Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 5. szám

2 Képújság 1988. január 7. Maróthy László megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) sét végzik el. Tovább folytatják az alsó- nánai vízfolyás és egy kisebb záportáro­zó építését, valamint megépítik a bátai— bátaszéki csatornát.- Régi vágyunk teljesül ezzel - mondta a miniszter érdeklődésére válaszolva Fü- löp László. - Az igaz, hogy sok pénzünk­be kerül, de mégis meg akarjuk és meg is tudjuk fizetni a ránk eső részt.- Mennyi idő szükséges a beruházás megtérüléséhez? - érdeklődött Maróthy László.- Számítások szerint 20 év, de 20 szá­zalékkal nőnek a termésátlagok, a ter­melésbiztonság pedig 50 százalékkal.- Errefelé az aszályt szokták várni - vetette közbe Szabó Mátyás.- Igen, mert akkor van 100 mázsán fö­lüli termés - mondta Asztalos Antal. - A termésátlag-növelést úgy is kell értel­mezni, hogy ezen a területen 60 mázsa búza és 90 mázsa kukorica terem így is, ennek a húsz százalékkal való növelését kiemelkedőnek kell tartanunk.- Nem hosszú idő a 20 év megtérülés? - vetette közbe Maróthy László.- A dombvidéken rövidebb az idő, mert a szőlő termőre fordulása után öt évvel már megtérül a beruházás, a szántóföldi növénytermesztés azonban nem ilyen ki­fizetődő jelen pillanatban - mondta Izsák Gyula, a Teszöv elnöke. A bátai látogatás után a vendég Vár­dombon megtekintette azt a területet, hol a közelmúltban végezték el az alagcsö- vezést.- Ezen a 300 hektáros területen tavaly június elején még 50 hektár nem volt el­vetve - magyarázta Izsák Gyula, - ami azt is jelentette, hogy ezen a területen már termelni sem tudtunk. A beszélgetés végén Maróthy László összegezve tapasztalatait a következő­ket mondotta:- Látom, hogy itt már a jövőről van szó. Nem panaszkodás fogadott, hanem olyan terv és végzett munka, amely a ki­bontakozási programnál is többet ad, mi­vel már most mutatkozik a munka ered­ménye. A Sárköz térségi meliorizáció tanulmá­nyozása után a megye vezetőinek kísé­retében Maróthy László Paksra, az atom­erőműbe látogatott, ahol Pónya József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a vállalat vezérigazgatója, Lipovszky Gyula, a városi pártbizottság első titkára és Jákli Péter, a városi tanács elnöke fo­gadta. A délutáni órákban Rósa Géza, sugár- védelmi osztályvezető ismertette az atomerőmű környezeti hatásait, valamint a sugárvédelem eredményeit, majd Si­mon Péter termelési igazgató tájékoztatta Maróthy Lászlót az erőmű és a vízügyi szervek kapcsolatáról. A tájékoztató után a miniszter megte­kintette az erőművet, majd kötetlen be­szélgetés keretében találkozott a vállalat fiatal szakembereivel. Maróthy László a késő délutáni órák­ban elutazott Tolna megyéből. H. J. Fotó: Gottvald Károly Az atomerőműben megyénk vezetőivel Simon Péter termelési igazgató PANORÁMA MOSZKVA Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere január közepén hivatalos láto­gatást tesz az NSZK-ban - jelentették be szerdán Moszkvában. A szovjet politikust a nyugatnémet kormány hívta meg. *- Hatályon kívül helyezték az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanácsnak és a szovjet kormánynak azt az 1982. november 18-án hozott határo­zatát, amelynek értelmében Leonyid Brezsnyevről, az SZKP KB egykori első majd főtitkáráról, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének volt elnö­kéről nevezték el a Káma menti Na- berezsnije Cselni várost, Moszkva Cser- jomuski kerületét és a leningrádi Krasz- nogvargyejszkaja teret, valamint ki­mondták, hogy Moszkva egyik új lakóte­lepén teret neveznek el Brezsnyevről. A volt főtitkárról elnevezett „Leonyid Brezs- nyev” atomhajtóműves jégtörőhajó nevé­nek megváltoztatásáról nem született döntés. KABUL - Hosztban, az ellenforradal­mároktól visszafoglalt afgán városban, és környékén az élet fokozatosan vissza­tér anormális kerékvágásba, - jelentette szerdán Kabulból a TASZSZ hírügynök­ség. A város piacain jelentősen csökken­tek az élelmiszerek és más alapvető fo­gyasztási cikkek árai. Felszabadítása óta 8600 tonna különféle árut szállítottak a városba. Az ország más részein to­vábbra is dúl a fegyveres harc. Lagmán tartományban a biztonsági erők felmor­zsoltak egy ellenforradalmi osztagot, je­lentős mennyiségű fegyvert, köztük lég­védelmi rakétákat zsákmányolva. Parvan tartományban az ellenforradalmárok egyik lőszerraktárát semmisítették meg. A főváros, Kabul központjában a tűzsze­részek amerikai gyártmányú robbanó­szerkezetet fedeztek fel és hatástalaní­tottak. LUANDA - Egy dél-afrikai komman­dó fontos vasúti hidat robbantott fel Cuanza-folyón, az Angola középső ré­szén lévő Bié tartományban - erősítették meg Luandában. A dél-afrikaiak az UNI- TA nevű angolai ellenforradalmi szerve­zet fegyvereseivel együttműködve hajtot­ták végre a szabotázst december 30-án. A helyszín 800 kilométerrel északra van Angola déli határától. A békaemberekkel kiegészített szabotőr-különítményt heli­kopterekkel szállították a helyszínre - közölte az angolai nemzetvédelmi mi­nisztérium. RÓMA - Számos jel utal arra, hogy Olaszországban még nem szűnt meg a terrorizmus veszélye, mind a Vörös Bri­gádok, mind a Fekete Rend (újfasiszta) terroristák újraszervezik soraikat - ez derül ki abból a jelentésből, amelyet Gio­vanni Goria olasz miniszterelnök készí­tett. Jugoszláv remények Kiút a válságból? Mit várnak az új esztendőtől déli szom­szédaink? Ez a kérdés ezúttal különös je­lentőségre tett szert Jugoszláviában. Az emberek újévi kívánságainak sorában már nemcsak a személyes vágyak fogal­mazódtak meg, hanem egyre erőtelje­sebben az az óhaj is, hogy végre meglel­jék a kiútat az országot esztendők óta gyötrő társadalmi és gazdasági válság­ból. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezt a kívánságot az élet kényszerí­tette ki. Az a rideg tény, hogy egyes becslések szerint ma már a csaknem 23 milliós lakosság mintegy 60 százaléka él a szegénységi szint körül, hogy legalább egymillió a munkanélküliek száma, hogy az inflációs ráta 1987 nyarán három számjegyű lett, és 1988-ban a drágulás lényegesen átlépheti az elviselhetőség határát. Az emberek rádöbbentek, hogy­ha nem történnek határozott lépések a krízis leküzdésére, akkor a bajok csak szaporodni fognak, és a megélhetés még nehezebb lesz. Ezt a felismerést bizonyította a többi között a párt központi bizottságának leg­utóbbi kibővített ülése. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének decemberi plénumán elhatározták, hogy márciusra összehívják a párt országos értekezletét, mégpedig kettős feladattal. Egyrészt, hogy tegyen meg mindent az egység helyreállítása, újbóli megszilárdítása ér­dekében. Másrészt, hogy egy széles kö­rű akcióprogramot is elfogadjanak, amely a legsürgetőbb gazdasági teen­dőkre összpontosít, és azok megvalósí­tásának társadalmi-politikai feltételeit is biztosítja. Aki jobban odafigyel a jugoszláviai eseményekre, az tudja, hogy egyik fel­adat megvalósítása sem könnyű. „Az or­szág biztonsága szempontjából kivétele­sen nagy jelentőségű a koszovói helyzet alakulása” - mondta Branko Mamula flottatengernagy, honvédelmi miniszter a jugoszláv parlament legutóbbi üléssza­kán. A honvédelmi miniszter megnyilat­kozása nem véletlen: a nacionalizmus és a Szeparatizmus erői megerősödtek az utóbbi időben Jugoszláviában, s igen nagy kárt okoznak immár nem csupán Koszovóban, hanem másutt is. A nemzeti egység helyreállítása létkérdéssé vált. Ennek eléréséhez nemcsak a politikai és gazdasági döntések átgondolása szük­séges, de elkerülhetetlenné vált vezetők leváltása is, például Koszovóban és Szerbiában. Figyelemre érdemes, hogy az utóbbi lépések megtételéhez a maga döntéseivel, a mostani jugoszláv válság kialakulása óta először ösztönzést adott a párt plénuma. A jugoszláviai krízis leglátványosabb jele ma kétségkívül a gazdaság rossz ál­lapota. Most az infláció legyűrését tekin­tik legfontosabb feladatuknak déli szom­szédaink. Ennek érdekében a szövetségi kormány kísérletet tett az