Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

1987. december 29. 2 NÉPÚJSÁG A kibontakozás nemzetközi feltételeinek javításáért írta: Kovács László külügyminiszter-helyettes _ , , , „ 1987-es esztendő minden bizonnyal a gazdasági­A most veget erő társadalmi kibontakozás meghirdetésének éveként marad emlékezetes dátuma szocialista történelmünknek. A párt Központi Bizottságá­nak júliusi határozata, a kormánynak az Országgyűlés szeptemberi ülésszakán elfo­gadott stabilizációs munkaprogramja, majd decemberben a kormányzati munka szervezeti és személyi feltételeiben végrehajtott változtatások pontosan kijelölték a kö­vetkező évek legfontosabb céljait és az elérésükhöz vezető utat. Az elhatározások sikeres végrehajtásának legfontosabb feltételét saját anyagi és szellemi erőforrásaink lehető leghatékonyabb kiaknázása jelenti. Ám korunk egyik alapvető realitása, az országok különböző mértékű, de mindenképpen számottevő függése a nemzetközi környezettől, Magyarország esetében sem hagyható figyelmen kívül. Sőt: országunkat méretei, földrajzi, természeti, gazdasági adottságai és széles körű kapcsolatrendszere folytán az átlagosnál is érzékenyebben érintik a nemzetközi feltételek változásai. Kitűzött céljaink megvalósítása szempontjából egyaránt nagy je­lentősége van az általános nemzetközi légkör, a kelet-nyugati viszony alakulásának, a többi szocialista ország fejlődésének és hazánk két-, illetve többoldalú kapcsolatai­nak, ezen belül is különösen annak, hogy miként változnak a nemzetközi gazdasági együttműködés feltételei. Az utóbbi tíz esztendőben - sajnálatos, de érthető módon - többnyire a kedvezőtlen minősítések jellemezték a nemzetközi helyzet alakulásának és várható kilátásainak ilyenkor, az év végén szokásos áttekintését. Erre az évre viszont beértek az 1985 óta érzékelhető - elsősorban az új szovjet gondolkodásmóddal összefüggő - pozitív fo­lyamatok. A decemberi washingtoni szovjet-amerikai csúcstalálkozó, s különösen a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták leszereléséről ott aláírt megállapodás áttörést jelentett a két vezető hatalom viszonyában, ami a kelet-nyugati kapcsolatok­ban is megteremtette egy alapvető fordulat lehetőségét. Reménykeltőek voltak a was­hingtoni megbeszélések a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadó fegyvereinek 50-50 százalékos csökkentése illetve az űrfegyverkezés megakadályo­zása tekintetében is. Ugyancsak biztatóan alakultak a szovjet-amerikai, illetve a több­oldalú tárgyalások a vegyi fegyverek megsemmisítéséről, valamint a Varsói Szerződés és a NATO európai hagyományos fegyvereinek és haderőinek jelentős csökkentését célzó, a helsinki folyamathoz kapcsolódó új tárgyalási fórum megteremtéséről. Tény, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 1986 ősze óta folyó bécsi utótalálkozója az eredeti elképzeléstől eltérően ez év végéig sem tudta érdemi megál­lapodásokkal befejezni munkáját. Ennek ellenére joggal állíthatjuk, hogy a helsinki fo­lyamat térnyerése az elmúlt 12 hónap során is töretlen volt, összességében az 1975- ös helsinki záróokmányban lefektetett elvek és ajánlások szellemében fejlődtek az eu­rópai országok, továbbá az Egyesült Államok és Kanada kapcsolatai. Gazdasági-társadalmi törekvéseink sikere nyilvánvalóan nagymértékben függ attól is, hogy azok fő vonalaikban mennyire esnek egybe legszorosabb szövetségeseink politikájával. A feltételek ebben a tekintetben is kedvezően alakultak. Az immár csak­nem húsz esztendeje meghirdetett és a korábbi években nemegyszer fenntartásokat, sőt bizalmatlanságot is kiváltó magyar reformfolyamat kiszélesítésére most kifejezet­ten ösztönzően hat a Szovjetunióban folyó átépítés, a mindinkább teret nyerő nyíltság és a mind több szocialista országban ugyancsak kibontakozó változás. A magyar külpolitika - a békés, biztonságos környezethez fűződő érdekeinknek megfelelően - tevékenyen járult hozzá a nemzetközi helyzet kedvező folyamatainak ki­bontakoztatásához. A nemzetközi fórumokon és a kétoldalú kapcsolatok keretében a katonai szembenállás csökkentése, a vitás kérdések politikai eszközökkel, tárgyalá­sok útján történő rendezése, a bizalom építése érdekében lépett fel, s részt vállalt a Varsói Szerződés Szervezete ez irányú közös kezdeményezéseinek kimunkálásá­ban és képviseletében. Aktívan dolgozott például a magyar diplomácia az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben a szocialista országok által javasolt átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elfo­gadtatása érdekében. A bécsi utótalálkozó munkájában részt vevő magyar diplomaták annak érdekében tevékenykedtek, hogy a helsinki záróokmány mindhárom „kosará­ban", az államok viszonyát érintő elvi illetve a katonai-biztonsági kérdésekben, a gaz­dasági együttműködés területén és a kulturális kapcsolatokban, valamint humanitá­rius ügyekben - beleértve a magyar szempontból különösen fontos és érzékeny kér­dést, a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását is - előremutató megállapodások szülessenek. Külpolitikai tevékenységünk a legközvetlenebb módon - a dolog természeténél fogva - nyilvánvalóan a két- és többoldalú kapcsolatok célirányos bővítésével segít­heti a stabilizáció és a kibontakozás ügyét. Akár a magas szintű találkozók számát, akár a tárgyalások megállapodásokban testet öltő közvetlen eredményét vagy közve­tett hatását nézzük, 1987-ben kiemelkedően sikeres évet zárt a magyar diplomácia. A legfontosabb találkozók puszta felsorolása is - Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárá­nak moszkvai, pekingi, stockholmi és brüsszeli látogatása, Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt főtitkárának budapesti tárgyalásai, Németh Károly- nak, az Elnöki Tanács elnökének latin-amerikai utazása, a spanyol uralkodó és a dán királynő, alamint a zambiai államelnök magyarországi látogatása, Lázár György kor­mányfő olaszországi és dán, valamint kínai partnere budapesti látogatása, majd Grósz Károly miniszterelnöknek a Szovjetunióban, Lengyelországban, az NSZK-ban és Gö­rögországban illetve a csehszlovák, az osztrák és a malaysiai kormányfővel Budapes­ten folytatott megbeszélései, a csaknem húsz miniszterelnök-helyettesi és külügymi­niszteri találkozó - jól tükrözi az aktivitás mértékét. Előrelépésről adhatunk azonban számot a kapcsolatok tartalmát tekintve is. Tovább erősödött a szocialista országokkal sorrakerült magas szintű találkozók munkajellege, a problémák hasonlósága érezhetően megnövelte a kiútkeresést segítő tapasztalatcsere fontosságát. A tőkés országok vezető politikai és üzleti köreivel foly­tatott tárgyalások lehetőséget adtak a gazdaságunk korszerűsítésére irányuló elkép­zeléseink bemutatására, az ebből adódó együttműködési lehetőségek feltárására és a gazdasági együttműködés legkorszerűbb formáinak - így például a vegyes vállalatok létrehozásának - ösztönzésére. A találkozók egyúttal jól szolgálták a magyar áruk pia­ci feltételeinek javítását, a kereskedelmi forgalmat fékező akadályok lebontását is. A kölcsönös érdekeknek megfelelően bővültek tovább Magyarország és a fejlődő or­szágok kapcsolatai is. A nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer realitásai közé tartozik az integrációs tömörülések léte. Magyarország - a KGST tagjaként - ez évben is jelentős erőfeszíté­seket tett a szocialista gazdasági integráció hatékonyságának növelése, az együttmű­ködési mechanizmus és a szabályozórendszer ehhez nélkülözhetetlen korszerűsítése érdekében. A korábbi évek nem hivatalos érintkezései után ez év nyarától hivatalosan is megkezdődtek a tárgyalások Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség képviselői között egy olyan megállapodás kidolgozásáról, amely szándékaink szerint a jelenleg velünk szemben alkalmazott mennyiségi korlátozások és vámhátrányok lebontásával biztosítaná hazánk számára a diszkriminációmentes kereskedelmet az EGK 12 tagállamával. _ . , . . . ,, , soha nem lehet öncélú, mindig A diplomáciai t©V©K©nyS©CJ szorosan összefügg az ország belső helyzetével, a megoldásra váró feladatokkal. A magyar külpolitika idei mérlege ezt a kapcsolatot a korábbi éveknél is egyértelműbben jelzi. Külpolitikánk ez évi ered­ményeire és a nemzetközi helyzetben kibontakozó kedvező változásokra alapozva joggal várhatjuk, hogy nemzetközi aktivitásunk, kapcsolataink bővülése a nemzetközi feltételek javításával, az együttműködésben rejlő lehetőségek feltárásával és kiakná­zásával a jövőben is fontos szerepet játszik országunk társadalmi-gazdasági kibonta­kozásának előmozdításában. PANORÁMA MANILA - Hivatalosan bejelentették hétfőn Manilában, hogy vizsgálatot indí­tanak a Dona Paz komphajó és a Victor tartályhajó december 20-21-én történt összeütközése ügyében. A Dona Paz utasszállító, amelyen a szerencsetlenség pillanatában legalább 2200 főnyi utas és nagyszámú legénység tartózkodott - a jelek szerint időtlen időkig a tengerfené­ken marad. Jardiniano tengernagy, a Fü- löp-szigeteki tengerészeti erők főpa­rancsnoka hétfőn kijelentette, hogy a ha­jó 530 méteres mélységben fekszik és kiemelése túlságosan költséges és bo­nyolult vállalkozás lenne. Mivel a szeren­csétlenül járt hajókról csak 26 embert si­került kimenteni és mindössze 117 vízbe fúlt személy holttestét találták meg, a Do­na Paz katasztrófájának helyszíne a bé­keidők legnagyobb tengeri temetője lett. MOSZKVA - Franz Josef Strauss ba­jor miniszterelnök hétfőn Moszkvába ér­kezett. A Keresztényszociális Unió (CSU) elnökét a szovjet kormány állami külgaz­dasági bizottsága hívta meg. Strauss a szovjet politikai vezetés különböző szintű képviselőivel folytat majd tárgyalásokat, egyebek között a szovjet-nyugatnémet viszony egyes kérdéseiről. KAIRÓ - A közel-ikeleti helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt egy­mással hétfőn Kairóban Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Alois Mock. Az oszt­rák alkancellár és külügyminiszter szom­baton érkezett négynapos hivatalos láto­gatásra Egyiptomba. Mai kommentárunk Százhuszonöt kilométer a felhők felett Pontosan nyolc esztendővel azután, hogy a szovjet kormány igenlően vá­laszolt Babrak Karmai akkori afgán vezető segítségkérésére, a világsajtóban erő­södnek az afganisztáni háború végét jövendölő kombinációk. A térségből érkező legújabb hírek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy Igazi örömhírt várni még korai. Annak, hogy mi és miért történik ott, szinte iskolapéldája a Hoszt város körüli fejle­ménysorozat. Az új hét azzal a hírrel kezdődött, hogy a kabuli kormány kénytelen volt komoly csapatkontingenseket küldeni az ország dél-keleti, Pakisztánnal határos részére, elsősorban a negyvenezer lakosú Hoszt várost egy másik településsel, Gardezzel összekötő létfontosságú út felszabadítására. Afganisztán terepviszonyait, bizonyos értelemben a hadviselés jellegét is meg­határozza, hogy a földkerekség egyik legmagasabban fekvő országa. Az az út, amelyért Nadzsibullah elnök katonái most küzdenek, ugyancsak „a felhők felett” húzódik a két említett város között, százhuszonöt kilométer hosszúságban. Ennek a mostani kemény harcnak az előtörténete politikailag is rendkívül tanulságos, és so­kat elmond arról, miért olyan nehéz Afganisztánban véget vetni a vérontásnak. A kormány többször is javasolta a Hoszt körül harcoló „dusmanoknak” (ellen for­radalmároknak), hogy tárgyalások útján egyezzenek meg a Paktia tartomány (en­nek székhelye Gardez) ellátásához oly fontos útvonal használatáról. A Kabul által életbe léptetett húsznapos fegyverszünetet azonban a dusmanok - pakisztáni fegyverek, sőt, segédcsapatok segítségével - tevékenységük fokozására használ­ták fel, és létszámukat is jelentősen megnövelték. A központi hatalom ezek után egyszerűen nem tehetett mást, mintamit tett: intéz­kedéseket hozott a fontos út használhatóvá tételére, a térség megtisztítására. Azof- fenzíva - hangsúlyozta a külföldön lévő Nadzsibullah elnök távollétében egyik he­lyettese - csak akkor kezdődött meg, miután a másik fél minden békegesztusra fegyverropogtatással reagált. Et a „felhők felett vezető út” nagy politikai tanulsága: hogy a megegyezéshez e távoli országban sem elég csupán az egyik fél jóakarata. HARMAT ENDRE „Cicciolina-jelenség” Nagyon szórakoztató ez a parlamenti mun­ka - mondta egy interjúban Ilona Staller, a ma­gyar származású olasz pornósztár - vagy ahogy a világ ismeri: Cicciolina. Neve elé ma már kötelezően oda kell tenni az „onorevole" (tiszteletre méltó) megszólítást, amely az olasz képviselőház valamennyi tagjának kijár. A töb­bi képviselőt, a nyakkendős, fehér galléros honatyát és „honanyát” még mindig zavarba ejti egy kicsit új kolleganőjük jelenléte, pedig már fél év telt el azóta, hogy Cicciolinát húsz­ezer szavazattal beválasztották a törvényhozó testületbe. Ha a politológusok nem is, de az újságírók és műkedvelő politizálok azóta is lá­zasan próbálják megfejteni a „Cicciolina-je- lenséget”. A botrányhősként viselkedő Marco Panellá radikális pártvezér a fennálló intézményrend­szerrel szembeni „balos” színezetű provokái- cónak szánta ezt a jelölést, amely a végén ta­lán „túl jól” sikerült. Ami a Radikális Pártot illeti, az nem egyértelműen negatív szerepet tölt be az olasz polgári demokratikus rendszerben. Legalábbis a zűrzavaros pártközi csatározá­sok közepette joggal hívta fel a közvélemény figyelmét a valóban visszás politikai jelensé­gekre. A válás engedélyezésének a kivívásá­ban is jelentős szerepet játszottak a radikáli­sok. Politikai körökben nem a párt követelései, hanem a módszerei keltenek felháborodást. A radikálisok ugyanis egyáltalán nem sértik meg a „játékszabályokat”, hacsak azzal nem, hogy „túlságosan” is élnek velük, amolyan politikai „túlbuzgósági” sztrájkot folytatnak éjjel-nap­pal. Mintha arra játszanának, hogy bebizonyít­® Kétségbeesett, önfeledt ölelkezés volt ez. Az asszony most veszítette el vég­képp a férfit. Tudta már egy órával ezelőtt is, hogy ez a kapcsolat most már csak addig tart, míg a férfi a lakásában tartóz­kodik. Hiszen képtelen új életet kezdeni úgy, hogy minden korábbi köteléke meg­szűnik. Képtelen, mert annyira már nem erős. Egy új asszony csak rontana a helyzetén, elszakítani őt a megszokott környezettől elviselhetetlen teher lenne. Olyan nagy volt a sokk, ami érte, hogy ebből is éppen csak ki tud majd mászni. Ha pedig őt, az odaadó fiatal, csinos és még sikerre vágyó asszonyt választaná, akkor az új munkahely lesz a börtön szá­mára. Ezért is határozott Anna úgy, hogy kárpótolja magát, a hosszú évek óta tartó egyoldalú szerelemért.- Találkoztam ma a feleségeddel - mondja halkan a mellette szuszogó férfi­nak, akinek egész lényét betölti az öröm. Nem gondol ő semmire és senkire, egy­szerűen csak boldog, ami mostanában nem esett meg vele.- Sírt - mondja az asszony. - És vár vissza. ' sák: ezek a szabályok tetszés szerint kiforgat­hatok, és jaj annak, aki ezeket a „demok­ratikus” terepeket korlátozni akarja. S ehhez járul még a radikálisoknak az az általános vé­leményük, hogy a politikusok mind korruptak, a csalók és tolvajok gyülkezetét alkotják. Ami­kor Panelláék felkarolják a környezetvédelem ügyét, jelképesen a társadalmi és a politikai „környezet" tisztántartásáért szállnak síkra. Ebbe az „eszmei" keretbe látszólag jól beillik Cicciolina személye. A pornő „lep­keszárnyakon szálló, szűziesen fehér tündé­re” édesded csacskaságaival, a természet leplezetlen valóságának a fitogtatásával „őszintébb” mint azok, akik ugyanezt titkon csinálják, vagy akik más téren „obszcének", erkölcstelenek - hangzik a radikálisok érvelé­se. A cenzúrát ilyen alapon támadják, márpe­dig ez a cenzúra sokszor sújtotta Ilonát is, túl­zottan merész szlnapdi előadásai miatt. „Sze­xuális szabadság=általános emberi szabad­ság” - hangoztatja Ilona Staller a parlamenti székében is, hűen önmagához. Első felszóla­lásában a szexuális oktatás bevezetését java­solta az iskolákban, és „kis malackáimnak” szólította képviselőtársait. Ismert politikusokat roppant természetességgel titulált „huncut kis cicciolinónak”. Azt hinné az ember, hogy az olasz parlament soha nem fogja megemészte­ni ezt a számára „idegen testet”. Csakhogy Cicciolina rendkívül jól beilleszkedett új kö­zösségébe, a hadügyi bizottság tagjaként lel­kiismeretes, pontos munkát végez. Azért vá­lasztotta ezt a bizottságot, hogy itt is a szeret­kezés alternatíváját hirdethesse a háborúsko­A szavak elvesznek a szoba puha sö­tétségében.- A feleségeddel találkoztam - ismétli az asszony.- Muszáj erről most beszélnünk? - tér magához a férfi.- Most kell - válik határozottá Anna hangja.- De, én nem akarom elrontani a mai estét - mondja a férfi.- A mai estét nem most rontjuk el - vá­laszol az asszony.- Ez nekem, most akkor is felfoghatat­lan - emeli föl a fejét a férfi.- Értsd meg már végre, hogy... - mondja az asszony, de a mondatot nem tudja befejezni, mert olyan zokogás tör ki belőle, mint az életében még soha. Péter átfogja a vállát és erősen szorítja, Anna nehezen és csak nagy sokára nyugszik meg.- Ne haragudj! - sírja a férfi fülébe. - Azt hittem, hogy erősebb vagyok.- Mindketten azt hittük, hogy erőseb­bek vagyunk - állapítja meg rezignáltan a férfi. - És nem vagyunk azok. Hát akkor most felejtsünk el mindent és legyünk boldogok.- Szeretnék az lenni - mondja az asz- szony -, de tudom, hogy ez volt az első és dással szemben. Senki nem tagadhatja, hogy Cicciolina nem küzd teljes szivvel az általa képviselt „elvekért”. Maga kérte, hogy a parla­ment fossza meg öt mentelmi jogától, Így az el­lene indított bírósági eljáráson személyesen ütközhet meg a „prüdéria" és a cenzúra erői­vel. „Boldog vagyok: Cicciolino kollegáim megengedik, hogy az lehessek, aki lenni sze­retnék: a cenzúra ellen küzdő orleans-i szűz” - nyilatkozta. Bármilyen furcsa, valóságos szurkolótábora van Cicciolinának. Több mint hatezer levelet kapott már. Van, aki csak autogramot kér, de volt, aki a kezét is megkér­te, s a loretói szentélybe akarta vinni. Egy mé- lyes vallásos anya jó útra akarta öt téríteni: „Miért nem kezd új életet? Kérjen segítséget a madonnától”. Vannak, akik állást kérnek vagy lakáshelyzetük javításában várnak támoga­tást. Elsősorban azonban a társadalom indu­latokkal teli rétegei tekintenek Ilonára nagy re­ménnyel. Kárörvendően dörzsölték kezüket, amikor Ilona Staller átlépte a parlament kü­szöbét. Az egyik „rajongó” így köszöntötte: „Végtelen gyönyörűséget éreztem, amikor megtudtam, hogy megválasztották Önt. A poli­tikusaink által sok-sok éven át inzultált, nevet­ségessé tett, megrugdosott, megadóztatott és kirabolt olaszok a méltó bosszú fegyverét lát­ják Önben.” Elgondolkoztató, hogy az olasz intézmény- rendszer milyen hallatlan természetességgel olvasztotta magában Cicciolinát, mint minden más olyan jelenséget, amelynek köze van az olasz valósághoz. Márpedig Cicciolina - a ne­véhez fűződő gyűlölködésekkel, lelkesedé­sekkel és felháborodásokkal együtt - e való­ságnak szerves része lett. S a parlament sem­mit nem veszített tekintélyéből. Az egyetlen vesztes legfeljebb a Radikális Párt lehet: a róla kialakult képet Ilona Staller teljesen kisajátí­totta magának. QARZÓ FERENC (Róma) az utolsó éjszakánk. Azt akarom, hogy ezt te is erezd és tudd.- Tudom, csak nem hiszem, nem hihe- tem el, mert ez az egyetlen nap nekem mindennél többet ér.- Most úgy érzed - józanodik ki Anna. - Mert így akarsz érezni. Menekülsz ön­magad elől, mindenki elől.- És ha menekülök - mondja nem kis öngúnnyal Péter. - Csoda, hogy eddig nem menekültem, mert mi volt az én ed­digi életem? Önbecsapás.- Éppen ezért nem szabad most egy­mást is becsapnunk - válaszolja Anna.- Attól én még be vagyok csapva. Tu­dod mik vagyunk mi? - kérdezi Péter, tel­jesen kijózanodva.- Kik azok a mi? - csodálkozik Anna.- Az én korosztályom. Nem tudom, hogy képes leszek-e megmagyarázni neked, mert mégiscsak fiatalabb vagy nálam tizenöt évvel.- Próbáld meg - biztatja.- Olyanok vagyunk, mint a rántotthús.- Rántotthús?- Bennünket lisztbe mártottak, tojásba forgattak, beszórtak prézlivel, aztán kisü­töttek, most meg megesznek.- Ezt tényleg nem értem - mondja az asszony. - Legfeljebb sejtem, mit akarsz kifejezni. A ti negyven évetekről van szó, amit most el kellene felejtenetek.- Az a vicc, hogy senki sem akar ben­nünket erre kényszeríteni, ennél sokkal nehezebb: nekünk kellett belátnunk, hogy utópiát kergettünk. Mi mindig jót akartunk, de némely dologban a vá­gyainkat tettük meg valóságnak. Ez az, amit keményen ki kell mondani. Először Hazafi József Szembenéző (Mai történet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom