Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
10 népújság 1987. december 5. Túl a nyelvművelésen „Ha valamely nemzetre érvényes, hogy »nyelvében él a nemzet«, akkor az ránk, magyarokra mindenképpen az. Nyelvünknek is köszönhető, hogy 1100 év után is él, virágzik nemzetünk. Óvjuk nyelvünket, s tanítsuk a szép, tiszta beszédre a fiatalokat is. Ezt segítse a család, az iskola, a hírközlés, az irodalom és a művészet”. Nem valami nyelvészeti tanácskozáson hangzott el a fönti beszédrészlet, hanem a párt XIII. kongresszusának beszámolójában. Gondolom a nyelvészek nagy örömére. A Hazafias Népfront beszéd- és magatartáskultúrával foglalkozó munkacsoportjának örömére pedig egészen biztosan. Egyik számvetésüket egyenesen vele kezdték: a nyelv, a nyelvművelés, íme, a politikának is fontos. A kultúra része, a kultúra pedig áthatja az egész emberi életet. Van például munkakultúra, az pedig egyáltalán nem mellékes a termelésben, s itt már igazán a sűrűjében vagyunk. A népfront munkabizottsága is a kultúra szót viseli nevében: „beszéd-és magatartáskultúrával foglalkozó munkacsoport”-nak hívja magát, s ezzel jóval túllép a jó öreg nyelvművelés, s a nyelvészet bármennyire is fontos, de mégiscsak kimért, szűk területén. Ezzel ugyanis - ha jól értem -, azt akarják érzékeltetni, hogy először is: a nyelvnél több a beszéd, mert az már érintkezési eszköz, mégpedig szemtől szemben; másodszor: hogy ha a hangos nyelv, a beszéd érintkezési eszköz, akkor a viselkedésé, a magatartásé, az erkölcsé is; harmadszor pedig, hogy a magatartás a kulturáltság függvénye, egy-egy emberben pedig a különböző kulturáltság erősen összefügg egymással, sőt feltételezhető, hogy kölcsönösen, szorosan határozzák meg egymást. Ezért tetszik nekem a munkabizottság neve. S ezért tetszik egyre kevésbé az az ezoterikus, laboratóriumi nyelvőrködés, amely a részletekben vész el: kukorica vagy tengeri, hangsúlyos vagy hangsúlytalan ejtés mellékhangsúllyal. Tudom, hogy ez mind-mind jó tudnivaló, magamat is sért a szó végét fölkapó hangsúly, ám amikor már évek óta úgy tetszik, hogy csak ez a fontos, akkor valóban egyre kevésbé tetszik a mostani nyelvművelés, amely ráadásul még túl udvarias, túl nyájas- kodó is. Egyelőre nem tudom a receptet, csak annyit: nem a nyelvet mint különálló világot kellene művelni, hanem az író, a beszélő embert. Szóval a nyelvet nemcsak a nyelvészet tárgyának tekinteném. Fehér László Bayer Béla: Rovások a kapufélfán Hommage á Apáczai Cs. J. Igen, azok a rozsdaszítta őszök Dombóvárott, akárha Kolozsvárt. A bugyraiból buggyanó idő. Emlékek honfoglalása, képzetünk Lumiére-kockáin. A Bagolyvárban lelkek lépte, miképpen Házsongárdnak kopjafái közt. Ave, magister Apáczai! S im, az Alma Mater homlokáig neved. A rend leánymosolyba mártózik, egymásba lobban a tekintet. Holland tulipán, vértűzű magyar rózsa, hazává táguló, abrosznyi Európa. S az örök arc, minden maszkok mögött a diáké, az enyém, a tiéd is, akár a mozdulat hitele, s a pillanat, immár teljes életté válva. Mi emberré zabolázhat, fontos csak az lehet. Koppanó kőhöz, félkaréj kenyér. S mert szellemünk összeér: a hit. Vagyunk vendég és vándor egyidőben. Anyanyelven szól a tedeum. Feliks Derecki: Terülj, terülj, asztalkám! Az asztalka gazdája rögtönzött bemutatót tartott.- Figyelem! Az asztalka most teljesen üres! A kezembe veszem ezt a talizmánt, és elmondom a varázsigét! Terülj, terülj, asztalkám! A csodálat és az értetlenség hangja tört elő a nézők soraiból. Csak úgy roskadozott az asztal a finomabbnál finomabb falatoktól! Volt azon kolbász, sonka, szalámi, és mindenkinek csur- gott a nyála.- Ehető? - kérdezte valaki gyanakodva.- Tessék, ide lehet jönni, és meg lehet kóstolni! Nem kellett kétszer mondani! Megrohantuk az asztalt, kishíja, hogy fel nem borult. Mindenki felkapott valamit, ami a keze ügyébe esett, és élvezettel belevájtuk a fogunkat az omlós húsba. Derekasan csámcsogtunk, nyeldekeltünk és böfögtünk.- A háború előtt ettem utoljára ilyen finom kolbászt! - sóhajtotta egy nvjgdíjas, és újból vett magának. Egy szerr.pillanatás alatt tisztára pucoltuk az asztalt.- Bárki meg tudja csinálni ezt a mutatványt? - érdeklődtem.- Természetesen! - bólogatott az asztalka gazdája. - Mindenki, akinek odaadom a talizmánt, és elmondja a varázsigét. Elsőként ez a telhetetlen nyugdíjas tett próbát. Fogta a talizmánt, megszorította, és reszkető hangon elmondta a varázsigét. Ki hitte volna? Egy szemvillanás alatt tele lett az asztal mindenféle égi-földi jóval! Középen pedig egy jókora lazac díszelgett ezüsttálcán.- Én is! Én is! - kiabáltuk teli torokból. Sorban megkaptuk a talizmánt, elmormoltuk a varázsigét, és nem maradt el az eredmény. Csak egyvalaki, ott, a leghátsó sorban nem tett kísérletet. Olyan ismerős az arca, azt hiszem, már láttam valahol, de most képtelen vagyok rájönni, hol. Véget ért a kóstoló.- Miért akarja eladni? - kérdeztem értetlenül.- Nyugaton fogom leélni a hátralévő éveimet, a családomnál. Ott pedig olyan bőséges az ellátás, hogy nem lesz rá szükségem. Amikor közölte az árát, a csalódottság moraja zúgott végig a termen. Igaz, ami igaz, minden pénzt megért volna! Micsoda pech, hogy senkinek sincs ennyi pénze! És ekkor váratlanul felpattant a leghátsó sorban ülő férfi, aki annyira fölkeltette az érdeklődésemet, és így szólt:- Én megveszem. Előtte azonban szeretném kipróbálni. Odalépett az asztalhoz, átvette a talizmánt, és elmondta a varázsigét. És csodák csodája! Nem termett az asztalon még két szem töpörtyű sem!- Tegye át a talizmánt a másik kezébe! - javasolta az asztalka gazdája. Lélegzetünket visszafojtva várakoztunk. És most sem történt semmi, az égvilágon semmi!- Nem értem - kezdett nyugtalankodni az asztalka gazdája. - Még sohasem fordult elő ilyesmi. Idáig még mindenkinek köny- nyűszerrel sikerült. A pórul járt vásárló lemondóan legyintett. Visszaült a helyére, és még alaposabban szemügyre vettem. Hirtelen a homlokomra csaptam! Hát persze! Ö az a neves közgazdász, aki hosszú évek óta azon fáradozik, hogy talpra állítsa a népgazdaságot! Lengyelből fordította: ADAMECZ KÁLMÁN Marian Chikel: A szépséges alvó leány Óvatosan kinyitottam az ajót és bementem. Odabent meglepő csönd uralkodott. Úgy tűnt, hogy itt minden mélységes álomba dermedt. Körülnéztem, és már fel akartam kiáltani: „Van itt valaki?” - amikor észrevettem egy feltűnően szép lányt, aki lehunyt szemmel, kecses pózban állt mozdulatlanul. Hosszú szőke haja gömbölyű vállára omlott. Bátortalanul közelebb mentem, és megálltam. Közelről még gyönyörűbb volt. Megbabonázott a hosszú fekete szempillája, a kicsiny, pisze orrocskája, meg az elbűvölő, puha ajka... Hallgattam az ütemes lélegzését, és eszembe jutott a szépséges alvó leányról szóló mese. És legott királyfinak képzeltem magam, roppant vágy fogott el, hogy megszabadítsam a varázslattól a hercegkisasz- szonyt. Odahajoltam, és reszkető ajkammal hozzáértem a finom, rózsaszínű szájához. A hosszú szempilla megrebbent, a leány megmozdult, csodálkozó pillantást vetett rám, az ezután ezt kérdezte:- Mit óhajt?- Kérek egy kiló cukrot, két zsúr- kenyeret és egy csomag margarint - rebegtem. Fordította: GELLERT GYÖRGY Simái Mihály: Misztérium Hattyú a hold fölszáll a tóból szerelmes lánnyá változik hogy holdsugárból hattyútollból hálóvá szője vágyait Véredben érzed hull a háló feszül szorít és fojtogat szerelmed kérdez a halálról- s te szerelemről faggatod a holtakat Mözsi Bartók Béla Női Kar Másfél évtizede együtt dalolnak Az ünneplők egyben ünnepeltek Ünnepre gyülekeztek Mözsön az Új Élet Termelőszövetkezet székházában. Zeneszeretők, barátok, ismerősök, hozzátartozók, vendégkórusok képviselői foglaltak helyet a teremben, hogy részt vegyenek a fennállásának 15. évfordulójára emlékező mözsi Bartók Béla Női Kar jubileumi rendezvényén. Szilák Mihály, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte a kórust. Beszédében méltatta az együttes másfél évtizedes tevékenységét, a község életében betöltött pótolhatatlan szerepét, majd átadta a településfejlesztésben elért eredményeikért az emlékplakettet. Ezt követően Himmel Józsefné kórustag emlékezett az elmúlt 15 évben történtekre. Elmondta, hogy Mözsön hagyományai voltak és vannak az együtténeklésnek. Ferencz József, Farkas István és Fertőszögi Béláné karnagyok sokat tettek azért, hogy 1972 novemberében - a korábbi sikerek hatására - 20 lelkes asszony és lány kezdeményezése nyomán Schmidt Józsefné vezetésével újjáalakuljon a mözsi kórus. Az énekkar célja megalakulásakor a falugyűlések és más társadalmi ünnepek színesebbé, hangulatosabbá tétele volt. Ez a cél - az azóta megfogalmazott újabbak mellett - még ma is él. A női kar fejlődése töretlen volt. Jelenleg arany minősítéssel rendelkeznek. A helyi és megyei rendezvények mellett rendszeres résztvevői az országos szövetkezeti dalostalálkozóknak, a Vándor Sándor énekkari szemlének. Ezeken a fesztiválokon a mözsi énekkar mindig üde színfoltot, egyedülálló hangzásvilágot képvisel. Színvonalas teljesítményüket számos művészeti különdíjjal jutalmazták. Megkapták a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést és a kórus tagjaiból alakult kamarakórus a Béke-dijat. A nagyszerű emberi közösséget alkotó együttes repertoárja igen széles körű. Korábban főként népdalokat, népdalfeldolgozásokat énekeltek, majd belekóstoltak a romantikus szerzők műveibe, ma pedig már sikerrel vállalkoznak mai magyar szerzők darabjainak eléneklésére is. A női kar nevéhez fűződik három magyarországi ősbemutató. Az együttest megalakulása óta a fáradhatatlanul lelkes Shmidt Józsefné vezeti. Munkáját 1975 óta Thész László, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója segíti, aki ellátja a zongorakisérö feladatát is. Mindkettőjük áldozatos munkája, magas színvonalú zenei ismeretei a biztosítéka a kórus további töretlen fejlődésének. A visszaemlékezést nagysikerű koncert követte. A mözsi Bartók Béla Női Kar műsorát az elmúlt 15 év legkiemelkedőbb számaiból állította össze, mintegy keresztmetszetét adva másfél évtized zenei törekvéseinek. Zongorán ez alkalommal Hartmann Józsefné és Lányi Péter kísért. A hangversenyen fellépett a körmendi művelődési ház vegyes kara Sábáimé Tóth Ildikó vezetésével és a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórus Sinka Márta irányításával. A jubileumi ünnepség alkalmával meleg szeretettel köszöntötte a mözsi kórust Fertőszögi Béláné, a KÓTA megyei titkára, aki kiemelte, hogy Bartók és Kodály gondolatai Mözsön valóra váltak, majd átadta a szervezet díszoklevelét. Horváth József, az SZMT vezető tikára ugyancsak köszöntötte az együttest, méltatta munkájukat és átnyújtotta a szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége által adományozott oklevelet és jutalmat. Ajándékkal, jutalommal gratuláltak a Bartók Béla Női Karnak a fenntartó szervek képviselői, a megyében működő testvérkórusok pedig szalagot kötöttek az együttes zászlójára. Ajubileumi ünnepség baráti beszélgetéssel zárult. LEMLE ZOLTÁN Szilák Mihály a „Községért” emlékérmet nyújt át
