Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

4 NÉPÚJSÁG 1988. január 21. TUDOMÁNY - TECHNIKA TUDOMÁNY - TECHNIKA A minialagút-rendszer készítéséhez szükséges fúrópajzs Láthatatlan csatornaépítés A különféle csővezetékrendszerek csatorna, víz, gáz, olaj - föld alatti vezeté­sére világszerte egyre nagyobb az igény. Ezeket igen sokszor már betelepített ipari területeken vagy a városok lakott kerüle­teiben kell megépíteni. A hagyományos technika, az ásás, árkolás elavult és kor­szerűtlen, mert a föld felbontása az egész környezetet megbolygatja. A másik hát­rány a kiásott kő- és földanyag visszatöl­tése, s az ülepedési idő kivárása. Ma már vannak olyan alagútfúró rend­szerek, amelyek lehetővé teszik, hogy a talaj felszínének megbontása nélkül ké­szítsenek kis átmérőjű alagutakat pajzs­fúrással. Az egyik ilyen, brit gyártmányú fúróberendezés három szegmentes, va- salatlan betonból készült béléscsöve­zéssel 1 m, 1,2 m és 1,3 m átmérőjű alag­utakat készít. Az építési munkálatokat kisméretű, könnyen hozzáférhető akná­ból végzik, amelyek legfeljebb 400 méte­res távközökben helyezkednek el az alagút hosszában. A talaj kiemelését az alagút frontjában haladó kis fúrópajzsai végzik, a talaj szi­lárdságának megóvásával. A három szegmentes vasalatlan beton béléscsö­vet az alagút már megépített szakasza mentén vágányon haladó csille szállítja. A síneket folyamatosan fektetik, amint az építés halad. A szegmenteket közvetle­nül a fúrópajzs mögött emelik a helyükre hat darab hidraulikus kar segítségével. Az alagútfúrópajzs átmérője nagyobb, mint a beton béléscsőgyűrű külső átmé­rője, s az így képződő hézagot automati­kusan töltik ki apró kaviccsal. A kavics azonnal átveszi a talaj terhelését az alag­út körül, s kiváló alapot ad arra, hogy a későbbiek során cementtel vagy bitu­mennel injektálják be nyomás alatt, ami biztosítja az alagút stabilitását és vízzárá­sát. Az alagútfúró felszerelés része egy kis teljesítményű gázlézer, amely kes­keny, párhuzamosított sugarú vörös fénynyalábot bocsát ki. Ezzel érik el a maximális pontosságot az alagút vonal­ba állításában. Az igen nagy pontosság­nak különösen a gravitációs szennyvízel­vezető csatornák építésében van jelen­tősége. Az alagútfúró felszerelést még a med­dőelszállításra való csillék és egy saját erőforrású villamos mozdony egészíti ki. A pajzs hidraulikus hajtásának erőforrá­sa egy hordozható kompresszor. Az épít­kezéshez szükséges egyetlen berende­zés, amely nem része az alagútfúró fel­szerelésnek, egy kéttonnás portáldaru. A munkához egy bányász, egy mozdony- kezelő és egy darukezelő kell mindösz- sze. A tél csemegéje: a gesztenye A cukrászdák és az utcai árusok e hó­napokban kínálják jellegzetes csemegé­jüket: a tejszínhabos gesztenyepürét és az ingerlő illatú sült gesztenyét. Sokan valamiféle külhoni szerzeménynek hiszik a szelidgesztenyét (talán éppen azért, mert maróni néven is emlegetjük), pedig bizonyított tény, hogy magyar földön is őshonos növény. Az elnevezés a latin castamea szóból származhat, mely szláv közvetítéssel jutott el hazánkba. Minthogy a gesztenyefa termése már az ősembernek is különösebb fáradozás nélkül megszerezhető ízletes táplálékot nyújtott, az enyhébb éghajlatú dombos vidékek jellegzetes fája lett. Ki hinné, hogy a múlt században Magyarország még a világszerte számon tartott geszte­nye-exportőrök közé tartozott? Ma vi­szont még jelentős importra is rászoru­lunk, hogy a hazai szükségletet kielégít­hessük. A szelídgesztenye-termés legfőbb fel­vevője a cukrászipar: a gesztenyemasz- szát - a pürén kívül - fagylalt, lekvár, be­főtt, sütemény stb. készítésére, sőt fű­szerként is használja. De a pörkölt gesz­tenyéből akár pótkávé is főzhető. A gesz­tenye becsét mi sem vizonyítja jobban, mint az, hogy régebben bizony gyakran hamisították, mégpedig megfőzött és át­tört babbal. (Ma már nem áll fenn az ily módon való hamisítás veszélye, mióta a bab jószerével drágább a gesztenyénél.) Ámde nemcsak ínyencségek készül­hetnek a szelidgesztenyéből, hanem sok keményítőt tartalmazó, lisztté őrölt mag­jából kenyér is süthető. A Földközi-ten­ger környékén, a szegény vidékeken ter­mése még mindig nagyon fontos eledel. A távközlés ma és holnap Sokszor elcsépelte már a sajtó, hogy korunk atomkor, a számítástechnika ko­ra, a molekuláris biológia kora, a bio­technológia kora - és mindez igaz is. Újabban azt is mondhatjuk, hogy korunk a híradástechnika vagy távközlés kora - és ez is igaz, mert Bell egyszerű telefon­jától szinte sci-fibe illő az a fejlődés, amely az utóbbi iparágat jellemzi. (No, nem Magyarországon!) A távközlés soha nem látott átalakulás korát éli. A digitális központok óránként akár egymillió hívást tudnak kapcsolni, a fényvezető kábeles technika megsok­szorozza a továbbítható információs mennyiséget, a műholdtechnika lehető­vé teszi a távközlési hálózatok legrugal­masabb kialakítását. Rövidesen új kifejezést vagy inkább rövidítést fog megismerni a világ: az ISDN-t, azaz Integrated Services Digital Network-ot, magyarul integrált szolgálta­tásokat nyújtó távközlési hálózatot. Az ISDN segítségével bármilyen típusú in­A csomagolás már régen túlnőtt ere­deti funkcióin (áruvédelem, szállítható­ság), korunkban reklámozható lett. Az önkiszolgáló üzletekben új feladatot kell ellátnia: tájékoztatnia kell a vevőt a ter­mék minőségéről, elkészítésének vagy használatának módjáról, súlyáról, áráról, tartósságáról, márkájáról. A gyárak versenye és a termelés bővü­lése folytán újabb és újabb márkacikkek - tejtermékek, édességek, ápolószerek, kozmetikai cikkek stb. - kerülnek az üz­letekbe, és a vásárló töprengve áll a pol­cok előtt: ugyan melyiket válassza az egymással versengő termékek közül? A csomagolás tervezőjének ezért egyik alapvető feladata abban áll, hogy a ter­méket és a márkát szembetűnővé és gyorsan felismerhetővé, azonosíthatóvá tegye. Ebben a forma, az anyag és a gra­fika mellett a színek és színkombinációk játsszák a főszerepet. Különösen vonat­kozik ez az élelmiszerekre, amelyeknél a fogyasztói csomagolásra még egy fel­adat hárul: étvágygerjesztő hatásúnak kell lennie. Termékek és színek A színek kiválasztását három fő szem­pont dönti el. A fogyasztók, különösen a háziasszonyok, nemzedékeken keresz­tül bizonyos színelképzeléseket alakítot­tak ki az egyes termékek ízéről. így a zöld szín a tejtermékek csomagolásán a sa- vanykás ízt sugallja, tehát kefirhez, túró­hoz illik. Az édes tejnek, a vajnak, a tej­csokoládénak ezzel szemben kék a jel­lemző színe, a gyümölcsöt tartalmazó élelmiszereknek pedig a sárga, a na­rancs vagy a sötétvörös felel meg. Ezek a fogyasztók által tudatosan felismert vagy tudat alatt regisztrált színek közrejátsza­nak abban, hogy a vásárló villámgyorsan felismeri a polcon sorakozó termékek közül a kívánt élelmiszert. Az, hogy a ter­mékre jellemző szín a csomagoláson ho­gyan keletkezik, alapszínként-e vagy csak jelzésként (például hosszanti csík formájában), részletkérdés és a csoma­golás tervezője dönti el. Lélektani hatások A színlélektanról már köteteket írtak és mindenki, aki reklámmal foglalkozik, tud­ja, hogy a színek lélektani hatást gyako­rolnak a szemlélőre. A tapasztalatok sze­rint a kék nyugodt, hideg szín; megnyug­tat vagy alternatívában önuralmat sejtet. A fekete a gyász, a szerencsétlenség és a tagadás szimbóluma; földrészünkön az elmúlt kétezer év alat a sátánt, a kalózo­kat, a gyászolókat és az anarchistákat jelképezte. Egyes márkacikkek csoma­golásában azonban a fényesen csillogó fekete szín előkelőséget, exkluzivitást je­lenthet. A vörös szin aktivitást, erőt és önbizal­mat sugall. A világospiros óhatatlanul a csomagolásra irányítja a tekintetet, de sötétebb árnyalatai ellenkező hatást kelt­formáció - hang, számítógépadat, rajz, gépelt szöveg vagy kép - egy és ugyan­azon hálózaton át digitális jelek formájá­ban továbbítható. A mai kommunikációs rendszerben az egyes szolgáltatások még külön vonalakon futnak. A telefon­nak, a telexnek, az adatátvitelnek önálló, független infrastruktúrája épült ki, s a jel- továbbítás jelentős részben hagyomá­nyos módon történik. Az egyre erőtelje­sebben ébredező digitális technika vi­szont az üzeneteket - függetlenül azok formájától és tartalmától - a számítógép nyelvére fordítja, s digitális jelek (nullák és egyesek) formájában továbbítja. Ez le­hetővé teszi valamennyi szolgáltatás egy hálózatba integrálását, végső soron azt, hogy megszűnjék a külön telefonszám, telexszám, telefaxszám és helyüket kö­zös „kommunikációs szám” vegye át. Mindez a felhasználónak azt is jelenti, hogy többé nem kell külön készülékekkel bajlódnia, hanem leülhet egy úgyneve­zett „sokcélú kommunikációs terminál" hetnek. A zöld szín állandóságot, hűsé­get szuggerál; világosabb, élénkebb tó­nusaiban frissességet, fiatalságot, ter­mészetességet érzékeltet. A sárga szin vidámságot, derűt, optimizmust sugároz; ún. szignálszín, akárcsak a piros, a cso­magoláson harsog. A barna az anyaföld színe, biztonságot, szolidságot, megbíz­hatóságot fejez ki. A fehér a tisztaság és a világosság jelképe; világoskékkel vagy halványzölddel kombinálva friss vagy frissítő hatást kelt. ízlések és igények Az élelmiszerek csomagolásában a színnek olykor természetességet, ízle­tességet, jó minőséget, vagy éppen labo­ratóriumi tisztaságot, baktériummentes­séget is ki kell fejeznie. Emellett a vásár­lók ízlésével, mentalitásával is számolni kell: a gyermekek például az élénkebb, ragyogóbb színeket kedvelik, mig a meg­állapodott, konzervatívabb ízlésű idő­sebbek a nyugodt, világosabb színeket. Ha az élelmiszer új, szokatlan ízkombiná­ciót ígér, és vásárlóközönsége az újító hajlamú, fiatal fogyasztóréteg, tanácsos valamilyen divatos színkombinációt al­kalmazni. Külön vizsgálatot igényel az export­csomagolás, mert sok piacon az élelmi­szer-csomagolásban sajátos színtradí­ciók érvényesülnek. A csomagolás színei közé tartozik az arany is, amely értéket sugall, és a minőséget hangsúlyozza. Mint minden szinnel, az arany adagolá­sával is csínján kell bánni a csomagolás­tervezőnek: egy hajszálnyival több arany, és a csomagolás máris „újgazdagságot”, sőt mi több, magas árat sejtet, és a vételi döntést kedvezőtlenül befolyásolhatja. Az élelmiszerek csomagolásában az arany, hacsak nem luxus jellegű élvezeti cikkről van szó (márkás csokoládé, sze­szes ital vagy cigaretta), csak kisegítő színként, díszítőelemként szerepelhet. A márka jellemző színe A márkakép kötelez; a márkacikkek fo­gyasztói csomagolásánál mindig számolni kell a központi márkaképpel, és ezen belül a márka jellemző színével. A tervezőnek te­hát, ha egy termékcsalád csomagolását alakítja ki, összhangba kell hoznia a termé­kek jellemző színét a központi márkaszin- nel. Ez nem mindig oldható meg egyköny- nyen, mert a márkakép jelzőszíne adott esetben zavaró, disszonáns tényező lehet. A márkakép jellemző színének alkalmazá­sa azonban igen nagy előnyt jelent: meg­könnyíti a márka azonosítását, és a márká­hoz fűződő minőségi garanciára irányítja a figyelmet. A fogyasztói csomagolás színét tehát a felsorolt