Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. december 23. Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) dent piaci pozíciói megtartása érdeké­ben, továbbra is csak kívülálló okokban keresi a hatékonyságromlás tényezőit, változatlanul csak a szabályozókban lát­ják a gondot. A megye mezőgazdaságáról szólva így folytatta:- A megye mezőgazdasága elsősor­ban a kedvezőtlen időjárás miatt nem ér­te el a tervezett célokat. Az elemi károkon kívül befolyásolta a termelést néhány olyan tényező, amelyek megoldása rész­ben központi intézkedést igényel. Ezt követően szólt arról, hogy romlott a mezőgazdaságban az anyagi-műszaki ellátás, nem volt elég alkatrész, rosszab­bodott a műtrágyaellátás, hiány mutatko­zott fehérjetakarmányból is. Majd a kö­vetkezőket mondta:- A mezőgazdaságban az indokoltnál lényegesen nagyobb a termelésben és az eredményességben a differenciáló­dás, ami nagyrészt - vezetési gondokra vezethető vissza. A beszámoló a foglalkoztatáspolitika helyzetéről szólva kiemelte, hogy a válla­latok elsősorban szakmunkásokat ke­resnek, és a pályakezdő fiatalok is nehe­zen találnak a képességüknek, egyéni elképzelésüknek megfelelő munkát. A munkahelyváltoztatások döntő többsé­gét eddig a dolgozók kezdeményezték. A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 8,3 százalékkal több, mint az elmúlt évben volt, elérte a 6550 forintot. 1987-ben tovább növekedett a lakás­igénylők száma és várhatóan a tervezett 1530 lakás helyett év végéig mintegy 1200 lakás készül el. Ezért fontos - álla­pította meg a testület -, hogy továbbra is gyorsuljon a lakásmobilitás és a köz­ponti támogatás csökkenése ellenére sem szabad lemondani az állami bérla­kásépítésről. Javult a gázellátás a megyében: tel­jes körű a propán-bután gázellátás és a tervezett 1500 háztartással szemben 1700-ba kapcsolták be a vezetékes föld­gázt. Növekedett a kiskereskedelmi értéke­sítés, - változatlan áron számolva 2,5 Petrovszki és Geraszimov sajtótájékoztatója Az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszaka egyértelműen sikeresnek minősíthető, a vita és az elfogadott határozatok alapján meg lehet állapítani, hogy mindinkább teret nyert az új politikai gondolkodás- mód - hangsúlyozta keddi moszkvai saj­tóértekezletén Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes, a szovjet ENSZ-küldöttség helyettes veze­tője. A sajtótájékoztatón részt vett Gen- nagyij Geraszimov, a szovjet külügymi­nisztérium információs főosztályának ve­zetője is. A szovjet diplomata utalt arra, hogy az átfogó biztonság kérdéseiben nem sike­rült ugyan közös nevezőt kialakítani az ülésszak során, mindazonáltal konkrét, regionális biztonsági kérdéseket illetően figyelemre méltó határozatok születtek, egyebek között a közép-amerikai hely­zet, az iraki-iráni konfliktus kapcsán. Petrovszkij emlékeztetett arra is, hogy jö­vő júniusra összehívták a világszervezet harmadik rendkívüli ülésszakát a lesze­relés kérdéseinek áttekintésére. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő keddi moszkvai tájékoztatóján bejelentette, hogy december 20-22. kö­zött - a szovjet kormány meghívására - különböző amerikai hatóságok és in­tézmények nyolc képviselője tett látoga­tást a Szovjetunióban: Gomel és Moszk­va térségében megtekinthették azokat az üres furgonokat, amelyeket korábban mozgatható lokátorállomásként használ­tak. Geraszimov emlékeztetett arra, hogy a Szarisagan térségében egy gyakorló­téren telepített három lokátorállomás kapcsán az amerikai fél annak a gyanú­jának adott hangot, hogy ezekkel az esz­közökkel megsértik az ABM-szerződést. Szovjet részről úgy döntöttek akkor, hogy - habár ezek az állomások nem áll­tak ellentétben a szerződéssel - a fél­reértések elkerülése végett leszerelik azokat: a lokátor-berendezéseket és az egyik furgont megsemmisítették, két üres furgont pedig népgazdasági célokra ad­tak át. százalékkal -, míg a vendéglátás forgal­ma részben a lakosság megváltozott igé­nyei, részben az állami és szövetkezeti vendéglátás lassú alkalmazkodása miatt tovább mérséklődött. Szép eredményeket ért el az idegen- forgalom: mintegy 45 ezer külföldi ven­dég kereste fel a megyét. A megyei pártbizottság, miután megvi­tatta a beszámolót meghatározta az 1988-as év gazdasági feladatait. A megye iparában a testület továbbra is fontos feladatnak tartja az atomerőmű hatékony, biztonságos üzemeltetését, a bővítéssel és a hozzá kapcsolódó inf­rastrukturális fejlesztésekkel összefüggő tervező, előkészítő munkát. Az ipar többi területén pedig a műszaki fejlesztésre, a termékszerkezet korszerűsítésére, az exportnövelésre és a termelőkapacitá­sok jobb kihasználására kell törekedni, nagyobb teret biztosítva a rugalmas szervezeti, belső elszámolási formáknak, így érhető el, hogy a megye ipara tovább­ra is az országos átlagot meghaladó ütemben fejlődjön. Kedden Hararében aláírták azt a megál­lapodást, amelynek értelmében egyesítik Zimbabwe két fő pártját, és az Afrika déli részén fekvő országban egypártrendszert vezetnek be. A kormányzó Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) nevében a szervezet elnöke, Robert Mugabe miniszterelnök, az ellenzé­ki Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) ne­vében pedig Joshua Nkomo pártelnök irta Miklósné ura marad magának. Tűnőd­ve mondja:- Szenvedés? Igen. Mindketten meg­szenvedtük ezt a harminc évet - mondja ércesedő hangon. - Együtt szenvedtünk. Te pedig csak az ágyban ismered, csak az örömöt ismered - mar bele a szó a tit­kárnőbe.- Ki szenvedést, ki örömet tudott adni Miklós elvtársnak - csúszik ki a titkárnő szájából a sokszor elhangzott titulus. Szívná is vissza, de nem lehet. Áruló mondat volt ez Miklósnénak. Aki elvtár- sozza a szeretőjét, az vagy nem normális, vagy egyszerűen nem is a szeretője.- Az ágyban is elvtársozod?- Ne ízetlenkedj! - szólt rá Anna.- Én az ágy jogán is ízetlenkedhetek.- És ebben te olyan biztos vagy - csap vissza a titkárnő.- Nem én csábítottam el a te uradat.- Honnét gondolod, hogy én elcsábí­tottam?- Nálad van.- Én adtam neki menedéket, mert nem akart hazamenni.- Elcsaltad.- Ne nevettesd ki magad. Ha egy férj Az építőiparban jobban kell alkalmaz­kodni a beruházási igények változásá­hoz, a minőségi munkvégzéshez, hogy biztosítani tudják az 1987. évi szint tartá­sát. A mezőgazdasági termelés - átlagos időjárás mellett - 5-6 százalékkal növe­kedhet és alapvető feladat a gabona-, a hús-, és a fehérjeprogram minőségi vég­rehajtása, a jó lakossági ellátás megala­pozása. Nagyobb gondot kell fordítani a termőföld védelmére, a termőképesség fenntartására, javítására. A tanácsok fejlesztésekre fordítható pénze 20-22 százalékkal lesz kevesebb. Ezért - hangsúlyozta a testület -, a lakos­sággal széles körben kell megvitatni és újra sorolni a helyi terveket. A megyei pártbizottság felhívta a párt­szervek és a pártszervezetek figyelmét arra, hogy a következő évben legfonto­sabb feladatuk a gazdasági célkitűzések végrehajtásához szükséges feltételek biztosítása. Végül a testület elfogadta az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának 1988. évi munkatervét. alá a dokumentumot. Az új egységes párt neve Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió lesz, vagyis ugyanaz, mint a jelenleg kormányzó párté. A vezetői tisztséget Robert Mugabe tölti be. Az általa kijelölendő két alelnök kö­zül az egyik várhatóan Nkomo lesz. Az aláírt okmány szerint „az új, egységes és egyedüli párt célja az lesz, hogy marxis­ta-leninista alapokon álló szocialista álla­mot építsen fel Zimbabwében”. bajba kerül, akkor a titkárnőjéhez mene­kül? Nem inkább a családjához? Ha van neki családja. Ha hozzám jött, mint mondtad, akkor baj van a családdal. Nem gondolod? - kerül ismét fölénybe Anna.- Ő mondta, hogy tagadd le? - adja meg magát Miklósné.- Megkért rá.- Miért?- Ezt neked kell tudnod - mondja a tit­kárnő. A halk vitát a pincér zavarja meg, oda­megy az asztalhoz, és kicseréli a hamu­tartót. Ebben a pillanatban lép be egy kö­zös ismerős. Mindketten elfordítják a fe­jüket, de már nem menekülhetnek. Krisz­tina, a Kiszöv egyik osztályvezetőjének a felesége széles mosollyal üdvözli őket. Ők ketten - most egyazon az érdekük - kedélyesen fogadják a köszönést. Sőt, ugyanúgy értékelik az ő mosolyát is: „Ez már tudja, hogy mi történt Székhelyen, akkor pedig kitalálja, hogy miért ülünk itt mi ketten.” Szerencsére a vészhelyzet rövid ideig tart. Krisztina csak süteményt vásárol és ugyanolyan széles mosollyal távozik, mint ahogy bejött.- Azt hiszem, hogy nincs közietek semmi - szögezi le Miklósné. - Ezt árul­tad el, amikor Miklós elvtársaztad Pétert. Ha lenne köztetek valami, akkor Péter­ként emlegetnéd. Anna zavarban van. Azt akarta elhitetni ezzel az asszonnyal, hogy eldöntött tény: Pártegyesítés Zimbabwében Hazafi József Szembenéző (Mai történet) Mai kommentárunk Késik a válasz A szovjet-amerikai csúcstalálkozót követően többször leírták, hogy a washingto­ni megbeszélések fő témája a rakétamegállapodás tető alá hozása volt, s azon csak érintőlegesen szerepelt a regionális konfliktusok ügye. Ha mégis, akkor elsősorban Afganisztán került terítékre abban az összefüggésben, hogy a moszkvai vezetés új­ból megismételte elkötelezettségét a konfliktus rendezésére. Már régebb óta köz­ismert, a szovjet csapatok afganisztáni kivonásának ütemterve, amelyre 12 hóna­pot irányoztak elő, de bizonyos feltételek mellett ez az idő kevesebb is lehet. A „bi­zonyos feltétel” kétségkívül az ellenforradalmi fegyveres csoportok szándékaira utal, vagyis arra, hogy az ellenzék hajlandó-e bekapcsolódni az új afgán vezetés ál­tal meghirdetett megbékélési folyamatba. Sajnos a fegyveres ellenzék szava egyelőre csak puskaropogás formájában hallható. Múlt pénteken például olyan súlyos rakétatámadást zúdított Kabulra, amelyhez fogható az elmúlt másfél év alatt nem volt. A provokáció pedig történt mindakkor, amikor az ENSZ főtitkárának helyettese és különmegbizottja éppen Moszkvában tárgyalt az faganisztáni rendezés felgyorsításáról. Afganisztán egyébként mind élénkebben foglalkoztatja a szovjet embereket - írja vasárnapi számában az Pravda. Foglalkoztatja azokat, akik teljesítették, vagy éppen most teljesítik internacionalista kötelezettségüket, s a családokat, akik átérezték a fiú, a fivér, a férj elvesztésének fájdalmát. Ezért, miközben a Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz az afgán probléma megoldása érdekében, joggal kö­veteli meg a becsületes álláspontot az Egyesült Államoktól ebben a kérdésben. Nos, a legfrissebb washingtoni nyilatkozat még mindig nem egyértelmű. Michael Armacost külügyminiszter-helyettes egy hétfői sajtóértekezleten azt mondta, hogy „ Washingtonnak pontos tájékoztatást kell kapnia a szovjet kivonulás ütemtervéről", s az amerikai fél csak akkor szünteti be a kormányellenes erők kato­nai segélyezését, ha majd Genfben az ENSZ közvetítésével folyó afganisztáni-pa­kisztáni tárgyalásokon megegyezés születik. Korábban egyes amerikai tisztviselők a teljes szovjet kivonulást jelölték meg fel­tételül, mások a kivonulás megkezdését tartották mérföldkőnek. Ehhez képest Ar­macost mostani kijelentése „ködösítés”, hiszen csak annyit említ, hogy „ Washing­ton elkötelezte magát a tárgyalások eredményeinek tiszteletben tartása mellett...” Szemleírók ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy Mihail Gorbacsov washingtoni sajtókonferenciáján ennél lényegesen tovább ment. Kijelentette ugyanis: „nem akarjuk, hogy Afganisztánban a Szovjetuniót kiszolgáló rezsim jöjjön létre, de az amerikai félnek ugyanilyen egyértelműen ki kell jelenteni, hogy ő sem törekszik egy Washington által irányított rezsim létrehozására”. Nos, ez a kijelentés mind ez idáig késik. SERES ATTILA PANORÁMA BUDAPEST - Pusztai Gyula, az Or^ szágos Találmányi Hivatal elnöke és Ja­vier Rubio, Spanyolország magyarorszá­gi nagykövete kedden Budapesten aláír­ta a Magyar Népköztársaság és Spa­nyolország kormánya közötti, az eredet­megjelölések, egyes mezőgazdasági és ipari termékek megnevezései és szárma­zási jelzések kölcsönös oltalmáról szóló egyezményt. SANTIAGO - Kedden tíz évre meg­fosztották állampolgári és politikai jogai­tól a chilei ellenzék egyik vezéralakját, Clodomiro Almeydát. A chilei alkotmány- bíróság „marxista meggyőződése” miatt ítélte el a neves politikust. A döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. Salva­dor Allende népi egységkormányának egykori külügyminisztere a közelmúltban tért haza külföldi száműzetésből Chilébe, ahol azonnal bebörtönözték. A 64 éves Almeydát jelenleg a santiagói börtönben tartják fogva. TEL AVIV - Az Izrael által megszállt te­rületeken kialakult helyzettel foglalkozott Miklós Péter ezután csakis az övé. Kap­csolatuk olyan régi, hogy már nincs más lehetőség, ezt értse meg az asszony, még akkor is, ha harminc évet éltek együtt. A gyors lelepleződés szinte le­fegyverezte és hazudozni semmi kedve sincs. „Vagy még nem vagyok biztos a dolgomban?” - kérdezi önmagától. Ez motoszkál két napja az agyában. Tudja, hogy a férfi erősebb, és nem hagyja a családját. Pár nap alatt összeszedi ma­gát, fogja a kis motyóját és elmegy. „Ak­kor mi lesz?”. Csak a szégyen, a kiszol­gáltatottság. Öt éve tartja magát, most is csak biztosra mehet.- Jól hiszed - sóhajtja. - De, nem raj­tam múlt - vallja be. Az utolsó mondattól megkönnyebbül. Kimondta azt is, hogy szereti Pétert, azt is, hogy ennek ellenére sem történt közöttük semmi. Egyben fel­menti a férfit is, aki álhatatos volt, nem élt vissza a helyzettel, pedig ő, Anna elég sokszor felkínálta magát: „Itt vagyok, ha kellek”.- Jó ember az uram - mondja Sára. - Csak amióta szövetkezeti elnök, egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Sok mindent próbáltam én. Csöndesen visel­kedtem, akkor az volt a baj, hogy nem ér­deklődöm a munkája iránt. Amikor azt mondtam, hogy szeretnék elmenni vele oda, ahol a kollégái is ott vannak, akkor letorkolt, hogy ő sem mulat velük. Ké­sőbb azt éreztem, hogy egyre görcsö­sebben akar megfelelni. Nem tudtam, hogy kinek vagy minek. Nem volt hajlan­dó erről beszélgetni. Azt hiszem, hiá­nyoznak az ismeretei már, és ő mégis görcsösen ragaszkodott mindvégig az elnökséghez. Nem tudom. Ki voltam és most is ki vagyok rekesztve az életéből. Az is havonta talán egyszer jutott az eszébe, hogy nő vagyok. Ugye érted? Sára egyre csak mondta. Anna szívé összefacsarodott, megsajnálta az az Izraeli Kommunista Párt Központi Bi­zottsága legutóbbi ülésén. A témában Meir Vilner, a párt főtitkára tartott beszá­molót. A Központi Bizottság határozatot fogadott el, amely kimondja, hogy a Jor­dán folyó nyugati partján és a Gázai-öve- zetben a palesztin nép harca tulajdon­képpen az elnyomás és a megszállás el­len, a nemzeti felszabadításért kezdődött népi felkelés. Az IKP szolidáris a palesz­tin nép küzdelmével. A megszállt terüle­tek lakossága elleni terrorért az izraeli kormányt terheli a felelősség - állapítja meg a határozat. MANAMA - Iraki harci gépek négy óriás tartályhajó - köztük a világ legna­gyobb olajszállítója - ellen intéztek ked­den délelőtt támadást az Iránhoz tartozó Larak olajkikötőjének bejáratánál. A hírt először öbölbeli hajózási források közöl­ték, majd később azt iraki részről is meg­erősítették. Jelentések szerint vala- menynyi tartályhajó erősen megrongáló­dott. aszszonyt. „Inkább a magány, mint ez” - állapította meg. Miklósné arcán könny­cseppek gurultak végig, Anna nem tehe­tett mást, megfogta az asszony kezét és úgy bátorította.- A gyerekek is... Felnőttek mellette úgy, hogy azt sem tudta, mikor melyik há­nyadikba járt. Talán azt sem fogta fel, hogy Péterke osztályt ismételt a gimná­ziumban. Mit tehettem volna én? Magam köré gyűjtöttem a gyerekeket, és meg­próbáltam nevelni őket, de apa nélkül szinte lehetetlen. Úgy, hogy közben van apjuk is, olyan, aki csak hét végén akart apa lenni. Olyankor „nevelte” őket és pénzt adott nekik... Talán sejti is ezt Péter, mert máskülönben nem adta volna nekik számolatlanul a pénzt. Nem tudom. Itt va­gyok 46 évesen, és ha most elhagy, nem tudom, mi lesz velünk, mi lesz velem. Ne­kem már nem kell más. Csak nyugalom. Ő... Az én emberem, még akkor is, ha hol­naptól újból gépkocsivezető lesz, mint amikor megismerkedtünk. Ismerem min­den szokását, ha köhög, akkor viszem neki a mézet, hogy ne kínozza a köhögés. Már hiányozna, ha reggel nem készíthet­ném ki a ruháját. Érted ezt, Anna? Te megpróbáltad az önállóságot, a függet­lenséget, neked sikerült, én erre képte­len lennék.- Nem akarom elvenni a férjedet - mondja Anna és megsimogatja Sára ke­zét. - Tőlem az enyémet elvették, én nem leszek ilyen aljas. De elfogadom, ha vé­gül úgy dönt, hogy velem akar élni. Eny- nyire nekem is szabad önzőnek lennem, hiszen talán ez az utolsó lehetőségem. Maholnap negyven leszek, és nem fog­nak kapkodni utánam a férfiak. Ezt jó ha tudod és számíthatsz rá, mert nem lehe­tek önzetlen, nem dobhatom el magamtól a boldogságot. Tudom, hogy ez pateti- kus, és csak a rossz regényekben hang­zik így, de néha az élet is írhat rossz re­gényt. (orszerű szövőgépsor a PATEX Tolnai Gyárában

Next

/
Oldalképek
Tartalom