Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
1988. január 30. ^rféPÜJSÁG 9 Sikerév után az oxigén- és gyáregységben A rehabilitáció folytatódik - bár szerényebb lehetőségek között A tavalyi év elejétől biztonságos, korszerűbb körülmények között dolgoznak az Oxigén és Disszugázgyár Vállalat dunaföldvári gyáregységében. A korábban több alkalommal üzemzavart, robbanást előidéző levegőkompresszor olajkenését a vállalat szakemberei saját erőből hazai alapanyagból váltották ki, teflondugattyú-gyűrű alkalmazásával. Bár ez akkor mintegy háromhetes kiesést jelentett, év végére sikerült 100,5 százalékra teljesíteni az oxigén-előállítási tervet. Az 1973 óta működő disszuüzem rekordévet zárt, 2240 tonna disszugázt állított elő. Idén tervezik az üzem kapacitásának bővítését, bár a két kompresszor beállítása közel 12 millió forint értékben elsősorban más disszuüzemek leállítása esetén azok termeléskiesésének pótlására, az országos ellátás szinten- tartására hivatott. A melléktermékként keletkező karbidmész elhelyezése, hasznosítása régóta gondot jelent, pedig az OKTH vizsgálatai szerint nem veszélyes hulladék, sőt, megfelel az oltott mész szabványkövetelményeinek. Már eddig is alkalmazták az építkezéseknél, vegyi üzemekben, útépítéseknél, legfőbb felhasználó az Almásfüzitői Timföldgyár volt. A MÉM növénytermesztési és agrokémiai központ vizsgálata szerint kiváló talajjavító anyag, így az évente keletkező 20 ezer tonna karbidmész hasznosítói között a mezőgazdasági üzemekre is számítanak. Az oxigénüzemben előállított cseppfolyós oxigén és nitrogén hőszigetelt tartálykocsikban a vállalat átfejtő állomásaira, vagy közvetlenül a nagyfogyasztókhoz kerül, így többek között a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, az algyői disszugáz olajmezőre. A gyáregység tavalyi kiemelkedő, 278 millió forint, termelési értékében a korábbi évek munkaszervezési intézkedési, a csaknem százszázalékos kapacitáskihasználás, az egyenletes piaci kereslet és a stabilizálódott szakembergárdát minőségi munkára serkentő ösztönző bérrendszer, játszanak szerepet. Egy település arculatát a különböző korokban emelt építmények, utcák, terek összessége mutatja, de „lelkét” a régi házak, iskolák, templomok, a múlt jelenti. Dunaföldvár azon szerencsés községek sorába tartozik, ahol van mit megmenteni, óvni és komolyan is veszik az ott élők ezt a hivatást. Nem könnyű, hiszen a műemlékvédelem és -felújítás a legköltségesebb építészeti munkák közé tartozik. Ennek tudható be az a késés, ami az 1983-ban elkészült rehabilitációs program ütemezésének megvalósításában tapasztalható. Ennek apró része, de évek óta húzódó gond a Béke téri kápolna körül a védőpark kialakítása, bekerítése, majdan a rekonstrukciója, ami az 1983. évi költségen is 300 ezer forintba került volna. Ma már közel a duplája, ennek ellenére az OMF támogatásával idén szeretné a helyi tanács az első lépést megtenni. A műemlékjellegű Bozóky-házban kapott volna helyet a korábbi elképzelések szerint a helytörténeti gyűjtemény. A gyönyörű kapuval ellátott módos polgári ház állaga mára olyannyira leromlott, hogy a község vezetése nem lát lehetőséget megmentésére, legjobb esetben is csak a bejárati részt óvják meg. Az utcakép egységének megtartása miatt pedig más megoldást kellene keresni, akár idegenforgalmi, vendéglátó egység kialakításával, vagy más hasznosítással. Mint azt már több városban megtették, az épület lebontásakor az utcafront felőli tűzfalat talán fel lehetne újítani, így a község egyik jellegzetes utcájának arculatát megőrizné. Örömhír ugyanakkor, hogy a páratlan értékű görögkeleti templom sorsáról sikerült megállapodni az egyház vezetőivel. A korábban 260 ezer forintért felépített terméskő kerítés az első lépcső volt, a következő legfontosabb tennivaló a tetőszerkezet javítása, majd a külső-belső felújítás. Minderre az ötéves tervben eredetileg 500 ezer forintot szántak a tanács kasszájából, ez az összeg azonban a tanácsi költségvetések csökkentésével jelentősen megcsappant. A helyreállításhoz szükséges összeg ezzel fordított arányban viszont évről évre nő, ma közel négymillió forint a számítások szerint. Mindez nem túl biztató azok számára, akik szívükön viselik a szerb templom sorsát. A hetipiacon A piacot emberemlékezet óta szerdán és A zöldségfélék között ma már elkel a használt gyermekholmi is... szombaton tartják Du- naföldváron. Ilyenkor majd ötven kilométeres körzetből érkeznek batyuval az árusok és persze a vásárlók is. Szombatonként megtelik a száz asztal, a nyári szezonban a földön is árulnak, húszharminc sátoros „költözik” a vásártérre. Az érdeklődés, a forgalom egyre nagyobb, aminek okát a gazdag áruválasztékban és az átlagos, vagy annál olcsóbb árakban kereshetjük. Nem kis fejtörést okoz ez a helyi vezetésnek, hiszen hamarosan a bővítésről kell gondolkodni, dönteni. Addig pedig, ha szűkösen is, tartják a hetivásárnak nevezett szombati piacot, ami nagy eseménynek számít szezonban, és ilyenkor, télen is. Ottjártunkkor zuhogott az eső, de a nyirkos hidegben is tele voltak az asztalok, a sátrakat is felverték és érdeklődő, vásárló is volt. A szép zöldségfélét jó néhány forinttal kevesebbért vehették meg a háziasszonyok mint a boltban, egy szép kakast már kétszázért lehetett kapni és a nagy szemű, gondosan letisztított Golden almát huszonkét forintért mérték. Az összeállítást készítette: Takács Zsuzsa és Kapfinger András. A Magyar László Gimnáziumban: A kis iskolák minden előnyét és hátrányát élvezik A település patinás iskoláját, a Magyar László Gimnáziumot az egykori ferencesrendi kolostorban alapították 1952-ben, mai nevét négy évvel beindulása után vette fel. A „kis gimnáziumok” közé sorolt intézmény a kedvezőtlenebb tárgyi feltételei mellett is állja a versenyt a nagyobb vetélytársakkal, elég, ha a tavalyi, legjobbak között szá- montartott felvételi arányt említjük, ami a hatvan százalékot is meghaladja. Lukácsi Pál igazgatót a feltételekről és az azt jóval meghaladó eredményekről kérdeztük.- Tanulóink többsége fizikai dolgozók gyermeke, ennek a ténynek közismert hatását nem szeretném részletezni. Szintén több, mint ötyen százalékot tesz ki a bejárók száma, kollégiumunk pedig nincs - sorolja az igazgató.- Ezzel már a tárgyi feltételeket is említette...- így van, egyik legnagyobb „kívánságunk” a kollégium megépítése lenne, ami nagyban könnyítené a gyerekek és tanárok munkáját. Tudni kell azt is, hogy ez az épület eredetileg nem iskolának készült, kevés a helyiségünk külön szaktantermek, laboratóriumok kialakítására. Elavult a fűtési rendszer, márpedig az a tanár, akinek fázik a keze, nem szívesen kísérletezik, szemléltet. Én sem tenném... A legkorszerűbb számítógépekkel dolgozhatnak, tanulhatnak diákjaink, de például a fizika-, kémiaszertár felszerelése közel harminc éves. Ez pedig kizárólag pénzkérdés.- Ha jól értem, egyedüli lehetőségük az emberi, a szellemi erők jobb kihasználásában rejlik, igaz, ez sem végtelen forrás.- A kis iskolák minden előnyét és hátrányát élvezzük. A szebbik oldaról is szólva, hallatlanul sokat jelent az, hogy személyesen ismerjük a tanítványainkat, mindenkire külön tudunk figyelni, testreszabottan foglalkozunk velük. Ennek eredményeként magas a továbbtanulók száma, jó a felvételi arányunk. Az 1985-86-os tanévben az 58 érettségizett közül 24-en próbálkoztak felvételivel, és több, mint 54 százalékuk eredményesen, tavaly pedig a 64 százalékot is meghaladta ez az arány.- Úgy tűnik, hogy valamivel kevesebben vállalkoznak továbbtanulásra, de aki ezt teszi alaposabban felkészül a megméretésre...- Németből és orosz nyelvből jó felkészítést kapnak az órákon és fakultáción a diákok, de azoknak, akik orvosi, állatorvosi pályára, vagy az ELTE kurrens szakára készülnek, külön korrepetitorral kell az alaposabb tudást megszerezniük. Ezt tudják, és következetesen készülnek is a gyerekek. A legtöbben persze pedagógiai pályára lépnek, de minden területen megtalálhatók egykori tanítványaink.- Vannak, akik volt diákként tanítanak a gimnáziumban?- Hogyne, az igen fiatal életkorú nevelőtestületből öten a régi iskolába tértek vissza tanárként és két óraadónk is van. Ez az összetartozást, családias légkört erősíti. Az ifjúsági könyvtárban Ha lassan is, de minden évben növekszik a községi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma. Az adatok látszólagos ellentmondást mutatnak, hiszen az 1400 embert figyelembe véve igen magas a kölcsönzött 33 ezer kötet évente. A magyarázatot abban találjuk, hogy különösen a középiskolásoknál gyakori, hogy a családnak is ők viszik a könyvet, vagy a külvégieknél jellemző, hogy egy családtag kölcsönzi, szállítja haza a „szellemi terméket”. Ezúttal az ifjúsági könyvtárban kérdezősködtünk a feltételekről, a lehetőségekről. Ferencziné Prant- ner Erzsébet könyvtáros már az öszszevonás előtt is dolgozott, amikor a községi könyvtár ifjúsági részlege és az általános iskolai könyvtár külön működött, ugyanis csak 1982 óta találják egy helyen az iskolások és a pedagógusok a gyermek-, az ifjúsági- és szakirodalmat.- A 11 ezer kötet egy része pedagógiai szakirodalom, szépirodalom, sorozatok, mesekönyvek. A legkeresettebbek az ismeretterjesztő könyvek és a mesék - halljuk a könyvtárost. - Kilencszáz körüli a beiratkozott olvasónk száma, az egyre gyakoribb könyvtárhasználati óra után szinte megrohannak bennünket a gyerekek.- Mennyit fordíthatnak évente új kötetek vásárlására?- A rendelkezésre álló ötvenezer forintból csak mintegy 30 ezer jut ifjúsági irodalomra, a pedagógiai könyvek, mutatók ugyanis nagyon drágák és gyorsan elavulnak.- Nem a legbarátságosabb ez a helyiség olvasásra, időtöltésre...- Főként, amikor elromlik az olajkályha, öt-hat fokos hideg van. A felnőttek és gyermekek számára külön helyiségünk van ugyan, de a raktárunk itt van - mondja és a nyitott polcok fölött a falra festett kék vonal fölé mutat... Pribék Zoltán kompresszorkezelő félóránként méri a hőfokot, ellenőrzi a nyomást „Kétszáznál kevesebbért nem adom ezt a kakast!”
