Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
1988. január 28. / tolna'\ _ Képújság 5 Falugyűlés Kaposszekcsőn Együtt a munkában, együtt a szórakozásban Nagy propaganda előzte meg a Kaposszekcsőn január 25-én megtartott falugyűlést. A tanácsi vezetés a három napirendet magába foglaló meghívók mellett, tanácstagjai útján is tájékoztatta a lakosságot az ott megtárgyalásra kerülő időszerű feladatokról. A falugyűlés előtt néhány kaposszekcsőit kérdeztünk meg arról, hogyan vélekednek településük fejlődéséről, mit kérdeznének a tanács vezetőitől?- Tudják kérem, nagyon fáj, amikor látom, hogy Vásárosdombó és Kaposszekcső közötti szép kis rétre hordják a szemetet. Hogy ki vagy kik, nem tudom, de tenni kéne ellene a tanácsnak. Sok járda épült a faluban, és tornacsarnok is, soksok társadalmi munkával. Megvagyunk elégedve a tanács gondos szervező munkájával. Szívesen vállalunk máskor is - mondta Jakab Márton. Horváth Józsefné biciklivel ment fűtőolajért, amikor megállítottuk.- Sok társadalmi munkát végeztünk. A tornacsarnokba is adtam ezer forintot. Most a bolt építésére is adjunk? Még nem döntöttem el, hogyan szavazok. Örülök, hogy az adózásról is szó lesz. Dr. Veszeley József orvos tanácstagunk elmondta, hogy még mi mindenről lesz szó a gyűlésen.- A temetkezés problémáját mi már előzetesen egyeztettük a tanácselnökkel. Úgy vélem, nem lenne jó ha átadnánk a temetkezés bonyolítását a Dombóvári Temetkezési Vállalatnak. Egyrészt, mert ők csak heti egy alkalommal vállalnák a temetést, másrészt a homokos talaj miatt a beomlás veszélye nélkül nem lehet napokkal előbb kiásni a sírokat. Meg vannak itt helybeli sírásók is - hangzott Pirgi Tivadar helyi plébános véleménye. A falugyűlésen - ahol megjelent Szőcs Kálmán, az MSZMP Dombóvár Városi Bizottságának titkára, dr. Farkas László, a Tolna Megyei Tanács V. B. szervezési és jogi osztályának vezetője, Körmendi József megyei tanácstag - Marton István tanácselnök adott számot a községi közös tanács elmúlt évi munkájáról, a teho felhasználásáról és a tervekről. A beszámoló néhány adata beszédesen igazolja, hogy a tanács jól gazdálkodott költségvetéséből. Működési kiadásokra 14 millió 640 ezer forintot, fejlesztésre 3 millió 814 ezer forintot fordítottak. A község lakói is jó adófizetőknek bizonyultak, a tehot és egyéb adókat csaknem teljes egészében befizették. A tanács 90 ezer forinttal járult hozzá többek között a dombóvári kórházrendelőintézeténél épülő hét végi központi ügyelet kialakításához. A tanács igen nagyra értékelte a helyi termelőszövetkezet és a MÁV Dombóvári Építési Főnöksége településfejlesztéshez nyújtott segítségét. A község lakossága mindemellett rengeteg társadalmi munkát végzett. Többek között Kaposszekcsőn, ahol a több mint háromezer méter járdaépítéssel százötvenegy lakos 2 millió kétszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Dicséretes az általános iskolai nevelők és tanuiók társadalmi munkája. Köszönet illeti Andreosek Péter kisiparost is, aki harmincnégyezer forint értékű társadalmi munkát végzett az orvosi váró-rendelő kialakításában. A megszavazott ötszáz forint tehot az iskolai vizesblokk kialakítására használták fel, melynek első üteme az elmúlt évben elkészült. A központilag csökkentett tanácsi költségvetésen nagyot lendített - s egyben a jövő záloga - a HNF Országos Tanácsa által a községnek ítélt Nemzeti Zászló, a vele járó egymillió forinttal, valamint a megyei társadalmi munka- és településfejlesztési versenyben elért első helyezés, és az érte kapott félmillió forint. A