakozás kell-e. Kibontakozás kell. Előrehaladás, jövőbe tekintés. Nincs más lehetőségünk. Tanulnunk kell azoktól, ahol gondjaikat eredményesen oldották meg. Svédország az utóbbi években teljesen átalakította acéliparát (pedig a svéd acél patinás név szerte a világon), és hajógyártását. Mert új idők következtek, és a világnak már nem volt szüksége a svéd acélra, meg az óriási tankhajókra. Felszámoltak, átalakítottak két iparágat. Felszabadult sok tízezer munkerö. S mégsem maradtak munka nélkül. Mert gondoskodtak az átképzésükről, mert a felmondólevéllel együtt olyan papírt is kapott a kezébe a dolgozó, amelyen öt új munkahely volt. Megjelölve, hogy számára melyik a legalkalmasabb: lakóhelye, végzettsége és az eddigi szakmai gyakorlat szerint. Nálunk - abban a társadalomban, ahol minden az emberért történik - úgy bocsátunk el embereket, hogy lehetőleg csak kettőt-hármat egyszerre, mert akkor nem kell gondoskodni róluk. Úgy képzeljük el a hatékonyság növelését - még ott is, ahol van eladható termék -, hogy létszámot csökkentünk. A januári áremelések is bebizonyították, hogy vállalataink abban érdekeltek, hogy árat emeljenek. Ez feketén- fehéren bebizonyosodott a gyermekruházati termékek csillagászati árainál. Évekig - évtizedekig - és most derült ki - ezekre a termékekre olyan állami támogatások rakódtak, amelyek bőven kimerítik a tisztességtelen haszon kritériumát. És most február közepén még egyetlen egy vállalatot sem büntettek meg azért, mert rossz a kalkulációja, hogy tisztességtelen, amit csinál. Látjuk a kirakatokban, hogy szinte ugyanazon az áron van a bébicipő, mint egy 42-es lábbeli. Hol van akkor az árellenőrzés? A tisztesség, a kibontakozás, a megújulás? Tudjuk, hogy az újat nem lehet régi módszerekkel megvalósítani. S mégis csak a régi módszerek jutnak az eszünkbe. Kemény a szó, de az idő is az. Jobb lenne megveregetni vállunkat, elégedetten hátradőlni a fotelben, és dicsérni nagyszerűségünket. Csak mi az, amit elfogadhatunk eredménynek? Annak a megállapításnak, hogy „Tolna megye gazdasága az országos folyamatokhoz a termelő tevékenységek főbb területein pozitív módon járult hozzá.” Örülni kell annak is, hogy „a konvertibilis exportot teljesítő gazdálkodók döntő többsége jelentős mértékben növelte a kiszállításait”. Az elégedettség nem elég. Tudnunk kell, hogy ma gyökeres fordulatra van szükség. S ez a fordulat Tolna megye gazdaságában sem következett be. Az országos átlagnál jobb eredményeink vannak, de a lehetőségeink is azok. Természeti környezetünk kedvez a mezőgazdasági termelésnek. Iparszerkezetünk jó. Nincs válságágazatba sorolható üzemünk. S ha ezt is számba vesszük, akkor elégedetlennek kell lenni, mert nem érzékelhető a változtatás igénye, a kivárás és a lassú mozdulás jellemző. Az ipar termelésének zöme 10-15 éves termék. A vállalati tanácsok éppen azt nem valósítják meg, amiért létrehozták őket, a hosszú távú érdekeltséget. Ma csak abban gondolkodnak - és így is szavaznak -, hogy az elosztás minél hamarabb kezdődjék meg, a holnapra nem gondolnak. Elégedetlenek fennénk? túl pesszimista a hang. Csak hát az ember lépten-nyo- mon elégedetlen hangokkal találkozik. Mert mindany- nyian tudjuk - a gyárigazgató, a kezdő mérnök, a lakatos és a bérelszámoló is -, hogy többet kell tennünk. És a gazdaságban kell többet tenni, még akkor is, ha tudjuk, hogy javítani kell a kormányzati munkát, át kell alakítani az intézményrendszert. Ami segít, de a hangsúly mégiscsak a termelésen van, az üzemekben és a földeken dől el minden: az is, hogy Magyarország képes-e tovább fejlődni vagy a lemaradók közé sorol, elvesztegetve az időt. S az az idő; a jövő. Ébresztőt kéne fújni! A hajnal már elmúlt! HAZAFI JÓZSEF Kommunista műszakok Kommunista műszakot tartottak szombaton több vállalatnál. Az ország legnagyobb cipőipari üzemében, a Tisza Cipőgyárban a vállalat martfűi, mezőtúri és kunszentmártoni gyáregységében 4500-an álltak munkába, három műszakban gumiipari kellékeket, két műszakban 35 ezer pár utcai és sportcipőt készítettek. Ez a teljesítmény egy teljes hétköznapi termelésnek felel meg. Négy vagont megrakodtak késztermékekkel, s azokat útnak indították a Szovjetunióba. Ez évben immár másodszor szerveztek kommunista műszakot a Debreceni Ruhagyár edelényi üzemében. A műszakért járó munkabért a bányászvárosban épülő új ruhagyár beruházásához ajánlották fel a dolgozók, hogy ezzel is elősegítsék a térségben tapasztalható foglalkoztatási feszültség enyhítését, a jelenleginél lényegesen több környékbeli lány és asszony kaphasson munkát. Óriás vázák Herendről Újabb óriás vázát készítenek a Herendi Porcelángyárban a brunei szultán megrendelésére. A 2,17 méter magas remeket közösen tervezte az üzletet közvetítő angol kereskedő - aki egyszersmind a brit királyi udvar ékszerésze - és Palko- vics Imre, a gyár mesterfestője. A szultán már korábban is rendelt két, 1,25 méter magas vázát, úgyhogy a herendi iparművész már két esztendeje kizárólag neki dolgozik. A most készülő vázaóriást, melynek alapszíne az elefántcsontéhoz hasonló, iszlám motívumok díszítik, amelyek uralkodó színe s tűzpiros és az arany. Két tájkép is lesz majd a vázán, az egyik a szultán mecsetjét, a másik pedig rezidenciáját ábrázolja. A művön fél esztendeig dolgozik a festő, s amint elkészül vele, megcsinálja ikerpárját, mivel ebből a fajtából is kettőt rendelt a szultán. A vázák egyenként 20 ezer angol fontot érnek. Tolna megyeiek a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán Magas szintű képzés § Korszem eszközök A megye 14 középiskolájából egy-egy pedagógus és a tiszti pálya iránt érdeklődő tanulók látogattak el Budapestre, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, a Tolna Megyei Területvédelmi és Hadkiegészítési Parancsnokság szervezésében. Ez, mint azt Mandler Ervin őrnagytól megtudtuk, szerves része volt a katonai pályára irányítási munkának. A főiskolán dr. Veréb Tivadar mérnök ezredes, a kiképzési osztály vezetője adott tájékoztatást az ott folyó oktatásról, képzésről, a hallgatók járandóságairól, majd a résztvevők három csoportban megtekintették néhány szakon illetve ágazaton, a haditechnikai eszközök gyakorlati oktatását. Pillanatképek- Szalacsi József II. éves hallgató, csoportunk kalauza szép példáját mutatta a katonai erények egyikének, a pontosságnak. Már első állomásunkon - a számítástechnikai és matematikai tanszék Többnyelvű számítástechnikai oktatás géptermében - jelezte a mondanivalójába belefeledkezett elöljárónak, hogy lejárt a bemutatásra szánt idő. így aztán csak keveset tudhattunk meg a programozott feladatmegoldásokból. Ebben a gépteremben készül fel a tanári állomány is, és a hallgatók az első félév végén „élő problémáról” zárófeladatot oldanak meg. Az egyik Commodore 64-esen ételeket, anyagárakat, kalóriaértékeket és létszámot tápláltak be. A feladatot végrehajtó hallgatónak „jelezte” a számítógép, hogy túl sok az egy létszámra vetített kalóriaérték. Erre a szakra sokszoros a túljelentkezés. Csak kétévenként indítják. A képzés alatt három programnyelvet tanulnak meg a hallgatók kötelezően, és még egy szabadon választottat. A múzeumban a csapatzászló fontos szerepéről kaptunk tájékoztatást. A katonai főiskolák történetét bemutató tárlatból megtudhattuk, hogy 1957. március 1 - jén jött létre az Egyesített Tiszti Iskola négyéves képzési idővel, majd 1967-ben a Kossuth Lajos és a Zalka Máté főiskolára vált szét, a meglévő Kilián György főiskola mellett. A múzeumban Zalka Máténak díszes helyen állítottak emléket életrajzi képekkel, okiratokkal és a róla szóló könyvekkel. Igen terjedelmes a tisztképzésben kitűnt oktatók névsora. Az elmúlt évben Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki az iskolát. Nagy érdeklődést váltott ki a fegyvertörténeti kiállítás, ami 1948-tól napjainkig mutatja be a fegyvertechnikákat. A rádióelektronikai szaktanszéken szívesen időztünk volna tovább a vezérlőpulttal, telefonközpontokkal, számítógépekkel, tévékészülékekkel, írásvetítőkkel, mágnestáblával és égi térképpel ellátott, a valóságot hűen tükröző harcálláspontokon. A szaktanszéken belül két ágazat - a rádiózavaró és rádótechnikai zavaró - működik. Ez utóbbi a lokátorfelderítést akadályozza meg. Kissé borzongva léptünk be a Sugárveszély! feliratú, vegyivédelmi szaktanszékre. Az asztalokon ólomtornyok, mellette mérőhelyek műszerekkel. „Zárt sugárforrásokkal dolgoznak itt” - nyugtattak meg bennünket. Az ezen a szakon végzők radiokémia szakos üzemmérnökök lesznek. Itt tanulják meg a hallgatók többek között, hogy hogyan lehet sugármentesíteni a különböző harci és nem harci eszközöket. Minden feltétel adott az analitikai laboratóriumban is. Jó lett volna beülni a fegyverzeti szaktanszék kisrakétás kabinetjének valamelyik harci járművébe. Nem lehetett, még fényképezni sem. Itt a rakétatechnikai eszközök oktatása folyik. Gyakorolják a beszabályozásokat és a kisebb javításokat is. Komoly erőt képvisel a 4000 m-es tartományon belüli körkörös tüzelésre alkalmas, irányított rakétákkal felszerelt harci jármű. Ahogy a hallgatók érzik Az iskola klubjában öt Tolna megyei főiskolai hallgatóra záporoztak a látogatók kérdései. Németh Attila, aki Paksról, a Vak Boty- tyán Gimnáziumból jött, most másodéves a vegyivédelmi szakon:- Más főiskolára jelentkeztem, de itt kötöttem ki. Túl nagy tájékozottságom nem volt előzetesen az itteni életről. Nincs akkora szigor, mint a sorkatonáknál, és talán könnyebb egy kicsit a tanulás, mint más főiskolán. Kiválóak a tanulás tárgyi feltételei. Az, hogy az elmúlt évtől 3 évbe sűrítik be a tananyagot, nem okoz gondot. Meg lehet tanulni annak, aki akarja. Idekerülésemet egy kicsit az Ifjú Gárdának és az MHSZ-nek is köszönhetem - mondta. Cserepes József másodéves a dombóvári Apáczai Csere János Szakközép- iskolából felvételizett:- Itt mindennap kell tanulni, mert számonkérés van. Új dolog, hogy a vizsgáknál mi jelölhetjük meg, hogy mikor és kinél akarunk vizsgázni. Kedden és csütörtökön délután önképzés van. Akinek 3,51 alatt van a tanulmányi átlaga, annak kötelező tanulószobát igénybe venni. Aktív sportolásra is van lehetőség, de azt csak délután 5 óra után, a kimenő rovására lehet megtenni. Hetente három délután van kimenő és havonta háromszor mehetünk haza. Légvédelmi rakétás szakon vagyok. így látták a Tolna megyeiek A különbusszal hazafelé jövet néhány látogatót megkérdeztünk benyomásaikról, véleményükről.- Rácz Ferenc, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakközépiskola negyedikes tanulója így nyilatkozott:- Már az általános iskola elvégzése után szerettem volna a tatai honvéd kollégiumba kerülni, de helyhiány miatt nem vettek fel. Azóta sem változotta szándékom, hogy katonatiszti pályára menjek. Tetszik az egyenruha, és érdekel a harci technika, ezen belül különösen a szárazföldi harci járművek. Tanulmányi eredményem 3,5 és a Kossuth Lajos katonai főiskolára adtam be jelentkezésemet péncélos szakra.- Egy évig Őcsénybe repültem vitorlázó- géppel. Motoros gépet szerettem volna vezetni, de egészségileg nem voltam rá alkalmas. Úgy döntöttem, hogy felderítőnek jelentkezem a katonai főiskolára. A katonaéletről már elég sokat tudok katonatiszt rokonaimtól, ismerőseimtől. A mostani látogatás a műszaki dolgokban adott újat számomra - mondta Csobot János, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium harmadikosa.- A nyári kéthetes, a Zalka Máté katonai főiskola által szervezett katonai tábor adott kedvet a pályához. A műszaki dolgok érdekelnek. Hobbiból autószereléssel is foglalkozom. Persze, a várható magas fizetés is vonz - vélekedett Takaró János, a bátaszé- ki gimnázium negyedik osztályos tanulója.- Károlyi Károlyné, a bátaszéki gimnázium igazgatóhelyettese így összegzett: 1978 óta figyelek a katonai pályára. Azóta 9-en jelentkeztek iskolánkból. Békeidőben jó hivatás ez, háborúban meg úgyis mindegy, ki hol dolgozik. A fiam most nyolcadikos, szintén katonai kollégiumba megy. A pálya anyagilag elismert, a körülmények elsőrangúak. SZABÓ GYŐZŐ A vegyivédelmi laboratóriumban