árak és bérek befagyasztására, szigorú takarékossági intézkedéseket rendelt el, ám egyelőre kevés sikerrel. Az árak egyre emelked­nek, az inflációs ráta 180 százalékos volt az 1987 végére várt 130 százalék helyett, a termelőkapacitások hasznosítása or­szágos szinten mindössze 63 százalé­kos, több ezer vállalat veszteséges, min­dennaposak a sztrájkok. Branko Mikulics kormányfő a legtöb­bet bírált ember ma Jugoszláviában, s ő az is, aki a legélesebben világít rá az or­szág problémáira, aki a legnyersebben tárja az emberek elé azt, hogy mi min­denről kell lemondaniuk a válság leküz­dése érdekében. Már többször alakult úgy a helyzet, hogy a megfigyelők Miku­lics lemondását várták, ő azonban - úgy tűnik - nem hátrál meg. Karácsony előtt ezt nyilatkozta a titográdi televíziónak: „Mindaddig, amíg kilátás van arra, hogy sikert tudok felmutatni, addig harcolni fo­gok”. A jelek arra mutatnak, hogy mind töb­ben osztják ma Jugoszláviában Mikulics véleményét. Azzal a kikötéssel, hogy 1988-ban már nemcsak harcolni, de cselekedni is kell. ' KOCSI MARGIT Mai kommentárunk , Évfordulós remények „Nulla óra" - az emlékezetes kifejezés kitörölhetetlenül kötődik a Pol Pot-rend- szer bukása utáni, nemzeti pusztulás szakadékának szélére került Kambodzsához. Soha nem felejthetők azok a képek, amelyek a kilenc évvel ezelőtti, 1979. január 7-e után a világ elé tárultak: a kihalt városi utcák, tömeggyilkosságok halom­ba rakott koponyái, a hivatalosan beszüntetett pénz szél sodorta kötegei Phnom Penh szeméttel lepett terein. A vietnami segítséggel új korszakot kezdő kambodzsai nép azóta jelentős utat tett meg. Az elmúlt napokban mind a bel-, mind a külpolitikai porondon több olyan fejlemény hívta fel magára a figyelmet, amely egyértelműen bizonyíthatja: a népi Kambodzsa egy katasztrofális periódust maga mögött hagyva előrehalad, s ha az elmaradottság ezernyi gondjával nyilvánvalóan nem is lehet egycsapásra megbir­kózni, számos területen méltánylandó az előrelépés üteme. A baráti délkelet-ázsiai ország például lassan eléri az élelmiszer-önellátás szint­jét, fokozatosan helyreállítják a szerény méretű ipart, ösztönzik a létfontosságú ön­tözést és csatornázást. Gesztusértékű intézkedések jelzik, hogy a Phnom Penh-i kormányzat legfőbb célja a nemzeti megbékélés előmozdítása, a fegyveres ellen­zéki erőkkel való szótértés, a hosszú évek óta húzódó regionális válság tárgyalásba rendezése. Nemcsak a Szihanuk ex-elnökkel való párbeszéd illik ide, (bár a nem­zetközi sajtó érdeklődését érthetően ez keltette fel leginkább), hanem az amnesz­tiára, a menekültek hazatérésére és beilleszkedésük megkönnyítésére hozott ren­deletek sora is. Ami egyébként az egykori államfő és Hun Sen miniszterelnök dialógusát illeti, úgy tűnik, sikerül kialakítani a remélt folyamatosságot, s a decemberi első fran­ciaországi találkozót még ebben a hónapban újabb személyes eszmecsere követi. Véleménykülönbség, nézeteltérés persze maradt jócskán. Szihanuk a viet­nami csapatkivonás, Hun Sen a nemzeti egységkormány létrehozásának kérdését tekinti elsődlegesnek. A lényeg mégis a békés kibontakozás ígérete. A politikai ren­dezés ugyanis nemcsak kambodzsa szempontjából, hanem a tágabb indokínai ré­gió számára is bíztató fejleményt jelentene, olyan eseményt, amely határozottan növelné a feszültségtől sújtott térség békéjét és biztonságát. SZEGŐ GÁBOR Örmény KP KB Bírálat ­Tamássy Sándor, az MTI tudósítója je­lenti: Az Örmény KP vezetése nem vonta le a kellő tanulságokat a korábbi bírálatok­ból, a legutóbbi KB-ülésén sem sikerült mélyrehatóan elemezni a sürgető prob­lémákat, a kritikát elnyomták, nem volt meg az igazi demokrácia, a nyitottság légköre, amely nélkül elképzelhetetlen az előrelépés - hangsúlyozza az Izvesztyija című lap, az Örmény KP KB legutóbbi üléséről beszámolva. A szovjet lap tudó­sítói emlékeztetnek arra, hogy a köztár­sasági KB-ülést fokozott érdeklődés előzte meg, hiszen az SZKP KB tavaly júniusi ülé­sén keményen bírálták az