Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
1 8 "NÉPÚJSÁG 1988. január 30. Megkérdeztük a képviselőt Variációk egy témára Országos gondokat kell felvállalni... Soha nem volt nehezebb dolguk a képviselőknek, a demokrácia szélesítésével, a választópolgárok fokozottabb igényeivel együtt elsősorban a gazdasági okok miatt szűkültek a cselekvési lehetőségek. Hogyan tud ennek az elvárásnak megfelelni, mit tekint legfontosabb irányelveknek Kovács Sándor országgyűlési képviselő?- Sok helyütt rossznéven veszik, hogy ritkábban veszek részt falugyűléseken, esetleg ünnepi alkalmakon. Az ember, egyszerre két helyen nem lehet, így a feladatokat rangsorolni kell. így mondjuk, amikor az országgyűlés kereskedelmi bizottsága tart ülést, természetesen ott vagyok, hiszen beleépül a körzet problémája is. A legutóbb Nagydorogon hangzott el, hogy a képviselőt nem tisztelgő látogatásokra várják, hanem azt kérik, hogy kéréssel, gonddal bármikor fordulhassanak hozzá, megtalálható legyen. Eddigi munkám során ennek szellemében dolgoztam.-Tősgyökeres dunaföldvári lévén, tesz-e kivételt a nagyközség javára a körzet többi településével szemben? Ez esetben a magyarázat is adódna, kiemelt településként nagyobb figyelmet élvezhet... Erről szó sincs. A körzetemben - Kajdacs, Sárszentlörinc, Nagydorog, Bikács, Pusztahencse, Pálfa, Németkér, Bölcske, Dunaföldvár - közel húszezer ember él, és többnyire a legtöbb problémával éppen a kistelepülések lakossága küszködik.- Most mégis beszéljünk Dunaföldvárról! A nagyközségnek földrajzi fekvésénél fogva országos gondokat kell felvállania. Hol tartanak ebben, miként sorolja a tennivalókat?- Elsőként adódik a közlekedés, ami csúcsidőben szinte elviselhetetlen, a hídra vezető szakasz, de ezen a részen a gyalogos-közlekedés is életveszélyes. Krónikus pontunk ez, amit sokszor, sokhelyütt elmondtunk, orvoslásához pénz kellene. Most csak annyit, hogy a hídpálya bővítésére nem számíthatunk, idén azonban hidpályacsere várható, ezért félpályás útlezárásra számíthatunk. Egy kicsit kapcsolódik a pusztuló- ban lévő holt Duna-ág sorsa, ami a szemünk láttára megy tönkre. Másutt százmilliókat költenek a természetes környezet megteremtésére, mi pedig nem tudunk mit kezdeni vele pénz híján. Tavalyi áron a mederkotrás 35 millió forintba került volna, helyi erőből ez irreális feladat.- A kereskedelem kérdése mint a Dunaföldvár és Bölcske Áfész elnökének is, úgy hiszem, közel áll a szívéhez. Rendszeresen tudósítunk az apró lépésekről, legutóbb pedig az új ABC beruházásáról. Ritkábban esik szó a 6-os út másik felén, a falusiasabb településrész ellátásáról.- Itt valóban szegényesebb a kereskedelmi hálózat, egy-két magános nyújtja a kereskedelmi alapellátást. Fejlesztésre azonban nem gondolhatunk, az ABC áruház minden erőnket leköti. Egyébként nem is igen igénylik az ott élők, hiszen legtöbben a központban fordulnak meg naponta, itt a buszmegálló, munkahelyek, iskolák és persze nagyobb a választék is.- Lesz-e telefontávhivás a községben, hogy állnak a tárgyalások?- Az igény óriási, a helyi gazdálkodó egységek anyagi áldozatot is vállalnak ezért, az áfész például 1 millió forinttal járul hozzá a költségekhez. A tervek szerint 1990 végére üzemelnie kell, hozzátéve, hogy a korábbi 62 millió forint értékű beruházás idén ismét átértékelődött. A Pécsi Postaigazgatósággal együttműködve azon kell lennünk, hogy mihamarabb megvalósuljon az ezres központ, ami a továbbfejlesztés lehetőségét is magában hordja majd.- A várossá válás régi óhaj a lokálpatrióták körében és nem véletlen, hogy a megyében elsőként itt alakult meg a városvédő egyesület...- Konkrét lépések történtek, a pályázat most készül, és 1989-ben lesz az elbírálása. Az érvek között csak egyet említenék, a kereskedelmi ellátásban betöltött szerepet, de hivatkozhatunk a múltra, a mezővárosi címre... Kedvező elbírálás esetén a fejkvóta növelésében, de minden tekintetben jobb pozícióból indulhatunk.- Mit tart képviselői munkájában a legnagyobb sikernek?- Azt, hogy ebben a ciklusban megválasztottak, egyáltalán, hogy bíztak bennem az emberek. Ez nagy felelősséget jelent, de hallatlan energiát is ad számomra. Lesz-e szálloda? Nem is olyan régen elterjedt a hír, hogy a 6-os út mellett lévő Shell benzinkút közelében szállodát építenek. Aztán hasonlóképpen kapott szárnyra az az információ, hogy a várudvarban emelik a „vendégmarasztalót”, sokan pedig állították, hogy mindebből egy szó sem igaz...- Mi a helyzet ma? - kérdeztük Antal Ferenc tanácselnököt.- A Shell szálloda koncepciót rövid idő alatt elvetette a lehetséges beruházó. Megvalósíthatóbbnak látszott a vár udvarán a leromlott „B” épület helyén tervezett panzió felépítése a Tolna Tourist és a Költségvetési Üzem közös vállalkozásaként. Ennek a terveit Nándori Klára, a község főépítésze elkészítette, a Tolna Tourist azonban visszalépett. A mai állapot: mecénás kerestetik!- Ezzel egy időben azonban úgy hírlik, hogy egy harmadik variáció is felvetődött...- A Kereskedelmi Bank beruházási főosztálya jelentkezett nálunk, hogy 60-80 befogadóképességű hotelt emelne, a nyugati középosztálynak megfelelő színvonalon. Elkészülte után vállalnák a részvételt a korábban említett panzió finanszírozásában is.- Hova kerül majd ez a szálloda?- A várudvar északi része és az öreg templom közötti terület alkalmas lenne erre, a bejárás alapján néhány öreg ház szanálására is szükség lesz ezzel együtt. Mindenképpen a panorámába, a környezetbe illeszkedő épületről lesz szó, ami nem bontja meg, sőt, erősíti a történelmi településrész képét, hangulatát.- A mai 80 férőhelyes fizetővendégszolgálattal, a kempinggel együtt kihasználható lesz ez a nagy befogadóképességű szálloda és panzió?- Nyáron feltétlenül, arról pedig nekünk kell gondoskodni, hogy holt idényben is találjanak programot az ideérkezők, érdemes legyen elidőzni Dunaföldváron. Kettősség az egészségügyben Az egészségügyről kevesebb szó esik, talán azért, mert az alapellátás jó. A három felnőtt- és a két gyermekorvosi, valamint a két fogászati rendelő jó színvonalon oldja meg a helyiek orvosi ellátását. Jó dolog, hogy szétszórtan, a körzeteknek megfelelően helyezkednek el. A tavaly beindított hétvégi központi ügyeletnek a Béke téri régi gyermekorvosi rendelő ad helyet. Ma még kettősség él ezen a területen, hiszen a szakorvosi rendelés egy része Pakson, másik Szekszárdon működik, az életveszélyes eseteket azonban Dunaújvárosba irányítják. A helyiek vágya, hogy legalább a járóbeteg-ellátást magasabb szinten elvégezzék helyben, egy szerényebb rendelőintézetet indítsanak, még középtávon is megoldhatatlan. Kőtár - társadalmi munkával Látogatóban egy amatőr helytörténésznél CÉL: a belső forgalmat elvezetni Ha előnyként említjük a település életében a határhelyzetet, azt a páratlan adottságot, hogy három megye találkozásánál, az Alföld és a Dunántúl érintkezésénél fekszik, nem hallgathatjuk el az ebből adódó hátrányt sem. Ez pedig a lassan krónikussá váló közlekedés kérdése. A hatalmas átmenő forgalmat nemigen „bírja el” a község, ám megoldásra sem igen lehet számítani addig, amíg a szekszárdi Duna-híd nem készül el. Addig is csak lecsapolni igyekeznek a hét végén folyammá duzzadó autóáradatot, mégpedig a belső forgalom elvezetésével. így tervezik a Dankó Pista-Kinizsi- Derecskei-Kossuth utcákat összekötő közel négy kilométer hosszú út megépítését, illetve a település másik felének vérkeringésébe bekapcsolódó, a malomtól kiinduló Dézsmasortól a 6-os útig vezető mintegy másfél kilométer hosz- szan nyúló útszakasz kialakítását. Hasonló megfontolásból korszerűsítették a közelmúltban a főútvonalak világítását és a tervekben szerepel a Paksi út egy szakaszán kerékpárút leválasztása és kiemelten kezelik a Béke tér, a Kossuth utca gyalogos forgalmának veI zetését, a központi részen a parkírozás megoldását. A falakon bronz- és vaskardok, pajzsok, finoman díszített, egykori fényüket veszített kések, külön csoportban a letisztított, valamikori szépségükre emlékeztető római kori ékszerek, török pipafejek egész gyűjteménye, a polcokon, elhagyott sarkokban, szekrény tetején köcsögök, kancsók, népi kerámiák. Dánó Lajosék otthonában járunk, akiket a helyieknek egyáltalán nem kell bemutatni. Ha a tavaszi szántáskor, nyári strandolás idején, vagy építkezéskor, bontáskor előkerül egy-egy régi, ismeretlen tárgy, vagy töredék, a legtöbben idehozzák vagy kikérik az amatőr hely- történész véleményét.- Orosházán születtem és csak hatéves korom után kerültem Dunaföldvár- ra, de úgy érzem ez a szülőhazám. A történelem, a „búvárkodás” iránt nagyszerű történelemtanárom keltette fel annak idején az érdeklődésemet. Nemcsak információkat, ismereteket adott nekünk, hanem érzelmi kötődést is a múlt iránt - mondja házigazdánk, aki ezt az egész életreszóló indíttatást feleségébe, leányaiba is átplántálta. Az eredeti mestersége szabó, munkássága nagy részét azonban a mozgalmi életben töltötte és persze szenvedélyének szentelte. Nem kevés időt és energiát igényelt ez, hiszen rengeteg szakkönyvet, ismertetőt kellett ehhez áttanulmányoznia, a helytörténeti gyűjtemény gazdagításához, az értékek megmentéséhez, a házakat járnia, egy-egy családhoz négyszer-ötször visszatérnie. Igaz, meggyőződéssel állítja, hogy nagy szerencse is szükségeltetik a gyűjtéshez, manapság pedig egyre több pénz.- Korábban, ha talált valaki egy régi értékes tárgyat felajánlotta, vagy jelképes összegért a hely- történeti gyűjtemény, vagy a múzeum számára átadta. Ma már több ezer forintot kell fizetni egy-egy darabért, töredékért - halljuk Dánó Lajost. Ö egyébként feleségével együtt restaurálja is ezeket a tárgyakat.- Az első gyűjteményemet úgy 15 évvel ezelőtt veszítettem el - emlékezik visz- sza házigazdánk -, egy ügyvédnek adtam át megőrzésre, halála után pedig az örökösök nem akartak tudni róla. Az értékes anyagban volt többek között az 1520-as évekből való Dunaföldvár városkapujának egy kődarabja, több értékes szablya, nagyméretű török puskák. Aztán nem a múlton merengett, hanem újrakezdett. Fiatalos lelkesedéssel mutatja új gyűjteménye legféltetteb darabjait, a római sírkövet, szarkofágot, a bronzkori reliefes edényt, a hajdúböszörményi típusú bronz sisakot és a nemrég előkerült, korban hozzá illő bronz pajzsot. A laikusok számára nem sokat mondó kődarab különös becsben áll:- Különböző vélemények vannak ezzel kapcsolatban, a szakemberek egy része a bevésett jelet mesterjegynek tartja, mások szerint 1009-ből való, a pécsi egyházmegye és a kalocsai érsekség határköve volt. Most várom a Nemzeti Múzeum munkatársait. - Hogy miként leltem rá... A Paksi utcában több, mint nyolc évig jártam el mellette, aztán egyszer valaki megfordította, így vált láthatóvá a jelzés. Már a leendő kőtárra gondol, aminek a szervezésében is nagy részt vállal Dánó Lajos. A várudvarban tervezik ezt, a homlokzatot a község területéről előkerült kváderkövekből szeretnék megépíteni. A helyiek társadalmi munkájára számíthatnak csak, de mint megtudtuk, már több mesterember ajánlott fel munkát. Nem is kérdezzük, anélkül is tudjuk, mi a legnagyobb vágya, más lelkes lokálpatriótákkal együtt a helytörténésznek, mégis, ha még egyet kívánhatna? Egy darabig gondolkozik, úgy válaszol: - II. Lajos szobrát szeretném látni bronzban. Az előkerült töredékek és leírások alapján tudjuk, hogy királyunk itt szállt meg Mohács felé menet. Úgy tudom, több szobrot is terveznek a településre, talán egyszer ez is helyet kap közöttük. Számokban Lélekszám: 9826 Területe: 11 ezer 146 hektár Munkaképes korú keresők: 700-an a mezőgazdaságban, 1000-en az iparban, 500-an a kereskedelemben, 200-an a szolgáltatásban dolgoznak. Gazdálkodó egységek: a mezőgazdaságban 4 üzem, 3 termelőszövetkezet, illetve közös vállalat működik, az ipari egységek száma 11. A kisiparosok 129-en, a kiskereskedők 46-an vannak. Lakásépítés: tavaly 28 családi ház használatbavételi engedélyt adtak ki, idén várhatóan 50-et. Ebben az évben átadnak 33, zömében tanácsi kijelölésű OTP-lakást, az ABC áruház elkészültével további 22-őt. Közel 25 telket parcelláznak a Hámán Kató utcában. A nagyközségi tanács fejlesztésre fordítható pénz 1988- ban: 14,5 millió forint, plusz 9 millió forint céltámogatás. Mire fordítják: Lakásépítés, telekkialakitás, a külvégen óvoda építése, KMB épület, az OTP- lakásokhoz közműhálózat, crossbár telefonközpont, Beszédes-szobor, útépítések. Dánó Lajos római cserepeket mutat i Dunaföldvár
