Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI MA Iskola 3 1988. január 28. CSÜTÖRTÖK határon XXXVIII. évfolyam, 23. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft----------------------I Itt minden zsák megtalálja a foltját ft A varrodából a raktárba kerülnek a megfoltozott zsákok 7^---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Naponta 800-850 zsákot javít meg egy dolgozó Olyan szerényen meghúzódik az Epreskertben, hogy alig lehet megtalálni, pedig a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat szekszárdi kirendeltségében ha nem is látványos, de fontos tevékenység folyik. Szorgos asszonykezek válogatják, tisztítják, ha lyukas, megfoltozzák azokat a jutazsákokat, amelyeket a nyolc Tol­na megyei és a Bács-Kiskun megye déli részén működő mal­moknak, valamint a dombóvári Vetőmagtermeitető és -Érté­kesítő Vállalatnak ad el, illetve kölcsönöz a zsákraktár. Az üzem saját készlete mintegy 200 ezer darab, amit rendszere­sen a szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat termékei­vel újítanak fel, de évente összesen 3 és fél milliót foltoz, kö­tegel, tárol a telepen serénykedő harminc nő és egy férfi. Az épületet tavaly korszerűsítették, így a poros munka után új fekete-fehér öltözőkben tisztálkodhatnak, a szomszé­dos Titán-telepről hozott ebédet tiszta, otthonos, melegítő­konyhás étteremben fogyaszthatják el a Tengelicről, Zombá- ról és a megye több településéről is bejáró dolgozók. Országgyűlési bizottságok együttes ülése Szerdán az újonnan létrehozott Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium feladatairól és hatásköréről együttes ülésen tanácskozott az Ország- gyűlés mezőgazdasági, valamint telepü­lésfejlesztési és környezetvédelmi bizott­sága, Cselőtei László elnökletével. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter szóbeli kiegé­szítésében utalt arra, hogy az új miniszté­rium kialakítása a kormány átszervezé­sének szerves része. Az eddigi elgondo­lások szerint 17 főosztályra tagolódik az új szervezet, s a korábbiakhoz képest 10-20 százalékkal kisebb létszámmal látja el a feladatokat. Ez utóbbiak súly­pontja nem változik, továbbra is megma­radnak a klasszikus környezetvédelmi és vízgazdálkodási tevékenységek, így pél­dául a levegő és a víz tisztaságának vé­delme, az árvízvédelem, a természetvé­delem. Arra azonban számítani kell, hogy a korábbi feladatok - az integrálódás je­gyében - újfajta szintézisben, más minő­ségben jelennek meg. A miniszter rámu­tatott: különösen fontos feladat az érintett területekhez kapcsolódó információk rendszeres gyűjtése, olyan adatbázis kialakítása, amelynek feldolgozásával prognosztizálni lehet a várható folyama­tokat, és ugyanakkor kellő alapot szol­gáltat a döntések kialakításához. A mi­niszter arról is nyomatékosan szólt, hogy a jövőben az eddigieknél fokozottabb figyelmet fordítanak természeti kincseink értékének pontos meghatározására, ugyanis ennek hiányában igen nehéz megalapozott gazdaságossági elemzé­seket készíteni, a környezet-, illetve víz­védelem valós érdekeit megvédeni. Szükség van az értékek felmérésére azért is, hogy a népgazdasági tervezés­ben a súlyának megfelelően érvényesül­jön a környezetvédelem. Maróthy László rámutatott: ez a munka csak akkor lehet igazán eredményes, ha a lakosság széles rétegei részt vesz­nek benne. Meg kell találni a kapcsoló­dási pontokat a kisebb, önszerveződő egységekkel, a Hazafias Népfront és más testületek környezetvédelmi szervezetei­vel. Különös szerepe van az oktatásnak és a tájékoztatásnak abban, hogy a kör­nyezettel kapcsolatos gondolkodásmód megváltozzék. Több területen vannak még nyitott kér­dések. így például ma még nem teljesen tisztázott, hogy melyik tárca felügyelje ki­zárólagosan az ásványvagyont, a földet, az erdőket, s melyikhez tartozzon a hulla­dékhasznosítás. Várhatóan a KVM ha­táskörébe kerülnek majd a természetvé­delmi oltalom alatt nem álló