Örmény KP-t a gazdaság helyzetéért, az ideológiai-erköl­csi téren mutatkozó hiányosságokért, a rossz kádermunkáért, a vesztegetésekért és feketézésért, a protekcionizmusért. Karen Demircsján, a KB első titkára beszámolójában utalt a gazdaság kedve­ző eredményeire, a KB által azóta tett intézkedésekre, s ugyanakkor önkritiku­san elismerte, hogy a KB irodájának munkája még mindig nem felel meg a kor követelményeinek. Az Izvesztyija ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a ki­egyensúlyozott beszédből éppen a leg­fontosabb hiányzott, annak megválaszo­lása, miként is kell továbbvinni az átalakí­tást. A beszámoló megadta a felszólalá­sok alaphangját is - írja az Izvesztyija, hangsúlyozva, hogy csak enyhe, szinte bocsánatkérő bírálatok hangzottak el. Egészen addig, amikor Sz. Hacsatrján, a önbírálat KB mellett működő pártbizottság elnöke kért szót, emlékeztetve arra: a korábbi KB-ülésen kétszer tagadták meg tőle an­nak lehetőségét, hogy elmondja vélemé­nyét. Hacsatrján rámutatott: a beszámoló és a felszólalások csak féligazságokat tartalmaztak. A köztársaság igazságügyi szerveiben vesztegetések fordulnak elő, de csak a „kis halakat” büntetik meg, a nagyobbakat - köztük vezető pártmun­kásokat, ügyészeket, minisztereket - nem bántják. A köztársaságban nem­csak az átalakítás erői, hanem a konzer­vatív erők is megerősödtek. Hacsatrján felszólalását bekiabálásokkal zavarták meg, rágalmazással vádolva a szónokot. Ezt követően G. Kotándzsján, a raz- danszki járási pártbizottság első titkára szólalt fel, aki már az előző KB-ülésen is élesen bírálta a hiányosságokat, az „ár­nyékgazdaságot” a gazdasági eredmé­nyek meghamisítását. Hangsúlyozta: a korábbi KB-ülésen elhangzott felszólalá­sát követő események nyilvánvaló üldöz­tetésre, megbélyegzésre, a tények meg­hamisítására emlékeztetnek. Az Izvesztyija tudósítása szerint a KB- ülésen, sajnos, ezt követően nem érdemi vita folyt, hanem a felszólaló személye lett a bírálatok célpontja: demagógiával, rágalmazással, párttagságával való visz- szaéléssel, karrierizmussal, álhazafias­sággal, kalandorsággal vádolta a 24 kö­vetkező szónok, az SZKP KB képviselő­jének kivételével, aki megpróbált gátat vetni a személyeskedésnek. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) © Nagy-nagy csönd telepedett a la­kásra. Péter továbbra is a kanapén hevert. Érzékelte, hogy ketten van­nak a másik szobában, mert néha egy-egy szófoszlány hozzá is elju­tott, de túlzottan nem érdekelte a do­log, nem volt kíváncsi, hogy még ki lehet ott a barátján kívül. Azok be­szélgettek, aztán a csönd azt vallotta, hogy a saját gondolataikban merül­tek el. Jó lett volna, ha valamelyikük elkezdi az őszinte kitárulkozást, de Sára alig ismerte a férfit, az meg az asszonyt. Berhidai többnyire találko­zott Péterrel valamelyik pihenőház­ban vagy vállalati üdülőben, de a két család nem járt össze. Ennek okai is a férfiak voltak, akik nem tartották fontosnak, hogy az asszonyok meg­ismerkedjenek, de azt sem, hogy egymás családjáról valamit is tudja­nak. Valamikor fiatal korukban bandáz- tak ők is, de később elmaradtak ezek a felhőtlen összejárások. Ha történe­tesen otthon volt bármelyikük, akkor bámulták a tévét, s véletlenül sem ju­tott eszükbe beleavatni asszonyaikat a gondjaikba. Nekik az volt a feladatuk, hogy gondoskodjanak a családról, vitték haza a forintokat, néha tetemes ösz- szegeket, s ezzel letudták a család iránti kötelezettségeket. Ahogy pozí­cióba kerültek, úgy ritkult meg körü­löttük a levegő. Azokkal a családokkal is lassan­ként megszűnt a kapcsolat, akik nem jutottak feljebb. Egy darabig sajnálkoztak, aztán el­feledték őket. Új kapcsolatok építé­sére pedig már nem volt se idejük, se energiájuk.- Gondolja, hogy ma hazajön ve­lem? - töri meg a csendet Sára.- Azt hiszem, várnia kellene még. Habár lehet, hogy ez a rosszullét mégicsak hazahajtja. Ne erőltesse semmiképpen.- Aggódom érte. A mai gyengesé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom