Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. január 2. TUDOMÁNY - TECHNIKA TUDOMÁNY - TECHNIKA Információ — a küszöbön túl A megyei könyvtárban százféle hazai és nyolc idegen nyelvű szakmai folyóiratból választhatnak Eljut-e, és ha igen, hogyan jut el a műszaki információ a szakértelmiséghez a megyében? Talányos kérdés, egy újságcikk keretein belül meg sem kísérelhető a teljes körű válasz. Talányos, mert függvénye az ipar fejlettségének, amely a szellemi tökét így vagy úgy hasznosítja és érdekeltségi rendszerével a személyes szakmai ambíciókat is nemegyszer döntően befolyásolja. Tapogatózó lehet csak a válasz is: a műszaki információ többnyire késve és drágán jut el a címzetthez. A közvetlen okok közt emlegetjük, hogy nem megfelelő az információs bázis, de azt a kérdést már ritkábban tesszük föl, hogy vajon mennyire használjuk ki a meglévő lehetőségeket? A Tolna Megyei Könyvtárnak a szak- könyvtári szolgáltatás nem tartozik elsődleges feladatai közé, ennek ellenére igen sokat tesznek fejlesztéséért. A könyvtár - a hanglemeztárral, dokumentumokkal - együtt 229 ezres egység, 23 ezres szakkönyvállománnyal. Ez utóbbihoz a közgazdaságtudomány kivételével az orvosi, műszáki, mezőgazdasági, számítástechnikai kiadványaikat sorolják. Az érdeklődők a közgazdaságtudományiakkal együtt százféle magyar nyelvű, nyolc különböző külföldi folyóiratból választhatnak. A megrendelt folyóiratok ára meglehetősen magas, s csak annál sajnálatosabb, hogy kevesen élnek az itt felkínált lehetőségekkel. Tavaly tavasztól speciális, személyre szóló tájékoztató szolgáltatást indítottak szakemberek részére. A megyei könyvtár rendszeresen megrendeli a „Műszaki cikkek a magyar időszaki kiadványokban”, valamint az „Építésügyi cikkek a magyar időszaki kiadványokan” című havi periodikákat, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár „Új kutatási és fejlesztési jelentések a hazai könyvtárakban” című kiadványát, amelyekből - ha néhány hetes késéssel jelennek is meg - meghatározott témakörökön belül információt, témajavaslatot lehet kérni. Kérésre másolatot is készítenek. Kínálatuk a felsoroltaknál természetesen sokkal gazdagabb - a környezetvédelemtől a számítástechnikáig a legkülönbözőbb szakterületekről gyűjtenek információt. Bővülő kapcsolataik, a szak- könyvtárakkal való egyre jobb együttműködésük ellenére kevesen veszik igénybe szolgáltatásaikat. A vállalati szakkönyvtárak az ott folyó szakmai munkának is többé-kevésbé kifejezői. Nyilvánvalóan mások a lehetőségei a Paksi Atomerőmű Vállalatnak, ahol a közel 8 ezres könyvállománynak, a kurrens folyóiratoknak két szakképzett, főállású gazdája van, és más a helyzet a Húsipari Vállalatnál, ahol nem a szakmai ambíció hiányzik, nem is a drágán vásárolt, szakmai igényességgel megválasztott kiadványokkal, hanem a könyvtári munkához szükséges feltételekkel van elsősorban gondjuk. A megyei kórház kiváló, a legfrissebb, legértékesebb információkra érzékeny könyvtára pedig az ágazati könyvtári hálózat fejlettségét is jelzi... B. R. Fotó: S. M. Napkutató szondák A Jupiter ötször, a Szaturnusz csaknem tízszer olyan messze van a Földtől, mint a Nap, mégis a Nap megközelítése bolygóközi rakétával nem könnyebb feladat, mint a külső bolygóké. Ennek oka, hogy a Föld 30 km másodpercenkénti sebességgel kering a Nap körül, s ezt a sebességet minden test „örökli”, amely elrepül a Földről valamelyik másik égitest irányába. (Kivétel a Hold, amely együtt kering a Földdel a Nap körül.) A megfelelő pillanatot kivárva ez a tekintélyes kezdősebesség nagyot lendít például a Jupiter felé induló rakétán, de béklyózó nyűggé válik, ha a célpont a földpályán belül helyezkedik el. Ahhoz például, hogy a Földről elindított rakéta egyenesen belehulljon a Napba, egy pillanatra nullára kellene csökkenteni a Naphoz viszonyított sebességét. Más szóval: a Föld keringési irányával ellentétesen mintegy 30 km/mp-nyi „lökést” kellene alkalmaznunk, ami technikailag még megvalósíthatatlan. Könnyebb a feladat, ha nem a Napba akarnak lőni, csak a Nap közelébe. Ekkor is a Föld mozgásával ellentétes fékezést kell alkalmazni, de kisebb mértékben. Tekintve, hogy műszereink amúgy is elégnének a Nap közvetlen környezetében, elegendő olyan pályát választani, amely néhány millió km-re közelíti meg Naprendszerünk középpontját. 1974. december 10-én indult az első ilyen automata napkutató szonda az Egyesült Államokból, a nyugatnémet He- lios-1. Pályáját úgy választották meg, hogy a Naptól mért legkisebb távolság 45 millió km, a Föld-Nap középtávolság 0,3- szorosa legyen. Tíz tudományos berendezésének mindegyike a napkutatást szolgálta, és úgy készült, hogy károsodás nélkül tudta elviselni a Nap közelében fellépő erős sugárzásokat is. A Helios-1 tömege 331 kg volt, átmérője antennák nélkül 270 cm, magassága 185 cm. A kapcsolatot a Földdel egy nagy teljesítményű és irányítható, valamint egy minden irányban egyformán sugárzó antenna biztosította - akár 300 millió km távolságból is (ennél mesz- szebbre e szonda nem kerülhetett a Földtől.) A Földről részben az amerikai követőhálózat három, egyenként 26 m átmérőjű parabolaantennája, részben a hatalmas új nyugatnémet rádiótávcső (átmérője 100 m) továbbította a parancsokat, illetve fogta fel a mérőműszerek üzeneteit. Működési ideje alatt összesen 256 alkalommal lehetett parancsot közvetíteni a szonda fedélzetére. A berendezések feladata mindenekelőtt a Napból kiáramló plazma útjának követése volt a Nap közvetlen környezetében. A Helios-1 természetesen egyidejűleg más méréseket is végzett, rögzítette a bolygóközi mágneses tér irányát és A Helios-1 -et a napközeiben 132 C- fok meleg fogadta, de a berendezések kifogástalanul működtek. A képen a Helios-1 a szerelőműhelyben. erősségét, mérte a mikrometeoritok számát, stb. A bő egy évvel később felbocsájtott Helios-2, ugyancsak nyugatnémet űrszonda feladata az volt, hogy 43,5 millió km távolságig közelítse meg a Napot, miközben tanulmányozta a napszelet, az elektromos és mágneses teret, a kozmikus sugárzást stb. Ez a pálya 3 millió km- rel közelebb vezetett a Naphoz, mint a Helios-1-é, és ennek megfelelően napközeiben 15 százalékkal nagyobb volt a hőhatás. Csak mértékletesen! A zord téli napokon sokan élvezik a kvarclámpa mellett a I „házhoz szállított” napfény barnító ibolyántúli sugarait. Az idő- ' járástól függetlenül könnyű, gyors bámulást ígérnek az otthoni : kvarclámpák, vagy újabban a szoláriummal felszerelt fedett uszodák és szépségszalonok. Ártalmatlanok-e az otthonunkba varázsolt mesterséges napfény sugarai, s mennyire hasonlítanak a bolygónkat melengető természetes napfényhez? A természetes napfény ibolyántúli tartományának csak bizonyos része jut el a földfelszínre: a hosszúhullámú ibolyántúli sugarak, amelyek a bámulást adják, illetve a közepes hullám- hosszúak, amelyek a fájdalmas leégésért felelősek. A rövid- hullámú - tehát a legnagyobb energiájú és így bőrünkre legveszedelmesebb - napsugarakat elnyeli a légkör. Sajnos a kvarclámpákból ilen rövidhullámú sugárzás is éri bőrünket, ezért a bőrgyógyászok nagy elővigyázatosságra intik a mesterséges napfényben sütkérezőket. A kvarcfény kúrát már csaknem 70 éve ismeri a világ, szélesebb körű orvosi és kozmetikai alkalmazása azonban csak az 1950-es években terjedt el, annak ellenére, hogy a készülékek hátrányának tudatában voltak az orvosok. Csak 1975-ben sikerült tökéletesíteni a kvarckészülék szerkezetét, hogy-a közbeiktatott keményüveg szűrő hatására - a fénycső csak annyi ibolyántúli sugarat bocsásson ki, amennyi az előnyös mennyiségű bőrfesték (pigment) képződéséhez elegendő, de leégést nem okoz. Ez a szűrő forradalmasította a mesterséges napfürdőzést: olyan kvarclámpaegyüttesekkel felszerelt szoláriumok építését tette lehetővé, amelyekben az egész test minden oldalról élvezheti a műnapfény áldását. A veszély bizonyítható csökkenése ellenére is óvatosságra intenek tekintélyes szakorvosok. Szerintük különösen a pigmentszegény bőrűeknek (a szőkéknek, vörösöknek) kell fokozottan vigyázniuk, Króniuks szemgyulladás, bőrkiütés lehet a huzamos, túladagolt kvarcolás következménye, sőt-esetleg daganatos betegség megindítója lehet a mértéktelen mesterséges napozás. Különösen sugárérzékenyek a májbetegek, vagy azok, akiknek májanyagcseréjét valamilyen gyógyszer rendszeres szedése zavarta meg. A legújabb készülékeket úgy ajánlják a gyárak, hogy a természetes napsugárnál bőrkímélőbbek, ugyanakkor gyógyászati szempontból hatékonyabbak, mint a barnító sugarak: rendszeres használatuk véd a hűléses megbetegedésektől, illetve a fertőzésekkel szemben elősegíti az ellenanyag-termelődést. Bizonyított előnyeik azonban csak elővigyázatos használat esetén érvényesülnek. A hosszú évekig való kvarcolás következményeiről még nincsenek megbízható adatok, hiszen a legújabb bőrkímélő készülékek csak hat éve vannak forgalomban. A rendszeres kvarcoláshoz mindenképpen ajánlatos az orvosi felügyelet. Az előírások pontos betartása - besugárzási időtartam, a sugárforrástól mért távolság, a fokozatosság és a szem gondos védelme óvja csak meg a kvarcfény híveit a kellemetlenségektől. Fejlesztő mérnök a KSZE-nél A szekszárdi székhelyű KSZE-ről sokan csak annyit tudnak, hogy van. Gyakran találkozni ugyanis az utakon KSZE- feliratú kisebb-nagyobb autókkal, mező- gazdasági gépekkel. A Kukoricatermesztési Szocialista Együttműködés (a kukoricával kezdték másfél évtizede) az ország legnagyobb termelési rendszere. Tagja 254 termelőszövetkezet, 27 állami gazdaság, 12 egyéb nagyvállalat, a rendszer által integrált terület több min 640 ezer hektár. Megyénkben 54 tsz, 3 állami gazdaság és 2 mezőgazdasági kombinát termelését segíti. Még egy adat: a rendszer a VI. ötéves tervidőszakban az őszi búza, a kukorica és a napraforgó hektáronkénti termésátlaga tekintetében az első volt az országban. Természetesen ezt a segítő, fejlesztő munkát nem ingyen végzi a rendszer: a partnergazdaságok hektáronként évente 35-40 kg kukorica árával egyenlő dijat fizetnek. Hasznuk azonban ennek tízhúszszorosa. Sokirányú tevékenységéből az egyik: a kutató-fejlesztő munka. A partnerekkel közösen, folyamatosan igyekszik megújítani a technológiát, nem elhanyagolva az egyre fontosabbá váló részelemeket sem. Több mint négyszáz dolgozójának több mint a fele felsőfokú végzettségű, köztük 110 a mérnök. Ezek egyike Horváth István fejlesztő mérnök. Szedresi tsz-paraszt családból származik, kapcsolata a mezőgazdasággal „veleszületett”. Az első munkája a szántóföldön gyerekként kukoricakapálás volt. Abban az időben ugyanis a tsz-ek részesművelésre kényszerültek kiadni a kukoricát tagjaiknak. A cseperedő gyerek akkor csak megszerette a mezőgazdaságot, álmaiban sem remélve, hogy felnőttként is „kapálni” fog, nem félholdas, hanem százezres hektáros nagyságrendben, ám „nem középiskolás fokon”. A pécsi gépipari technikum után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerez agrár-gépészmérnöki diplomát, majd egy évet tölt a szedresi téeszben, onnan kerül a KSZE fejlesztési főosztályára. Munkája iránt érdeklődöm.- Feladatunk a tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem műszaki hátterének megalapozása. Ami az előbbit illeti, sokirányú tevékenységet jelent a tápanyaggazdálkodás javítása, hatékonyabbá tétele, köztudomású ugyanis, hogy a különféle műtrágyákból a szállitás-tárolás- kiszórás technológiája még ma is, menynyire messze van az optimumtól. Nem is beszélve a környezetvédelemről.- Újdonság, hogy négy évvel ezelőtt kezdtük bevezetni a nitrogénoldat alkalmazását. A folyékony műtrágya előnye többek között, hogy egyenletesebben oszlik el a talajban, az eső nem mossa el - okozva a tábla egyik részén műtrágyahiányt, másutt többletet, ez is, az is terméscsökkenéssel jár. Osztályunk feladata a tárolás, kijuttatás technológiájának kialakítása, az utóbbit főként a gazdaságokban meglévő növényvédő permetezőgépek korszerűsítésével, az előbbit tárolóberendezések létesítésével, az ezekhez tartozó szerelvények beszerzésével, beépítésével. Nem volt könnyű, hiszen a nitrogénműtrágya-oldat rendkívül agresszív vegyület, megtámadja a legtöbb fémet.- Szerződést kötöttünk az Áforral a forgalmazáshoz, lévén - főként a nyári hónapokban - a cégnek fölös tároló- és szállítókapacitása. Tárolókat létesítettünk a partnergazdaságoknál, segítettünk nemcsak a tervezésben, hanem esetenként pályázatok benyújtásában is, lévén az ilyen beruházások egy részére állami támogatás, illetve hitel. A mi cégünk is pályázott - főosztályunk javaslatára - a nitrogénol- dat-műtrágyázós technológiájának további finomítására, arra, hogy az alapanyagba keverve a különféle mikroelemeket is ki lehessen juttatni a földre. Kezdeményeztük a gabonatermesztésnél a művelőnyomos technológiát. Nem repülőgépről, helikopterről szórni a műtrágyát, - ez azonkívül, hogy rendkívül drága, nem biztosit egyenletes kiszórást-permetezést. Most traktor kerekei bevetetlen nyomokon haladnak, ám ez nem okoz terméskiesést, az úgynevezett „szegélyhatás” nyújtja a „kárpótlást”. Az ilyen táblák öt-hat mázsás többlethozamot adtak... Folytatja, folytatja. Ami föltűnik: Mindig többesszámban beszél. Szinte harapófogóval kell kihúzni belőle, mi volt és mi most az ő szerepe. Nálunk kollektív munka folyik - mondja. Egy-két dologról árulja el, hogy „ez az én témám”. Mint például a „hagyományos” műtrágyák kezelési, kijuttatási géprendszerének fejlesztése, együttműködve a gyártókkal. Ugyanis sok gazdaság távol esik az agrokémiai telepektől. Itt az érkező műtrágyát lerakják, utána horja a szél, mossa a zápor, nagyok a veszteségek és ezzel párhuzamosan a környezetszennyezés. Ki kell alakítani olyan, kisebb térségek kiszolgálására alkalmas műtrágyatárházat, típust, amivel mindez megakadályozható. Az első most készül, a veszprémvarsányi téesznél. És hogy sok egyéb történt és történik a fiatal fejlesztő mérnök kezdeményezésére, a főnökétől tudom meg. Mint a kukqrica osztott műtrá- gyás kezelése. A folyékony műtrágya, ha a talajba kerül, hasznos, sőt nélkülözhetetlen. Ám ha a kukorica levelét éri, azt „leégetheti”. Mivel ilyen gép még nincs, szükséges kialakítani olyat, - illetve szerkeszteni olyan adaptert - amivel ez megoldható, hogy az anyag csak a sorok közé kerüljön. Persze, ez csak a gyártó - hazai és külföldi - üzemekkel szoros kapcsolatban lehetséges. És csak úgy, hogy a mérnök - akár a jogász, a közgazdász, az orvos, a politikus - nem tartja lezártnak a tanulást a diploma elnyerésével, hanem tudását állandóan tovább fejleszti, olvassa a hazai és külföldi szakirodalmat, egyszóval, mint az a bizonyos jó pap, aki holtig tanul. A KSZE fejlesztő mérnökét ilyennek ismertem meg. JANTNER JÁNOS Nálunk kollektív munka folyik
