Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

1988. január 9. 2 Képújság Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Kedvező visszhang fogadja Gorbacsov és Rea­gan újévi üzenetét - Szabadkereskedelmi megállapodás az Egyesült Államok és Kanada között - Kim Jung Szám dél-ko­reai ellenzéki politikus lemond pártvezéri posztjáról, de ismét újjáválasztják. Hétfő: Berlin újabb leszerelési kezdeményezésekkel fordul Bonnhoz - Párizsban meggyilkolnak egy nyugatnémet dip­lomatát - Izraeli légitámadás palesztin menekülttáborok el­len, libanoni tiltakozás - Súlyos harcok Salvador több tarto­mányában. Kedd: Nicaragua fővárosába érkezik a közép-amerikai bé­keterv végrehajtását ellenőrző nemzetközi bizottság - Se- vardnadze kabuli látogatása, Armacost amerikai külügymi­niszter-helyettes Pakisztánban tárgyal - Elhúzódik a belga kormányválság. Szerda: Újabb tüntetések a megszállt arab területeken, a Biztonsági Tanács egyhangúlag elítéli Izraelt, mert ki akarto- loncolni palesztin vezetőket - Erich Honecker párizsi útja. Csütörtök: Határincidensek Laosz és Thaiföld között - Genscher bírálja az amerikai vegyi fegyverkezési terveket - A brit kormányfő Afrikában - Haiti szigetén az ellenzék bejelen­ti: bojkottálja a választásokat. Péntek: Fontos bejelentés: a tervezett moszkvai csúcsta­lálkozó előkészítésére havonta szovjet-amerikai külügymi­niszteri összejövetelt tartanak - Amerikai szakértői delegáció a Szovjetunióban az atomkísérletek ellenőrzési módszerei­nek tanulmányozására. A hét 2 kérdése 1. Miről tárgyalnak a „tárgyalási szünetben”? Még tart a hivatalos tárgyalási szünet a legfontosabb kelet­nyugati fórumokon. Igaz, nem sokáig, hiszen Genfben újra­kezdődnek a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások; Bécs- ben tíz nap múlva kerül sor az európai utókonferencia idei el­ső fordulójára; február 2-án kezdődik a negyven ország rész­vételével folyó genfi leszerelési konferencia tavaszi üléssza­ka, s előkészítő megbeszélések indulnak az ENSZ közgyűlé­sének harmadik rendkívüli leszerelési ülésszakával kapcso­latosan is. (Az első ilyen jellegű tanácskozásra 1978-ban, a másodikra 1982-ben került sor, a harmadik idén május 31 -én kezdi meg munkálatait.) Ezzel együtt sincs „előszezon” a diplomáciában: fontos események zajlanak. Alakul a diplomáciai naptár, a legérde­kesebb az a hét végi bejelentés volt, hogy a május-júniusra tervezett moszkvai csúcsértekezletig valószínűleg minden hónapban tartanak szovjet-amerikai külügyminiszteri talál­kozót az álláspontok egyeztetésére. (Sevardnadze a héten különben Kabulban járt, s az afganisztáni válság megoldásá­ról folytatott tárgyalásokat, újból hangsúlyozva egy gyors, ti­zenkét hónapon belüli szovjet csapatvisszavonás lehetősé­gét, ha ennek reális feltételei megteremtődnek - Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes ugyanebben az időben Pakisztánban folytatott megbeszéléseket. Az ENSZ közvetíté­sével folyó afgán-pakisztáni tárgyalássorozat a jövő hónap­ban folytatódik, s vannak bizonyos remények, hogy alapvető megállapodásra juthatnak. Szakértői küldöttség érkezett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba, amely felkeresi a szemipalatyinszki atomkí­sérleti terepet. Egy szovjet delegáció pedig Nevadába utazik majd. A helyszínen a kísérleti robbantások lehetséges ellen­őrzési módszereit kívánják tisztázni és egyeztetni, hogy „azo­nos nyelven” tudjanak majd beszélni a robbantások tilalmá­val összefüggésben. Amiről aligha valószínű, hogy a közeljö­vőben teljes mértékben megállapodjanak, de nem kizárt egy kompromisszum: szabályozzák, pontosabban korlátoznák a kísérleti robbantások mennyiségét, a robbanóerejének felső határát. A jelek szerint bizonyos haladás mutatkozik Bécsben a hu­szonhármak által folytatott eszmecserén. A NATO tizenhat, és a Varsói Szerződés hét tagállama az európai konferenciával párhuzamosan egy jövendő európai leszerelési fórum kere­teit, feladatait, mandátumát próbálja meghatározni. Úgy tűnik, ezek egy részét sikerült már közösen megfogalmazni. Több nyilatkozat hangzott el az európai hagyományos fegyverek csökkentésével összefüggésben az „aszimmetriákról”, a megbeszélések talán legkényesebb vonatkozásáról. Tatar- nyikov tábornok, a bécsi szovjet delegáció tagja is aláhúzta: természetesen nehéz lenne minden vonatkozásban számbeli és minőségi egyensúlyról szólni. A szocialista országokban - a sajátos katonaföldrajzi helyzetnek megfelelően - maga­sabb a páncélosok száma, a NATO esetében fölény mutatko­zik a harcászati (taktikai) légierőnél. A megoldás az egyenet­lenségek kiküszöbölése, de oly módon, hogy mindenütt az alacsony szintre csökkentsék az állományt. A héten jelentős diplomáciai aktivitás mutatkozott - az alapvetően egyeztetett szocialista álláspontok alapján - a A hét elején Párizsban a nyílt utcán meggyilkolták az NSZK nagykövetségének egyik attaséját. A vizsgálatok eddigi eredményei alapján nem politikai merénylet volt. Nyomozók a Szajna partján. (Telefotó) A Közel-Keletről változatlanul szomorú hírek érkeznek. Az új év első napjaiban például az izraeli légierő barbár bombatá­madást hajtott végre libanoni palesztin menekülttáborok el­len - a halálos áldozatok között számos gyerek is volt. Két­ségbeesett palesztin házaspár otthonuk romjai között. (Te­lefotó) Német Demokratikus Köztársaság részéröl. Honecker sze­mélyében első ízben látogatott el az NDK államfője egy nyu­gati nagyhatalom, Franciaország fővárosába. Nyilvánosság­ra hozták azt a memorandumot is, amelyben Berlin fontos leszerelési intézkedéseket, például a két német állam atom­fegyverektől történő mentesítését javasolta Bonn-nak. Ennek érdekes mozzanata a rövid hatótávolságú, 500 kilométeren aluli rakéták lehetséges leszerelése körüli vita. Az Egyesült Államok máris elvetette, hogy a kettős nulla megoldást „hár­massá” bővítsék. Az NSZK viszont legalábbis szükségesnek tartja ennek át­gondolását, miután a fegyvereknek ez az osztálya elsősorban a szövetségi köztársaságot fenyegetheti közvetlenül a NATO tagállami közül. Némi súrlódás mutatkozott a vegyi fegyverek kérdésében is, Genscher nyugatnémet külügyminiszter bírálólag szólt a bináris eszközökre vonatkozó amerikai tervekről. (A bináris, vagyis két összetevőjű vegyi fegyverek két, önmagában nem hadicélokat szolgáló komponensből állnak, de egyesülve - például egy kilőtt gránátban - veszélyes fegyverré válhatnak. A véleménykülönbségek arra vonatkoznak, hogy a vegyi fegyverek eltiltását előirányzó tárgyalásoknak nem szabad megrekedniük a hagyományos vegyi harceszközök eltiltásá­nál, hanem a bináris témára is figyelni kell..) Egyszóval nincs „szünet”... 2. Mi a helyzet az Izrael által megszállt arab területeken? Újra a Biztonsági Tanács elé került a megszállt arab terüle­teken immár több mint egy hónapja húzódó, és számos áldo­zatot követelő válság egyik lényeges mozzanata. Az arab or­szágok indítványára a testület elítélte az erőszakot, s Izrael­nek azt a tervét, hogy deportálni akar kilenc palesztin vezetőt. (Eredetileg valamelyik szomszédos arab államba toloncolták volna át őket, majd Ciprus szerepelt az elképzelések között, de mindenütt hevesen tiltakoztak.) A Biztonsági Tanács korábban is hozott elítélő határozato­kat, most azonban mind a tizenöt tagja szavazott, míg eddig az Egyesült Államok általában tartózkodott a voksolásnál. Ez is mutatja a megszállás tarthatatlanságát. Más kérdés, hogy az amerikai álláspont módosulásában nyilván közrejátszott a taktikázás; Washington nem akarja elveszteni befolyását az arab országok körében. Izrael tiltakozott, de megfigyelők szerint valószínűtlen, hogy e kisebb vihar alapvetően befolyá­solja az amerikai-izraeli kapcsolatok, a stratégiai szövetség jövőjét. A megszállt területeken közben folytatódnak a palesztin megmozdulások. Ha nem is lehet átfogó felkelésről szólni, ami lejátszódik, több mint egyszerű belső-zavargás. A tiltako­zó tömegmozgalom eredői között említik a nemzedékváltást: a húszéves