Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. december 5. tsíÉPÜJSÁG 11 Nemzeti múltunk megbecsülése Szinte egymással versenyeztek a megyék és a városok a felkészülésben. Hívták a vendégeket, hogy megmutassák: mit tettek helyi erőből és országos segítséggel a műemlékek védelméért és helyreállításuk terén. Összegyűjteni is érdemes az ország különböző tájain készült meghívókat - noha egyik sem kiállításával hivalkodik, tekintettel az enyhén szólva szerény anyagi lehetőségekre mert együttesen korunk történetének egy fejezetét alkotják. A sok szomorú, csüggesztő híradás mellé némi optimizmust sugároznak. Pedig nem is újdonságokról van szó. Éppen ellenkezőleg: nemzeti múltunk megbecsüléséről, amit az Országos Műemléki Felügyelőség Vár-beli székházában rendezett kiállítás jelszava fejez ki leghívebben: „Három évtized - tíz évszázadért”. Hivatalosan múzeumi és műemléki hónap volt 1987 októbere, ezúttal azonban „műemlékibb” lett a rendezvénysorozat. Talán azért, mert hamincéves a műemléki felügyelőség. Erről mégis kevesebb szó esett a hónap során - mint a jelszó második feléről: a magyar történelem évszázadainak épített tanúiról, a műemlékek múltjáról és jövőjéről. Négynapos tudományos ülésszakkal kezdődött a hónap. Egyik előadó Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára volt, aki hangsúlyozta: a műemlékvédelem az egészséges nemzeti tudat formálója, s ez a nemzeti tudat magunkért van, de nem mások ellen. Vita is bontakozott ki a tudományos ülésszakon. Az egyik előadó passzív tevékenységnek nevezte a műemlékek védelmét, a többiek tisztázták a fogalmakat: ha nem is új épületeket alkotnak a műemlékvédők, de a történelmi emlékek helyreállítása és a mai élet szolgálatába állítása - nagyon is aktív cselekedet. S hogy ez így van, azt sok minden bizonyította. Csupán néhány példa: Pácin községben helyreállítva megnyílt a volt Má- gochy-kastély, otthont adva a Bodrogközi Múzeumnak. A Tolna megyei Grábócon ugyancsak ünnepélyes külsőségek között adták át rendeltetésének a görögkeleti szerb kolostor-templomot, amelynek falait már korábban rendbehozták, most az iko- nosztáz restaurálása fejeződött be - a céltámogatásként kapott összeg keretein és a tervezett határidőn belül. Mátraszőlős községben a maga idején hazánkban páratlan, a kor nyugati divatját követő, 1669-ben készült oltárt restauráltak a katolikus templomban. Az oltár újraszentelését a váci püspök végezte. Egy nappal később adták át új rendeltetésének Gyöngyöshalász községben a volt Haniss-kúriát, amelyet - a műemléki felügyelőség támogatásával - a helyi termelőszövetkezet állított helyre. Tiszacsécsén a református templom helyreállítása fejeződött be október végére. S az egyik legszebb és legnagyobb munka: a majki remete- cellalakások elkészítése. A17 egykori remetelakás közül 15 teljesen elkészült, az oroszlányi vállalatok hét végi pihenőként, vendégházként fogják azokat használni, a további kettő közül pedig az egyikben múzeum lesz. Korántsem véletlen, hogy az elkészült és újrahasznosított épületek nagy többsége korábban egyházi célokat szolgált (s ahol volt rá igény, mint például Grábócon, Mátraszőllösön és másutt, ezután is vallásos szertartások folynak falai között), hiszen régmúlt századokban ezek épültek a legtartósabb anyagokból s a legutóbbi időkig rendeltetésüknek megfelelően használták az épületeket. De sok olyan is van az országban, amely immár évtizedek óta gazdátlan: zsinagógák, ahonnan a hívőket deportálták, evangélikus templomok ott, ahonnan a németajkú lakosság többségét kitelepítették. S ezeken kívül is akadnak itt-ott templomok, amelyek körül elnéptelenedett az egyházközség. Ezek megmentése és helyreállítása is sürgető feladat. A hangsúly itt az is szócskán van. Mert olyan műemlékek sorsa is megoldatlan, mint a híres jáki templom, vagy Fót község katolikus temploma, amelyet a Károlyi grófok megrendelésére Ybl Miklós alkotott. Sorra kell keríteni sok köztéri szobrot, továbbá egész sor várat. Az utóbbiak közül jelenleg csak a hollókői és a cseszneki rendbehozatala szerepel a programban, de folyik már a munka az ozorai várkastély, a sárospataki, egri várakon - hogy csak a történelemből talán legismertebbeket említsük. Mindezt úgy - s ebből a magyar műemlékvédők jottányit sem engednek -, hogy teljesüljön a hármas követelmény: hitelesség, didaktikus értelmezhetőség és egységes megjelenés.- Ehhez a munkához csak alázattal lehet nyúlni - mondja dr. Fejérdy Tamás, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgató- helyettese -, ne a felújító keze nyomát mutassa a helyreállított műemlék, hanem az eredetit. Ilyen gondolatok (és tevékenység) jegyében telt el az idén nemcsak október, hanem, az egész ősz. Elkezdődött augusztus végén Pécsett a XIV. országos műemléki konferenciával, amelynek alkalmából Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter a műemlékvédelem „veteránját”, Kisléghi Nagy Istvánt és Lipták Irént, a budapesti műemlék-helyreállítások volt vezetőjét egész életművéért, Kistelegdi Istvánt Pécs belvárosának rehabilitálásáért, és Orosz Józsefet, az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltségének vezetőjét az Északnyugat-Dunántúlon végzett műemlékvédő munkájáért kitüntette a Magyar Műemlékvédelemért plakettel. Úgy folytatódott, hogy - bár ez lehetett véletlen egybeesés - népes magyar küldöttség képviselte hazánkat a Műemlékvédelem Nemzetközi Szervezetének Vili. közgyűlésén Washingtonban. Azután következtek a hazai rendezvények, avatások és átadások, amelyeknek hosszú sora nem ért véget október elmúltával. Ha némelyik kevesebb ünnepélyességgel, alkalomhoz kötöttség nélkül is zajlik - a műemlékvédelemnek mindegyik emlékezetes eseménye. Mind több helyi erő kapcsolódik be, aktívan működnek a megyei műemléki albizottságok, anyagilag hozzájárulnak vállalatok, szövetkezetek (nem egészen önzetlenül, ahol és amikor szükségük van vagy legalábbis hasznosítani tudnak helyreállított műemléképületeket, kastélyokat), az Országos Műemléki Felügyelőség is végez olyan munkákat, amelyekből bevétele van, s ezt újabb műemlékvédő tevékenységre tudja fordítani. Egyszóval: a műemlékvédelem mindennapi munkává, költséges, de népszerű feladattá vált. Csak remélni lehet, hogy így lesz ezután is, a várhatóan a mostaninál is nehezebb, pénzhiányosabb években. Ha túl is vagyunk a felügyelőség harminc évén - a tíz évszázad változatlanul kötelez... VÁRKONYI ENDRE Takács Imre: Vurstlifejlesztési javaslatok o A körhintát alá keli ásni, a helyére dodzsem pályát kell építeni. Ott .nem keverednek össze a székláncok, könnyebb a kiütés is. A gumiöv védi a bennülöket, s szintén a kiütötteket is. © A „POKOL” kapuit be kell zárni, a helyére tisztítóhelyet kell építeni azok számára, akik a poklot építették. © A hullámvasút maradhat, a megtaszajtani való kecskét pedig háborús bűnösök és tömeggyilkosok figurájával kell kicserélni. o Az „ELVARÁZSOLT KASTÉLY” legyen még elvarázslóbb, hiszen a nép már felnőttebb, mint az igazgató, ezért vészes megtévesztésről nem lehet szó, csak szórakozásról és kacagásról. Katona Judit: Gyász Az ősz rozsdás tarlói újra égnek, lombok sárga tallérja gurul s kik szépek voltak, istenem, de szépek, mind meghalnak, még be sem alkonyul. És egek előtt ott marad az antik kopott fotel némán, üresen. Belőle halk nesz, sóhajtás se hallik, finom por ül a tört szemüvegen, a könyv csukott, a járóbot letéve, hű, régi illat leng a tárgyakon. Halott fákat gallyaz a balta éle, megkésve sem jön gyerek vagy rokon s most egek előtt ottmarad a bársony, öreg fotel még egy ideig: tán olcsó lomként elkel semmi áron, vagy könnyű testét utcára teszik. Berény Róbert gyűjteményes kiállítása A szekszárdi Művészetek Házának mostani kiállítása Berény Róbert életművét mutatja be, jó válogatásban, nyolc múzeum anyagából. Hatvannégy mű, minden korszakából, s ha néhány fontos alkotás hiányzik is, megnyugtatóan érzékelteti ennek a jeles művésznek útját, eredményeit. A franciákból, mindenek előtt Cézanne-ból indult ki, az impresszionistákkal szemben a szerkezetre fektetve a súlyt, majd Matisse csillaga után indult, s ez vezette a Nyolcak körébe is, aminek egyik alapítója volt. Ennek a korszaknak legjelentősebb alkotása az 1913-as Bartók-portré, ami Amerikába került, s jelenleg is ott van. Genthon István azt írja róla, hogy sikerültén ábrázolta a Bartókból sugárzó intelligenciát és dé- monikus erőt, azt is megállapítva, hogy a francia hatás helyébe akkor már a német ex- presszionizmus ösztönzése lépett. A nyugtalan, mindig új utakat kereső művész a Tanácsköztársaság idején jut fontos szerephez, ekkori munkásságának emlékét egy kitűnő plakát őrzi, de utána meghurcolják, emigrálnia kell, s valósággal összeomlik, sokáig ecsetet sem vesz kezébe. A 30-as évek hozzák meg új korszakát, ami a posztnagybányaiakhoz fűzi, s számos lírától fűtött tájképet fest. A szekszárdi kiállítás a korai, még Cézanne csillagzata alatt készült képektől kezdve végigkíséri az életművet, az igazi meglepetést azonban elsősorban Berény grafikái jelentik. Sokat és szívesen rajzolt, szinte önfeledten adta át magát a vonal szépségének, s rajzai nem melléktermékei, hanem egyenrangú részei művészetének. 1953-ban halt meg, főiskolai tanárként, s hajdani tanítványai, köztük Bazsonyi Arany, úgy emlegetik, sokat tanultak tőle, elsősorban azzal, hogy tanítványoknak s nem követőknek tekintette őket. A század egyik jellegzetes mestere, de a halála óta eltelt több mint három évtizedben egyre kevesebb szó esett róla. Szekszárdi kiállításának jelentőségét az is növeli, hogy az életmű keresztmetszetével újra felhívja a figyelmet Berény Róbert művészetére, annak értékeire. cs. Fotó: Gottvald Károly Önarckép Jéghordás Csendélet