területek vé­delmével kapcsolatos tevékenységek is,^ valamint a radioaktív sugárzással szem­beni védekezés irányításának teendői. A vitában Simon Péter (Tolna m.) el­mondta, helyesnek tartaná, ha a radioak­tív sugárzással kapcsolatos védelem tel­jes egészében a KVM kezébe kerülne, ugyanis eddig, mind a védelem, mind pe­dig az ellenőrzés rendkívül széttagolt volt. A vitában felvetődött kérdésekre Ma­róthy László részletesen válaszolt. Az együttes tanácskozást követően az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium és a Békés Megyei Tanács tájékoz­tatóját hallgatta meg az Élővízcsatorna vízminőségének javítására, illetve a Bé­késcsabán keletkező szennyvíziszap ár­talommentes elhelyezésére tett intézke­désekről. Az Országos Pincebizottság ülése Tízmillió jut Szekszárdinak Szerdán Szentendrén ülést tartott a több településünket veszélyeztető pin­ceomlások elhárítását koordináló bizott­ság. Mint többek között elmondták, a hét érdekelt település - Eger, a közelében levő Ostoros, Pécs, Szekszárd, Szent­endre, Budapest XXII. kerülete (Budafok) és Nagymaros - az idén összesen 145 millió forintot költhet pincegondjainak enyhítésére. Ez összegszerűen is és a várható áremelkedések miatt is lényege­sen kevesebb, mint a korábbi években, tehát a tervezettnél kevesebb pince hely­reállítására és hozzákapcsolódó munka elvégzésére - a tanácsok szakemberei szerint lényegében csak a legszüksége­sebb munkákra, s az életveszély elhárítá­sára -, lesz elegendő. Egyetértettek az eszmecsere résztvevői abban, hogy e nehéz anyagi helyzetben a tanácsoknak olyan partnereket kell keresniük, például a pincegazdaságok körében, akik segít­hetnek e gondok megoldásában. Keres­ni kell továbbá olyan olcsó, új technoló­giákat, amelyekhez nincs szükség ce­mentre, mégis alkalmasak az üregek megbízható tömedékelésére. A pincék korábban már tervezett bérbeadása, a vállalkozószellem hiánya miatt, eddig (Folytatás a 2. oldalon.) Prága Kohl találkozott Jakessal Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szerdán Prágában találkozott Milos Ja­kessal, a CSKP KB új főtitkárával. Kohl délben az NSZK prágai nagykövetségén diszebédet adott Lubomír Strougal tisz­teletére. A pohárköszöntőkben hangoz­tatták, hogy Kohl útja új fejezetet nyit a kétoldalú viszonyban. A Kohl-Jakes találkozóról kiadott kommüniké szerint mind két fél nagyra értékelte a kapcsolatok eddigi alakulá­sát, s megerősítették azt is, hogy készek a további konkrét lépésekre. Meggyőző­désük, hogy Kohl mostani látogatása hozzájárul a politikai párbeszéd intenzí­vebbé tételéhez, a gazdasági együttmű­ködés elmélyítéséhez, a kulturális cserék gazdagításához, illetva jószomszédi kap­csolatok megszilárdításához. A kancellár ugyancsak szerdai saj­tóértekezletén mérföldkőnek nevezte prágai útját. Nagyra értékelte, hogy a mostani tárgyalások - mint mondotta - szokatlanul nyílt és őszinte légkörben zajlottak. Kohl a sajtóértekezleten kiemelte: a kedvező nemzetközi helyzet lehetőséget ad arra, hogy új fejezetet nyissanak a csehszlovák-nyugatnémet viszonyban. Utalt arra, hogy mindkét fél intenzívebbé kívánja tenni a gazdasági kapcsolatokat, az ipari kooperációt. A közeljövőben foly­tatják a tárgyalásokat az utazási könnyí­tésekről, az ifjúsági cserékről és a huma­nitárius kérdésekről. Kohl elmondta, hogy beruházásvédelmi megállapodást készítenek elő, szakértői szinten már megtartották az első tárgyalási fordulót. A kétoldalú együttműködés továbbfej­lesztéséről szólva azt hangoztatta, hogy a Prága-Nünberg autópálya közös megépítésével erősödhetnének a közle­kedési kapcsolatok. Megismételte: az NSZK azt szeretné, ha a nukleáris erő­művek biztonságát a lehető legmegbíz­hatóbb szintre emelnék. Nemzetközi kérdésekről szólva Kohl megismételte a leszereléssel kapcsola­tos nyugatnémet álláspontot. Hangoztat­ta: Bonn reméli, hogy az amerikai tör­vényhozás ratifikálja a szovjet-amerikai rakétamegállapodást. Megemlítette: kö­zelgő washingtoni útja alkalmával egy egész napot kíván azzal tölteni, hogy er­ről az NSZK számára is rendkívül fontos kérdésről elbeszélgessen a kongresz- szus tagjaival. Kohl beszélt arról is, hogy az NSZK az Európai Gazdasági Közös­ség, Csehszlovákia pedig a KGST részé­ről sokat tehet a két gazdasági tömörülés együttműködési megállapodásának mielőbbi létrehozásáért. Kohl szólt a csehszlovák-EGK és a magyar-EGK együttműködési megállapodás lehető­ségéről is. Helmut Kohl a nap folyamán találkozott Gustáv Husák köztársasági elnökkel és Frantisek Tomasek bíboros érsekkel, a csehszlovák katolikus egyház vezetőjé­vel is. Mégis kinek az igazát? Görbe a tükör. Az, amit látunk, nem a valóság, hanem annak ferde mása. Gyakorta hallani, hogy az újságíró ezt a hamis képet írta meg és nem az igazit. Igen, de mégis kinek az igazát lapozná szívesen az olvasó? Álljon itt néhány példa, hogy egy esetről több igazság is lehúzható. Attól függ, hogy lábunkat a dolog melyik oldalához mozdítjuk. Megírta az újság: egy kisvárosunk kisebb vállalata olyan helyzetbe került, hogy megoldásnak az látszott, ha visszatartják a béreket és létszámcsökken­tést is végrehajtanak. Erről szólni kell, biztatta az újságírót a városi pártbizott­ság titkára. A vállalat vezetője nyilatkozott és nem is kerülte meg a kérdést. Az írás megjelent. Pár nap múlva névtelen levél a vállalattól: „a cikkét olvasva nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak tollat és megírjam önnek, hogy nem ám ez az igazság, amit leadtak önnek a vezetőink. Többek között elhallgatták a 15 százalék bércsökkentésen felül a 10-15 százalék mozgóbér-, illetve prémiumelvonást. Elhallgatták továbbá a normarendezést, ami annyit jelent, hogy lecsökkentették az összes termékünk normáját és így még többet kel­lett ugyanazért a pénzért megcsinálni. Ebből adódóan az ön által hallott és leírt 15 százalék bércsökkenés tulajdonképpen körülbelül 25 százalék lett. A létszámcsökkenésről is volt szó, amelytől pillanatnyilag az mentett meg bennünket, hogy harmincötén elmentek, ebből tízet úgy küldtek el. A cikkben nagyon humánusan hangzik, hogy a vezetőink hallani sem akartak a lét­számcsökkentésről, de ha ilyen humánusak, akkor miért csak úgy üzenget­tek le a műhelyekbe a csoportvezetőkkel, amikor határozatot hoztak, miért nem ők álltak oda a munkások elé? Nagyon hirtelen jöhetett nálunk ez a ka­tasztrofális helyzet, hiszen még augusztusban a négy fő vezetőnk fölvehette a maga prémiumját és szeptembertől tőlünk már levonták a fizetésünk egynegyedét...” Nem folytatom. Azért maradt névtelen a levél írója: „mert, ha kitudódik kilé­tünk, az menthetetlen elbocsátással jár”. Hm! Egy későbbi alkalommal a vá­rosi pártbizottság titkára megköszönte az újságírónak, hogy szólt a vállalat gondjáról. Egy falu kis közössége hiányolta, hogy ritkán szerepelnek lapunk hasáb­jain: „Igaz ugyan, hogy múltkor írtak téeszünkről, de azt mégse kellett volna, hogy ml ott a rossz. Nem kell a szennyest kiteregetni...” Más helyen betegek nyilatkoztak amikor a település egészségügyi helyze­téről kérdezett az újságíró. Erre „reflektált” két orvos. Egyik köszönte a meg­jelent írást, a másik bántónak találta: „mert a cikk írója valótlan dolgokat állít, hogy annak valódiságáról meggyőződött volna." Egy székhely község tanácselnöke azt mondja a riporternek, hogy bizony a társközségek nélkül fele annyi gondjuk volna. Másnap miután olvasta ezt az újságban, telefont ragad és azt mondja, ez nem igaz. A helyszűke parancsol megálljt a példák sorolásának. Az új sajtótörvé­nyünk adta lehetőségekre, kötelességekre emlékeztetve álljon itt még egy gondolat: valamennyiünk dolga - ha tetszik érdeke -, hogy minden helyzet­ről, a jobbítás szándékával az igazat kell mondanunk, csak a kérdés ágasko­dik továbbra is: mégis kinek az igazát? DECSI KISS JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom