Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

6 IRÉPÜJSÁG 1988. január 16. I- Meg fog lepődni, ha elárulom, melyik folyóiratban találkoztam elő­ször a nevével...- Várjon, van egy tippem. Talán a Szabadalmi Közlönyben olvasott rólam?- Nem, ez az újság bevallom őszintén, ritkán kerül a kezembe. A Munkásőr című lap közölt önről nemrég egy érdekes cikket. Azóta se nagyon értem, hogyan kerül kap­csolatba egy osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa a munkásőrséggel?- Ennek pedig egyszerű a magyaráza­ta. Kereken negyven évvel ezelőtt kap­csolódtam be az ifjúsági mozgalomba, majd valamivel később a pártmunkába. Meglehetősen aktiv társadalmi tevé­kenységet folytattam, időnként több funkciót is elláttam egyszerre. Szek- szárdra 1982-ben kerültem Szegedről. Az elköltözéssel átmenetileg megsza­kadt a kapcsolatom a mozgalommal. Egy idő után kezdtem magam furcsán érezni: valami hiányzott az életemből. Az ismerő­sökkel, barátokkal beszélgetve vetődött fel az ötlet, mi lenne, ha szolgálatra je­lentkeznék a munkásőrségen, ahol amúgy is szükség volt orvosokra. így tör­tént, hogy 1983-ban felvételemet kértem. Ma is aktiv munkásőr vagyok. I- Főállásban a Tolna Megyei Köz­egészségügyi és Járványügyi Állo­más osztályvezető főorvosa.- Igen, az új Köjál-székházban a kí­sérletestoxikológiai részleg létrehozásá­ban segédkeztem. Örömmel mondhatom azt, hogy ma a húsz Köjál közül egye­dül a Tolna megyeiben van toxikológiai osztály. Főként a környezetünkre ve­szélyt jelentő vegyületek vizsgálatára, il­letve különböző hulladékok minősítését megalapozó vizsgálatokra specializálód­tunk. I- A köztudatban az ön neve még­sem toxikológusként terjedt el. Leg­utóbb például a cukorbetegség elle­ni küzdelemben szerzett érdemeket.- Ezt mondhatni a véletlen hozta így. Három évvel ezelőtt az utcáról beállított hozzám egy idősebb úr. Azt kérte tőlem, vizsgáljak meg egy növényi terméket, va­jon van-e cukorbetegség-ellenes hatá­sa. Hallott az állatkísérleteimről, gondol­ta, próba szerencse, hátha tudok neki ez ügyben valamit segíteni. Ennek végül is nem volt semmi akadálya. Olyan egy­szerű módszerek állnak a kísérletező munkát végző orvos rendelkezésére, amellyel a vércukorszint változását, egy anyag esetleges hatásosságát jól végig lehet kísérni. I- Áruljuk el azt is az olvasónak, melyik növényről van szó!- A hajdináról, más néven a pohánká­ról, pontosabban annak terméséről. A közel kétéves vizsgálati program folya­mán kiderült, hogy a hajdina nyersen, sütve, főzve sőt késztermékként feldol­gozva is számottevő cukorbetegség elle­ni hatást képes kifejteni.- Mennyire volt ismert ez a tény korábban szakmai berkekben? Le­hetséges, hogy ön bizonyította a haj­dinának ezt a fajta jó tulajdonságát elsőként?- Azt tudtuk eddig is, hogy a hajdina­kását számos országban - Szovjetunió­ban, Dél-Európában, Távol-Keleten - kü­lönböző sütőipari termékek és hurka ké­szítéséhez is felhasználták. Azonban a cukorbetegség elleni hatása mind ez ideig ismeretlen volt előttünk. Tudomá­som szerint ezt rajtam kívül másvalaki ko­rábban nem igazolta. I- A felfedezés után felvette a kap­csolatot a sütőiparral.- így igaz. Kidolgoztuk a hajdina lisztté őrlésének alaptechnológiáját, majd más anyagokkal együttesen készítettünk be­lőle kenyeret és száraztésztát. Az eljárást és a termékeket szabadalmaztattuk. A Natura gazdasági társulás azután több éves időtartamra megvásárolta a belföldi gyártási és forgalmazási jogokat. I- A hajdinás kenyeret és péksüte­ményeket azonban hiába is keres­ném az üzletek polcain. Nem lehet kapni.- Ez az én nagy bánatom. A Natura GT másfél éve jogosult gyártani-forgalmaz- ni, de azóta sem látunk olyan határozott lépést, mely reményt keltene a termékek országos forgalmazására. Egyedül Bu­dapesten, a Natura boltjában lehet hoz­zájutni rendszeresen a hajdinás termé­kekhez. Tolna megyében esetenként a decsi téesz árusítja ezeket a termékeket. I- Egyébként milyen íze van a haj­dinás péksüteménynek?- Érdekes, kellemes, talán a dió izéhez lehetne hasonlítani. Az ismerőseim, akik fogyasztották gyakran követelték rajtam a hajdinás kenyeret - persze nem tudtam adni nekik. I- Mibe látná a megnyugtató meg­oldást? Mert gondolom azért nem adta fel.- Nagyon nehéz bármit is tenni. A sü­tőipar nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy naponta süssön több tonna kenye­ret, esetleg három-négy fajtaválaszték­ban. Viszont az égvilágon semmi érde­keltsége nincs néhány mázsa diabetikus kenyér elkészítésében. Sőt, egy csomó szigorú Köjál-előírás bonyolítja a hely­zetet. Kinek éri meg ezek után? Viszont ott van a mérleg másik serpenyője: a fél­millió magyarországi cukorbeteg és a minimum ugyancsak fél-, egymillió em­ber, aki fogyni akar. I- Ezek szerint erre is jó ez a készít­mény?- Pontosan. Közismert, hogy az elhí­zott emberek között gyakori a cukorbe­tegség. A fogyókúrázóknak, de egyálta­lán az egészséges életmód híveinek töb­bek között rostdús ételeket kellene fo­gyasztaniuk. A statisztikák szerint az el­múlt két-három évtizedben a gyomor és bélrendszer daganatai nagyon megsza­porodtak. Vajon miért? Nem másért, mint elsősorban a rostszegény táplálkozás miatt. Az egészséges kenyér rostdús, barna színű és tartalmazza több növény magjának a héját is. A magyar ember vi­szont a puha, omlós, fehér és ebből kö­vetkezően az egészségtelen kenyeret kedveli. Ez már szemléletbeli gondokat is felvet. I- Úgy hallottam, egészen speciá­lis kísérleteket is végez és sióagárdi otthonában kiválóan felszerelt házi laboratóriummal rendelkezik.- Bizonyos különleges kísérleteket ne­héz az intézményen belül megvalósítani, mivel nincsenek meg a megfelelő techni­kai feltételek. Ahol lakom, minden lehető­ség adott ahhoz, hogy egészen különle­ges állatokkal foglalkozzam. ■ - Mint például?- Ezek közé tartozik a vadpatkány, a vadpocok és a törpe sertés. Ez utóbbi különösen fontos az általam tanulmá­nyozott kísérletes gyomor és nyombélfe- kély szempontjából, hiszen a sertés szer­vezete, élettana, felépítése nagyon közel áll az ember élettani működéséhez.- Két gyomorfekély elleni gyógy­szer és öt szabadalom fűződik a ne­véhez. Gyakorta érnek el magyar ku­tató orvosok hasonló eredménye­ket?- Ez sok tényezőtől függ. Személy sze­rint például nem hinném azt, hogy aki egy gyógyszert sem talált fel, az feltétlen ke­vesebbet dolgozik mint én. I- Sikerült megteremteni a szaba­dalmak ellenértékéből a kutatásai­hoz olyan fontos anyagi biztonsá­got?- Ez így fel sem merült. Egy szabada­lom nálunk roppant bonyolult ügy. Amit én hoztam létre, az részben szolgálati ta­lálmánynak minősült és éppen ezért szinte egy fillér hasznom sem származott ebből. Azután itt van a menedzselés kér­dése, ami szintén óriási gond. Én ehhez egyáltalán nem értek, senki ne várja el tő­lem, hogy ezzel foglalkozzam. I- Mintha némi elkeseredést érez­nék ki szavaiból. Meg kell küzdeni manapság is a feltalálónak a hivatal­lal?- A válaszom egyértelmű: ha tanácsot adhatnék, azt mondanám, a találmány hasznosításához hozzá sem szabad kez­deni. De ilyen tanácsot nyilván nem adok. Érdekes módon nekem a hivatalban ülőkkel soha semmiféle problémám nem volt, mindenki mindent megértett és segí­tett. Mégis azt tapasztaltam, hogy a meg­valósulás vagy nem következett be, vagy csak nyolc-tíz év múlva. I- Még mindig az anyagiaknál ma­radva: költséges dolog a kísérlete­zés?- Nem olcsó mulatság az biztos. Két tényező különösen nehezíti a helyzete­met. Szekszárdon megfelelő konzultá­ciós lehetőségre nincs mód, szűkös a szakkönyvi ellátottság. Marad tehát a pé­csi, szegedi, budapesti utazás a maga többletkiadásaival, időt és energiát rabló ügyintézéseivel. I- Ez a kisváros hátránya. De bizo­nyára vannak Szekszárdnak és Sióagárdnak ebből a szempontból előnyei is.- Feltétlenül. Azt hiszem, az életviszo­nyokat- helyzeteket azért úgy kell mér­legelni, hogy az ember egészsége és alkotó kedve céljai és lehetőségei egyensúlyban legyenek. E tekintetben Szekszárd és Sióagárd megfelelő hátte­ret biztosít számomra. És ilyenkor talán mégis az a kisebbik probléma, hogy so­kat kell járni konzultálni. Bizonyos aka­dályok tudatos és szándékos legyőzni akarása általában is, esetemben úgy­szintén nagy erőt biztosít a munkához. Mindannyiunkban ott bujkál a bizonyítási vágy, én sem vagyok ez alól kivétel.- Ez nagyon úgy hangzik, mintha újabb „felfedező útra” indulna. Toxi­kológia, a cukorbetegség és a gyo­morfekély elleni küzdelem: a három kedvenc szakterület mellé talán egy negyedik is kerül?- Valóban, az előbb felsorolt témák foglalkoztatnak igazán, nem is tudnék köztük fontossági sorrendet megállapí­tani. Nemrég azonban kaptam egy olyan ajánlatot, amely elől egyszerűen nem tér­hetek ki. A kísérletes infarktus befolyáso­lásáról van szó. Nagyon sokat várok ettől az új szakmai kihívástól, az is előfordul­hat, hogy néhány évre minden más hát­térbe szorul. I- Ilyen egyszerű a váltás? Toxiko­lógia után szívinfarktus-kutatás?- Néha meg is vádolnak, hogy sok mindenbe belekapok. Azonban nem er­ről van szó. Büszkén mondhatom, hogy nagyon jó iskolát kaptam annak idején Szegeden a Gyógyszertani Intézetben, ahol tizennégy évig dolgoztam. Aki igye­kezett, ott megtanult húsz-harminc olyan kísérleti módszert, melyben nagy gya­korlatra tett szert. Ézekre lesz most szük­ség az infarktust okozó hatás vizsgálata­kor is. A probléma időszerűsége bizo­nyos szempontjából az átlagosnál jóval nagyobb lehetőséget rejt magában. I- Önnel beszélgetve egy rendkívül elfoglalt ember képe bontakozik ki előttem. Hogyan, miként tudja beosztani idejét?- Persze életritmus szerint élek. Több mint két éve reggel négy óra huszonöt perctől este fél tizenegyig dolgozom. Szabadságon sem voltam. Az vigasztal, hogy március végétől november köze­péig naponta másfél, két órát a kertben tudok tölteni. Ilyenkor nincs semmi, nincs toxikológia, nincsenek állatkísérletek, szóval ez biztos kikapcsol. Egyelőre még bírom erővel, de érzem a közeljövőben mindenképp pihennem kell néhány hó­napot.- Mikor megérkeztem önhöz, épp akkor fejezte be Szentgyörgyi Albert egyik könyvének olvasását. Példa­képének tartja a híres magyar tu­dóst?- Számos vonatkozásban feltétlenül. Nemcsak kutatási szívóssága ragadott meg, hanem az a társadalmi mozgástere, az az ifjúsághoz való ragaszkodása, és főként egy-két alaptanítása, ami az élet­re, a tudományra, az emberek egymás közötti kapcsolatára érvényes. Ilyen érte­lemben nemcsak nekem, orvosoknak- kutatóknak, de minden embernek példa­képe lehet Szentgyörgyi Albert. ■ - Köszönöm a beszélgetést. MÚLTUNKBÓL Úgy mondották egy időben, hogy fegy­vergyakorlatra hívják be a munkaképes férfiakat. A 30-as évek végén, amikor megkezdődött az ország területi gyarapí­tása, a behívottak száma egyre több lett, s mind gyakrabban kellett a fegyverfor­gatást gyakorolni. A termelésből vonták ki az embereket. Érthető módon megnőtt a kereslet a munkaerő iránt, s azok is munkához jutottak, akik korábban mun­ka nélkül voltak. Emelkedő munkabérek A piac törvénye szerint ilyen körülmé­nyek között megnőtt a munkaerő ára. A munkabérek emelkedéséhez hozzájárult a németországi munkáskivándorlás. A kialakult helyzetről a közigazgaiási bi­zottság küldött jelentésében a megye gazdasági felügyelősége igy jelentett 1939. július 28-án: „Nagy a kereslet a munkásokban, így a munkabérek erősen emelkedtek. Elő­ször a völgységi, később már minden já­rásból történnek kisebb-nagyobb cso­portokban a kivándorlások. A németor­szági nagy kereseti lehetőségekről terje­dő hírek elégedetlenné teszi az itteni bé­rekkel szemben, noha gazdáink minden lehető napszámbért megfizetnek, hogy munkálataik zavart ne szenvedjenek. Mégis szükségessé vált, hogy a dombó­vári, simontornyai és tamási járások­ban a legkisebb munkabért megállapító bizottságok a minimális napszámbért megállapítsák. Időszaki munkások szer­ződtetésénél némi nehézséget okozott a közeli földreform megvalósulásáról elter­jedt alaptalan híresztelések.” A felügyelőség jelentéséből az is kide­rül, hogy munkásbandák (értsd: brigád) a szerződésben kikötött bérekért nem álltak munkába, magasabbat követeltek, így például a részes aratók a 11. helyet a 8. részt követelték, csak ennyiért álltak munkába. (A munkaerőhiány mellett a bérek emelkedésében jelentős szerepet játszott a kezdetben lassú, majd a fel­gyorsult infláció is.) Növekvő élelmiszerhiány A fegyvergyakorlatokat hamar felvál­totta a háború. Bevezették a kényszer­gazdálkodást - s megjelent hosszabb idő után ismét az élelmiszerhiány. A pak­si járás főszolgabírója már 1941. július 29-én kijelentette: „A közellátás a főleg ipari lakosságú és a napszámból élő mezőgazdasági mun­kások által lakott helyeken: Paks, Duna- kömlőd, Kajdacs és Nagydorog közsé­gekben okozott nehézségeket. Pakson különösen nagy volt a liszthiány, és a la­kosság elkeseredése tumultuózus jele­netekben is megnyilvánult. A megjelent rendeletek és törvények beváltak, csupán a gabonarendelet vál­tott ki nagyobb elégedetlenséget, mert a lakosság megítélése szerint az erős munkát végző és naponta csupán egy­szeri főtt ételen, főleg azonban a kenyé­ren élő mezőgazdasági munkásoknak a 200 kgr búza fejadag elégtelen.” Kényszerítő eszközök - visszaeső termelés A háború mind több áldozatot követelt a lakosságtól. A hátországban folyama­tosan romlottak a gazdálkodás feltételei. A gyönki főszolgabíró 1942. július 14-én kelt jelentésében erről a következőket ol­vashatjuk: „... megszűkült az állattartási lehetőség a kenyér- és takarmánygabona nagy­mérvű közellátási igénybevétele folytán, ami miatt még a korpa sem kerül vissza arról a terményről, amit legnagyobb­részt egészben fel szoktak takarmányoz- ni. A kisgazdaközösségek a gabonaren- deleteket a lehetőség szerint éppen élőállat-állománya érdekében igyekszik kijátszani és tette ezt lehetőleg a múltban (is). A mindig szigorúbb és alaposabb el­lenőrzés az állattartást nagyon nehézzé teszi. A mai tejhozam a rendes tejhozam­nak 20 százaléka. | A lakosság a közellátási érdekekkel szemben kevés kivétellel önös érdekeket követ, ha lehet készleteket halmoz éle­lemből és megszorult embertársán, ke­vés kivétellel csak kányszerítő eszközök alkalmazásával segít. A legmagasabb árakat szinte lehetetlen betartani és el­lenőrizni, mert panasz a vevő részéről is ritkán merül fel, de ha fel is merül, névte­lenül történik.” A háborús körülmények között köz­ponti bérszabályozást rendeltek el. Az így megállapított béreket azonban betar­tani nem lehetett. A közigazgatás embe­rei ezt nagyon jól tudták, és jelentették is. A gyönki főszolgabíró fent idézett jelenté­sében például erről igy írt: „Itt megemlítendő, hogy a mezőgazda- sági munkabérek megállapítása az ara­tási és cséplési időre különösen, de álta­lában túl alacsonyan történt, s ezért sen­ki sem tartja be és a munkásság a nagy drágaság mellett nem is tudja betartani. De kevés panasz merül (fel), illetve hall­ható a munkaadók részéről is, pedig köz­tudomású dolog, hogy a bér megállapítá­sánál nagyobbak teljesíttetnek.” Idegen munkások Tolnában A gyönki főszolgabíróval csaknem egyidejűleg, 1942. július 23-án jelentett a közigazgatási bizottsághoz a tamási fő­szolgabíró is. Jelentésében nagy teret biztosított az idegen munkások foglal­koztatásának. Idézzük: „A járás területén a községi elöljárósá­gok a munkaerőhiány csökkentésére a megszűnt szabadkai és a még működő sárvári szerb telepes internáló táborok­ból túlnyomórészt földműves foglalkozá­sú u.n. dobrovolyácokat kértek és kap­tak. Ilyenek vannak Felsőnyéken, Re- gölyben, Nagyszokolyon, Tamásiban, Magyarkeszin és Kányán. Ezek az egyének rendőri felügyelet alatt állanak, úgy az elöljáróságok, mint a csendőrőrsök magatartásukat állandóan figyelemmel kísérik. A renitensek közül néhányat visszaküldték a táborba, azon­ban az újabb rendelkezések szerint csak akkor lehet őket visszaküldeni, ha inter­nálásukra ok van. Állapolgárságuk ren­dezve nincs még, ezek azok a szerbek, akik 1918 után Bács-Bodrog vármegyé­ben és Baranya vármegyében betelepít­tettek, s lakóházzal, s 10-20 k.hold föld­del láttattak el a magyar lakosság sorait ritkítandó. Ezeket a telepeseket a szerb megszállt területek visszafoglalása után internáló táborokba helyezték el. Általá­ban magatartásukkal kapcsolatban ed­dig súlyosabb kifogás nem merült fel, legtöbbjük igyekszik beleélni magát az új környezetbe, magatartásuk állandó fi­gyelemmel van kísérve. Közülük szökés eddig egy esetben volt, de ezt is a zentai rendőrség elfogta.” Dombóvár bombázása 1944. június 30-án 1944. nyarán Tolna megye területe is a bombázott zónába került. Ezek közül is talán a legjelentősebb a fontos vasúti csomópont, Dombóvár bombázása volt. A járás főszolgabírója által 1944. július 29-én a közigazgatási bizottsághoz kül­dött jelentésében olvashatunk a részle­tekről is. Idézzük: „Dombóvár és Újdombóvár községet 1944. június 30. napján légitámadás érte, kb. 180 nagyobb méretű bomba esett, melyek tetemes károkat okoztak, négy lakóház teljesen tönkrement, sok súlyo­san megrongálódott. A kárfelvételek fo­lyamatban vannak, s ha a bejelentések beérkeznek, úgy a 1200/1943 (M. E. és 2480) 1944. M. E. sz. r. alapján a bizottsá­gi tárgyalást nyomban megtartom. A bombatámadás során 12 egyén vesztette életét, a gyászszertartáson Dombóváron és Újdombóváron a MÁV üzletigazgató és a hatóságok képviselői is megjelentek. A lakásigénybevételi lehetőséget a ki­bombázott személyeken kívül ki kellene terjeszteni minden községre, mert adott esetekben megoldhatatlan feladatok elé kerülnek a hatóságok, különösen a sok- gyermekes, mezőgazdasági, falusi mun­káscsaládokkal kapcsolatban. A lakos­ság általában megértéssel és megnyug­vással viseli a háborús helyzet okozta nehézségeket.” A gyönki főszolgabíró is jelentett bom­bázást. Nagyszékelyre dobtak bombát. A hét bomba azonban nem okozott kárt, mert valamennyi a mezőre hullott és ott rob­bant fel. A főszolgabíró azt is jelentette, hogy a gyönki járás a budapesti IX. kerületének felvevő területe lett, s már nagyobb szá­mú budapesti menekült tartózkodik a já­rás községeiben. A budapesti kibombá- zottakról van szó, akiknek túlnyomó többsége a megváltozott életkörülmé­nyeket igyekszik elfogadni, és alkalmaz­kodni az új viszonyokhoz. Egy-egy konf­liktus főleg a német ajkú községekben fordult elő. Ezeknek döntően a nyelvi ne­hézség volt az oka. Az ide érkezők több­sége nem értette a német nyelvet, az itt élők közül pedig sokan csak a németet beszélték. K. BALOG JÁNOS vég#; V,; beszélgetés dr. Kékes-Szabó András és Szeri Árpád a kutatómunkáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom