Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
6 “tfEPÜJSÄG 1988. január 28. Serdülő focisták randevúja Bátaszéken Nyolc csapat a „Kalász János” Kupáért Bátaszék nagyközség tiszteleg a szülőföld egykori nagyszerű sportemberei emlékének. Tavaly áprilisban a Novák István-futóemlékverseny országos mezőnyét invitálták a településre, ezúttal pedig a január utolsó szombatján - az évenkénti megrendezés igényével - a „Kalász János” Kupa labdarúgó teremtornát indítják hagyományt teremtő útjára. A kupa névadóját Tolna megyében és annak határain kívül is megbecsülés, tisztelet övezte. „Az igazi pedagógus egyéniségeket az jellemzi, hogy még haláluk után is, életük példájával tudnánk generációkat nevelni. Ilyen egyéniség volt Kalász János, egykori testnevelőtanár, szakfelügyelő, iskolaigazgató, sportvezető. Sokoldalú, a teljességre törekvő személyiségét ez a felsorolás is jellemzi, pedig ebből a sorból több dolog is kimaradt, hiszen a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályának is közel egy évtizedig volt személyügyi, majd pénzügyi főelőadója. Az említett sokoldalúsága ellenére a sport, a labdarúgás iránti soha nem lankadó szeretete mindenek fölé emelte ezt a tevékenységét” - írja visszaemlékezésében Kemény Lajos, a bátaszéki általános iskola igazgatója, a serdülő labdarúgó teremtorna szervező bizottságának vezetője. Fiatal focistapalánták, 5-6. osztályos tanulók randevúznak január 30-án a bátaszéki tornacsarnokban. Az „A” csoport mezőnyét a Ferencvárosi Torna Club, a Siófoki Bányász, a Szekszárdi Dózsa és az Atomerőmű SE csapatai alkotják. A „B” csoportban a Kaposvári Rákóczi, a Pécsi MSC, a Bonyhád III. Számú Általános Iskola, valamint a rendező, házigazda általános iskola együttese szerepel. A csoportokon belüli körmérkőzéseket reggel fél nyolctól délután fél ötig rendezik, majd a csoportelsők a torna döntője keretében lépnek pályára. Az estébe nyúló program záró felvonulásában a Bátaszék és a Szekszárdi Dózsa csapatainak háromszor húszperces korosztályonkénti összecsapását kísérheti figyelemmel a várhatóan nagy számú közönség. Események - eredmények Tamásiban befejeződött a városi és városkörnyéki egyéni sakkbajnokság. Végeredmény: 1. Tóth Pál (Tamási) 8, 2. Szemes Tibor (Tamási) 7,3. dr. Oszetzky György (Flőgyész) 6,5 ponttal. * A kosárlabda NB II. nyugati csoportjában szereplő Szekszárdi Dózsa II. csapata Szombathelyen 71-64 (32-33) arányú győzelmet aratott a Pamut Latex együttese ellen. A szekszárdiak legeredményesebb dobója Zerényi (22) és Kalász (18) volt. * A megyei labdarúgó-szövetség játékvezető bizottsága január 30-án Szek- szárdon a BM Művelődési Flázban rendezi meg hagyományos évadzáró-évadnyitó estjét. * Hét egyesület versenyzői részvételével rendezték rrec a Paks város és város- környéki újo: ,c, serdülő és ifjúsági asztalitenisz egyén: bajnokságát. A versenyszámok győztesei: Újonc egyesben Jambrik Ildikó (Paks, Marie Curie DSK) és Szigethi Sándor (Dunaföldvár). Serdülő egyesben Skach Anikó (Paks, Marie Curie DSK) és Farkas László (Dunaföldvár), párosban Skach Anikó-Jambrik Krisztina (Paks, Marie Curie DSK). Ifjúsági egyesben Farkas László (Dunaföldvár), párosban Dubicz Norbert-Farkas László (Dunaföldvár). * Bonyhádon nyolc együttes - Pécsi BTC, Tamási, Tevel, Medinai Honvéd, Bonyhádi SE, Kisdorog, Bonyhádi Pannónia és Paksi SE II. - alkotja a január 30-31-én megrendezendő BONY Kupa labdarúgó terembajnokság kétcsoportos mezőnyét. Szombaton 8 és 14 órától a csoportmérkőzésekre, vasárnap 8 órától a helyosztókra kerül sor a városi tornacsarnokban. * Megyénk középiskolás sakkozói Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban mérkőztek meg a diákolimpia helyezéseiért. Tizenhárom csapat több mint hatvan sakkozója közül lányoknál tolnai, a fiúk mezőnyében szekszárdi siker született. Végeredmény: Lányok: 1. Tolna, gimnázium, 2. Szekszárd, 505-ös DSK, 3. Paks, gimnázium. Fiúk: 1. Szekszárd, 505-ös DSK, 2. Szekszárd, Rózsa F. Szakközépiskola, 3. Tamási, gimnázium. Labdarúgó VDN Kupa Mindhárom csapatunk nyert Atomerőmű SE-Pécsi VSK 5-2 (4-1). Paks, 100 néző. V.: Osztermajer. Atomerőmű SE: Leskó (Meeker) - Nagy (Fodor), Debreczeni, Somodi (Somogyi), Vá- jer - Klopcsik (Fritz), Porga (Szabó), Jun- kuncz - Juhász, Kiss, Vörös. Edző: Vábró József. PVSK: Tihanyvári (Juhos) - Galla (Diós), Herbst, Ferenczi, Merkler - Kovács, Pazaurek, Baumholczer, Sellei (Balogh) - Fülöp, Reit. Edző: Lendvai Miklós. A 13. percben Juhász húzott kapura, beadását Vörös az ötösről a hálóba vágta. 1-0. A 15. percben Vörös 18 méteres szabadrúgása a jobb felső sarokba vágódott. 2-0. Két perccel később Junkuncz remek egyéni akció végén növelte az előnyt. 3-0. A 32. percben Reit buktatásáért megítélt 11-est Tihanyvári értékesítette. 3-1. A 44. percben Porga lépett ki a védők közül, a 16-oson belül lerántották, ez is 11-es. A büntetőt Kiss értékesítette. 4-1. A 82. percben Juhász beadását Szabó pörgette a hálóba. 5-1. A 86. percben Kovács éles szögből, 15 méterről leadott lövése állította be a végeredményt. 5-2. Második kupamérkőzésén a végig fölényben játszó ASE megérdemelt, magabiztos győzelmet aratott. Dombóvári Vasas-Siklós 4-0 (2-0). Siklós, 100 néző. V.: Bertók. Dombóvár: Szalai (Foki) - Banai (Szieber), Engert (Virágosi), Bernáth (Fekete), Barta - Fazekas, Tóth-Bagi (Kosztics), Zrínyi - Lamm, Verbóczki, Luczek. Edző: Fenyvesi József. Siklós: Pál (Keresztes A.) - Szabó, Kapitány, Kovács (Molnár), Mim (Nagy) - Szőke (Weiner), Bíró, Burai, Kolompár (Keresztes Z.) - Zrimácz, Rosner (Petrétei). Edző: Botos Antal. A dombóvári csapat kontra támadásokra épített taktikáját megérdemelt siker koronázta. G.: Zrínyi, Luczek, Verbóczki, Szieber. Paksi SE-Bóly 1-0 (0-0). Bóly, 50 néző. V.: Szloboda. Paks: Németh (Barta) - Héregi, Prancz (Somogyi), Horváth P., Izsák (Tóth) - Kolarics (Horváth J.), Kun, Rácz - Blatt, Kovács, Gyenis (Balogh). Edző: Márkus József. Bóly: Tóth - Mirkó (Papsity), Fitt, Macsi, Virág - Nagy J. (Hosszú), Nagy E., Darányi - Becker, Nyárs (Schneider), Bohner (Szabó). Edző: Weiszbart József. Küzdelmes mérkőzésen a többet támadó hazai csapat mezőnyfölényét nem tudta gólokra váltani, sőt a paksiak 1-0- as vezetésénél még 11 -est is hibáztak a vendéglátók. G.: Blatt. Területi diákolimpia Pakson Kosárlabda Búcsú az MNK-tól Tungsram SC-Szekszárdi Dózsa 90-56 (50-28). Budapest, 100 néző. V.: Juhász, Szabados. Tungsram SC: Nagy (18), Szabó (12), Boksay (17), Szécsi (6), Gläser (8). Csere: Orbán (4), Halász (6), Rátvay (19). Edző: Varga Mátyás. Szekszárdi Dózsa: Kovács (6), Christián (10), Pártos (5), Várkonyi (6), Lévai (-). Csere: Fuchs (-), Bihari (2), Mojzes (6), Dóczi (15), Smolczerné (6). Edző: Vertetics István. Fergeteges iramban kezdett a fővárosi együttes, a 4. percben már 11-1-re vezetett. A válogatottakkal teletűzdelt lámpagyáriak ellen idegesen, kapkodva játszottak a szekszárdiak. így három perccel később már 21-6-ra nőtt a házigazda bajnokcsapat előnye. Feltűnően pontatlanul dobtak a dózsások, Boksay- ék eközben fokozatosan elhúztak. A 16. percben 40-17 volt az állás. A hátralévő percek is a Tungsram SC fölényében teltek, ennek következtében már az első játékrészben eldőlt a mérkőzés sorsa. Szünet után is a fővárosiak kezdtek jobban, előnyük a 31. percben 27 pontra nőtt: 67-40. Ezután valamelyest csökkentette hátrányát a Dózsa, ám az utolsó percek ismét a hazaiaké voltak. Az MNK legjobb négy csapata közé jutásért játszott találkozón a lila-fehérek feltűnően tisztelték a magabiztos győzelmet arató Tungsram SC gárdáját. így a kupától elbúcsúztak, január 30- án szombaton délután Szekszárdon a Kecskemét elleni rangadó jellegű bajnoki mérkőzésen azonban javíthatnak. Január 30-31-én az ország három helyszínén, Budapesten, Gyöngyösön és Pakson megkezdődik az ökölvívó diákolimpia. Paksra kilenc sportegyesület több mint száz „bunyós” legénykét nevezett. A házigazdák és a Győri Dózsa népes csapattal, 18-18 versenyzővel indulnak. Tolna megyéből természetesen szorítóba lépnek a dombóvári és a szekszárdi diákok is 12-12 tagú csapattal. így aztán a mezőnyről joggal elmondható, hogy a területi megméretésen résztvevők felét megyénk ifjú ökölvívó reprezentánsai alkotják. A paksiak közül Mukli Jácint neve már ismerősen cseng, hiszen ő az elmúlt évben bekasszírozott egy aranyérmet az úttörő-olimpia országos döntőjén. Nemcsak a sivatag homokvihara vert fel nagy port az idei, sorrendben 10. Pá- rizs-Dakar rallye-n. A verseny hat halottja még a kalandos viadal legfanatikusabb híveiben is keserű szájízt hagyott. Megnőtt azoknak a tábora, akik a rallye betiltását, átszervezését követelik. Természetesen most is ez a vágya, hiszen hazai környezetben nyerni kell! Nem kevesebb a tét a dombóvári Góman és Kovács Attila esetében sem, nekik 1987-ben nem sikerült kivívni a bajnoki címet. Aztán meg vannak feltörekvő trónkövetelők is, mint a paksi ignácz, a szekszárdi Oláh László és Rigó László, akik már ízelítőt adtak tehetségükből. A diákolimpia mérkőzéseinek a lakótelepi általános iskola tornacsarnoka ad otthont. Szombaton 15 órától a selejtezők, vasárnap 9 órától a középdöntők zajlanak. Két hét múlva, február 13-14-én pedig ugyancsak itt rendezik meg az elődöntőket, illetve a döntőket is. „Vissza kell térnünk a józanabb normákhoz, hiszen a mostani gigantizmuson már nem tudunk úrrá lenni” - nyilatkozta Gilbert Sabine, a rallye elhunyt kitalálójának apja és megígérte, hogy jövőre kevésbé nehéz, kiegyensúlyozottabb lesz az útvonal. Az idei verseny mezőnye egyperces néma megállással tiszteleg a két éve elhunyt Thierry Sabine emlékének, aki megálmodta a „nagy kalandot” Jövőre másként lesz? A sportirányítás fonákságai Járják az ÁISH vezetői az országot, sportaktívák keretében ismertetik a sportgazdálkodás új elemeit. A gazdasági kérdéseket nem lehet teljesen izoláltan elkülönítve kezelni a sportszakmaitól, a sportirányítástól. Ez így volt Szekszárdon is, amikor a rá jellemző érzelmi szenvedélyességet most sem nélkülöző felszólalásában a paksi sportfelügyelő, Szinger Ferenc utalt a sportpolitika mai kiszolgáltatottságára. Arra, hogy a kisebb-nagyobb települések sportéletének alakulásában még mindig az a legmeghatározóbb, hogy a helyi párt-, állami illetve üzemi vezetők mennyire szeretik, avagy nem szeretik a sportot. Egy sportfelügyelő szervező, agitáló tevékenysége a dolgok érdemi alakulása, változása szempontjából nem sokat jelent. A problémafelvetéssel tulajdonképpen ott vagyunk az örökös dilemmánál: vajon a magyar sportgazdálkodás elvi alapját jelentő többcsatornás finanszírozási rendszer egyértelmű előnyei mellett mekkora, és milyen kárt okoz. Az OTSH, az ÁISH jogelődje ezt a kérdést nem vizsgálta behatóan. Még emlékszem egy sajtótájékoztatóra, amelyen Páder János elnökhelyettes elmondta: „Higgyük el, a sport így jobban jár, mintha valamiféle központi keretből kellene gazdálkodni. Több csatornán több pénz áramlik be, s a gazdasági nehézségek figyelembevétele után ez a legfontosabb dolog.” Igen, bizonyos központi direktívák alapján történő elosztás során aligha fejlődhetett volna mondjuk Miskolc vagy Dunaújváros sportja, de vegyünk példát saját házunk tájáról: az évszázad honi beruházása nélkül Paks sportja sem fejlődhetett volna ilyen dinamikusan. De foglalkozik az érem másik oldalával a mai ÁISH? Azzal, hogy a bázis- szervek vezetőinek nagyon nagy hányada a szponzor, a támogató jogán nem hajlandó még csak kooperálni sem a sportvezetéssel. A pénz hatalma alapján még a legcsekélyebb mértékben sem hajlandók figyelembe venni helyi tradíciókat, sportmozgaimi sajátosságot, vagy - uram bocsá’ - egy megyei sportpolitikai koncepciót, amelyben felvázoltatik, hogy milyen sportágakkal próbálnak kiemelten foglalkozni, mi az, amivel egy élénk tömegpolitikai szintig szeretnének eljutni a sport hivatalos irányítói. Sok esetben még partnernek sem fogadják el őket, cinikus mosoly díszkíséretében megkérdőjelezik szerepüket. Akkor mi lenne a megoldás? Az, hogy a parlament megalkotna egy sporttörvényt, amelynek lenne olyan végrehajtási utasítása, hogy az ország összes vállalatának, üzemének nagyságától függően, de jövedelmezőségétől függetlenül támogatnia kellene a sportot, mégpedig az átutalt összeg egy kalapba kerülne, amit a sportirányitás a teljes sportszakma bevonásával a sportélet specifikus vonásait figyelembevéve újra elosztana. így érvelnek a sportvezetők közül azok, akik valóban érdemben akarnak tenni valamit, nem pedig tulajdonképpen amolyan fölösleges fogaskerékként beékelődni a gépezetbe. Mondjuk a nyugdíjig fölvállalni a bólo- gatós János szerepét. Érvelnek, miközben fölvetem nekik, hogy frissiben készült ÁlSH-kimutatás szerint több mint kétezer vállalat van, amelyik egyáltalán nem támogatja a sportot, s vajon ha jogszabály kötelezné a gazdálkodókat, ösz- szejönne-e az a tízmilliárd, ami a több csatorna jóvoltából befolyik? Azok akik eddig nem adtak semmit, azok tudnának-e annyit juttatni, ami pótolná például azt a kiesést, hogy a Dunai Vasmű abból az évi hozzávetőlegesen ötvenmillióból, amit a sportra fordít, ennek csak a felét szolgáltatná be. Aligha. Bár sportvezetői berkekben úgy tartják, hogy azok, akik többet is tudnak adni, azok azután is megtehetnék ezt, és ebben az esetben tényleg oda áramoltathatnák a pénzt, amelyik klub vagy szakosztály számukra szimpatikus. Ez már egy picit összvérmegoldás lenne, bár ez a szituáció így elméletileg valóban megnövelné a sportpolitika súlyát, szerepét, megszűnne a mai kiszolgáltatottsága. Aminek eredményeként nem lenne oly egyenlőtlen a sportmozgalmi fejlettség. Nemcsak ott épülne egy focikollégium, ahol valamilyen nagyvállalat tevékenykedik, hanem majdnem valamennyi megyében. De ebben az esetben tényleg érvényesülhetne az, amit Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke mondott a legutóbb, hogy az alkalmatlan vezetők a sportból is kibuknak. Ugrásszerűen megnövekedne a sportvezetők felelőssége, ami gátat szabna a ma még érvényesülő kontraszelekciónak, ami folytán más területen - enyhén szólva - kevésbé sikeres emberek veszik át a kormánybotot a sportmozgalom vezető tisztségeiben. De foglalkozik-e az érem másik oldalával az ÁISH? Igen, Pongrácz Antal elnökhelyettes válaszai ezt tükrözték, aki mindemellett még arról is szólt, hogy maga a sportirányítás mai rendszere is felülvizsgálatra szorul. Ugyanis nem tisztázott az egyesületek, a sportszövetségek, az ÁISH kapcsolata, a „jogosítványokat” a zavaros ügyek elkerülése végett a helyükre kell tenni. Az ÁISH a korszerűsítésre, a változtatásokra tett javaslatain hamarosan elkezd dolgozni, amit a kilencvenes évek elejére - lehet, hogy már 90-re - le akar tenni az asztalra. Nem szükséges mondani, hogy a javaslat kimunkálásában oroszlánrésze lehet az Országgyűlés most alakult ifjúsági és sportbizottsá- gának. BÁLINT GY.
