Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2. ( TOLNA NÉPÚJSÁG 3 Boldog új évet! nak, reggelinek, hanem az „éjfélinek”. Ismerkedem a lakókkal. Illetve közülük néhánnyal. A már említett Sallai házas­párnál az ifjú férj vájárnak tanult, de egy súlyos gyomorműtét után kellett átválta­nia. Negyedik éve van a szekszárdi sör­palackozóban. „Benősült” a lakásba, amit Ancsa kapott, ám a szerelem jóval korábban kezdődött. Különben szek- szárd-csatári munkásgyerek: Takáts Aranka szövőnőnek tanult, majd váltott: Szekszárdon, a BONY szö­vetkezet üzemében lett tüzönö. Most gyesen van, élettársa katonaidejét tölti, kisfia - a ház „elsőszülöttje” Pesti Zsolt. Van itt egy „testvérpár” is. Molnár Ilon­ka november 5-én, „kisöccse” Orbán Sándor december 3-án lett tizennyolc éves. Lonci kereskedőnek tanult. Eladó a Tartsay lakótelepi ABC-ben, Sanyi a sü­tőiparban dolgozik. Mostohatestvérek, nem lévén vérségi kapcsolat köztük. Testvérekké azáltal váltak, hogy ugyan­azon nevelőszülők gondoskodása alatt nőttek fel. A kislány a földszinten, „öcsi­kéje” az emeleten lakik. Mostohatestvé­rek? - Édesmostohák. Alighogy beszél­getni kezdünk, szinte egymás szavába vágva kérnek, írjak az ő „édesmostoháik- ról" is. Hogy milyen jók voltak őhozzájuk, hogyan gondoskodtak és gondoskod­nak még ma is róluk. „Haza"várják őket, mint a minap disznóvágáskor is. Finom falatokkal telt meg mindkét hűtőszek­rény. Hároméves koruk óta vannak együtt, rövid ideig intézetben, majd elő­ször Kniesz Mihályéknál Szakadáton, utóbb Báth Györgyéknél. Báthné három éve özvegy, ő invitálta a két testvérpárt a disznóvágásra. Közeleg az éjfél, felhangzik a Himnusz. Pukkan a pezsgősüveg, megtelnek a po­harak: Boldog új esztendőt! JANTNER JÁNOS „Állami” gyerekek Az első szilveszter az Otthonházban A ház Palánkon, a GYIVI - Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet - szomszédságában, egy kis mellékutca végén áll és a múlt év április 4-én adták át ünnepélyesen ren­deltetésének. Első olyan új házként az országban, amely lehetővé teszi, hogy egyidejűleg húsz, állami gondozásban felnőtt fiatal, nagykorúvá válása után öt évig, alacsony lakbérrel itt élhessen. Mentesülve a drága albérlettől, élvezve azt a segítséget, most már „felnőttekre szabottanamit az intézménytől eddig is megkaptak. Cégér, cégtábla nincs a házon, ma egyszerűen „Otthonháznak” hívják, jobb híján kapta ezt a nevet az egyemeletes, húsz lakrészes épület. Az egyetlen tábla a bejárati ajtó üvege mögött látható, ez igazítja útba - a PAV-os sofőrt, akit elug- rasztottak ide, hogy itt találja meg a ké- szenlétes Szitha Zoltánt, mégpedig a földszint 10-ben. A házat országosan így ismerik: szekszárdi modell. A ház előtt tíz kocsiállásos autóparko­ló. Üreges betonkockákból készült bur­kolatát benőtte a gaz, lévén az itt lakók­nak igénye talán már igen, lehetősége még nem, hogy autót tartsanak. Minden családi-vagyoni háttér nélkül váltak la­kókká - a „családi” kapcsolatot, mégpe­dig jó kapcsolatot a többségnél egyedül a volt nevelőszülők jelentik. Amit keres­nek, annak a lehető legnagyobb részét félre kell tenni, a családalapításhoz. Egyetlen szeméttároló árválkodik csak úgy odalökve a parkolóplaccon. Az este tapasztaltak után élhetnék egy elnevezési javaslattal, mármint hogy le­gyen „Alkohol-absztinens ház”. Vagy öt hűtőszekrénybe nézhettem be - mind a húsz lakrésznek ugyanúgy, minta beépí­tett szekrény és a két heverő, tartozéka a hűtőszekrény is, ám egyikben sem láttam - még nyomát sem - alkoholos italnak. A pezsgőt is csak a szilveszter-éjfél „ked­véért” szerezte be Sallai József söripari - de „sörsemissza” gépkezelő, a szerdai írásban szerepelt zombai Horváth Anna kórházi ápolónővér férje, ő maga csak koccintott, de társai hiába biztatták, meg sem kóstolta. Pezsgővel koccintott, kólát ivott. A ház torteneterol dióhéjban: 1985 elején kezdeményezte létrehozását a megyei KISZ-bizottság. A megye és a város vezetése az első szóra partnerré vált, a városi tanács a lakáshelyzet része­ként kezelte a dolgot és a beruházás pénzügyi alapjait negyrészt biztosította. Hamarosan megindult a tervezés - társa­dalmi munkában végezték szekszárdi tervezőmárnök fiatalok, az Aranyfürt Tsz kedvezményes áron adta a telket - a kiesést másutt, rekultivációval pótolták, - versenytárgyalás után lett kivitelező a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat. „Profit” nélkül. A beruházás lebonyolítá­sát a Tolnaber vállalta: 1986 februárjá­ban kezdődött a tereprendezés, alapo­zás és decemberben megtörtént az épü­let műszaki átadása. Kedvezményesen adta a bútorzatot a BUBIV jászberényi gyára. Ami a pénzügyi forrásokat illeti: Szek- szárd Város Tanácsa hatmillió forinttal, az Állami Ifjúsági Bizottság egymillióval, a KISZ KB Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapja negyedmillióval, a megyei tanács, valamint a megyei KISZ-bizottság 70-70 ezer forinttal „lépett be”. Még a szekszár­di gimnazisták is segítettek. Nyertek a „Kapcsoltam” tévévetélkedőn, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal által adott 30 ez­ret megtoldottak nyereményükkel, több mint 11 ezer forinttal, így lehetett a társal­góba beszerezni a színes tévét. 1987. április 4-én volt az ünnepélyes avatás-átadás. Ma húsz lakója van - pontosabban bérlője - a háznak. A szomszédos GYIVI nemcsak támogat, segít, hanem néhány technikai feltételt is biztosit. Az intézetnek évek óta gondja volt a fűtéssel, melegvíz-szolgáltatással, azt ugyanis az ACSI-tól kapta, ott pedig időnként túl volt terhelve a kapacitás. Az Otthonház ellátása sehogysem fért volna bele. Kértek és kaptak „GYIVI”-ék beru­házási keretet, megépítették önálló fűtő- művüket, onnét látják el a fiatalok házát is. Szilveszter estén szokatlan csend van a házban. A lakók egy része „hazament" látogatóba nevelőszüleihez, illetve nem - állami gondozott házastársa-élettérsa szüleihez, az itthon lévők azonban ébren várják, akarják köszönteni az új eszten­dőt. A társalgóban néhányuk a tévét nézi. A készülék hangja halk: van egy csecse­mő is a házban, nehogy a zajra felébred­jen. Csak akkor, amikor négyhónapos korára már kialakult „belső órája” éb­reszti, lévén itt az ideje nem a vacsorá­A társalgóban a Himnusz, itt gye­reksírás jelzi, hogy éjfél van. A négy hónapja érkezett Zsoltika megéhe­zett A ház - kívülről Loncika hűtőszekrénye dugig van. Az újabb kóstolócsomag alig fér bele. Gépvásárlások receptre?! Gondolatok és tapasztalatok Mára egyetlen gyár, üzem, gazdaság sem található, ahol ne terveznék meg előre a gépvásárlást. Akár az anyagi fe­dezetét, akár a vásárlásra kerülő gép tí­pusát nézzük. Jól gazdálkodni, csak jó technikával lehet, kiváló gépekkel képes csupán valóban versenyképesen a pia­con maradni a gazdálkodó. A jó gép megvételének alapfeltétele viszont a nagyszerű gazdálkodás. Arról még nem is beszéltünk, hogy a jó gépek ára arány­lag magas, és nagyon sok esetben csu­pán devizáért szerezhetők be egyes típu­sai. A dilemma: a meglevő „technika” használásával hogyan lehet okosabban, jobban, megfontoltabban, na és persze hatékonyabban gazdálkodni? * Tolna megye mezőgazdaságának ki­válóak az adottságai, a jó szakembergár­dája és jól gazdálkodó szövetkezetei is közismertek. Mindezek ellenére sem áll­nak olyan szinten a gépesítés területén - akár az új vásárlásokat - akár a pótláso­kat nézzük, - mint ahol szeretnének állni. E mellé még vegyük azt a szinte termé­szetesnek mondható tételt is, hogy a nö­vénytermesztési ágazat vezetője vagy a gépesítési csoport főnöke soha nincs (és ne is legyen) megelégedve a gépek ka­pacitásával, típusaival és korával, egy­szóval szinte mindig venne, vásárolna, ugyanakkor a főkönyvelő előtt csak a na­gyon jól megindokolt vásárlási kívánsá­goknak van esélyük. Az Agroker géposz­tályának vezetője Busa László elmondta, hogy az 1987-es évben a náluk vásárolt gépekre az előző évhez viszonyítva közel 20 százalékkal többet költöttek az üze­mek. A plusz húsz százalék anyagi ráfor­dításból származó gépeknek csak el­enyésző hányada került megyén kívüli gazdaságba. Ha az árváltozásokat is fi­gyelembe vesszük, akkor összességé­ben elmondható, hogy nem volt vissza­esés az egy évvel korábbi vásárlásokhoz viszonyítva.- A dolog szépsége még abban is megfogalmazható - mondta Busa László - hogy egyetlen esetben sem kellett ge­nerálkérdésben visszautasító választ ad­nunk, és az érdeklődés és a vásárló­erő sem csökkent. Igazi jó példával is szolgált, amikor elmondta, hogy a meg­rendelt kukoricaadaptereknél 200 szá­zalékkal több igény jelentkezett mint ami a megrendelésben szerepelt és a gyártó rugalmasságára jellemző, hogy el is jutott hozzá időben, betakarítás előtt, vagy ép­pen közben. Persze negatív példára is van adalék, melynek legsajnálatosabb része az, amikor van alkatrész a raktár­ban, de mégsem juthat el az igénylőhöz, mert éppen nincs rá devizafedezetünk. Minden vásárlás beruházásnak szá­mít, a nagyságrendet pedig minden eset­ben a pénzügyi háttér határozza meg, ami a gazdálkodástól függ. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy milyen talaj­szerkezethez, természeti adottsághoz, termelési szerkezethez milyen művelési módozatot választ egy-egy gazdaság, mert ehhez vásárolhat okkal és céllal gépet is. Akár szocialista relációban, akár nyugati gyárakban készülő gépről van szó. A KSZE közismerten kiváló szakembergárdájából Tarlós Lászlóné a gépforgalmazási osztály vezetője, Tárnái János a Tolna megyei termelésszervezé­si rendszer műszaki vezetője és Nagy Zoltán a műszaki főosztályvezetőhelyet­tese kiváló ismerője a gépvásárlással kapcsolatos, igen szerteágazó témák­nak. Elmondták, hogy a lassan másfél év­tizede érkezett nyugati típus, nagy telje­sítményű és korszerű gépeket jó néhány gazdaság anyagi erő hiányában nem képes megvásárolni, míg mások olyan termelési szerkezettel rendelkeznek, ahol nem feltétlenül szükséges mondjuk egy Claas kombájn, mert elegendő az E- típusú is. A kapospulai téesz például az E-gépeket részesíti előnyben, mig a fel- sőnánai téesz már átállt ezekről a gépek­ről, éppen Claasra. Az utóbbi időben olyan tendencia is tapasztalható, hogy a leállított gépeket szívesen megvásárolják a téeszek és azokat felújítják. A mai modern és kifejezetten korszerű technika sok esetben még sajnos arra kell - hogyha példával szolgálunk -, hogy a traktorost ellenőrizze, mert amit a gép teljesítmény és minőségben tud nyújtani, azt még nem követi az anyagi érdekeltség mindenütt. Ekkor következik be az, hogy a vetéskor „belepiszkálnak” a traktorosok a gépbe, hogy ne fütyüljön, mert az jelzi, hogy gyorsan halad, nem lesz optimális a tőszám. Márpedig ez az alapja az új gép megvásárlásának is, mint kiindulási pont. Nem minden trakto­ros érdemli meg a csúcstechnikát, van aki már - mondjuk ki - kevés egy szuper géphez, mert nem kellően felkészült. A jó gép egyre több embert szabadit fel, ma még ez is visszahúzó erőként jöhet szá­mításba, másutt pedig az igénytelenség a gond forrása. Az igényes vezetői gárda, az érdekeltség és a minőségi munka együtt adja az új gépvásárlás lehetősé­gét. Akinek van pénze - mert az előbbi módon megteremtette, - jó a termésátla­ga is. A gazdálkodás milyensége minő­sége, része a nyereségességnek. Azt is tudni kell, hogy milyen munkára, mit vesz meg az, akinek van pénze. Egy jó állattenyésztéssel rendelkező téeszben a silótakarmány készítése szinte kötele­ző. Ajánlatos elfogadni a javaslatot, hogy mondjuk ne több E-gépet vegyenek erre a munkára, hanem ez esetben egy tőkés önjárót, aminek ugyan 1 millió 600 ezer forint az ára, de jobb a szecska minősé­ge, jó a teljesítménye, nem kell műhelybe húzgálni mert megbízható. így persze ha­mar behozza az árkülönbözetet. Egyik gazdaság vett magának egy nagy telje­sítményű permetezőgépet, mire rövid idő alatt a környező nyolc szövetkezet is, lát­va annak hasznát, szintén vásárolt. A munkatapasztalatok, a bemutatók, a ta­nácsadás és a helyszínre hívott szakem­berstábbal való együttműködés hasznát is ki kell tudni aknázni. * / A megye téeszei jobbára tőkeerősek, amihez még az is hozzátehető, hogy a növénytermesztés-fejlesztési program­ba 29 szövetkezet nevezett be, melynek teljes fejlesztési összege 410 millió forint. A KSZE adataiból kiderül, hogy 1987- ben 234 milliót tesz ki ez az összeg, 1988-ban 108 millióra rúg majd, mig az utolsó, harmadik évben 68 millió lesz. Aki mert, és belevágott, megpályázta, az ily módon is kiváló gépekhez jut. Tarlós Lászlóné és munkatársai példát is mond­tak. Kettőt is, mert így fejlesztett 3 év alatt az iregszemcsei téesz 56 millió 670 ezer forinttal, mig az ozorai téesz 42 millióval. Folyamatos fejlesztéssel messzire lehet jutni, gondoljunk csak a négyéves IGP- programra. Aki végigcsinálta, bizony má­ra lépéselőnyt szerzett. Ahol az igények, a körülmények és az anyagiak találkozót adnak egymásnak ott tudják, hogy mit vegyenek, milyen gé­pekkel lépjenek előre. Ám van olyan is, aki két év után jön rá, hogy csak költött, de nem profitál belőle. A Claas a világ legjobb kombájnja, mindent tud amit tud­nia kell, de mégsincs lenn a gond az ara­tásról - mondja Busa László is, - mert egyik gép épül a másikra. A gazdaságos­ságot az is megszabja mi a gép ára, ho­gyan javítható, mennyiért üzemeltethető. Ahol a növénytermesztés teljes techno­lógiája átfogó a géppark ott azt is tudni kell, hogy mi a növény igénye, mit kíván? Mert a növény diktál, csak le kell tudni fordítani. A mezőgazdasági osztály egyik vezetője említette meg, gond az is, hogy az aratáshoz már jobbára jó parkkal ren­delkezünk, de aratni csak azt lehet, amit a talaj-előkészítéssel kezdődő munkák­kal alapozunk meg. Ekére, talajlazítóra sem szabad sajnálni a pénzt. Kötelező! Ha nem tudok időben betakarítani, az veszteség. Ha nem tudok időben vetni ...eleve kevesebb fog teremni... Nem mostohagyerek a talaj-előkészités, nem is a betakarítási vonalat kell gyengíteni, hanem az előkészítőit javítani. Ha egy mezőgazdasági üzem sokáig bizonytalan forrásra van utalva, akkor persze nehéz dönteni a beruházások­ban. Az eleve szűkösből jobbára csak a pótlásokra futja, a leglényegesebbeken van a hangsúly, de hogy fejleszteni le­hessen, az eddiginél is jobban kell gaz­dálkodni. Most, amikor a mezőgazda­sággal szemben újra nőttek az elvárások itt az új adótörvény, még megfontoltabb- nak kell lenni. Még akkor is, ha mindenütt elsődle­ges, hogy a csapat, a csoport, a téesz, a vállalat jóléte meglegyen. Ezt most követi majd a közös költségekhez való hozzájá­rulás - adó formájában. Busa László is azt mondta, el kell fogadni, hogy vannak közös költségeink, bár mindenki igyek­szik azt megvizsgálni, hogyan lehet a le­hető legkisebbre szorítani azt, de hatásá­ban kell majd éreznünk a tétel igazát. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom