Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. február 13. NÉPÚJSÁG 7 5. Három éve költöztek ide és már készülnek haza Koch Ferencék. Feleségével Paksról jöttek gazdálkodni, 32 ezerért vettek egy romos házat, kertet, s közben kiépítették a gazdasági udvart. Nyolc tehén, egy borjú, hatvan hízó, egy ló és egy rossz Trabant - az „állományuk”. A tejet Bölcskére hordják be és ha különadóval terhelik meg őket, nem éri meg a rengeteg munka. Aztán az élet sem olyan könnyű pusztán éppen nyugdíjas korukra. A szomszédban van ugyan a bolt, de többet van zárva, mint nyitva, kenyéren, tejen kívül nem sok mindent lehet kapni ott. Csak a jó legelőt, a gazdaságot sajnálják, ami az unokáknak is valóságos paradicsom... 6. A valamikori paradicsomi állapotok ma már csak nyomokban. A máló vakolat az idő, az elemi erők rombolását mutatja, az enyészetnek már csak a szívó- sabb természet állt ellent. Igaz, a nemes bukszusokat, tujákat is benőtte a gaz, gondozásra szorulnának. Az öregek még emlékeznek, amikor istentiszteletet tartottak itt, aztán egyre fogyott a közösség, nem volt kiért jönnie a papnak. Ma a festett üvegablakok, rozetták kitört üvege, a megcsupaszított, feldúlt kápolnabelső, egymásra halmozott poros padok emlékeztetnek az egykori áhítatra. 7. A helyiek úgy tartják Szakács méltó- ságosé, dr. Szakács Ernő ügyvédé volt a kétszintes kúria és a hozzátartozó park a kápolnával. A szájhagyomány szerint bizonyos manipulációk folytán jutott hozzá, az eredeti gazdától Nagy István középbirtokostól. Üres papirt Íratott alá az agyafúrt ember, így a per során is neki ítélték az ingatlant. Ma egy része lezárva, másik felén egykori téeszdolgozók, szinte kivétel nélkül nyugdíjasok laknak. Nagy József májusban tölti be a 80. évét. Kiskunlac- háza mellől, Bugyi községből érkeztek éppen 52 éves feleségével. figyelt a „világ” „Bölcske határában fekszik a Szent-Andrási puszta... A Duna melletti hegylán- czolat emelkedett, itt is több régi római maradvány találtatik. Úgy látszik, hogy azelőtt kisebb határú volt, talaja felül homokos alul agyag. A határt a múlt század végéig a Gróf Battyány család bírta zálogban, ki a Paksy család tagjai által kipereltet- vén, természetesen saját levéltárát magával vitte, s így régibb időkről a helybéli uradalmi levéltárban semmi sem található.” Egy bizonyos Tork János jegyző feljegyzéséből ismerjük András-pusztát az 1865-ös esztendőben, Pesthy Frigyes híres helynévtára néhány sort szentelt neki. Egy mai összeállításban talán ennyit sem kapna, alig kétszáz, zömében öreg ember él az egykori cselédsoron. Van, akit a sors taszított, mások a megélhetést keresve, az egykor még jól működő Petőfi téeszben bízva raktak fészket, előfordult, hogy a szülőföld szólította vissza az embert ide, az Isten háta mögé... ami egyébként alig három kilométerre fekszik a 6-os számú főúttól. 1. Ma is emlegetik a tavalyi nyárvéget. Akkor készült el a betonút. Micsoda ünnepség volt... még a minisztériumból is érkezett egy elvtárs, a megye illetékesei is mind eljöttek. Az új út elején nemzeti színű szalag, lelkes taps amikor átvágják és hivatalos beszéd. Néhány száz méterrel odébb szabadtéri fogadásra hivatalos a társaság - a helybéliek ked2. Hánzeli Jánosról nem tudni túl sokat, az egykori középbirtokos virágzó gazdaságot teremtett ezen a vidéken. A kúriában 1963 óta elmebetegeket gondoznak, az intézmény lelkes vezetője Péter Albertné a régi fotográfiákat gyűjtötte össze, hogy valamikori állapotában tudják helyrehozni az épületet. Három éve a külső rekonstrukciót, tem, 1979-ben, este ki se mertem menni az udvarra - az állapotokról csak eny- nyit mond a vezető. Azóta a hetven gondozott számára nemcsak a higiéniát, kulturált környezetet, az emberi lét feltételeit, hanem a családot idéző légkört is megteremtették. Egy kicsit önellátásra rendezkedtek be, sertést hizlalnak, majd 4 hold vetésterületen gazdálkodnak. Meggyőződésük, hogy a gyógyszeres kezelésnél olykor többet er a megfelelő foglalkoztatás és jó hatásúak, örömet szereznek az életüket itt töltőknek a rendszeres mozivetitések, teadélutánok, a régi slágereket idéző neves művészek szereplései és a kirándulások. 4.- Cselédek laktak itt régen - mutat házukra Fehérvári Éva. Csöndben, félszegen várakozik, szívesen beszél az idegeneknek, olyan ritkán vetődnek erre. - Bölcske újfaluból költöztünk ide, amikor anyuék elváltak. Paks, kisegítő iskola, Iregszemcse - nevelőotthon ez a rövid élettörténete Évának.- Minél előbb szeretnék dolgozni, hogy segítsek anyunak, ő nem dolgozhat a lába miatt. Azért el szokott járni veskedése ez. Frissen sütött pogácsát kínálnak az asszonyok, a poharakba csavitkát töltenek. így hívják az itteni homokos területen termő szőlőből készített vékony, világos, de igen jó zama- tú bort. Egy pillanatra ekkor András-pusztá- ra figyelt a „világ”. A távozók a 6-os út felé nagyot huppannak a földes szakaszra térve, visszanézve még látszanak a széttaposott szirmok. Az út végét rakták ki virágokkal az asszonyok. Azóta régen elhervadtak. tavaly a belső felújítást végezték el. Még arra is ügyeltek, hogy a társalgó gyönyörű féloszlopfőit, rozettáit, a hangulatos kandallót megmentsék. 3. Mindezt miből? A majd tíz év alatt négymillió forint körül kaptak és ugyanennyit tettek hozzá munkában, segítséggel. A támogató brigádokat nem soroljuk, olyan sokan voltak. A pusztuló gazdasági épületek, roskatag cselédházak szívszorító látványa után valóságos felüdülés ma... - Amikor idekerülásni, gereblyézni, fát vágni én meg egy öreg néninek segítek, akinek falába van. Ha 18 leszek már felvesznek dolgozni, Dunaújvárosba megyek. Indul, mindjárt eltűnik az alacsony faajtó mögött, idevitte az előbb az öl fát. Kerítéslécnek valót. Egy kis kertet szeretne a ház mellé, virágot ültet majd bele, tulipánt, meg aminek nem tudja a nevét csak azt, hogy kék virága van. Errefelé nem álmodnak a kék madárról.- Voltam minden a téeszben, gyalogmunkás, kocsis, éjjeli őr. Ma már hajolni sem nagyon tudok. - Pihen meg a szénlapátolás közben.- Gyerekek? Földváron három, Szegeden kettő, Görkönyben három. Nem marasztaltam egyet sem. Mi maradtunk. Kezében már a mozdulat, de tekintete még a távolba kapaszkodik. Mire gondolhat? TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS képriportja Egyszer András-pusztára
