Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
MA: A hatóság 1988. január 4. HÉTFŐ és az ember XXXVIII. évfolyam, 2. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 R A mözsi húsüzem 100 milliós termelési értéket produkált A Szekszárdi Húsipari Vállalat 1983. július elsejétől 5 évre bérbe vette a Zöldért Vállalat mözsi húsüzemét, ahol korábban más profillal üzemeltek, s ahol valamikor vágás is volt. Mindezt a húsipar megszüntette és húskészítmények gyártására szakosították az üzemet, a hurkaféléket gyártották itt Mözsön, de mivel műszaki színvonalában és egyéb feltételek tekintetében is gyengébb ez az anya- vállalat szekszárdi gyárának részlegeinél, így a kolbászfélék és a pácolt, füstölt húsfélék és szalonnafélék készítésére kerül itt sor. A jelenlegi legkurrensebb termékük a rakott sertésnyelv. Termelésük - évente 1300-1400 tonna húskészítmény - a megyei illetve a fővárosi ellátásban játszik szerepet. Az üzemben 35-en dolgoznak és három műszakos termeléssel éves szinten 100 millió forintot produkálnak. Az év utolsó munkanapja 30-a volt náluk, míg szilveszter napján év végi vagyon-megállapító leltárt vettek fel. Kötözik a bablevesbe valót Készül a kolbász Hányszor jött az angyal? Elmúltak az ünnepek és megmaradt a ... Mi maradt meg? Mi az, amit át lehet hozni az új évre, az új esztendőre az elmúlt év végéből? Mit kaptunk emlékül? Számláljuk ösz- sze! Azt például, hogy hányszor jött az angyal. Gondoljuk csak végig, hogy egy általános iskolás korú gyermekkel hányszor ünnepeltettünk karácsonyt. Kezdjük azzal, hogy az osztályában - ez talán nem általánosítható — megajándékozták egymást, fenyőágat is kanyaritottak egy szál gyertyával. Az iskolai ünnepség külön volt, mondjuk a falu vagy a város művelődési házának nagy tömeget is befogadó termében. Nem volt megyénkben város, ahol ne rendeztek volna karácsonyi koncertet. Ezt már nem az iskolák számlájára kell írni, de ezeken is jelen voltak - lehettek - a diákok. Karácsonyi hangulatot teremtettek külön az anya és külön az apa munkahelyének szakszervezeti bizottságai, aztán a nagypapa, nagymama gondoskodott - más-más helyen és alkalommal - arról, hogy a kisunoka karácsonyozzon azon a munkahelyen is, ahonnét ők nyugdíjba mentek. Gyűltek az emberek - hagyományteremtés szándékával - egy másik helyszínen, a megyeszékhely mindenki karácsonyára is. ... és jöttek az angyalok megelőzve az igazi ünnepnapot. Jöttek, mert jöhettek! A lemezjátszók sztereó hangzásban adták hírül a kisebb-nagyobb lélekszámú közösségeknek, hogy „mennyből az angyal...” és akkor még nem is volt a „szentséges éj” napja. Az éjféli misék várattak magukra, de már korántsem olyan titokzatosan, mint néhány évvel ezelőtt, az ország közös misén is részt vehetett a Magyar Televízió jóvoltából. Ettől függetlenül azért zsúfolásig megteltek a templomok. No nem hívőkkel, mert senki sem higyje, hogy az ott megjelent sokaság élő hitű gyülekezet. Nem! Azt viszont láthatjuk, hogy megint átkerültünk a ló másik oldalára. Miért nem tudtunk végre nyeregben maradni? Aki figyelte a keresztények és marxisták nyilvánosság előtt folytatott párbeszédeit, láthatta, miként formálódik az egymás iránti tisztelet. Ez végül az Országgyűlés téli ülésszakán csúcsosodott, ahol az állam és az egyház negyvenéves egyezményének tapasztalatai kaptak hangot. A társadalmi változások sodrában a szövetségi politika e területe bizonyos értelemben új színbe öltözött. Marxista elemzők megállapítása szerint „a vallás nem csupán a történelmi múlt ideológiai maradványa, hanem a társadalmi szükségletek kielégítésén nyugvó folyamat, ezért elmúlását nem lehet rövid időre prognosztizálni.” Ez a szemlélet a jövőbe mutat. A nemzeti összefogást, a szocialista egységet, a közös gondokra figyelést, a nehézségek leküzdését egyaránt célozza. Jöhettek tehát az angyalok! Eljátszhattuk, elhitettük magunkkal, hogy ezzel az angyalkodással pótolhatunk valamit az elmulasztott szeretetünkből! Csak úgy csöpögött, folyt, áradt a tömjénezett béke - itt-ott némi rendbontással - a karácsonyi éjszakán. Látva a hozzánk legközelebb állók angyali arcát vetődött fel: „be más lenne itt az élet....”, ha mondjuk az év többi napján is megpróbálnánk azokhoz hasonlítani, akik mindig jókor érkeznek éppen oda, ahol szükség van egy csepp humánumra. Mondjuk a munkapadnál, a zebránál, a műtőben, a katedrán... Ne jöjjenek karácsonykor a mennyből az angyalok! Legyenek mindig velünk, hogy létük, békéjük kezeink munkáján kibontakozzék egész társadalmunk javára. DECSI KISS JÁNOS Pálfi Tibor telepvezető a kolozsvári szalonna pácérettségét vizsgálja Túlteljesítette tervét a szénhidrogénipar A szénhidrogénipar, amely az ország energiaellátásának 60 százalékát fedezi, 1987-ben is túlteljesítette tervét. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől kapott adatok szerint kőolajból az előirányzott 1,9 millió tonnán felül több mint 10 ezer tonnát termeltek, földgázból a 7 milliárd köbméteres tervet mintegy 20 millió köbméterrel tetézték meg, gazolinból, propán-butánból és egyéb gáztermékből pedig 800 ezer tonnát állítottak elő, ami csaknem 60 ezer tonnával haladja meg az előírtat. Az érdekelt gázfogyasztók anyagi hozzájárulásával és közös munkával ezúttal is a számítottnál nagyobb ütemben bővítették äz ország gázhálózatát. így a tervezett 68 ezer helyett kereken 100 ezer újabb háztartásba juttatták el a vezetékes gázt és 10 községet (Balatonkeresztúr, Ballószög, Fülöpháza, Helvécia, Örkény, Pétervására, Szabadkígyós, Táborfalva, Tárnok, Újszentiván) kapcsoltak be a gázszolgáltatásba. A téli fűtési szezonban megnövekvő igények zavartalan kielégítése érdekében 1,1 milliárd köbméter gázt tartalékoltak a föld alatti tárolókban. Ez lehetővé teszi, hogy a folyamatos hazai termeléssel és az importtal együtt a legnagyobb fogyasztás idején naponta 55-56 millió köbméter földgázt, a korábbinál 4-5 millióval többet szolgáltassanak. a Mecsekben Az új esztendő első műszakját vasárnap hajnalban kezdték meg a mecseki szénmedence bányászai. Csaknem kétszáz ember szállt le a mélyművelésű bányákba, hogy átvizsgálják a fejtéseket. A Mecsekben ugyanis, ahol az ország legjobb minőségű szenét termelik ki, sajátos geológiai viszonyok uralkodnak. Állandóan mozog a kőzet, emiatt nem lehet huzamosabb ideig magára hagyni a bányát. Szilveszter napjának délelőttjén még dolgoztak a bányászok. Az év végi műszakok eredményeként az éves terven felül tízezer tonna feketeszenet raktak a csillékbe. Kétnapi pihenő után népesültek be tehát ismét a mecseki bányák. Az első műszak dolgozói végigjárták a vágatokat, átvizsgálták a fejtésbiztosító berendezéseket, s ahol szükséges volt, kijavították, felújították azokat. Egyidejűleg nagy mennyiségű biztosítóanyagot készítettek elő a másnap induló termelő műszak számára. A fenntartási munkák során korlátozott mértékben szenet is küldtek a felszínre. S ezzel megkezdődött áz 1988. évi szén- termelés. A további - délutáni és éjszakai - műszak során mind több bányász száll le a föld alá és kezdi meg a folyamatos fejtést. Futó- és kocogónap öt városunkban Kezdjünk új életet az egészség megőrzésében is jelszóval invitálták január 2-án délelőtt 3000 méteres távú futásra megyénk öt városának apraját-nagyját Elsősorban azokat, akik eddig - minden bizonnyal önhibájukon kívül - maradtak távol a különböző tömegsport-rendezvényektől. Három helyszínről egyfajta hangulatképpel I igyekszünk ízelítőt adni olvasóinknak az új esztendő első nagyobb szabású rendezvényéről. (Részletes tudósítás lapunk 5. oldalán.) Fotó: GOTTVALD