tényezők figyelembevéte­lével, a termék tulajdonságaival, a megcél­zott vásárlói réteg ízlésével vagy színelkép­zelésével, és a termék általános márkaké­pével összhangban kell megválasztani, úgy, hogy a csomagolás az üzletek polcain szavak nélkül is beszéljen. M K elé, amelyen lehet többek között szöve­get szerkeszteni, elektronikus postát fo­gadni és küldeni, telefonálni, adatbank­októl adatokat lehívni, számítógépprog­ramokat futtatni. Nemrégiben volt Genfben az 5. Táv­közlési Világkiállítás, ahol az ISDN elő­ször lépett nyilvánosan a világ elé. A Sie­mens például az új lehetőségek érzékel­tetésére felhasználta az összes létező elektronikus irodai berendezést, például számítógépet, telefonkészüléket, rajzok továbbítására alkalmas digitális rajzpa­dot, videotex-terminált, elektronikus fényképezőgépet (ez film helyett mág­neslemezre készít felvételt), és színes ké­pek kinyomtatására alkalmas videó- printert. Az előrejelzések szerint a kilencvenes évek végére a fényvezetökábeles techni­ka révén a legfejlettebb országok tele­fonvonalon továbbíthatják majd a mozgóképeket, illetve televízióműsoro­kat is. Az egységes világidő Az immár csupán muzeális jelentő­ségű - de még ma is működő - greenwichi GMT-óra, melynek kü­lönleges, 24 órás számlapbeosztá­sa van Alig több mint egy évszázada - 1884- ben - egy washingtoni nemzetközi ta­nácskozáson huszonhét ország küldöt­tei megegyeztek Földünknek zónaidőkre való felosztásában, ami lényegében máig érvényes. Alapul azt a 15 hosszúsá­gi fokot kitevő szeletet választották, amelynek közepén az angliai Greenwi- chen átmenő 0 fok hosszúsági kör halad át, s ettől nyugatra 15 fokonként egy-egy órával hátra, keletre pedig egy-egy órá­val előre járnak az órák. Ezzel egyidőben egységesítették az időszámítást is, s azó­ta a világ minden táján a greenwichi időhöz igazítva állapítják meg a helyi időt. London egyik kedves kis elővárosa az egységes világidő, a Greenwich Mean Ti­me (GMT) bevezetése óta került az ér­deklődés középpontjába. Századunk közepéig a pontos idő meghatározás kizárólag csillagászati munka volt. A rádióval sugárzott idójelek bevezetésével azonban kitűnt, hogy a vi­lág egyes nagy obszervatóriumaiban észlelt és leadott pontos idő jelzések egymáshoz viszonyítva több másodper­ces eltérést is mutathatnak. A mérések egységesítésének érdekében 1912-ben összeült egy nemzetközi tudóscsoport, és megszervezte a - azóta is Franciaor- szában székelő - Nemzetközi Időmérési Hivatalt (BIH). Ettől fogva e nemzetközi in­tézmény látja el az időszolgálat ellenőr­zését. A kvarcórák, majd az atomórák megje­lenésével azután az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hihetetlenül pontos elektroni­kus időmérő eszközök lényegesen felül­múlták a csillagászati megfigyelések pontosságát. A tudományos igények kvarcórák ugyanis legfeljebb három- évenként sietnek vagy késnek egy má­sodpercet, a céziumatomóra pedig har­mincezer esztendő alatt térhet el egyet­len másodpercet! Ezért napjainkban már nem a csillagászati mérések ellenőrzik az órákat, hanem az atomórához hason­lítják a csillagászati megfigyeléseket, an­nak megállapítására, hogy Földünk for­gásában mekkora ingadozások mutat­koznak. Magát a „pontos időt” az atom­óra adja. Ha maga az atomóra a greenwichi idő­rendszer alapján jelez, teljesen mindegy, hogy maga a szerkezet a Föld mely pont­ján működik. így került sor rá, hogy a greenwichi időszolgálatot 1986-ban átadták a Nemzetközi Idömérési Hivatal­nak. A greenwichi kezdődélkört viszont nem változtatták meg, hiszen az a világ minden forgalomban lévő térképét ér­vénytelenné tenné. A vásárlás lélektana A színek szerepe a reklámban

Next

/
Oldalképek
Tartalom