Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
1988. január 7. Képújság 3 A Spirál eredményei Gyónkön Tamási típusú székeket karfáznak Gyönkön, a Spirál Vegyesipari szövetkezetben Todero János ágazatvezető és elnökhelyettes, Várkonyi János faipari üzemvezető és Szigeti László főkönyvelő társaságában a szövetkezet 1987. évi eredményeiről beszélgetünk. Egyértelműen jónak mondják ezt az esztendőt, de korántsem rózsás a helyzet. 1986. január elsejével, a közgazda- sági szabályozók hatására a kisszövetkezeti formát választották, amit a tagság létszáma - kilencvenegy - is indokolt. Fő profiljuk a faiparban használatos maró, forgácsoló szerszámok gyártása, moBalogh Istvánné a háttámlák kárpitját varrja ziszékek, zsöllyék készítése, helyszíni szerelése és kisebb létszámú az építő ágazat. Ők főleg karbantartási munkát végeznek: kőműves, asztalos, festő szakmákban. Mielőtt az eredményekről esne a szó. A gondokat sorolják. Nem csupán gyönki jelenség az anyaghiány, a szállítási határidő betartása, a megrendelések hullámzó volta, ami a termelést bizonytalanná teszi. A gyártó részlegnél teljes kapacitással dolgozhatnak, míg a faipari ágazatnál a piackutatást kell szorgalmazni. Az elmúlt években 12 millió forint értékben fejlesztették a szerszám- gyártást. Ez az árbevételekre is hatott, így vált lehetségessé, hogy az 1987. év november 30-án már arról számolhattak be, hogy a tervezett 35 millió forintos saját árbevételt 40 millióra teljesítették. A belkereskedelmi tevékenységből származó bevétel 6 millió forint. Ezek az 1986. évihez viszonyítva jelentős növekedést mutatnak. Tervezett nyereségük 7 millió 575 ezer volt és 7 millió 600 ezret értek el november végéig. Terveikről még nem született döntés, de nem csupán a szövetkezetét érintené, hanem a községpolitikai szempontokból hátrányos helyzetű térséget, ezért érdemes megjegyezni azt a profilbővítést, ami munkalehetőséget kínálna a környék falvaiban legalább nyolcvan asszonynak. A Rákospalotai Bőrdíszmű Vállalat szekszárdi telepének vezetőivel tárgyalnak bőrdíszműves üzemek kihelyezéséről. Az itt készülő kézitáskák a Szovjetunióba kerülnének. A tőkés exportra is gondolva, az AR- TEX-szel kezdtek tárgyalásokat. ge holnap végzetes lehet, mellette szeretnék lenni. A felesége vagyok harminc éve, talán jobban tudom, hogy mikor mi a baja, mint Anna.- Ezt elhiszem, de most Annában bízik. Talán nem is erről van szó, hanem arról, hogy itt napközben egyedül lehet, gondolkodhat. Annyira ismerem, hogy mindent apróra átgondol, megrág. Berhidainak megkordul a gyomra. Belepirul az illetlenségbe mosolyta- lanul, de az asszony villámgyorsan válik háziasszonnyá.- Mit gondol, illik idegen helyen elfoglalni a konyhát? - kérdezi a férfitól.- Azt hiszem, olykor az illendőség lényegtelen.- Akkor megnézem, mi van a hűtőben, mert magának is enni kellene.- Az jó lesz - vidámkodik Berhidai. Feláll, lábujjhegyen az ajtóhoz megy és kiles. A pamlagon ott fekszik mozdulatlanul, lecsukott szemmel Péter.- Halkan közelítse a konyhát, úgy látom, alszik még. Sára feláll, lerúgja a cipőjét és harisnyában indul a konyha felé. A szobán kell áthaladnia, egy pillanatra megáll, Péter gyűrött arcát nézi. A férfi egyenletesen szuszog, úgy tesz, mintha aludna. Az asszony nesztelenül lép tovább, vigyázva teszi be maga mögött a konyhaajtót, s munkához lát. „Ez Sára volt - suhant végig Péter agyán. Eljött”. - A felismerés örömmel töltötte el. Nem is értette először, hiszen két napja még látni se akarta. A szívét forró részvét öntötte el. „Sára, szegény, szenvedhet ő is”.- Láttad? - lép be a szobába Berhidai. Péter int a szemével.- Hazamégy vele?- Nem tudom. Menjek?- Most ne gondolkozz ezen. Hamarosan kapunk ebédet. Lassan fél három, és úgy korog a gyomrom, hogy mindjárt átkopog a szomszéd.- Én is farkaséhes lettem - mondja élénkebb hangon Péter.- Aki enni tud, nincs végveszélyben, mondta mindig a nagyapám...- Az enyém evett is 93 éves koráig - mosolygott Péter. Egymás mellett ülnek már, amikor Sára vigyázva kiles a konyhaajtón, aztán meglátva őket, bátortalanul megáll a küszöbön. Péter agyán átfut: „Hívni kellene”, de inkább feláll és odamegy az asz- szonyhoz. Az összerezzen, elpirul, majd elájul. Szólni akarna, de Péter a karjára teszi a kezét.