megszállás alatt felnőtt egy új, szinte reményte­lenségbe taszított generáció, amely nem tudja másként kife­jezni érzéseit. Számot kell vetni a palesztin nemzeti öntudat növekedésével. Amikor a nyugati tárgyalópartnerek, de sokan még az arab centrumtól jobbra is, le akarják írni az önálló palesztin ténye­zőt, most láthatják annak erejét. A tiltakozásoknak megvan a maga láncreakciós hatása is - a tüntetésekre a katonai visszacsapás a válasz, az áldozatok újabb tüntetésekre ösztönöznek. A közel-keleti válság mindenképpen mozgásban van, s en­nek hatása lehet mind az arab sorok rendeződésére, illetve átrendeződésére, mind az izraeli belpolitikára - végső soron pedig egy nemzetközi konferencia irányában mennek az események. Csak azt nem lehet még ma megítélni, hogy mi­lyen sebességgel. RÉTI ERVIN Új városi lapok Önálló városi lap kiadására kapott en­gedélyt a Szentendrei Városi Tanács, a városi népfrontbizottság és az ott műkö­dő Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár. A lap Szentendre és Vidéke címmel jelenik meg. A Duna-parti kisvá­ros és a vonzáskörzetébe tartozó 13 köz­ség lakóinak mindennapjairól, e telepü­lések helyzetéről, fejlődéséről, gondjai­ról, tanácsainak, intézményeinek mun­kájáról számol be és ugyanakkor fóruma lesz mindazoknak, akik közösségi ér­deklődésre számot tartó gondolataikat, észrevételeiket akarják közzé tenni. Rendszeresen közli a lap Szentendre és a környező települések kulturális programjait. Megjelenésével egy időben megszűnik több kisebb, elsősorban programajánló alkalmi kiadvány. A ha­vonta 12 oldalon megjelenő lapra elő is lehet fizetni és a város újságárusainál is megvásárolható. Szentendrével egyidejűleg önálló vá­rosi lap indítására kapott engedélyt Vác, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Gyöngyös is. Ezek „Naszály” Váci Fórum, Félegyházi Hírek, Halasi Hírek, illetve Gyöngyösi Hírek címmel jelennek meg. Megelőzően három nagyvárosunknak Miskolcnak, Szegednek és Debrecen­nek, továbbá Dunaújvárosnak és Szar­vasnak volt önálló lapja. Tíz év - hatmillió látogató A magyar koronát és a koronázási ék­szereket hazaszállítása, 1978 óta csak­nem 5,7 millió magyar és külföldi látogató tekintette meg a Magyar Nemzeti Mú­zeum dísztermében. Nemzeti ereklyéink több, mint három évtizedes külföldi há­nyattatás után tíz évvel ezelőtt kerültek is­mét magyar földre. A magyar királyok aranyból készült, drágakövekkel és igaz­gyöngyökkel díszített fejéke, valamint a koronázási ékszerek - a jogar, az or­szágalma és a koronázási palást - a II. vi­lágháború végén kerültek el az ország­ból. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) © Szótlanul kanalazzák a töltött káposz­tát. Mit is szólhatnának? Igaza van az asszonynak. Csak hát ez így volt tegnap és tegnapelőtt is. Tudta, hogy itt nemcsak Miklós Péter kap sebeket, hanem meg- pörkölődik valamennyire mindenki. Berhidai sem érezte jobban magát semmivel. Éppen azért, mert tényleg fel­cserélődtek a szerepek. Péterről van szó, s mégis neki lett rossz a lelkiismerete, ő bizonytalanodott el. De Sára asszony sem hitte, hogy veszteségek nélkül kapja vissza férjét. Nem is reménykedett ab­ban, hogy egyhamar képesek lesznek új­ra kezdeni. Elhidegültek egymástól az évek folyamán. Lesz-e, lehet-e újra kö­zöttük, körülöttük melegség? Talán Péter járt a legjobban. A döntés, hogy fölmentik, kényszerhelyzetbe hoz­ta, s nincs más lehetősége, mint felül­emelkedni ezen a veszteségen, szembe nézni a suttogó, rosszindulatú híresztelé­sekkel. Látszólag neki keserves, mégis a többiek érzik a bőrükben rosszabbul ma­gukat. Anna évekig szolgált mellette. Kevés elismerést kapott. S most együtt kell neki Péterrel nyelni, mert lám, Berhidainak is az volt az első gondolata, hogy a barátja vette és rendezte be ezt a lakást, hogy az üzemben is az volt az első: kipenderítet­ték az elnöki rezidencia előszobájából. Pedig ő csak dolgozott, tiz kemény évig. Magára vállalva mindent, azt is elviselve, hogy Péter nem viszonozza a szerelmét. Aztán szinte két nap alatt kellett rájönnie, hogy butaság volt az éveken át tartó ra­jongás. Olyanra pazarolta magát, aki el­fogadni is képtelen, nemhogy viszonozni a szerelmét. Falták a konzervkáposztát és várták, hogy a másik szólaljon meg. Bármit is mondjon, csak ne hagyja magukra őket gondolataikkal.- Ne haragudj Anna! Nem lett volna szabad idejönnöm - megy oda hozzá Sára és a kezét engesztelőén pihenteti meg a szék karfáján.-Miértnem? -fordul amaz feléje ^hi­szen ugyanabban a barlangban vagyunk mindketten. Hogy ez az én lakásom? Semmi jelentősége nincs. Hidd el - mondja csendesült hangon Anna -, nem az fáj, hogy te most hazaviszed az uradat, hanem az, hogy egyedül maradok. Vég­érvényesen egyedül. Nem hiszem, ugyanis, hogy képes leszek még egyszer férfit beengedni ide.- Rendeződnek a dolgok - nyugtatja Sára.- Azt már nem! Nem fogadom el, hogy te vigasztalj. Nem érzed milyen képtelen­ség ez? Te, akit kisemmizett Péter, akit úgy kezelt, mint egy bútordarabot. A te sajnálatod nem kell, mert ha elfogadom, akkor nincs más lehetőségem, mint fel­kötni magamat. Sára összerezzent a kemény szavak hallatán, de nem vesztette el lélekjelenlé­tét, és képes volt megőrizni a higgadtsá­gát is.- Nem vigasztalni akarlak, Anna, mert akkor vak vezetne világtalant. Csak any- nyit akarok mondani, hogy te még meg­találod a helyed, még kikerülhetsz ebből a zűrből. És nekünk is ki kell keveredni, mert ha nem, akkor értelmetlen volt az eddigi életünk.- Hagyjuk a sebek feltépését holnapra - szól közbe Berhidai. - Nehogy elront­suk azt, amit senkinek sem sierkült. Egy­más becsületét. Önmagunk becsülését. Maga Anna tisztességgel dolgozott. Ne tegyen szemrehányást önmagának. Ez volt a dolga. Hogy közbe megforrósitotta ez a közelség Péterrel? Előfordul, de azt könnyen el lehet felejteni. Sára asszony se tett mást, mint amit egy asszonynak, családanyának tennie kell.- Ezek szerint mi vagyunk a ma szüle­tett bárányok - vág vissza Anna Berhi­dainak. - Nehogy elhitesse már velünk!- Véletlenül sem ezt akarom. Már csak azért sem, mert van bűnünk is elég. Ha csak a vakságot említjük, az érzéktelen- ségünket, a kívülállásunkat, ahogy hagy­tuk Pétert a maga útját járni. Pedig láttuk, hogy ez az út zsákutcába vezet, és mégis. Ebben maga sem büntelen, egyikünk sem az! Sára asszony háziasszonyként sürög- forog, hogy kétkedését leplezze, úgy érzi, hogy most csak a munka, a tányérok le­szedése, a matatás a kávéfőzéssel nyug­tatja meg.- Azt hiszem lezárhatnánk a vitát - szól Péter halkan, fáradt, ideges hangon. - Nem visz sehova, ha marcangoljuk egy­mást.- Péter! - figyelmezteti Anna. - Nem arról van szó, amire te gondolsz.- Miért?- Mert te képtelen vagy érzékelni a ma­gadén kívül a másik búját-baját.- Ez nem igaz!- Akkor miért nem vetted észre, hogy sűrűsödik körülötted a levegő?- Észrevettem, csak nem hittem, hogy igaz.- És ez mennyiben más?- Talán azért más, mert így abban a tu­datban zárhatom le a dolgot: én becsüle­tes voltam, csak...- Mi csak? - sürgeti Anna.- Nem vettem észre, hogy eljárt felet­tem az idő. Nem fizikailag. A tudásom bi­zonyult kevésnek.- Nem is a tudás - kapcsolódik a be­szélgetéshez Berhidai. - A fáziskésés. Korábban erényünk volt, hogy két lépés­sel előbbre gondolunk, most ez egy nap­pal későbbre merevedett. És manapság ez az, ami végzetes. Túl magabiztosak voltunk, kényelmessé váltunk, mert évti­zedekig mindig mindenben nekünk volt igazunk... s most, attól, hogy ez változó­félben van, megrettenünk, mert egyre kijjebb szorulunk. Ha igazán okosok let­tünk volna, akkor nem sodródunk a pálya szélére, mert ott nekünk már csak a szur­kolás marad. Azt pedig örök életben utál­tukba valaki csak kintről kiabált be a pá­lyára. Közben meg kiderül, hogy mi is sodró­dunk. Nekem szerencsém - mert annyira nem vagyok buta, hogy más okán ne ta­nuljak -, hogy Péter révén rájöttem erre, s nekem megmarad a tisztes visszavonu­lás esélye. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom