Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
6 Képújság 1988. január 23. Csethe András és Salamon Gyula a mecseki szénmedencéről I- Ön a hazai bányavállalatok vezetői közül a legfiatalabb vezérigazgató. Nem csupán a kinevezésétől számítva, hanem a korát tekintve is. Nem tölti el ez a tény szorongással?- Egyáltalán nem. Hiszen nem az életkor az elsődlegesen meghatározó e szempontból, hanem a szakmai gyakorlat és vezetői készség, a fölkészültség. I- Reagálásából úgy érzem, hogy nem a közelmúltban került a csattogó vagonettek, a metánveszélyes mecseki bányák világába.- Júliusban lesz huszonöt esztendeje, hogy a Mecseki Szénbányáknál dolgozom, s hogy idejöttem annak idején, az a sikertelen orvosegyetemi felvételi „eredménye". Tulajdonképpen keresztapám, aki bányamérnök volt? biztatott... így kerültem Széchenyi-aknára csillésnek, amely 1927-ben - akkor avatták - a Mecsek egyik legkorszerűbb bányája volt, a kettős szállítóberendezés évi ötszázezer tonna nyersszén kiszállítását tette lehetővé. I- A gráner nehezen fogadja be a nálánál magasabb iskolai végzettségűt, főként ha fiatalabb...- Túl a megszépítő messzeségen meg kell hogy mondjam, bárhová mehettem volna dolgozni, de elsősorban a pénz vonzott a bányához. Két esztendő alatt öt évre megkerestem az egyetemre a ruhámat, s alig egyéves csillés múlttal a hátam mögött már 175-ös Jawán robogtam a sihtre, amit használtan vettem az egyik brigádtársamtól. De a kezdethez az is hozzátartozik, hogy két hónapon át a kiszállást követően otthon csak arra volt erőm, hogy egyek és aludjak. Aztán egy idő múltán megszűntek a csapaton belüli csipkelődések, sikerült legyőzni a velem szembeni ellenérzést. Befogadtak. Közhelynek tűnik, de vallom ma is, hogy a hivatásszerű munkavégzéshez elengedhetetlen a feltörések megmászása...- Istenáldás-völgy, Cassián, alsó, középső és felső Stadwald, Lámpás-völgy, Karolina, Alsó- és Felső- bánom, Káposztás-völgy, Pécsbá- nyatelep. Az „1001 éves”, ahol siht után feszültségoldón körbejárt a korsó, s mementóként azóta is - igaz, már borostyánnal befutva - tartja magát a szelídgesztenye há- romembernyi törzse, csak hát, egykoron a Duna Gőzhajózási Társaság által épített kolónián manapság egyre kevesebb bányász él. Elhalkultak a zárt ablakokon is áthatoló asztmás, vissza-visszatérő szilikózisos köhögési rohamok... Amíg Széchenyi-aknára járt, majd később visszatért Pécsbánya üzembe, gondolon nem egyszer megfordult ezen a környéken!- Az említett nevek, az itteni bányászkodás eredetéből fakadtak, s hál istennek fennmaradtak! Pedig mint ahogy említette a kolóniák egyre halkuló levegővétele figyelmeztető. Annak idején nem véletlenül telepítette a DGT aknaközeibe a bányászait. Ennek több oka volt. így nem kellett órákon át utazni, óhatatlanul egységes, összetartó közösségek alakultak ki, s ebbe beleértem a mecseki bányák sokkalta nagyobb veszélyességéből fakadó omlásokat, amit elsősorban a metán idéz elő. Sajnos - a mi szempontunkból - az elmúlt évtizedekben elsősorban Pécsett, a város vezetése nem tudott bányáinkhoz közel közművesített területet biztosítani lakásépítésre, amely több vonatkozásban is hátrányos. Bányászaink sokkal több időt töltenek utazással mint annak idején, arról nem is szólva, hogy például egy bányakatasztrófa bekövetkeztekor több tíz kilométerről kell riasztanunk bányamentőinket. Elegendő, ha csak Lvov kertvárost említem. Mondhatom, végre megkezdhetjük a visszaaraszolást, mert Pécsett, a meszesi városrészben már folyik a leendő lakótelep területelőkészítése, a csatornázás is kezdetét veszi ebben az esztendőben.- Ön tüke pécsi. Gyermekkorát a Mecsekre húzó Bartók Béla út, a Ma- kár-domb, aztán az egykori Király utca - ma Kossuth Lajos utca - fűzte az évek szalagjára. Itt járta iskoláit, a tanárképző főiskola gyakorlójában, aztán a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. Majd jött a két évig tartó csilléskedés, és Miskolc...- Oda azonnal fölvettek. A Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karán, a bányamüvelő szakon végeztem, s az csak természetes volt, hogy visszatértem mint gyakorló bányamérnök. I - Ha nem tévedek Szabolcsra!- Három évig voltam ott, majd öt esztendőn át az igazgatóságon dolgoztam a tervosztályon, mint elemző főelőadó. Időközben megszereztem a második diplomám számitógépes rendszerszervezőként, s a munkám mellett állami nyelvvizsgát tettem angolból és németből. De hadd ne soroljam tovább életutamat! I - Pedig érdekel.- A bánya mindig vonzott. Vissza. Vasasra kerültem, ahol hét éven át a műszaki fejlesztő mérnökből körletvezető, főaknász, főbányamester, majd termelési főmérnökhelyettes lettem. Ezt követően kineveztek a vállalat technológiai főosztályvezetőjévé. I- Mondhatom azt, hogy két évig bírta?- Hogyne! Magam kezdeményeztem, hogy ismét üzemi ember lehessek. így tértem vissza Pécsbányára főmérnöknek, majd üzemvezetőnek - nem kevés örömömre - ahol annak idején a műszaki pályámat kezdtem. Egy hajnalon berendelt Mérei Emil vezérigazgató, s közölte velem, nyugdíjba megy. Megkérdezte vállalom-e, hogy utódja legyek. Az ajtót még be sem húztam magam mögött, mikor visszahívott, s elmarasztalt Pécsbánya üzem termelési elmaradása miatt.- Az, hogy ön csillésként kezdte annak idején és mint ahogy említette megmászta a feltöréseket, elhivatott életút. De egy olyan időszakban foglalta el a vezérigazgatói széket, mikor a Mecseki Szénbányák szanálási eljárása még folyamatban van. S hadd térjek vissza az első kérdésem utolsó mondatára. Nem szorong-e Csethe András?- Nem. Ha röviden kellene válaszolnom, akkor a következőt mondom. Két esztendő múlva, a Mecseki Szénbányáknak ötvenhárommmilló forint mérleg szerinti nyereséggel kell zárni, a jelenlegi termelési szint, azaz a 2,3-2,4 millió tonna szén felszínre hozatalával.- Bízom az optimizmusában, s egyben abban is, hogy a mecseki medence több mint tizenkétezer bányásza is ezt vallja. Csak hát a vállalatnak s az üzemek ettől elválaszthatatlanok, végsösoron az 1986-ban „kibukott” 1,6 milliárd forint veszteséget kell rövid idő alatt nyereséges forintokká varázsolni.- Szó sem lehet akármiféle varázslásról! A szanálási szervezet igen kemény feladatokat ró ránk, s az egyeztetett tervezet véglegesítését várjuk, de nem ölbe tett kézzel! Ezzel együttvéve az Ipari Minisztérium és a Budapest Bank is segédkezet nyújt a vállalatnak, hiszen a mecseki kőszénre szükség van. De térjünk visz- sza a veszteség kigazdálkodásának kérdésköréhez! Az elmúlt esztendőre 540 millió forint veszteséget engedélyezett a szanálási szervezet, 1988-ra 300 milliót, amit elismernek, tehát kiegyenlítenek. Jövő év végére viszont a szénár dotációt figyelembe véve már nyereségesnek kell lennünk!- A Mecseki Szénbányákra kirótt házi feladatok egyáltalán nem köny- nyűek. Most ne firtassuk a korábbi évtizedek gyakorlatából bekövetkezett tényt. Egy viszont biztos: a mecseki feketeszén kell, s ehhez elengedhetetlen a vágathajtás gyorsítása, mondhatnám, az amúgyis köztudott elmaradások mielőbbi behozása, mert csak így férhetnek hozzá az újabb fejtésekhez.- A szanálási szervezet igen szigorú kitűzése, miszerint 1990-re, 3470 méter feltáró vágatot kell kihajtanunk Szászvár, Komló, Vasas és Pécsbánya üzemekben. Csak ez teszi lehetővé a termelés szinten tartását. Ami a műszaki és technológiai fejlesztést illeti, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a jelenleg Pécsbányán dolgozó önjáró vágathajtó berendezés sokat lendíthet gondjainkon, üzemeink igénylik az említett gépet. Ezzel együttvéve nem tagadható, hogy a vágathajtás gépesítésében a kezdeti lépéseknél tartunk.- És a fejtések gépesítésében? Évtizedek alatt számos nyugati és hazai berendezéssel kísérleteztek, mégse mondható ki: a Mecsekben megoldottnak tekinthető a gépesített fejtés!- Olyan módszert ma sem mondhatok önnek, amely általánosan oldaná meg a Mecsek gondjait. Meggyőződésem, hogy a különböző fejtési tartományokra különböző berendezések szükségesek. Az úgynevezett MVDD berendezés például a meredek dőlésű telepeken bevált, de finomítanunk kell a konstrukciót, hogy a közel, szintes fejtésekben is használható legyen. Vagy említhetném a bányabeli hírközlés, a riasztórendszer, a diszpécserhálózat mielőbbi korszerűsítésének kérdését is, amely végsősoron a biztonságos termelést kell, hogy szolgálja. Aztán igen fontos feladatunknak tartjuk, hogy a belső ösztönzők, az érdekeltségi rendszer teljes átalakításával önelszámolóvá váljanak üzemeink, mert csak ily módon érzi mindenki, eredményesen dolgozott-e vagy sem. Az is tény, hogy az Ipari Minisztérium „kézszorítása” mind lazábbá válik. Ami a mecseki szénmedence jövőjét illeti, hadd említsem meg végezetül: térségünkben a jövő évezred húszas évtizedéig biztonságos termelést folytathatunk, Máza-Dél, Várajja-Dél bányanyitása véleményem szerint 2000 után lehet esedékes. Mindez viszont nem elégséges perspektíva. Igen szomorú, hogy a nagy gyakorlattal rendelkező nyugdíjba vonuló bányászokat nem tudjuk kellőképpen pótolni. Tavaly megközelítőleg háromszázötvennel lettünk kevesebben. A munkaerő megtartása és az utánpótlás biztosítása jelenti elsősorban a mecseki bányászkodás életben maradását. MÚLTUNKBÓL A köz- és vagyonbiztonság mindenkor foglalkoztatta az embereket. A Tolna Megyei Levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint például az alispán igényt tartott arra, hogy a megyei és a járási csendőrparancsnokságok a pécsi IV. kerületi csendőrparancsnoksághoz küldött jelentésük egy-egy példányát megkapja. A rendszeresített nyomtatványon 45 bűn- cselekmény statisztikai adatai jutottak el havonta az alispánhoz, és természetesen szöveges értékelés is készült minden hónapban. Ezek az értékelések meglehetősen egyhangúak, pl. a dombóvári parancsnok az év elején készített jelentését akár indigóval is írhatta volna, mert a januári és a decemberi jelentésében jószerével még a mondatok sorrendje is azonos. Az összes jelentésben azonban kirajzolódik egy-egy időszak közbiztonsági helyzete. Miről jelentett a megyei csendőrparancsnok - Havranek - az alispánnak 1922. december 4-én? A terjedelmes jelentés néhány részletét idézzük: „Vörös irányú szervezkedés, szociáldemokrata, fasiszta, szabadkőműves mozgalmak a vármegye területén nem észleltettek, kivéve a szekszárdi járás Mözs községében, ahol Trucsli Péter, Doszpod János, Lizák József, Hudanek András mözsi lakos 13-17 éves napszámosok a tolnai őrs által azért fogattak el, s a szekszárdi kir. ügyészségnek adattak át, mert folyó évi november hó 3-án az ottani Markos-féle vendéglőben, amidőn ott egy társaság a Himnuszt, s a Hiszekegyet énekelte, tiszteletlenül viselkedtek és kalapjukat nem vették le, sőt a „Fel, fel, ti rabjai a Földnek” című proletár dalt énekelték.” Szólt a jelentés az egyletekről is, amelyek nem fejtettek ki politikai tevékenységet. „Bátaszék községben azonban az is előfordult, hogy 5 polgári, illetve iparos és ifjúsági olvasókör italmérési jogot kapott, mely fokozza az odajáró fiatalság iszákosságra hajlamát.” A fentieknél számunkra érdekesebb az, amit a munkások helyzetéről és mozgalmáról ír. A közlés értékét növeli, hogy az alábbiakról eddig sehol másutt nem találtunk adatot. Idézzük: „A munkásviszonyok megnyugtatók, habár a növekvő drágasággal maga a nép, gazdasági munkások s cselédek érzékenyen sújtva vannak. Sztrájkok voltak a bonyhádi Pétermann-féle ellentétek miatt a gyár kb. 1 hétig nem dolgozott, amikoris a munkások a gyárnak összes feltételeit elfogadva minden további nélkül munkába állottak. Simontornya községben, hol a lefolyt hónapban 140 fő bőrgyári munkás 1 napig sztrájkolt munkabér emelés miatt. Azonban az ezt előidéző 4 munkás eltávolítása után a munkát minden béremelés nélkül rendben folytatták.” A jelentésből megtudjuk, hogy a csendőrök egy része csak arra vár, hogy leteljen a vállalt szolgálat idő, s utána otthagyja a szervezetet, mert kevésnek tartják a jövedelmüket. Bonyhádon és Pakson illegális zsidószervezkedésre gyanakodott a megyei csendőrparancsnok, majd arról tett említést, hogy Döbrö- közön Fitos János 2. oszt. tiszthelyettes, előfordult őrsparancsnok szuronnyal leszúrta Németh Lajos II. főtörzsőrmestert. Az okot nem részletezi a jelentés. A lakosság hangulatáról így irt: „A lakosság szegényebb rétegeiben bizonyos elégedetlenség észlelhető hadkiegészítő rendszerünk ellen. - Ott az a vélemény alakult ki, hogy a jövő esetleges háborújában is, mint az elmúltban is, a szegény néposztály fiai fognak harcolni, míg a tehetősebb emberek fel lesznek mentve. Egyébként a toborzást és a véd- kötelezettséget illetőleg a lakosság a békebeli sorozás mellett van és az általános védkötelezettség visszaállítását kívánja.” A csendőrség máskor is használta fegyverét. A megyei parancsnok 1922. július hóról szóló jelentésének hátlapján tudatta az alispánnal: „Megjegyzés: Simontornyai őrskörletben Grósz Mihály sáripusztai lakos ellen súlyos testi sérüléssel végződött lőfegyver használtatott” - az indokolás elmaradt. Úgyszólván valamennyi jelentés részletesen foglalkozik a lopással, különösen a mezei lopások méretét tartották aggasztónak. A szekszárdi parancsnok irta 1922. szeptember 26-án: „...az elkövetett bűncselekmények túlnyomó része lopás és árdrágítás volt. A lopás pedig majdnem mind mezőgazdasági termékeknek a mezőn való eltulajdonításában állott, melyeknek nagy értékeinél fogva az elkövetett lopások a legtöbb esetben bűntettet képeztek. Ezen sok lopásnak oka a háború és a forradalmak által lezüllesztett erkölcsökben rejlik, a tolvajok nemcsak szegény emberek, kiknek arra a tengerire, burgonyára stb. égető szükségük volna, hanem jómódú gazdák is, akiknek van elég saját termésük. Sok az olyan eset, hogy naponként és apránként kisebb mennyiségeket lopnak és azt mindannyiszor elhozzák a piara és eladják, különösen pld. a szőlőt, paprikát. Nagyban elősegíti a lopások elkövetését, hogy a mezőőrök teljesen megbízhatatlanok, akik sok esetben maguk is tevékenyen elősegítik a lopásokat.” Munkásmozgalmi vonatkozású adatot találtunk a megyei csendőrparancsnok 1932. január 5-i jelentésében. Ezt írta az alispánnak: „Ozora községben egy Miklós József nevű kommunista érzelmű egyénnél tartott házkutatás alkalmával nagymennyiségű, még a forradalmak idejéből maradt vörös irányú röpirat és könyv találtatott. Nevezett rendőri felügyelet alá helyeztetett, internálási eljárás ellene folyamatba tétetik. Az eset egyelőre elszigetelt jelenségnek látszik.” Ebben a jelentésében a parancsnok visszatért a korábban említett simontornyai sztrájkra is. Véleménye szerint az 1922 végén lezajlott bőrgyári sztrájk eredménytelensége miatt a szociáldemokrata párt helyi szervezete feloszlóban van. (Sajnos igaza volt, a pártszervezet megszűnt, s a két világháború közötti időszakból alig-alig vannak hírek a bőrgyári munkásmozgalomról.) Mint arról cikkünk elején említést tettünk, terjedelmes statisztikák érkeztek az alispáni hivatalhoz az elkövetett bűncselekményekről. Az 1922-re vonatkozó megyei kimutatásból csak azokat a rovatokat említjük, amelyeknél közöltek adatokat. kiderült elfogott feljelentetett eset egyén hatóság elleni erőszak 25 25 8 31 alkotmány, törv. elleni izgatás 20 20 3 38 magános elleni erőszak 6 6 2 184 választójog elleni bűntett 2 vallás és annak szabad gyak. elleni 2 — 2 bűntett 3 39 személyes szabads. megsért.' 1 11 pénzhamisítás 1 11 hamis eskü, hamis tanúzás 1 12 hamis vád 2 22 szemérem ell. bűntett, vétség 10 1013 kettős házasság 3 3 2 1 családi állásra von. bűntett 6 6 2 5 rágalmazás, becsületsértés 217 217252 emberi élet elleni bűntett 41 39 25 32 testisértés személyes szabads. megsértése 522 521 13 674 magánszem. által 3 310 levéltitok megsértése 5 5 1 1 magánlak megsértése 65 65 3 109 lopás 1348 1312 113 1692 rablás és zsarolás 58 58 7 66 sikkasztás, hűtlen kezelés 131 131 11 111 jogtalan elsajátítás 53 5366 orgazdaság, bűnpártolás 239 239 4 286 csalás 116 116 18 111 okirathamisítás 16 16 1 16 csalárd és vétkes bukás 5 58 más vagyonának rongálása 151 147 8 230 gyújtogatás, tűzokozás vaspályák, hajók, 106 98 7 78 távírdák megrong. 1 11 foglyok megszöktetése 1 1 1fegyveres erő elleni bűntett 20 20 15 8 hivatali és ügyvédi bűntettek 16 16 2 15 egyéb törv.-be ütköző bűntett járásbirósági hatáskörbe 156 156 18 175 utalt kihágások közigazgatási hatáskörbe 312 312 11 495 utalt kihágások 6158 6475 392 8350 Törvénytisztelők voltak-e elődeink? Döntse el ki-ki maga. Tény azonban, hogy néhány rovatban meglehetősen magasak a számok: a lopás, a testi sértés (verekedés), a rágalmazás, az orgazdaság és a gyújtogatás. Több mint 8800 személyt jelentettek fel kihágásért... K. BALOG JÁNOS
