Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

1988. január 14. tfÉPÜJSÁG 5 1995-re több mint ezer lakással számolnak Szekszárd-Szőlőhegy megújulóban Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám úton sétálunk. Elhagyva a Bakta város­rész utolsó tízemeletes épülettömbjének zöld felkiáltójelét, a téli napfényben sár­gán villanó négyemeleteseit, Csatárra ju­tunk. Azután következik a gyarapodó­gangosodó Cinka. Az 56-os országúton tovább haladunk jobbra tekintve, félolda­las utcácska vezeti a szemet abba az kis faluba, amit a környékbeliek Szőlőhegy­nek neveznek. A városnak ezt a déli, szelíd dombvo­nulattal kisért, lassacskán beépülő ré­szét, így együtt, elkeresztelték Csatár- Szőlőhegynek is. A táj, világító oromfalú, libacsapatként napozó házaival, csak látszólag mozdu­latlan. Már egy 1983-ban jóváhagyott általános rendezési terv részeként, amelyben már Szekszárd hosszú távú te­rület- és településfejlesztési koncepciója is körvonalazódni kezdett, pályázatot ír­tak ki ennek a körzetnek a fejlesztésére is. A terület beépítési terveit a Dél-dunán­túli Tervező Vállalat készítette el, míg az út- és közműtervek gazdája a Tolna Me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat lett. Fiatalodik az öreg Csatár Tavaly decemberben került a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésének napirendjére „Szekszárd-Szőlőhegy részletes rendezési terve” címmel. Egy város gazdasági-társadalmi folyamatok­ba ágyazott sorsát, növekedési sajátos­ságait, nem lehet minden részletében megtervezni. De az első gyakorlati lépé­sek igazolni látszanak a jórészt még csak papíron létező elképzelések életrevaló­ságát. Az öreg Csatár házait már tavaly kisa­játították. Az idén hozzálátnak a pusztu­lásra ítélt házak bontásához, a területelő­készítéshez. A generálkivitelező Totév a hozzávetőleg 200 új lakás építését meg­kezdheti. Zömében két-háromszintes, magastetős épületeket emelnek majd, alagsori garázsokkal és üzlethelyiségek­kel. Még nem dőlt el, hogy az OTP lesz a beruházó vagy a Totév vállalkozik sza­badpiaci értékesítésükre. Annyi bizonyos, a sokak által jogosan óhajtott, 1000 négyzetméteres ABC az idén még nem épülhet föl. A Sárköz utca és a Csatár utca vonalát követő présházakat csak akkor lehet iga­zán megmenteni a jövőnek, ha - mint ar­ra egyre több példa van - felújításukkal gazdáik is segítenek. Az ötvenhatos útra néző pincéket már jobban megtizedelte az idő, csak néhánynak van reménye a „túlélésre” az itt sorakozók közül. Új utca született A Napfény utca születését egy újabb követte a Csatár-völgy fölött. ATolna Me­gyei Állami Építőipati Vállalat 57 lakás építését kezdte meg tavaly a nyár végén a Napfény utcával párhuzamos új Csalo­gány utcában. Itt is két-háromszintes tár­sasházak épülnek. A Dél-dunántúli Ter­vező Vállalat által tervezett nyolclaká­sos lakótömbhöz közös lakótelek csatla­kozik. Összesen 160 lakás felépítését tervezik. Rövidesen a felső, Napfény ut­cai sorházas és családi házas beépíté­sek is elérik a Csalogány utcát... Ha a 7-es vagy 10-es buszra ülünk, lát­hatjuk az Otthon utca zömében családi házait. Ettől az utcától keletre, az 56-os út mentén kezdik meg a mintalakótelep épí­tésének előkészítését még az idén. A So- mogyterv és a Tolnaterv is készített erre tervjavaslatot. Rövidesen eldől, hogy az Országos Műszaki Minisztérium által tá­mogatott referencia-lakótelep melyik változat alapján valósul majd meg. Az el­képzelések szerint legfeljebb két-három­szintes sor- és láncházak, valamint átriu­mos épületek emelkednek majd ezen a területen. Hozzávetőleg 200 lakás, amelynek a felépítését jelentősebb központi támoga­tás is segíti. 310 lakótelek A mintalakótelep építésével együtt kezdenék meg a központi gerinccsator­na lefektetését a szennyvíz elvezetésére. - Ez egyelőre még Csatáron is a megol­datlan gondok egyike. A várható beruhá­zás azért is jelentős, mert a földtani adottságok miatt a közcsatorna nélküli területek egy részén csak zárt szennyvíz- gyűjtő medence alkalmazható. Távlati tervek ezért is tartalmazzák a körzet tel­jes vízellátásának és csatornázásának fokozatos és teljes megvalósítását. A Cinkával és a Szőlőheggyel határos, egyelőre még részben mezőgazdasági művelésre fogott terület nagytelkes, csa­ládi házas beépítésre a legalkalmasabb. Itt az igények kielégítése 310 lakótelek kialakításával biztosítható. Legfeljebb 3,5 méteres homlokzatmagasságú épületek emelkedhetnek majd. A rendezési terv a Sárköz utcától délre a Tót-völgyig terjedő lakókörzetekben 1995-re 1100 lakással számol, a leendő lélekszámot pedig közel 3 ezerre becsüli. Ez hozzávetőleg ötszáz megfelelő állapo­tú ház vagy lakás „megmentését” - azaz leendő életképességét - és 600 új lakás 1995-ig történő felépítését jelenti a szak­emberek szerint. Az intézményi háttér tervével sem adósak, azonban a majd egyre égetőbbé váló beruházások meg­kezdésének időpontját egyelőre nem tudják meghatározni. g r Sorozat Sándor Pál filmjeiből Ezen a héten Sándor Pál kilenc filmjéből összeállított sorozat sugárzását kezdi meg a televízió, áttekintést adva a rendező munkásságáról, alkotói módszereiről, témaválasztásáról, mű­vészi arculatáról. Sándor Pál 49 esztendős. 1939. október 19-én született, és már harminc évvel ezelőtt eljegyezte magát a filmművészettel. 1958-1960 között laboránsgyakornok és produkciós asszisz­tens volt, majd beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főisko­lára. 1964-ben, a rendezői diploma kézhez vétele után a Balázs Béla stúdióban kezdett dolgozni, majd 1967-ben elkészítette el­ső nagy játékfilmjét. Ez - a Bohóc a falon - lesz az első a soro­zatban látható alkotások közül. Ha azt mondom: „kell egy csapat” - a mozikedvelőknek azonnal Sándor Pál jut az eszükbe, no meg a film, amelyben az azóta sokat idézett mondat elhangzik: a Régi idők focija. S ez a csapat nemcsak abban a filmben kellett és létezett. Sándor Pál, a rendező, csapatot szervezett maga köré. Legtöbbször állandó alkotótársakkal forgat, Tóth Zsuzsa szerzőtárssal és Ragályi Elemér operatőrrel. S szinte összenőtt a leggyakrabban vele dolgozó színészekkel, Kern Andrással, Garas Dezsővel. Melyek lesznek a rendezősorozat darabjai? Indul a Bohóc a talonnal, amely 1967-ben készült. Ezt követik a Szeressétek Odor Emíliát, a Sárika, drágám, a Herkulesfürdői emlék, a Régi idők focija, a Szabadíts meg a gonosztól, a Ripacsok, a Szeren­csés Dániel, és a Csak egy mozi. Még néhány szót a filmekről. A Bohóc a falon egyik főszerep­lője az a Szurdi Miklós, aki azóta maga is rendező. Feltűnnek a képernyőn olyan szeretett művészek, akiknek emlékét már csak a filmszalag őrzi: Lázár Mária, Bulla Elma, Sulyok Mária, Major Tamás, Márkus László, Dajka Margit. A Sárika, drágámban egy „Sándor-felfedezett”: a fehér hajú, örökifjú Patkós Irma. A Herkulesfürdői emlékben és a Csak egy moziban külföldi sztárok: Carla Romanelli, Jean-Pierre Leaud, Gisella May. Férfigond Jancsi, a nagydarab, szakállas jóbarát ritkán telefonál, de ha igen, akkor annak nyomós oka van. A beszélgetés kezdete és vége is az ilyen­kor, hogy találkozzunk a kisváros kedvelt vendéglátóegységében a „han­gulat-karbantartó vállalatnál’’, aztán néhány pohár sör mellett kommunikál­junk egy kicsit. Jancsi ezt igényli, mivel az átlagnál jobban érdeklik a világ dolgai. Ezért is végezte el az MLEE-t, aztán frissiben beiratkozott a szakosítóra, s most már második éve gyűri. Persze, nem volt könnyű idáig eljutnia, hiszen a sikeres felvételi vizsga ellenére ki kellett hajtania, hogy bekerüljön, mivel túljelentkezés volt. Emlékszem, mint valami nagy- nagy ajándékot úgy őrizte, mutatta azt a levelet, amiben értesítették a felvé­teléről. Szóval, Jancsi telefonált és most én riasztottam kenyerespajtásomat Lacit, aztán irány az egység. Barátunk még őrizte a két sörét, s aztán ne­künk is rendelt. Gondterheltnek látszott, így a legújabb viccek is egy-egy pillanatra derítették jókedvre. Laci nem is állhatta meg szó nélkül:- Ki bántott, hogy ilyen savanyú uborka képpel ülsz itt?- Deb látod, hogy dáthás vagyok? - replikázott amaz.- Náthás vagy, náthás vagy, attól még azért jobb kedved is lehetne, ha a társaságunkban vagy - élcelődött a másik. - Mi a bajod? Bökd ki végre!- Néhány dolog foglalkoztat. Szerkesztőkém, ti sok mindent megírtok, de egyik-másik pógárnak odacsördíthetnétek ám!- Mire gondolsz? - kíváncsiskodom, mert sejtem, itt új információk kerülnek elő.- Mire? Hát arra, hapsikám, hogy az ebéddel egybekötött hivatalos tárgyalásokat egyes helyeken miért a vendégházakban tartják? Talán azért, mert a munkahelyen nincs toll az aláíráshoz, vagy azért, mert ott nem lehet piálni?- Epés vagy Jancsi - szakítom félbe.- Nem! - tiltakozik. - Ez van, édesapám, és mindaddig lesz is, míg lesznek vendégházak - csap az asztalra. Kortyolunk egyet, aztán újra Laci kérdez:- Mi van még a bögyödben? Ki vele!- Mi? Megírtátok, hogy ez, meg ez a téesz megszünteti a szarvasmarha­telepét, mondván, nem nyereséges, nincs piaca, s helyette disznót tart. Kérdezem: Dalmandon, Bonyhádon, Pálfán megéri? Nem veszitek észre, hogy elfogynak a marhák?- Azért még maradnak is - élcelődünk.- Nem azokra gondoltam - jön a cseppet sem inulatmentes válasz. - De, hapsikáim, ha nem lesz szarvasmarha - érthető vagyok? -, akkor tej sem, de hús sem lesz. Márpedig a marhahús egészségesebb a disznó­húsnál és ugye van nekünk egy egészségmegőrzési programunk.- Úgy tudom - zrikálja Laci -, te nem vagy diétás nővér. Jancsi egy nagyot nyel, csak aztán szólal meg újból:- Elmész ám te a... tudod hová? Na jól van - mondja kis idő múlva, és látszik rajta, hogy kezd megnyugodni. - Folytatom a „mesémet" - közli, s kezdi. - Ha nyernék a lottón, néhány gazdaságvezetőnek megven­ném - jelképnek, célzásként! - a „Gazdálkodj okosan!" társasjátékot. Biztosan hasznát vennék.- Mire gondolsz? - kérdezzük szinte egyszerre.- Gyerekek, ez a kibontakozási program jó, meg is valósítjuk, de ehhez az is kell ám, hogy ne úgy kapkodjunk, mint az egyszeri téeszben! Hosszú történet következik ezután, amelyből kiderül, hogy amikor piaca volt a halnak és divat lett a vele való foglalkozás, akkor halastavakat építettek. Igen ám, de a halak csak nem akartak megnőni, a halász disznói viszont szépen gyarapodtak. Csak az nem horgászott a tavakban, aki nem akart. Nem jött a remélt busás jövedelem, ezért bérbe adták. A rossz nyelvek szerint, annyi hal bentmaradt lehalászás után, hogy abból az első évi bérleti díjat ki tudta fizetni a bérlő. Az új gazdánál volt hoz­záértő szakember, etetnivaló, s az első év már nyereséget hozott. Amint ezt megtudták a tulajdonosok, „szerették volna visszacsinálni a dolgot". Nem ment... Ráuntak egy időben a sertéstartásra is, aztán jól bevált gya­korlat szerint igyekeztek megszabadulni az állománytól. Sikerült. A fan si mészárszékekbe így semmi sem jutott, s ha valaki mégis megkívánta tő­kehúst, akkor felült az autóbuszra, hozott a városból - utazási költsé >el megnövelt felárért. Egyszer aztán mégis nyereségesnek ígérkezett a ser­téstartás. Megbolydult a szakembergárda, járták a vásárokat, piaco1 s vették a háztájiból a visongó süldőket.- Most a szarvasmarha-állomány felszámolását végzik - mondja Ja '.si, majd megtoldja -, az elnök meg azt híreszteli, elmenne korkedvezménnyel nyugdíjba, de nagyon marasztalják. Jó vaker mi? - neveti el magát először. - A tagok korkedvezmény nélkül is elmennek. • Bólintunk, majd rendelünk még egy sört. Jancsi folytatja:- Ide figyeljetek! Elolvastam múltkor az újságban, meg végignéztem a televízióban az országgyűlési tudósítást. Tetszett az őszinteség, a vita­szellem, a tenni akarás, de nem adott annyit vissza egyetlen tömegkom­munikációs eszköz sem, mint amennyi ott elhangzott.- Terjedelem, idő! Ezeket te is tudod - replikázik Laci -, no meg azt is megtudta mindenki, hogy mi történt a zárt ülésen. Ha erre gondoltál volna...- Elhiszem - így Jancsi -, de én azért ott, eredetiben szeretném mindazt hallani, ami elhangzik. Úgy tűnik, ez az „ott” szó a varázsszó, amely így kimondva végűi a háborgó lelkét lecsillapította. Nincs többé férfigond.- Nem lehet ám csak úgy sötét ruha, fehér ing, nyakkendőben besétálni oda! - okítjuk.- Tudom, fiúk. Én nem is úgy akarom.- Hihijj, api! Te képviselő akarsz lenni! - cukkolja Laci.- Miről szólna az expozéd? Vagy interpellálnál? - piszkálom én is.- Marhák! Én csak szeretnék beülni, s aztán végighallgatni mindenkit, de hát ez úgy sem megy - legyint, s mi fölragyogunk:- Dehogynem! Fölkeresed az országgyűlési képviselőt, megkérdezed tőle, hogy visz-e vendéget a tavaszi ülésszakra, s ha nem, akkor kérd meg, vigyen föl magával. Biztosan teljesíti a kérésedet.- Ennyi az egész? Akkor jól van - állapítja meg. - Erre igyunk, egészsé­getekre!- És a tiedre is! Tíz perc múlva, mikor az ajtóban elválunk, eldöntjük, hogy a világot nem váltottuk ugyan meg, de tettünk egy kicsit azért, hogy jól érezzük magunkat benne. ékes LÁSZLÓ Az új házak Cinka felé „tartanak” az 56-os út mentén Szőlőhegy csak látszólag alszik Csipkerózsika-álmot

Next

/
Oldalképek
Tartalom