- Örülök, hogy eljöttéi - mondja. (Folytatjuk) Megmaradók és elhullók A terv-, és prognóziskészítők talán soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint manapság. Ha pusztán a jelenből hosszabbítják meg a jövő vonalát, nem biztos, hogy jó nyomot rajzolnak fejlődésnek. Ezért az építőipar legközelebbi jövőjének felvázolásához is elegendő, ha azokat a követelményeket vesszük alapul, amelyek az egész népgazdaságot meghatározzák. Az első, hogy az egyensúly javításához gyors, operatív intézkedésekre van szükség, amelyekhez igazodni, alkalmazkodni nem lesz egyszerű a vállalatoknak. A másik, logikus feladat, hogy hosszabb távon is megalapozzuk egyensúlyi helyzetünket, mert ez a reform alapköve. Mindezek ismeretében arra számíthatnak az építők, hogy a vállalkozói szellem felértékelődik, ennek következtében a verseny is élesedik. Egyre fontosabb lesz a piaci információ, például arról, hogy az ország mely térségében van építési kereslet. Várhatóan tovább folytatódik az igények differenciálódása, és nem lehet arra számítani, hogy új nagyberuházások indulnának. Emiatt kevesebb, kisebb értékű megbízással keresik meg majd az építővállalatokat, amelyek számára az lesz a ritka, ha új épületet kell emelniük. Gyakrabban fenntartásra, felújításra, karbantartásra számíthatnak. Egyetlen ágazat sem lehet meg anélkül, hogy valamilyen határok között meg ne tervezné a jövőjét. Az előzetes számítások szerint az építőiparban 1988-89-ben a termelés mérsékeltebb ütemben fog növekedni a korábbiakhoz képest, mintegy 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon is azzal kell számolni, az épitőszervezeteknek át kell alakulniuk a piac megváltozott igényei szerint. A legdrasztikusabb változás a lakáspiacon várható, tekintve hogy az állami lakások építésének aránya nem fog tíz százaléknál többre növekedni. Ennek következtében a hagyományosan lakást építő szervezeteknek is más megélhetési forrás után kell nézniük. Hasonló sorsra jutnak a kommunális építéssel, vagy csak mélyépítéssel foglalkozó vállalatok. Mivel minden feladatból kisebb lesz az igény, az tud jól felkészülni a jövőre, aki „több lábon áll”, vagyis kapacitásával, termelési szervezetével készen áll arra, hogy bárhol, bármilyen kisebb értékű megbízást is elvállaljon. Ennek következtében az állóeszközpark is „mozgásnak indul”, és oda rendeződik, ahol a legjobban hasznosul. A szak- munkási gárda is abba az irányba mozdul majd, ahol a legtöbb szükség van rá, és ahol a legjobban megfizetik. Erre csak azok a kisebb-nagyobb szervezetek lesznek képesek, amelyek az építési piacon stabil és biztos helyet vívnak ki maguknak a versenytársak között. Így várható, hogy az életképes szervezeteknél növekszik a termelés hatékonysága, amelyek viszont alkalmatlannak mutatkoznak a jövedelmező munkára, azok sem megélni, sem munkatársaikat megfizetni, sem önmagukat fejleszteni nem lesznek képesek. A következő esztendőkben érdekes jelenségek tanúi leszünk. Például annak, hogy egyszerre, egy időben megy végbe a termelési kapacitások fejlesztése, máshol pedig azok leépítése. A kereslet változásai nyomán a termelésben és a fejlesztési politikában is az alkalmazkodóképesség lesz a vezérelv. Az évek óta szorgalmazott, de jövőre már élesben tapasztalható változások a magasépítőipar vállalatait hozzák a legsúlyosabb helyzetbe, amelyek már eddig is nehezen álltak meg a lábukon. Részben a nagy állami elvonások, részben pedig a vállalatok gazdálkodásának gyöngeségei okozzák, hogy a legnagyobb lakásépítő szervezetek tartósan „gyengélkednek". Értük már senki nem nyújthat mentőövet. Ha saját programot dolgoznak ki életbemaradásukra, és azt sikerül is végrehajtani, akkor 1988-ban átviszik a „lécet”, és újból állhatnak a startvonalhoz. A versenyben indulóknak csak akkor van esélyük a gazdaságos, jövedelmező termeléshez, ha szervezetüket a piaci igényekhez alakítják, ami nem feltétlenül a zsugorodási politikát követeli meg. Hanem azt, hogy például a jótállás kötelező vállalására kisebb, belső szervezeti egységeket hozzanak létre. A minőségi munka egyébként is az a kulcsszó, amit minden építőnek tanácsos a zászlajára írni. Az építési költségek, és ennek következtében az árak növekedésével párhuzamosan ugyanis ez lesz a választóvonal a megmaradók és az elhullók között.- szikora Amerikai számítógépet vásárolt a Gyógyinfok Fejlesztés a DKV-nál Az idén tovább épülnek, és a tervek szerint már termelni is fognak Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál azok az új üzemegységek, amelyek a kőolaj nagyobbfokú feldolgozását, a termékszerkezet korszerűsítését, az energiával való jobb gazdálkodást és a környezetvédelmet szolgálják. Világbanki hitelből valósul meg az év első felére az az 1 milliárd 300 millió forintos költséggel épülő alkilező üzem, amelyben a telítetlen szénhidrogéngázokból gyártanak magas oktánszámú benzinkomponenst. Ugyancsak világbanki hitelből korszerűsítik az úgynevezett maleinsavanhidrid termelést; új technológia alkalmazásával a maleinsa- vanhidridet benzol helyett egy olcsóbb alapanyagból, a normál butánból állítják majd elő. A két alapanyag ára közötti különbség a garancia arra, hogy a végtermék a világpiacon versenyképes maradhasson. Ezen túlmenően a megmaradó benzol a DKV exportárualapját növeli. A normál butánra való átállással egyidejűleg csökken a levegő benzollal való szennyezése is: évente 700-900 tonna benzolszármazékkal kevesebb kerül a szabadba. Új technológiát vezetnek be a kenőolaj-finomításban is: fenol helyett egy, a környezetet kevésbé szennyző oldószert használnak. Az eljárással jelentős meny- nyiségű energiát takarítanak meg, s lehetővé válik a kapacitás növelése is. Felújítják a csőkemencéket, s kiépítik az üzem számítógépes folyamirányitási rendszerét is. A DKV elképzelései között szerepel, és a szerkezetátalakításban is további előrelépést hoz majd - a már rendelkezésre álló nyersanyagokra, etilénre és benzolra alapozva - a sztirol-monomer és po- lisztirolok gyártása. Első lépésként a habosított és az ütésálló változat vegyes vállalati formában történő gyártásáról folynak a tárgyalások. Az idén elkészülő beruházásokon túl az ezredfordulóig tartó további fejlesztések is a kőolajok nagyobbfokú feldolgozását, s meglevő értékes alapanyagok petrolkémiai termékként való hasznostá- sát szolgálják. Az elképzelések között szerepel egy új reformáló üzem építése, amely majd 100-as oktánszámú motorbenzint és jelentős mennyiségű hidrogént állít elő. Ez a magas oktánszámú benzin, valamint a korábbi beruházásokból származó termékek - krakkbenzin, alkilátbenzin - együttesen lehetővé teszik, hogy az országban forgalomba kerülő benzinek ólomtartalma literenként 0,15 gramm alá csökkenjen, ami 1990-re a hat évvel korábbihoz képest a benzinek ólomtartalmának 75 százalékos csökkenését jelent. A szekszárdi kórház számítógépes információs központja, egy esztendeje Gyógyinfok néven közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá tartozik. Sokirányú munkájuk közül kiemelendő, az egészségügy költségstruktúrájának elemzése, a tételes betegszámla készítése, melynek alapja a diagnózis. Huszonhat megyei és városi kórházzal vannak kapcsolatban. A közeljövőben induló nagy programjuk, a hazai kórházi ágyállomány negyedét felölelő úgynevezett morbiditási térkép készítése, amely többmillió adat feldolgozását jelenti. Ehhez viszont a rendelkezésre álló számítógépek már nem elegendőek. Mindezt elismerve, az Egészség- ügyi Minisztérium húszmillió forintot biztosított az intézménynek, hogy új, nagy teljesítményű számítógépet vásároljon. A választás az amerikai gyártmányú Mikrovax II. típusú komputerre esett, amely a magyar egészségügy első ilyen berendezése lesz. A számítógép egyes részegységei a napokban érkeztek meg Szek- szárdra, a komputert pedig az elkövetkezendő napokban szállítják a tolnai megyeszékhelyre. A Mikrovax ll-tőt a későbbiek során rákapcsolják a kórház információs rendszerére, amely kategóriájában teljesítményét tekintve a világ- színvonalú technikát jelenti. Mint megtudtuk, a második Mikrovax II., ez év tavaszán érkezik, amit Nyíregyházán állítanak munkába és további három kórház fontolgatja hasonló komputer beszerzését. Uj gépek a békéscsabai Kner Nyomdában A békéscsabai Kner Nyomdában befejeződött a két és fél évesre tervezett beruházási program első szakasza, amellyel a csomagolóanyagok gyártásának mennyiségi és minőségi növelését tűzték ki célul. Az NSZK-beli, cvájci, osztrák és olasz cégektől vásárolt nyomdaipari gépek - vágógépek, ragasztógépek - nagy része már bekapcsolódott a termelésbe.