másfél milliót nem herdálták el, hanem tartós kamatozó betétben helyezték el az OTP-nél. A falugyűlés döntött abban, hogy a temetkezés bonyolítását nem adják át a temetkezési vállalatnak, az új szeméttelepet a javasolt helyen alakítják ki és abban is, hogy épüljön meg a 200 négyzetméter alapterületű új ABC, amelyhez a lakosság egymillió forint értékű célrészjegyet jegyez majd. Élénk eszmecsere alakult ki az 1986 decemberében nagy értékű társadalmi munkával megépített tornacsarnok több célú hasznosításáról. Annak idején úgy ígérte a tanács, hogy bálokat is lehet majd itt rendezni. A farsangi időszakban öt bált szerveztek. A csarnok parkettája így erősebben kopik, használódik. Hogyan legyen a továbbiakban? Egy hozzászóló így fogalmazott: „Együtt voltunk a munkában, legyünk együtt a szórakozásban is. SZABÓ GYŐZŐ Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A járda összefogással épült Nyuci, puci és a többiek Négy év körüli fiúcskát vezet kézenfogva az édesanyja. Beszélgetnek. A gyerek kérdez, sokat kérdez, szülője válaszolgat. Már-már elismeréssel csettintek, amikor egy kis párbeszédrészlet megdöbbent.- Most hazamegyünk, aztán ebcsi után alszunk együtt, majd pedig egy nagyot játszunk. Jó? - programoz az anya.- És azután vacsizunk, ugye, nyuci? - érdeklődik a kisfiú, s hozzáteszi: - Majd akkor, ha puci is hazajön? Az igenlő választ már meg sem várom, hiszen felbosszant a bensőjével kevésbé, a külsejével annál inkább törődő hölgy, s eszembe jut az is, hogy a harmadik főétkezés nem lehet más, mint a reggcsi. Haragomat az említett „ torzszülöttek” váltják ki, majd aztán továbbperegnek az emlékek. A tolvajnyelvi szavak, az argó, a zsargon... mind-mind belekerül a szókincsünkbe, s hiába küzdünk ellene - intézményesen is! -, mégis terjed a trágár beszéd. Sajnos, elsekélyesedik, elszegényedik anyanyelvűnk, az a nyelv, amelyet többek között Arany János, Mikszáth Kálmán mesterien használt, s amelynek példaadó birtokosa szerintem a legszebb szavú mai magyar író, Sütő András is. Lenne kitől, van mivel, miből tanulnunk nyelvünk pallérozását, csak élni kellene a lehetőséggel. Másképpen szólva: ha többet olvasnánk, akkor eltűnhetne az egykori töltelékszavunkat - az izét - helyettesítő trágárságok sokasága, választékosabban, udvariasabban adhatnánk tudtára másoknak mondanivalónkat, fejezhetnénk ki érzelmi megnyilvánulásainkat, pallérozot- tabb lehetne elménk is. Az olvasással „bűvös” szót mondtam ki, úgy gondolom, hiszen gyakori az olyan panasz, hogy még a szakmunkásképző- ben(!) is sokan nehezen boldogulnak a tankönyv szövegeinek „megfejtésével”. így nemcsak a sikerélmény marad el, de a tanulás, a megértés - pedagógiai szaknyelven szólva - a bevésés is nehezebb. Közös, nagy gondunk ez, hiszen ismert, mindenféle megújulásnak, fejlődésnek alapvető követelménye az egyén szellemi fejlődése. Magyarán: nemcsak a vezető, hanem a vezetett szürkeállományára is egyre jobban szükség van és lesz. Hogy ez mind jobban igénybevehető legyen, kell a stabilabb alap, amire - képzéssel, önképzéssel - építhetünk. Ebben az iskolának és a szülői háznak egyaránt jelentős a feladata. (Úgy tűnik azonban, az intézmény magára marad.) Az általános és a szakmai műveltség fejlesztését kell(ene) szorgalmaznunk, hiszen mindkettő kihat a munkakultúrára. Sütő András írja valahol: „Aki elfelejti népdalkincsünket, az az anyanyelvét is könnyen feladja.” Az igaz gondolat elvezet bennünket több kérdéshez. Vajon mennyit sikerült megőrizni évszázados hagyományainkból? Hova tűntek a lakodalmi, a jeles napokhoz kapcsolódó szokások, a hagyományok, múltunk megőrzésre érdemes darabjai? Sajnos, sok helyen - főleg a mai fiatalok - már nem emlékeznek a vőfélyhNógatásra, a ko- tyolásra, a korbáncsolásra, a nyársdugás izgalmas örömére, a farsangi szokásokra, a húshagyói bálokra... és a népdalokra. Nemcsak egy-egy falu kultúráját, annak egy kis szeletét veszítették el ott, azokon a településeken, ahol az előzőeket elfeledték, hanem ezzel nemzeti kultúránk, így mi is károsodtunk. A ma születő gyermek édesanyja ajkáról nem a népdalkincsünk gyöngyszemeit hallja - hogy is tehetne ilyet, mikor diszkón, pontosabban fogalmazva dizsin nevelkednek mindketten -, hanem általában a kevésbé igényes rockot bömböli neki és szülőjének is a magnetofon. A népdal aztán kiszorul(t) a bölcsődéből, s az óvodai és az általános iskolai oktatás sem javít a dolgon, de a középfok sem oldja meg a gondot. Sőt! Kár, mert a népdalok megismertetése - más egyéb mellett - az eléggé elhanyagolt érzelmi nevelést is szolgálná. Aztán meg Sütő András szavai intelmet is hordoznak. Teszi ezt édes anyanyelvűnk védelmében, ami már nem is biztos, hogy jó kifejezés, hiszen az édesanyát, édesapát felváltotta már a nyuci, a puci, a mutter, a „fater”, az öreglány, az öreg... és a többiek. De kinek jó ez?! ÉKES LÁSZLÓ Tudományos? Fantasztikus! Egy klub, melynek van jövője Az érdeklődők száma a vártnál magasabb volt A szervezők még legmerészebb álmaiban sem számítottak ekkora érdeklődésere: a Fantasztikus klub keddi alakuló ülésén zsúfolásig megtelt a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ társalgója, s a későn érkezőknek már csak az állóhelyek jutottak.- Ez minden várakozást felülmúl - erősíti meg Makó Árpád klubvezető, aki a szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat munkatársaként vállalta el ezt a tisztséget.- A Galaktika Baráti Kör Tolna megyei tagjainak küldtünk meghívókat, de ők legfeljebb ötvenen ha lehetnek Szek- szárdon. A jó hír szárnyakon jár, s nagy vonzerővel bír. A résztvevők magas számaránya mindenesetre azt jelzi, hogy a néha felmagasztalt, néha pedig méltatlanul mellőzött műfajnak hatalmas „szurkoló- tábora” van megyénkben. S hogy milyen műfajról van szó?- A tudományos-fantasztikus irodalomról - adja meg a választ a klubvezető. - Régóta terveztem egy olyan klubot, ahol a sci-fi Tolna megyei rajongói adhatnak egymásnak rendszeresen találkozót. A közelmúltban megalakult Országos Galaktika Baráti Kör mintájára most létrejött megyei szinten a Fantasztikus klub, bár a kettő nem azonos egymással. A múlt év végén elkezdett szervező- munka eredményeként sikerült megszerezni a Babits Mihály művelődési központtámogatását: az intézmény - stílszerű fordulattal élve - már akkor látott fantáziát a kezdeményezésben. Most a jelenlévők beiratkozási szándékukkal voksoltak. Közel száz klubtag tíztől hatvan éves korig, a megye különböző településeiről - soraikban orvos, tanár, zenész, tévémüszerész, rendőrtiszt, középiskolai tanuló, vagy fizikai munkás egyaránt megtalálható.- Havonta egy alkalommal tartunk foglalkozást - vázolja a terveket Makó Árpád. - Már a következő klubesten egy sci-fi írót, Lőrincz L. Lászlót szeretnénk vendégül látni író-olvasó találkozó keretében. Később Nemere István, Kuczka Péter, Szentmihályi-Szabó Péter és mások is jönnének. Hamarosan felvesszük a kapcsolatot az űrtudománnyal foglalkozó tudósokkal, s igazi csemegeként a MOKÉP által nem forgalmazott tudományos-fantasztikus filmek vetítését is megszervezzük. Természetesen továbbra is Várjuk az érdeklődők jelentkezését.-szá-smA KI SZ-j avas latok Alig több mint fél év telt el azóta, hogy a KISZ Központi Bizottsága elfogadta a „Jövőnk a tét” politikai akció nyomán született javaslatsort, s a dokumentumot továbbította az MSZMP Központi Bizottságának, illetve a Minisztertanácsnak. A javaslatok megvalósulásának helyzetéről, az eddigi tapasztalatokról az ifjúsági szövetség vezető testületének képviselői tájékoztatták az MTI munkatársát. Miként elmondották: már a „Jövőnk a tét” politikai akció lezárása után 66 pontbarr-összefoglalt javaslatsor elsősorban azt az igényt fejezi ki, hogy a macjyar ifjúság döntő többsége a teljesítményen alapuló, hatékonyan működő, biztonságot adó, demokratikus, korszerű szocialista társadalomban kíván élni, s részt kér a megvalósítást szolgáló programok végrehajtásából. A javaslatok tükrözik, hogy a fiatalok élet- és munkakörülményeinek átfogó, társadalmi szintű javítása csak a stabilizációs és kibontakozási program eredményes végrehajtásával lehetséges, ennek viszont elengedhetetlen feltétele a tanuló és dolgozó ifjúság aktív közreműködése, cselekvési terének bővítése, érmegvalósulásáról dekeltségének fokozása is. A stabilizációs és kibontakozási programnak nincs olyan területe, olyan elem - hangsúlyozták -, amely ne érintené valamilyen módon az ifjúság helyeztét. Éppen ezért a fiatalok érdekeinek képviselete az eddiginél jóval nagyobb követelményeket támaszt az ifjúsági szövetséggel szemben is. Azt, hogy a fiatalok is felelősen és kritikusan keresik a változtatás, a jobbítás útját, bizonyítja, hogy e javaslatok mintegy fele beépült az MSZMP KB gazdasági-társadalmi kibontakozási programjába, a kormány munkaprogramjába és az 1988. évi népgazdasági tervbe. Más részüket a gazdaságpolitika, a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és az oktatás korszerűsítésének elemei tartalmazzák ugyan, de érvényesítésükért még erőfeszítéseket kell tenni. Vannak olyan javaslatok, amelyeknél jelenleg vizsgálják a valóra váltás lehetőségeit, s elenyésző azoknak a száma, amelyeket eddig nem sikerült elfogadtatni, vagy hasznosításukra még nincs reális koncepció. A javaslatok érvényesítésének újabb lendületet adott a Minisztertanács és a KISZ vezetőinek tavaly decemberi találkozója is. A fiatalok tehetségének kibontakoztatását, kezdeményezéseik valóra váltását szolgálja majd, hogy a nagyobb vállalati önállóság alapján szabadabb utat kapnak a vállalkozások, s ösztönözni kívánják a magánszemélyeknek a társadalom számára hasznos vállalkozásait. Viszont az elhelyezkedés egyre növekvő gondjai, a létszámbővítést korlátozó intézekedések elsősorban a pályakezdő fiatalokat érintik érzékenyen. Ezért - a KISZ javaslatát figyelembe véve - megkezdődött a munkaerőközvetités rendszerének felülvizsgálata is. A szociálpolitika átfogó korszerűsítésének kidolgozása során lehetővé válik a KISZ-javaslatok többségének felhasználása. Az ifjúsági szövetség a szociálpolitikában fontosnak tartja a széles körű társadalmi kontroll gyakorlatának bevezetését és a családok életviteléhez jobban alkalmazkodó, rugalmasabb ellátási formák kialakítását. Mivel a szándékok és a törekvések ellenére is egyre nehezebbé válik a lakáshoz jutás, különösen a fiatalok körében - a KISZ javaslatának megfelelően - már ebben az évben áttekintik a vezető szervek a lakásgazdálkodási rendszer átfogó korszerűsítésének lehetőségeit. A KISZ koncepciót dolgozott erre, s azt - elfogadása után - a kormány rendelkezésére bocsátja. Makó Árpád klubvezető ismertette a terveket Horváth Józsefné
