Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

1987. december 17. Képújság 3 Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) repet játszik az is, hogy ebben az eszten­dőben kétszer is módosítottuk a valu­taárfolyamot, aminek egyúttal az impor­tot drágító hatása is van. A behozatal en­nek ellenére gyorsan bővült. Az állami költségvetés hiánya ez évben az 1986. évinél 12 milliárd forinttal, a ter­vezettnél pedig mintegy 9 milliárddal ke­vesebb, várhatóan 35 milliárd forint lesz. Ez a tény akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy az év elején még több mint 50 milliárd forint költségvetési deficit ve­szélye rajzolódott ki. A költségvetés meg­határozó elemei az állam és a vállalatok közötti pénzügyi kapcsolatok. A vállala­tok az idén - befizetéseik és támogatá­saik egyenlegeként - többel járulnak hozzá az állami költségvetés bevételei­hez, mint amennyit terveztünk, többel, mint amennyire év közben számítottunk. Van javulás a fajlagos anyagfelhasz­nálásban, az exportteljesítményekben, a jövedelmezőségben. A kedvező válla­lati képet ugyanakkor rontja, hogy a vál­lalati jövedelmek nemcsak a jobb gaz­dálkodásból, hanem részben a termelői áremelésekből adódnak. A gondok sorába tartozik az is, hogy a számítottal megegyező népgazdasági jö­vedelemképződés mellett a belföldi fel- használás a tervezettnél nagyobb mér­tékben növekszik, amit külföldi hitel fi­nanszíroz. Bár a nem rubel elszámolású külkereskedelmi és fizetési mérlegünk egészében jobb a tavalyinál, a javulás mértéke nem kielégítő. A számítottat másfél-két százalékpont­tal meghaladó fogyasztói áremelések el­lenére a lakossági fogyasztás is túllépi a tervezettet, a növekedés az előző évhez képest 2-2,5 százalékos lesz. Ennek fő oka a jövő évi árszintnövekedés hírére megindult felvásárlás. A beruházások is túlmennek a terve­zetten, különösképpen a vállalati, szövet­kezeti körben, ahol a növekedés 5 száza­lék. A fő gond nem is a beruházások vo­lumene, hanem azok elhúzódása, ütem- telensége. A gazdaságtalanul működő vállalatok és szövetkezetek helyzetének rendezése terén a szükségesnél lassúbb az előre­haladás. Alapvető törekvésünk, hogy ezek az egységek hatékonyan működje­nek, vagy ha ez nem reális, szűnjenek meg. Negyvenöt vállalat és szövetkezet szanálása, alapvető átalakítása van napi­renden. Elhatározásra jutott a kormány abban is, hogy néhány, hosszabb ideje húzódó probléma esetében gyökeres változáso­kat indít meg. Ennek megfelelően meg­szűnik a Ganz-MÁVAG és helyébe új, önállósult vállalatok alakulnak, amelyek döntő többségben, megfelelő profil-iga­zítással, jobb munkaszervezéssel és ve­zetéssel hitelképessé válnak és meg­állják a helyüket a gazdasági verseny­ben. Megszűnik a Tatabányai Szénbá­nyák Vállalat is, a kapcsolódó gazdasá­gos tevékenységek pedig önálló vállalat­tá alakulnak. A kimerülőben levő bányák kiaknázása után a bányászkodás szű- kebb körre szorul és a hatékonyság ér­demleges javítására megfelelő intézke­dési program készül. A gazdaságtalanság határozottabb kezelése, a csődtörvény bevezetése óhatatlanul felveti a munkanélküliség problémáját. Ma négy- és tízezer között regisztrálják azoknak a számát, akik munkahelyet keresnek. A tervezett sza­nálások, átszervezések a létbiztonságot nem veszélyeztetik. Rendelkezünk anya­gi eszközökkel arra, hogy a felszabaduló munkaerő átcsoportosítását tervsze­rűen, akár átképzéssel, akár új munka­helyek létesítésének ösztönzésével elő­segítsük. Inkább a szerkezetváltási folyamat las­súsága okoz gondot, mintsem az abból fakadó konfliktusok. Ma még egysze­rűbb árat emelni, kedvezményekért fo­lyamodni, s ily módon jövedelemhez jut­ni, mint a gazdálkodást akár konfliktusok árán is, ésszerűsíteni. Megfelelő, ösztön­ző, s ha kell kényszerítő gazdasági kör­nyezet és vállalati intézkedések egyaránt szükségesek ahhoz, hogy a gazdálko­dók feltárják tartalékaikat. Összefoglalóan 1987-ről el lehet mon­dani, hogy a múlt évhez képest van javu­lás több területen, a romlási folyamat mérséklődött. Az előrehaladás üteme azonban nem kielégítő, még kevés a sta­bilizáláshoz. Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi terv legfontosabb jelleg­zetessége külső pénzügyi egyensúly ja­vítása. Ez annyit jelent, hogy az ez évi kö­zel félmilliárd dolláros fizetési mérleg ja­vulást folytatni szükséges és jövőre a nem rubel elszámulású fizetési mérle­günk hiánya 500 millió dollárnál nem lehet több. Rubel elszámolásokban javu­ló cserearányok mellett aktív fizetési mérleggel számolunk, mintegy 400-500 millió rubel értékben. A szigorú nemzetközi pénzügyi feltéte­lek korlátozzák a gazdaság mozgásterét. A hazai vásárlóerő bővülése az import­igényeket növelné és árualapokat vonna el az export elől. A helyzet megköveteli •azt, hogy a belső pénzügyi egyensúly ja­vuljon, ami kifejezésre jut az állami költ­ségvetés elosztási politikájában is. Ezzel van összhangban az állami költségvetés 20,4 milliárd forintos előterjesztett hiánya és az, hogy banki módszerekkel szűkíte­ni kívánjuk a pénz mennyiségét. Az 1988-as terv közel 5 milliárd dollár­nyi konvertbilis exporttal számol, de eh­hez az ideinél 6 százalékkal kisebb im­port tartozik. Meggyőződésem, hogy van a vállalatokban annyi teljesítőképesség, ami biztosítja, hogy az export terv 1988- ban is reális legyen. Ezt ösztönző eszkö­zök is segítik. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az export általános forgalmi adója nulla. Novemberben 5 százalékos forint leértékelést hajtottunk végre azért, hogy ne legyen fennakadás az 1988. év­re szóló szerződéskötésekben. A kon­vertálható árualapok fejlesztését tovább­ra is ösztönözzük. Fennmarad a pályázati rendszer, s az ennek keretében megva­lósuló fejlesztések során a vállalati forrá­sok kiegészülnek a központ által biztosí­tott többlethitelezési lehetőséggel, vala­mint a kereskedelmi bankok saját alap­jaival. Előnyben részesülnek azok a pá­lyázók, akik fejlesztéseiket vegyes válla­lat alakításával, külföldi tőke bevonásá­val valósítják meg. Ezeket a fejlesztése­ket a kormányzat kedvezményekkel bá­torítja. Jól ismert, hogy világszerte szubven­ciós háború folyik az agrártermékek ex­portpiacain. Ilyen körülmények között mi sem mondhatunk le arról, hogy az új adó­rendszerre való áttérést követően is köz­vetlenül segítsük a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelt. Ugyanakkor nép- gazdasági érdek itt és a népgazdaság minden területén a legkevésbé gazdasá­gos export visszaszorítása. A racionálisabb importgazdálkodás­nak is növekvő fontossága van. Ezért az importtermékeket széles körben felhasz­náló gazdaságtalan termelést mielőbb csökkenteni kell, amely automatikusan az import mérséklődésével is jár. Az itt­hon is gazdaságosan, jó minőségben előállítható termékek importját pedig fej­lesztéssel kell pótolni. Rubel viszonylatban a nettó adósság- állományunk 1988-ban 400-500 millió rubellel csökken, s így összességében tartozásaink a jövő év végére minimáli­sak lesznek. E területen cserarány-javu- lással számolhatunk, miután behozatal­ban a kőolaj ára 13,5 százalékkal, a föld­gázé 8,4 százalékkal, a gázolajé pedig 13 százalékkal lesz olcsóbb. Fontos érde­künk, hogy a szocialista áruforgalom bő­vüljön, ennek azonban alapvető feltétele, hogy vállalataink növeljék behozatalukat. 1988-ban várhatóan már 20-25 ma­gyar-szovjet vegyes vállalat fog működ­ni, s ezek várakozásaink szerint mindkét fél számára tartósan előnyös, a fizetési mérleg egészét tekintve kiegyensúlyo­zott kapcsolatot teremtenek. A jövő évben az egyensúlyi helyzet szükségszerű javítása csak azt teszi le­hetővé, hogy viszonylagosan kedvezmé­nyezzünk egyes területeket. A terv a ter­melésre helyezi a hangsúlyt a végső fo­gyasztással szemben. Az 1988. évi nép- gazdasági terv a belföldi felhasználás egyszázalékos csökkentését tervezi oly módon, hogy elsőbbséget biztosít a ter­melő beruházásoknak a kibontakozás anyagi bázisának megalapozása érde­kében. A fejlesztés kulcskérdése a műszaki haladás, amit lehetőségeinkhez mérten kiemelten kezelünk. Ezt szolgálja a válla­latoknak nyújtott többféle adókedvez­mény is. A tudományos kutatási és fej­lesztési tevékenység általános forgalmi adókulcsa nulla. A feldolgozóiparban központi műszaki fejlesztési befizetés 1988-tól jelentősen csökken és arányo­sabban oszlik meg az ágazatok között. Az Országos Tudományos Kutatási Alap az 1987. évinél 230 millió forinttal tényle­gesen több támogatással rendelkezik. Az 1988. évi népgazdasági terv a la­kossági fogyasztás 2-2,5 százalékos csökkenésével számol, s ez nagy próba­tétel mindannyiunknak. A népgazdasági terv a fogyasztói árszínvonal szokásos­nál lényegesen magasabb, 15 százalé­kos emelkedését irányozza elő. A továb­biakban az áralakulás a fogyasztói javak túlnyomó többségénél a termelői maga­tartás függvénye. A kormány azzal, hogy a termelői és a fogyasztói árak együttmozgását szüksé­gesnek tartja és olyan forgalmiadó-rend- szert dolgozott ki, amely ezt mechniz- musszerűen biztosítja, nem adta fel az antiinflációs politikát. Feladata az állami ellenőrzés oly módon történő erősítése, amely az új eszközrendszerrel is össz­hangban van. Erősíteni kell az áralaku­lásra visszaható piaci mechnizmusokat. Azokon az ipari és kereskedelmi terüle­teken, ahol monopolhelyzet érvényesül, ahol a szakmát jelentős piaci zavar jel­lemzi, az árhatóság és a gazdálkodó szervezetek között rendszeres árkonzul­tációra kerül sor. Ez nyilvánosságot, az ármozgások hátterének széles körű megismertetését és megítélését, a piaci erőfölénnyel visszaélők gazdasági-tár­sadalmi szankcionálását igényli. A lakosság pénzjövedelme 1988-ban 11-11,5 százalékkal fog növekedni. S bár a teljesítmények fokozása azt kíván­ná, hogy ezen belül a bérek és a kerese­tek részaránya emelkedjék, jövőre a szo­ciálpolitikát elkerülhetetlenül előbbre kell sorolni a társadalmi feszültségek enyhítése érdekében. Az 1988-ra tervezett szociálpolitikai csomagterv az őszi Országgyűlésen is­mertetett intézkedési keret felső határát meghaladja. Tartalma a három- és több- gyermekeseknek nyújtott személyi jöve­delemadó-kedvezményen túl a Szak- szervezetek Országos Tanácsának ja­vaslatára a kormány által nemrég elfoga­dott életkörülményt javító intézkedések­kel változott. így a 24-25 milliárd forintos őszi csomagterv összege ma már több mint 27 milliárd forint. A kormány a társa­dalmi és tömegszervezetekkel, az érdek- képviseletekkel megegyezésre jutott az intézkedéseket illetően. A családi pótlék kérdésében azonban a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség és a Magyar Nők Országos Tanácsa is fenntartotta véleményét, amely szerint a családi pótlék 500 forin­tos növelését támogatja. A népgazdasági terv adott előirányzataiból kiindulva ezt a mintegy 3 milliárd forintnyi emelést csak az ösztönzést biztosító kereseti lehetősé­gek rovására lehetne finanszírozni. Azt pedig ennél jobban már nem lehet meg­kurtítani. Ugyanakkor teljesen indokolt valamilyen pozitív lépést tenni. Ebből kiindulva a kormány az Or­szággyűlés Terv- és Költségvetési Bizott­ságának alternatívát terjesztett elő; vagy az anyasági segély 6000 forintról 10 000 forintra emelését, vagy a gyermekek há­roméves koráig a családi pótlék mérté­kének 400 forintról 500 forintra történő további növelését. A Bizottság többségi alapon az utóbbi formát tartotta jobbnak, mert a megdráguló csecsemőruházati cikkek, pelenka, kis ruha, csecsemőbú­tor leginkább ezt a megoldást támasztja alá. Ezen állásfoglalás birtokában ezek után a kormány is a három év alatti gyer­mekek családi pótlékának növelését ja­vasolja azzal, hogy ellentételét a szanálá­si alap 500 millió forintos csökkentésével teremtsük elő. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyengélkedő vállalatok szanálása során a kevesebb pénz miatt szigorúbb követelményt kell szabni. Ez azonban csak még inkább erősíti általános gazda­ságpolitikai törekvéseinket. Javasolom, hogy az Országgyűlés ezt a megoldást fogadja el, a beterjesztett törvényjavas­lat-módosítás is ezt tartalmazza. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a kormánnyal megállapodott abban, hogy 1988-ban néhány területen - így például a MÁV-alkalmazottak, a bírák, ügyészek és a műszakiak jobb megbe­csülése érdekében, valamint a pályakez­dő értelmiség körében - körülbelül egy- milliárd forintnyi bérpolitikai intézkedés­re kerül sor. A bérek ösztönző szerepé­nek növeléséről a szűk lehetőségek kö­zött sem mondhatunk le. Ezért 1.988-tól a központi bérszabályozás alól mentesül­nek mindazok a vállalatok, amelyek tá­mogatás nélkül gazdálkodnak, bevéte­leiket nem belföldi áremeléssel növelik és munkájukkal a legfőbb gazdaságpoli­tikai prioritások közé illeszkednek. Végül e témakör kapcsán külön sze­retném kiemelni, hogy a legrászorultab­bak részére garanciát kíván az állam nyújtani arra, hogy e rétegeknél, ide értve a legalacsonyabb nyugdíjúakat és a sok- gyermekeseket, a tervezettet meghaladó életszínvonal-romlás nem következik be. Ha azt az árak veszélyeztetnék, az állam külön intézkedik a pótlólagos ellensúlyo­zásról. A kormány nagy hangsúlyt helyez arra, hogy 1988-ban megfelelő árukínálat le­gyen a boltokban, s biztosított legyen az elmúlt években megszokott ellátási szín­vonal. A terv a lakossági megtakarítások növelésével számol. Van tere ennek, csak a formát és a megfelelő érdekeltsé­get kell megtalálni. A vállalatok a jövőben vagyonjegyet bocsáthatnak ki, a kereskedelmi bankok is megjelennek a kötvénypiacon, a Bu­dapest Bank árfolyambiztosítással árul kötvényt és a biztosítók is dolgoznak a kötvénybiztosítás feltételeinek kialakítá­sán. Az Országos Takarékpénztár új elő- takarékossági formák bevezetését terve­zi, és jövőre új értékpapírként kincstár- jegy is vásárolható. A megtakarítások szerényebb növeke­dése erőteljesen befolyásolja a lakossá­gi hitellehetőségeket is. Miközben a ked­vezményes lakásépítési hiteleket bővít­jük, más hiteleket mérsékelnünk kell. Ennek eszközeként a bankkölcsönök kamatát január 1-jétől növeljük, s a ked­vezményes felújítási kölcsönök felső ha­tárát 50 ezer forintra korlátozzuk. Az állami lakásépítés további mérsék­lődésének és a hagyományos építő­anyagok árnövekedésének ellensúlyo­zására növekszik a lakást építő, vagy vá­sárló családok támogatása. Több lesz a gyermekes családok és az ifjú házasok szociálpolitikai kedvezménye, főleg a há­rom- és többgyermekes családok eseté­ben. Régi ellentmondás szűnik meg az­zal, hogy a többszintes lakóházak és a családi ház építéséhez nyújtható ked­vezményes hitel felső határa azonos lesz. A kedvezményes állami kölcsön össze­gének felső határa növekszik az öttagú és annál nagyobb családok számára. Az ár- és adóreform a jövő év megha­tározó jelentőségű lépése, amely a stabi­lizációt és a kibontakozás feltételeinek kialakulását segíti. A vállalati jövedelem­szabályozás konstrukciójának tervezett változása, bár szándékainknál és a válla­latok várakozásainál kevesebb módosu­lást okoz, mégis nagy el őrelépést jelent a ma működő rendszerhez képest. Az adó­terhelés mind a vállalati, mind a kisvállal­kozói körben csökkent. 100 forint nyere­ségből a vállalatok-szövetkezetek az ed­digi 8-10 forint helyett 26-28 forintot, a kisvállalkozók az eddigi 31-35 forint he­lyett 45-50 forintot tarthatnak vissza. Az általánosan érvényes, korábbinál szigorúbb vállalati feltételek mellett is nő a vállalati érdekeltség a nyereség meg­szerzésében és oldódnak a pénz elkölté­sének állami szabályai. A nyereség egyre kevésbé az adózás és támogatás diffe­renciált feltételeit, s egyre inkább a válla­latok erőfeszítéseit tükrözi. A legnagyobb társadalmi-politikai sú­lyú feladat a személyi jövedelemadó beépítése a bérekbe. A szükséges ren­delkezések, a vállalatokra, a költségveté­si szervekre vonatkozó központi útmuta­tók megjelentek, tartalmuk közismert. A gazdálkodó szervezetek a gyakorlati megvalósításon dolgoznak, sok helyen a munkát el is végezték és a kollektív szer­ződésben rögzítették a bruttósítás sza­bályait. A bérbruttósítás miatt keletkező átme­neti forráshiányt a gazdálkodó szerveze­tek a kereskedelmi bankoktól igénybe vehető, állami garancia mellett nyújtott rövid lejáratú hitellel hidalhatják át. Az adóreform folyamatos hatásában, de már az átálláskor is élesebben jeleníti meg a jövedelmezőségi különbségeket. A vállalati jövedelmi pozíciók polarizáló­dása miatt számításaink szerint a több ezer gazdálkodó szervezet közül 250-300 gazdálkodó egységnél lehet­nek pénzügyi feszültségek. Jelentősebb veszteségek kialakulására lehet számí­tani a szénbányászatban, az ércbányá­szatban, a vaskohászatnál, de ilyen hely­zetbe kerülhetnek egyes, eddig is gyen­gébb eredményekkel gazdálkodó gép­ipari, könnyűipari, valamint magas-épí­tőipari vállalatok is. A mezőgazdaságban is a differenciálódás erősödésével kell számolni. Ezeken a területeken rendszerint arról van szó, hogy korábban is meglévő gaz­dálkodási gondok az új, egységesebb hatékonysági követelmények miatt kiéle­ződnek, felerősödnek. Ugyanakkor a kedvezőtlenebbül érintett területek ré­széről esetenként már most törekvés van arra, hogy jövedelmeiket ne jobb gazdál­kodással, hanem nagyobb támogatás­sal, mentességekkel javítsák, helyzetü­ket állami kedvezményekkel rendezzék. Bár a vállalati támogatások 28 milliárd forinttal, a fogyasztói támogatások 24 milliárd forinttal, a különféle kedvezmé­nyek pedig 25 milliárddal csökkennek, még mindig igen sok a kedvezményezett terület és a fennmaradó támogatás is. Ezek fokozatos, kiszámítható mérséklé­sére a kormány nyilvános programot tesz közzé 1988 első félévében. A gazdasági reform folytatásának fon­tos, de nem egyetlen lépése az ár- és adórendszer változása. Elkötelezetten tovább dolgozunk a reformok kiteljesíté­sén. Tudatosan és fokozatosan leépítjük a piac működésének korlátáit; javítjuk a tőkemozgás közgazdasági-jogi feltéte­leit; folyik a munka a társadalombiztosí­tás, a bérpolitika, a lakáselosztás rend­szerének reformján. Az ár- és adóreform hatására az állami költségvetés, de még inkább az állam- háztartás szerkezete markáns módon megváltozik. Az államháztartási mérleg bevételeinek 45 százaléka helyett csak 30 százaléka származik jövőre a vállala­toktól. A személyi jövedelemadó beveze­tésének hatására a lakossági befizeté­sek aránya 5 százalékról több mint két­szeresére emelkedik. Ugyancsak nő -16 százalékról 26 százalékra - a fogyasz­táshoz kapcsolt adók súlya. A kiadások szerkezete is módosul: érezhetően mér­séklődik a vállalati támogatások és adó­visszatérítések együttes összegének részaránya. A bérbruttósítás, a részleges árellentételezések és a szociálpolitikai intézkedések hatására viszont közel 8 százalékponttal nő a társadalmi közki­adások súlya. Ahogyan arról az őszi ülésszakon már szó volt, 1988-ban a személyi jövede­lemadó - mint tanácsi költségvetési be­vétel - a megszűnő vállalati városi és kö zségi hozzájárulás, valamint a béradó helyébe lép, ezért a tanácsok közötti elosztása ugyanúgy, lélekszámarányo- san történik. 1989-re azonban előké­szítjük, hogy az adott településen kelet­kezett személyi jövedelemadó-bevétel az adott helyi tanács bevétele legyen. A belső pénzügyi egyensúly érdeké­ben az eredeti szándékokhoz képest jelentősen mérsékelni kellett a költség- vetési szervek támogatását, ezen belül az oktatási és az egészségügyi kiadásokat is. A közkiadások nem a társadalmi szük- (Folytatás a 4. oldalon.) Névtáblacsere a bársonyszékek előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom